2015.07.29. 16:23

Isiász strandbulival

Százhuszonharmadik vendégem a kanadai Alyssa Moore (25), Ottawaból. Kétszer fogadott vendéget, amikor Dél-Koreában élt, és angolt tanított. Utána Párizsba költözött, és ott egy családban gyerekekre vigyázott és franciul tanult. Szociológiát tanult, augusztus elején hazamegy Ottawaba, és az a terve, hogy Vencouverbe ismét beköltözik egy ashramba és jógaoktatói képzésre fog járni. Én voltam az első couchsurfölési élménye. 

Közel két hete isiászban szenvedek. Nagyjából 3 éve fáj a derekam, de eddig nem foglalkoztam vele, mert csak havonta pár napra produkált tüneteket. Fél éve a fájdalom konstans lett, decemberben el is mentem reumatológushoz, ahol megállapították, hogy el van kopva az utolsó csigolyám, és a jobb csípőm is meszes, mivel túl laza születési rendellenesség okán. Kb. egy hónapja  a bal lábamba sugárzó fájdalom és zsibbadás lépett fel, pár nappal később annyira erős volt a fájdalom, hogy ismét elmentem orvoshoz, ahol kiderült, hogy isiászom lett. Kaptam két gyógyszert és felírtak fizikoterapiat és gyógytornát. Mivel a tünet csak napi max 1 órában fájt az elején, még csak akkor, ha álltam és ültem, és járás és futás közben nem volt semmi bajom, ezért nem foglalkoztam vele. Naponta fájt cirka fél órát, mikor elhagytam a lakásomat, aztán elmúlt egész napra a fájdalom. Esténként futottam, és 2 hete egy 12 km-es futóversenyen is részt vettem a NightRunon. Na ez megbosszúlta rendesen.

Utána napokig nem tudtam járni, és egy hétig nem is futottam. Utána újra elmentem futni, de csak 3 km-ert bírtam, furcsán féloldalasan futottam és dögmeleg volt. Ennek lassan két hete, azóta a fájdalom állandósult a nap 24 órájában, a járás pokol, 100 métert gyaloglok, aztán sikítosan lesugárzik a fájdalom a bal combhajlítómba, akkor leguggolok az úton, előre nyújtom a bal lábam, utána kicsit jobb, és újra tudok menni 100 métert, aztán kezdődik minden előlről. A gyógyszerek nem segítettek semmit, túl vagyok 4 galvánáramos kezelésen, de eddig egy puszit sem ért. Az első gyógytorna ma lesz. Néha sírok, nem csak azért mert nagyon fáj, hanem nem tudom meddig fog ez az állapot tartani. Így nem lehet tartósan élni, és lelkileg nagyon kikészít, és a futás is rettenetesne hiányzik. Állítólag 3-4 hónapig még el fog tartani ez az állapot. 

A vendégemmel elmentünk a közeli Pointerbe beszélgetni. Alyssaval jó együtt lenni, a közelében lenni, nyugodt és sugárzik a kedvességtől. De olyan igazian, nem felszines fake módon, mint az amerikaiak szoktak. Alyssa csendes, de kiváncsi, beszélgettünk a klímaváltozásról is, mondta, hogy az utolsó 1 évben nem vásárolt semmilyen tartós fogyasztási cikket, a ruhái is mind second hand boltokból való, és ő maga se akar gyereket, inkább örökbefogadna. Én meséltem neki a couchsurfingről, fura és vicces élményekről, meg úgy általában ismertettem neki milyen is ez aktívan gyakorolva. 

 

Mesélt a kanadai politikai helyzetről, a miniszterelnökük be akar vezetni egy első és másodrangú kanadai állampolgárságot. Ez azt jelenti, hogyha egy állampolgárnak a szülei bevándorlók voltak, akkor ő csak másodrangú, ha csak a nagyszülei voltak bevándorlók, akkor már elsőrangú. Azaz Alyssa már elsőrangú, mert az összes nagyszülei Nagy-Britanniaból jöttek az országba, de a szülei már Kanadában születtek. Az első-másodrang jelentősége akkor jelentene valamit, ha valaki szabálysértést-büncselekményt követ el, eszerint végeznék az elbírálását. 

A kanadai miniszterelnök nem igazán népszerű, mivel egy gazdaságtalan olajkitermelést támogat, többe kerül a kitermelés által felhasznált tiszta ivóvíz, mint amit nyernek a kitermelt olajon. Azaz a kitermelés gazdaságtalan az országnak és a környezetre is rendkívül káros, de a miniszterelnök jól jár vele.  Stephan Harper migrációellenes. 

Alyssa péntek délután befestette a hajamat, és finom salátát készített vacsorára. A vendégemmel - és a szintén Pesten nyaraló ottawai gimnáziumi osztálytársával, akivel kb. 6 éve nem látták egymást, de itt derült ki, hogy mindketten egyszerre vannak nálunk - elmentünk a Kolor Strandbulijára a BVSC-be. Én még sosem voltam strandbulin és úgy képzeltem, hogy csodás testű vizilabdás pasik ugrálnak be a medencébe, vagy mondjuk a medence partján koktélokat szürcsölnek a vendégek valami édes kis ruciban, vagy mindenhol strandos aktivitás, közben meg megy a party.  

A Kolor meghirdetett vagy 10 fellépő DJ-t, én ebből LaKingre voltam kiváncsi, mert még nem láttam felléni, 23.00 körül érkeztünk meg, addigra már műanyagszemét borította be az egész strand füves gyepét, elég sötét volt mindenhol, mert a kivilágításról extraként nem gondoskodtak. Azaz ilyen lepusztult egyetemista buli hangulat volt. A pultban a Kolor a maradék italát árulta ki baráti áron, de be lehetett vinni saját italt is. Az én két ciderem útközben elfogyott, de helyben vettünk még egy üveg bort, és Alle behozott egy üveg fehér bort, amit 100 Ft-ért vett akciósan. Nem voltam hajlandó belőle inni. 

Benyomtam két fájdalomcsillapítót, ezért az első 2 óra viszonylag tünetmentesen telt, utána viszont már főleg a fűben fetrengtem szenvedve. A lányok táncikáltak, én néha megpróbáltam, ami nagy hiba volt, másnap hasogatott is rendesen. Sajnos a zene végig nem volt jó, egyikőnknek sem tetszett igazán. A Kolor pincebulijai ennél sokkal jobbak szoktak lenni. Láttam Istvánt is május óta először, és vélhetően ő is engem (bár másnap azt mondta nem), de mindketten úgy tettünk, mintha nem látnánk egymást, elkerülendő a kínos beszélgetés kimenetelét. Nem túl felnőttes viselkedés egyikőnk részéről sem, de az egymás felé adott normális reakciók teljes hiányában vagyunk. Szélsőséges fura viszony, és ez már így is marad, akkor is, ha épp semmi nincs. 

A WC-ben való sorbanállás néha elég kalandos volt, a türelmetlen lányok verték az ajtókat, ha valaki 1 percnél többet volt benn. A WC-k mellett konstans volt a a lányok homlokát tartó fiúk látványa (nem hűsítésként, hanem a hányás miatt). Összefutottam K-val is, de csak egy gyors ölelés erejéig, na meg mindketten inkább a saját társaságunkkal voltunk elfoglalva. 

03.00-kor már nem bírtam a talpamon állni, és jeleztem a csajoknak, hogy Uberezzünk haza. Ez volt mindannyiunk első uber élménye, teljesen okes volt, pont, mint egy taxi, csak a sofőr olyan volt, mintha egy távoli haverunk jönne értünk, ráadásul a Kolor által adott promóciós kódnak köszönhetően ingyen volt a fuvar. LaKing fellépéséről lemaradtunk. 

Szombaton ébredés után elmentünk a Espresso Embassyba kávét inni Alyssa meghívására, mert HH azt mondta, hogy ott árulják Pesten a legjobb kávét. Hát a Madal Cafes latte sokkal finomabb és gazdagabb ízvilágú. Viszont belülről nagyon trendi hely, a vendégkörön is meglátszott, hogy menő dolog oda járni. Alyssat elkísértem még a Parlamenthez, ahol találkozott Alle-val, én meg hazaszenvedtem magamat. Este az volt a terv, hogy romkocsmákban fogunk ülni, de én kivontam magamat a programból, mert nem lettem volna képes újra gyalogolni, Alyssa a barátnőjével ment át az Instantba és csak vasárnap reggel jött haza. 

Vasárnap beültünk a sarki CCC-ne kávézni, és a maradék forintját koronára váltottuk, mert innen Prágába ment a vendégem tovább. 

Kövess Facebookon és instagramon isI

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr68670612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.