2016.07.20. 17:32

Gyógyulatlan hegek

FlagUSA.jpegSzázötvennegyedik vendégem Nick (26) volt Hollandiából. Nick az Egyesült Államokban született amerikai szülőktől, de mikor 10 éves volt, a család elköltözött Hollandiába. Nick nemzetközi iskolában tanult, ezért kialakult az a furcsaság nála, hogy az angolt holland akcentussal beszéli igaz anyanyelvi szinten, a hollandjában pedig szintén van egy fura akcentus állítása szerint, azaz a hollandok meg szokták kérdezni honnan származik. Az apja elhagyta a családot, amikor Nick pár hónapos volt. 

Nick nagyon furcsa fiú, klasszikus wierdo srác, de én első pillanattól kezdve kedveltem. Tele van tetoválásokkal, kizárólag fekete cuccokba öltözik, kopasz, nagyon magas és szuper sovány, a farmerja is testhez álló. A nyakán van egy első pillanatra horogkeresztnek tűnő tetoválás, ami nem az, hanem valami ősi farkasvadász szimbólum. Vélhetően ez is azért varratta fel, hogy provokáljon. A tipikus gót szubkultúra stílusát képviseli minden megjelenésben, ruházatában és ékszereiben. 

Tőlem egy csehországi zenei fesztiválról érkezett hatalmas monoklival a szemén, mivel természetesen ott is megverték. Nick alkoholista (ezt önmagáról állítja), kora délután jött, de méterekre bűzlött a piától, ennek ellenére nem volt részeg csak sörszagú. 

Talán korábbi posztomban is említettem nektek, hogy a márciusi műtétem hegét gyűlölöm, és komoly szexuális frusztrációkat alakított ki bennem. Nem tudom megmagyarázni miért, de az a fixa ideálom lett, hogy a sebem undorítóan ronda, és nem szépült semmit a műtét óta. Persze sokan látták azóta, és mindenki mondogatta, hogy tök szép már, de sajnos csak olyanok, akik szeretnek engem, így nehéz elhinni, hogy az igazat mondják, vagy a valódit. Kitaláltam, hogy plasztikai sebészhez megyek és eltüntetem a sebemet. Írtam levelet drpataki.hu oldalán, mert az egyik barátom őt javasolta. Szerinte Pataki Gergely kiváló és nagyon alapos plasztikai sebész. Hónapokig nem válaszoltak a levelemre, ezért felhívtam őket júniusban, hogy időpontot kérjek.

Az asszisztense jelezte, hogy decemberig teljesen tele a rendelő, és telefonáljak decemberben. Mondjuk nem tudom, ha decemberben telefonálok, akkor azt mondják, hogy telefonáljak júniusban? Aztán alaposan elmagyarázta nekem az asszisztens, hogy nagyon sok ilyen esetet látott már - miután elmondtam neki, hogy pontosan milyen műtétem volt és hol van a heg, - és az egy olyan terület, ami nagyon nehezen plasztikázható. Meg ugye a seb is vízszintes, mondtam, hogy nem az, de közben villogott a szemem, hogy WTF, hogy lehet ezután egy klinikát komolyan venni? Megtudtam azt is tőle, hogy hiába ragasztom le leukoplassztal, az UV sugár azon is áthatol, plusz ugye még a ruhán, és károsítja a sebet. Ez is egy merő új információ volt a számomra, de kezdtem úgy érezni magam, mint valami ezoterikus szabadonébredők keddi klubbgyűlésén ébredtem volna. Megvallom megkérdőjeleztem a szakértelmüket is, de azért titkon reméltem, hogy Dr. Pataki Gábor még tudja a dolgát, attól, hogy az asszisztense nem. 

Írtam a sebésznek is egy levelet, de halottnak a csók, ismét az asszisztenséhez pattantam vissza, ugyanoda, ahova a beszélgetés elkezdődött. No sebaj, doktor úr elfoglalt, örülünk, hogy így pörög a biznisz, és sikeres a vállalata. Gondolom, ha mellplasztikával egybekötött zsírleszívásra jelentkezem be, akkor gyorsan lett volna időpont, de egy sima olcsó hegplasztikával nem foglalkoznak szivesen, csak a honlapjukon hirdetik a szolgáltatást. Ha ti is bejelentkeznétek hozzá, decemberig ne is hívjátok a rendelőt. A honlap fotói alapján nagyon szép ciciket csinál btw!

Anyway. A sebészem javaslatára találtam egy remek plasztikai sebészt, gondoltam szeptemberben elmegyek hozzá. De mivel a hegkálváriám kezdett kritikus méreteket elérni, ezért Dr. Bánk mondta, hogy ránézne ő is, mielőtt plasztikai sebészhez rohanok. Megnézte, és közölte, hogy csodálatos. Valamint azt is mondta, hogy a plasztikai sebész se fog nekem szebb heget csinálni, mint ő. A baj csak az volt, hogy neki se hittem el, mert nagyon támogató tud lenni mindenben. 

Másnap aztán leesett a tantusz, hogy igazából nekem nem a sebemmel van bajom, hanem az a 13 cm-es heg a hátamon jelképezi az egész szart, amin átestem most már egy éve. A tavalyi lebénulásom, aztán az újra megtanulás járni, óvatos sportolás, de szünni nem múló fájdalom, majd januárban a hír, hogy mégis megműtenek, aztán márciusban a műtét. Most már túl vagyok mindenen, nem fáj semmim, el lehetne felejteni az egészet, de nem tudom, mert ha hátratéved a kezem, akkor egyből kitapintom a mély heget, és felrémlik az egész depresszióm, amit kiváltott a műtét. Szóval ez a heg a betegségem szimbóluma. 

Rájöttem, hogy ennyi az egész, és azonnal el tudtam engedni. Elfogadtam és elhittem, hogy meg fog gyógyulni vagy ilyen ronda marad, tök mindegy, de nem lesz több frusztrációm az ágyban se. És ami megmarad, az is hozzám tartozik, az enyém, az én hegem. 

Szóval ültünk Nickkel a gangon, cigiztünk, és ezt meséltem el neki, amikor felgyűrte a pullóverét, és felsejlett egy irgalmatlan hosszú és mély vörös heg a teljes alkarján. Döbbentem kérdeztem, hogy mi történt? Azt mondta, hogy ezt ő tette magával. Kérdeztem miért? Mondta, hogy megmentett egy madarat, ami évekig élt vele, de egy nap arra ment haza, hogy a madár megdöglött, és ezzel büntette magát. Kérdeztem, hogy elment-e orvoshoz kezeltetni a heget, mondta nem, be tudja magának kötni a sebét. És elmentél e pszichiáterhez? Kérdezem. A pszichiáter nem ér semmit. Válaszol.

Később este megkért rá, hogy mossuk ki a cuccait. Berakta az összes homiját a mosógépembe, majd szóltam neki, hogy vegye le a rajta lévő két pólót és zokniját, és azt is mossuk ki. Levette, és megláttam a felsőtestét. Szinte nem volt épp felület rajta. Százányi régen és alig gyógyult hegek éktelenkedtek a bőrén. Kicsik és nagyok. Úgy nézett ki, mint akit Guantanamoban nagyon megkínoztak. A szám elé kaptam a kezem és felsikoltottam. Rettentő riasztó volt az egész és közben mély szánalom terjedt szét a szívemben. Ez a fiú nagyon nagyon sérült. Ilyen teljesen összekaszabolt testet kizárólag filmekben láttam eddig. Köszi couchsurfing, most már élőben is.  

elephant-man-1980-001-man-kneeling-in-rain-00m-h1r-1000x750.jpg

Szóval jah, mennyire nevetséges az egész, hosszan értekeztem neki arról, hogy a francba tüntethetném el a hegemet, és ez milyen frusztrációkat okoz az életemben, és itt van ez a fájdalmasan fiatal srác, aki minden egyes hibája után azzal bünteti magát, hogy előkap egy kést, és végigszántja a húsát. 

Este elmentünk a Művészbe megnézni a Bigger Splash című filmet, útközben titokban aggódtam, hogy nehogy összefussunk ismerősökkel. Az még hagyján, hogy tetőtől talpig gót maskarába öltözik, én meg a szokásos kis csinosban flangálok mellette, de a nyakán virító tetoválás messziről ijesztően horogkeresztnek tünik, kiegészítve a kopaszra borotvált fejével, és nincs kedvem magyarázkodni, hogy mit keresek nácik társaságában.

A film után hazamentünk és kiültünk a konyhámba és hajnalig beszélgettünk. Javasoltam neki, hogy menjen el hipnotizőrhöz és meditációs tanfolyamra. Megígérte, hogy megpróbálja mindkettőt. Elmesélte, hogy ő egy erősen szubmisszív/mazohista férfi, de a szexualitásban ezt még nem próbálta, de nagyon vágyik rá, hogy szex közben valaki nagyon elverje. Próbált már erre a vágyára célozgatni a korábbi kapcsolataiban, de nem talált nyitott fülekre. Mondtam neki, hogy erre kevés az esély, hogy a mindennapokban talál egy szadista hajlamú lányt, vannak erre a célra remek ismerkedős BDSM honlapok, ott kell barátnőt találni.

Ha van barátnője, akkor minden óhajukat lesi, és kiszolgálja őket. Mazohista minden téren, és nem csak önbüntetésből vagdossa magát, hanem imád fájdalmat okozni magának. Jeleztem neki, hogy a szexuális mazohizmusnak nem sok köze van ahhoz, amiben ő a mindennapokban él. Az, hogy szeret fájdalmat megélni a szexualitásában, azt lehet egy egészséges módon kezelni, de az nagyon nincs rendben, ha vagdosásokkal bünteti magát. Ezen kívül eddig három balesete volt, minden alkalommal elütötte az autó, emiatt tele van műtéti hegekkel is. Azt mondta nem öngyilkossági kísérlet volt, hanem mindegyik totális véletlen...

holland.gifflag_of_finland_svg.pngMásnap elmentem vele a városba, és délutánig vele maradtam, majd elküldtem, hogy nézzen várost egyedül is, én most elmegyek futni. Később megérkeztek az új százötvenötödik és százötvenhatodik vendégeim Finnországból, a szintén holland Tommy (30) és a finn Pirinna (28). Stoppal jöttek otthonról. Pirinna szülésznőként dolgozik egy kórházban, Tommy telente 3 hónapig idegenvezető turistacsoportoknak, az év többi részében munkanélküli segélyből él. Ez Finnországban havonta 1200 Euró. Elmentem velük sétálni, majd hazafelé összefutottunk Nickkel és együtt jöttünk haza. Hármasban ücsörögtünk a konyhámban, Nick megint részeg volt, viselkedésében halk, csak áradt belőle a sörszag. Jól éreztük magunkat hármasban, aztán történt valami rossz...

Pirinna elment zuhanyozni, hármasban maradtam a fiúkkal. Nick ült a széken, én mellette álltam, és kérdeztem tőle, hogy mi az az angol szó, amit a bro hug közben történik, mikor a fake ölelés közben meglapogatjuk a másik hátát, mit mond erre az angol. Megkaptam a választ, majd Nick felpattant és felkiálltott, és van a bear hug. Majd odaugrott hozzám, nekirugaszkodott, átölelte a derekam és felemelt. Felsikoltottam, kiabáltam, hogy stop! Nick sajnos nem állt le, mivel én is ellenfeszültem, és elkezdtem őt eltolni magamtól, de ő meg fesztítette a derekam össze az alkarjával összekulcsolt kezeivel, és húzott felfelé, amitől elöntött a fájdalom és a pánik (nem tudom melyik volt a dominánsabb érzés), és akkor már kétségbeesetten kiabáltam, hogy "my spine, stop, let me go!!" Aztán hirtelen elengedett, hátratántorogtam, és eluralkodott rajtam a fékezhetetlen düh és szétterült a fájdalom is a műtött területen. Nick tudta, hogy 4 hónapja műtötték a gerincemet. Kérdeztem, hogy miért csináltad, most műtöttek?!? Mire ő tudja, majd elkezdett röhögni. Mire én, de miért nevetsz? Ez kurvára nem vicces. Kerestem a szavakat, de teljesen sokkos állapotban voltam. Álltunk egymással szemben, én kicsit dűlöngéltem, és tapogattam a derekam, és pislogtam a fájdalomtól, amit okozott, közben Tommy már közénk ugrott. 

Eltoltam Tomyt, nehogy megüsse Nicket, néztem Nickre, és elképesztően szomorú voltam, Nick bámult rám üres tekintettel, teljesen megzavarodva, de folyamatosan röhögött. Én meg, csak ismételgettem, hogy őrült vagy, és tudod, hogy vigyázni kell rám, akkor miért?? Aztán mivel csak azt ismételgette, hogy igen tudja és csak viccelt. Az arca közben kb. 10 cm-re volt az enyémtől. Erre megfordultam és bementem a hálószobámba. Nick is azonnal bement a vendégszobába. Tapogattam a hátamat, nem volt már olyan nagy a fájdalom, úgy voltam vele, hogy csak nem törte el a csavarjaimat. Persze rohadtul meg voltam ijedve. Csináltam néhány rányújtó gyakorlatot, majd visszamentem a nappaliba. 

Tommy sokkos állapotban ült a földön és csak ismételgette, hogy ez nem volt vicces. Kérdezte, hogy rendben vagyok-e, nem kéne-e megnézetni azonnal egy orvossal a derekamat, menjünk-e be a kórházba. Mondom dehogy, minden oké, és Nick holnap reggel bocsánatot fog kérni. Csináltam néhány gyógytornagyakolatot, egy időre lefeküdtem a földre a hátamra, majd kisvártatva elmúlt a fájdalom. 

Másnap reggel korán ébredtem, mert sietni kellett a gyógytorna órámra. Sündörögtem a konyhában, Nick kijött, odajött hozzám, rátette a kezét a vállamra és megkérdezte, hogy hogy van a hátam. Mondtam, hogy minden rendben van. Mondta, hogy ne haragudjak rá, és borzasztóan érzi magát, és nem aludt egész éjszaka. És azért röhögött, mert az egy tudattalan és kontrolálatlan reakció volt a szembesítésemre, és nem direkt röhögés. Ott állt előttem szerencsétlenül. Mondtam, hogy minden oké, és örülök neki, hogy bocsánatot kért. Majd megöleltem, ő visszaölelt. Nick bement a fürdőszobába zuhanyozni, én közben leléptem. Szóltam Tommynak, hogy mindenképpen mondja meg Nicknek, hogy várjon meg, és ne utazzon el anélkül, hogy nem beszélne velem. 

Gyógytorna után hazaértem, és egy üzenet várt a konyhában, amiben Nick megköszönte a vendégszeretetet és minden jót kiván. Tommyék elmondták, hogy átadták az üzenetet, de Nick egyszerűen csak kirohant a lakásból a táskájával, gyakorlatilag tőlük se búcsúzott el. Iszonyatosan aggódtam érte, hogy valami hülyeséget csinál bűntudatában. Írtam neki levelet, hogy jöjjön vissza, de nem tudtam, hogy kap-e wifit a városban. Felhívtam telefonon, mondta, hogy épp eszik valahol, de utána visszajön. 

Visszajött, elmondtam neki, hogy nem haragszom rá, de nem tehet soha többet ilyet mással, akiről tudja, hogy most műtötték. És ez pont olyan, mintha valaki a tavaly műtött kezét megszorongatná 4 hónappal később. Mondjuk én is jónak mondom, aki élvezi, ha kínozzák. Ezt persze nem jegyeztem meg hangosan. Elmondtam, hogy vigyáznia kell önmagára, másokra, és felelősségteljesebben kell élnie. És ne gondolja, hogy ő nem szerethető, de segítségre van szüksége. És ne csináljon semmilyen hülyeséget és ne bántsa magát. És még véletlenül se vágjon magán egy újabb sebet, büntetésül amit velem csinált. Mondta, hogy egész éjszaka nagyon akarta, de nem akarta összevérezni a vendégszobámat. Köszi, mondtam.

Később arra gondoltam, hogy valóban egy úrnő/gazdanő kéne neki 24/7-ben, aki MEGTILTJA neki, hogy bántsa önmagát. Egy pszichiáter valószínűleg megpróbálná terápiával és gyógyszerekkel elérni, hogy Nick önmagától ne akarja aprítani a testét, de az hosszadalmas feladat és nem biztos a sikeres végkimenetel. 

Elbúcsúztunk, fogta a kis görgös táskáját, és útnak indult Hortobágyra, hogy ott egy hetet eltöltsön, ahova azért megy, hogy a mindent betöltő ürességet megtalálja. 

Kövess Facebookon is.  

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr38903552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.