2016.05.16. 17:12

Kiégés szindróma, amikor túltoltam a couchsurfinget

german-flag.jpegMostanában túl sok vendégem volt, couchsurferek és barátok, és észre sem vettem, hogy semmi időm nem maradt magamra. Bennonak (34), százötvenedik vendégemnek azért mondtam igent, mert quantum fizikus, és sosem láttam még közelről Sheldont. A német srác éppen Németországból biciklizik Kínába, megünnepelvén, hogy sikerült a PHD-ja Kanadában. Két éjszakára mondtam igent, és épp azt néztem, hogy hetekkel ezelőtt másoknak is igent mondtam, maradni fog két napom magamra, a hétfő és a keddi napokat tudom egyedül tölteni. 

Péntek reggel bejelentkezett a holland barátom Emiel is, hogy szombat estére Budapesten lesz. Mondtam neki, hogy útközben vegyen egy jó vodkát, mert házibuliba megyünk. Benno szombat délután érkezett, szimpatikus és kedves volt. Kérdeztem, hogy miért nem a CERN-ben dolgozik, hamár Svájc, mondta, hogy egyrészt a nagy problémát ott már megoldották, a többi feladat már nem annyira izgalmas, valamint az ő területe a kriptográfia. Szerinte a CERN idén Nobel-díjat fog kapni, és most először nem személynek, hanem intézménynek fogják odaadni. 5000 fizikus dolgozott a feladaton, ennyi felé nem lehet megosztani a díjat. Beszélgettünk a kriptográfiáról is, mondjuk a felét nem értettem, amit mondott. A munkanapja nagyjából úgy néz ki, hogy az asztala tele van jegyzetekkel, és közben bámul egy táblát tele egyenletekkel, és matematikai problémákon gondolkodik. Emiel késő este szintén megérkezett, majd átmentünk Blumihoz. Ott többen örültek Bennonak, akik szintén nem láttak még közelről kriptográfust. Én meg örültem néhány embernek, akiket rég láttam, és jó volt felvenni velük a fonalat. 

benno.jpeg

Igyekeztem óvatosan vodkanarancsozni, és csak hármat ittam meg, de ez is túl sok volt. 04.30-kor mondtam a fiúknak, hogy oké, akkor most menjünk haza. Emiel nehezen akart elindulni, csak később jött utánunk, vissza kellett érte fordulni, amihez kevés türelmem volt. Részegen az ember csak az ágyára tud gondolni, és csökken a szociális érzéke. Útközben Benno jelezte, hogy szeretne még maradni a két éjszakán túl, én nagyvonalúan megengedtem neki, hogy ohh persze, bár nem igazán szívből jött a beleegyezés. Felfelé lépcsőzve a házunkban Emiel megveregette a hátamat, konkrétan a műtéti területet, ami egyből belenyilalt az ütögetéstől, nem tudtam hova tenni miért csinálja, így leüvöltöttem a fejét. "What the fuck are you doing!? Watch my back, Jesus!!" Felértünk a lakásba, majd ruhástúl beájultam az ágyamba. 

Másnap 09.00-kor szörnyű másnapossággal ébredtünk mindhárman. Kipattantam a nappaliba, és a kinn botladozó fiúknak javasoltam, hogy menjünk Captain Americat nézni, de elvetették az ötletemet. Átmentem egyedül a sarki vegán étterembe reggelizni, de otthon hagytam a mobilom. Az étteremben komoly nehézséget okozott, hogy ne aludjak el az asztalnál. Átugrottam a CCC-be kávézni kezemben a brit kiadású Runner's Word magazinnal, de képtelen voltam olvasni, visszamentem a lakásba. Közben Emiel egyenesen a kávézóba ment utánam, ahol persze nem talált meg. 

Benno még aludt, én is visszafeküdtem, és 17.00-ig ugyanezt tettem. Felébredtem és egy üzenet várt a leveleim között Galen amerikai barátomtól, akit nem láttam 2 éve, hogy hétfőn Budapestre érkezik az egyik haverjával, és szeretne velem találkozni. Nagyon megörültem neki, de kicsit félve írtam vissza, hogy csak találkozni akar, vagy nálam is akarnak lakni? Felajánlottam nagy kegyesen, hogy persze tudom őket hosztolni, de közben drukkoltam, hogy ne kelljen. A levélírás után kitámolyogtam a konyhába, ahol épp Benno salátát készített. Felajánlotta nekem is, mondtam oké, de készítettem magamnak két tojásból rántottát, avokádóval, búzacsírával, bolti salátával. Leültem és a saját főztemet ettem meg, és mondtam neki, hogy az ő salátája később pont jó lesz nekem, de most mást eszem.

Közben megegyeztünk, hogy egy extra éjszakát marad. Őszintén elmondtam neki, hogy túl sok volt a vendégem az elmúlt hetekben, Emiel is váratlanul esett most be, és kezdek bedilizni, hogy mindig van itt valaki. Plusz úgy néz ki, hogy az amerikai haverom is érkezik másnap. Természetesen, ahogy megbeszéltük maradhat még, de maximum egy extra éjszakára tudom vállalni. Szerdán új vendég jön, és KELL egy nap egyedül. Mondta, hogy Bécsbe kell mennie felvennie a szervízből a telefonját, a barátjánál alszik, így akkor inkább kedden jönne vissza, és az lenne a plusz éjszaka. Szerda reggel meg tovább áll Kína irányába. Hétfőn egyedül maradhatnék. Mondtam, hogy ez így tökéletes.

Vacsora után visszakúsztam az ágyamba. Ez a baj a másnapossággal, hogy skippeli az ember az eredetileg gazdagon megtervezett vasárnapját. Az enyémből a mozi, szendendrei múzeumnézés, margitszigeti gyorsgyaloglás ugrott. Benno később lelépett romkocsmázni az útközben megismert német haverjaival, Emiel meg este 22.00 után érkezett haza. Leült hozzám az ágyamra és ideadta a 3 csomag stroopwafelt, aminek gyorsan neki is ugrottunk. 3 db volt engedélyezve, a többit eldugta a lakásban. 

Kiültünk a konyhába, én megettem Benno salátáját és beszélgettünk a megélhetésről. Milyen lehetőségek vannak Londonban és Dubajban nekem. És mindezzel hogyan fogok élni a közeljövőben, vagy épp nem. Na meg milyen itt Budapesten élni. Emiel a 200 ezer Ft lakásbérlet árra beszólt gúnyosan, hogy olcsó, amire felkaptam a vizet, mert hogy baszottul nem olcsó, és rohadtul hülyeség összehasonlítani az amszterdami lakásárakkal. Esetleg akkor hasonlítgassa össze, ha Budapesten is annyi lesz az átlagjövedelem, mint Amszterdamban. Otthagytam a konyhában és lefeküdtem aludni, később persze megenyhültem, ő meg nem vette fel, ismer már régóta. 

Hétfő reggel 09.00 előtt ébredtem nagyon finom reggeli illatra. Kibotoráltam a konyhába, szédültem, nem tudtam egyenesen menni és hasogató fejfájás kínzott. Benno épp befejezte a reggelijét. Készítettem magamnak egy turnixot, felhajtottam egyben, majd beszóltam neki, hogy tök jó, hogy reggelit csinált, de illett volna megkérdezni, hogy én szeretnék-e enni, és megosztani velem is. Nem igazán kedves dolog csak magának főzni. Majd nem vártam meg mit reagál, visszaevickéltem a hálószobámba, beestem az ágyamba, és azonnal elaludtam. A fejfájás még dobbantott egyet a halántékomban. 

eleteroforras_centrum_bemer_flp_kieges_burnout_11.jpg

Később arra ébredtem, hogy Emiel, Benno és egy vadidegen srác állnak a hálószobámban, dumálnak és röhögnek. Felültem, néztem rájuk döbbentem, kicsúsztam az ágyamból és eléjük álltam. Ránéztem az idegenre, és kitört belőlem a "Who the fuck are you" kérdés? A pasi rámnézett, és közölte, hogy ő is egy couchsurfer, majd visszafordult Bennoékhoz. Itt elszakadt bennem a cérna, és "get out" kiabálással elzavartam a srácot a picsába. Eltünt. Emiel nem szólt semmit, Benno azt mondta, hogy egy couchsurfing buliban ismerte meg tegnap és ma reggel áthívta hozzám. Erre annyit válaszoltam, hogy szerintem inkább mégse kéne maradnia nálam többet, mint amennyi időre eredetileg igent mondtam, ami most járt le, szóval akkor most kikísérném az ajtóhoz. Benno összeszedte a cuccát és szó nélkül elment. Visszamentem a szobába, Emiel közölte, hogy kicsit túltoltam a vendéglátást, majd belemerült egy könyvbe. Én visszaájultam az ágyamba és aludtam tovább. 

Három órával később kinyitottam a szemem, átfordultam a másik oldalra. Majd kimentem a nappaliba, és ott találtam Benno cuccait egy kézzel írt üzenettel az ágyon. Akkor tudatosult bennem, hogy álmodtam az egészet. Mégsem zavartam ki egy vadidegent a lakásomból. Viszont eszembe jutott, hogy a beszólás Bennónak a reggeli miatt viszont igaziból megtörtént. Benno üzenete annyi volt, hogy átment egy kávézóba írni a blogját, és jön haza hamarosan, és majd dumáljunk. 

Már nem fájt a fejem, teljesen jó voltam, kitaláltam, hogy kimegyek a Margitszigetre gyorsgyalogolni. Közben megérkezett Benno, és elmondta, hogy beszélni szeretne velem a reggel történtekről. Akkor elmondtam neki, hogy elág sok vendéget hosztoltam már, és ha főznek, akkor mindig megosztották velem, az nem illik, hogy a vendég csak saját magára főz. Erre Benno elmondta, hogy igazam volt, de ahogy ezt elmondtam, az durva volt. Ekkor bocsánatot kértem azért, hogy nem voltam kedves, mentségemre mondva, hasogatóan kínzott a fejfájás, nem a legkedvesebb személyiségemet hozta elő. Azért nem kérek elnézést amit mondtam, mert abban igazam volt, de a módja miatt bocs. És igazán megvárhattam volna azt is, hogy ő mit válaszol, mielőtt visszamentem aludni, de egyszerűen nem bírtam talpon maradni. 

Benno reagált, hogy a kávézóban foglalt ma estére és holnap estére egy airbnb szállást. Átgondolta a történteket, hogy egy tök jó fej csajt ismert meg bennem, és nagyon megdöbbentette a reggeli bunkóságom. Ugyanakkor figyelembe veszi azt is, hogy tegnap mondtam neki, hogy kezdek begolyózni a túl sok vendég miatt, talán ez a reggeli kirohanás is a vendéglátás burn out egyik tünete, jobb lesz nekem, ha magamra hagy erre a két napra. Bólogattam, hogy tökéletesen igaza van, bár elég lett volna egy éjszakára foglalni az airbnb szállást, hiszen úgyis megy Bécsbe ma délután és holnap délután jön vissza. Igen, de, nem akart zavarni a cuccaival se. Mondom ugyan már, néhány táska és egy extra bicaj igazán nem idegesítő. Az emberekkel van problémám jelenleg. Elmeséltem még a rémálmomat is, amin már csak röhögtünk, de azt megállapítottuk, hogy milyen érdekes, hogy a kiégés már az álmaimra is hat. 

Az élet minden területén, ha túlzásba esünk át fogunk esni a ló tulsó oldalára. Mégha olyan dolgot is csinálunk, amit szeretünk, de ha túl sok van belőle, akkor csak problémákat fog okozni. Így vagyok például a csokoládéval, 300 grammos táblát egyben eszem meg, miközben az utolsó harmad már egyáltalán nem esik jól, mégis képtelen vagyok elcsomagolni és másnap megenni a többit. Pedig akkor újra élvezhetném az ízét. Így viszont csak túllövöm magamban az inzulint, és órákig émelygek utána. Lásd a stroopwafelt is el kell előlem dugni. Ez történt most velem, csak épp a couchsurfinget és a baráti látogatásokat ettem túl. 

Szóval jól kibeszéltük és kiöleltük magunkból a feszültséget. Én elmentem a Szigetre, Benno pedig átcuccolt a lefoglalt lakásba és megbeszéltük, hogy holnap ha visszajön, akkor elmegyünk sétálni, mert lenne egy csomó kérdésem még arról, hogy válik valaki tudóssá, és milyen az élete egy quantum fizikusnak. Ő meg szintén szeretne velem interjút csinálni az ő blogjára. Bennon kívül szerda reggelig nem találkozom senkivel. Dolgozom, mozizom, olvasok, filmet nézek, mindent szigorúan egyedül. Apropó, Galen csak találkozni akar velem, foglaltak szállást az airbnb-n. Ohh, thanks, God! 

Kövess Facebookon is. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr258722264

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mszigeti 2016.05.17. 09:08:51

200k albérletre? Nem durva az egy kicsit? Nálam ez már bőven az "inkább saját lakásba tolnám" kategória. Mondjuk feltételezem, hogy ilyen bérleti díj mellett nem 10 milla az értéke :)

Amúgy nem vagyok albérlet ellenes, itthon nem igazán értjük ennek a logikáját, mint szolgáltatás, csak ez az árkategória már nálam túllóg egy határon.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2016.05.17. 12:17:54

@mszigeti: a berleti dij 120E. A masik 80 a kozos klts, gaz, villany, viz, internet es havi takaritono kts. De minden honapban ennyi.