2015.06.23. 14:32

Barát vagy jó társaság?

Száztizenhetedik vendégem, az angol Mark Newton (35) egy világutazásról érkezett hozzám, de gyárilag Londonban él, és Nottingham-ből származik. Néhány hónapja csatlakozott a CShez, mikor nekem írt már 12 referenciája volt. Annyira tudatos CSer lett, hogy egy közös vacsorán konkrétan előadást tartott nekem mit jelent az, hogy couchsurfing. Akkor csak annyit mondtam neki, hogy 3 éve "gyakorlom" nem 2 hónapja, nem kell elmagyarázni, és vele ellentétben már hosztoltam is 1-2 vendéget, nem csak utaztam vele, de mindentől függetlenül azt gondolom, hogy mindenkinek saját couchsurfingje van, mindenki másra használja.

Markkal első pillanatra megvolt az összhang, mikor megérkezése után lehuppant mellém a kanapéra, és levette a cipőjét, egyből kiszúrtam élénkrózsaszín zokniját, de diszkréten nem kérdeztem rá azonnal, hogy meleg-e. Gondolotam kerüljünk kicsit közelebb egymáshoz, úgy is szóba fog kerülni minden. Nem kellett sokat várnom, mert kb. 10 perc múlva magától felhozta a boyfriendjét.

Érdekes szerelem az övék, ezért most gyorsan el is mesélem nektek. Mark hazament áprilisban, és egy online randizós szájton megismerkedett egy sráccal, akivel lement a tengerpartra sétálni, és egy délutánt töltöttek együtt mindezt egy csók nélkül. Másnap Mark folytatta az útját Európában, de minden nap skypoltak. Ezalatt olyan közel kerültek egymáshoz, hogy Mark eldöntötte, hogy férjül fogja venni a fiút. Kicsit írigykedtem is rájuk, mert én még egy kapcsolatomban sem éreztem azt egy hónap után, hogy feleségül mennék bárkihez is. Olyan igazi ártatlan tiszta szerelem az övék. Most nézem a requestjét, és már abban is megírta, hogy meleg (hivatkozott a volt pasijára), de ez akkor nem tünt fel.. 


Mark tavaly egy 3 éves kapcsolatot zárt le azzal, hogy Ausztráliába utazott, és ott is maradt fél évre. Nem csak a kapcsolat terhétől akart szabadulni, hanem önmagával is problémái voltak és úgy érezte, hogy környezetváltozásra van szüksége. Októbertől mostanáig folyamatosan utazott mindenfelé, barátoknál, és hostelekben lakott. Budapest az utolsó állomása, utána megy vissza Londonba dolgozni. Ha konstans bajaink vannak önmagunkkal, ugyan meg lehet kísérelni azt, hogy dolgozunk rajta, de a legjobb, ha a környezetet változtatjuk meg. Erre jöttem rá én az elmúlt hetekben. Egyrészt meg kell szabadulni azoktól az emberektől, akik nincsenek jó hatással ránk, akik az energiáinkat szívják el, ahelyett, hogy feltöltenének. Valamint el kell költözni messzire, és valami teljesen mást csinálni, mint eddig.

 

Én is megszakítottam a kapcsolatot a rám tartósan rossz hatással lévő emberekkel az elmúlt hetekben, ebből az egyiket különösen sajnálom, hogy vége lett. Januárban ismertem meg, és viszonylag gyorsan tanuja lett a mindennapi életemnek. Minden kis hülyeségeinket és fontos dolgainkat elcsetelgettük egymásnak a Facebookon, bár találkozni ritkán sikerült. Barátok ugyan nem lettünk, mert ahhoz kevés ez az idő, évekkel később az is kialakult volna, de mindenképp kedveltük egymást, K kifejezetten jó társaság volt.

Alapvetően egy nagyon nyílt emberke vagyok, a magánéletem részleteit megosztom bárkivel, aki szimpatikus, és nyitott róla beszélni, azaz a barátság fokmérője nekem nem abban rejlik, hogy mennyi mindent tud rólam valaki, vagy én épp a másikról. Tárulkoztam már ki teljes valómban egy két napja ismert couchsurfernek is, és ugyanezt megkaptam én is másoktól. A barátság nekem az, amikor ott van a másik a bajban vagy ha nagyon elesettek vagyunk, akkor számíthatunk a másik vállára. A jó társaság találkozik velünk a szabadidejében, a barát szabadidőt csinál, hogy találkozzon velünk.. Ha a jó társaságot felhívjuk, hogy bajban vagyunk, az megkérdezi, hogy mi a baj? A barát csak annyit kérdez, hogy hol vagy, és indul is azonnal.  Annyiban viszont mindenképp unikum volt a kapcsolatom K-val, hogy tényleg állandóan és azonnal tudósítottuk egymást, bármi is történt. Nekem ilyen kapcsolatom még nem volt senkivel, aki szó szerint mindig a vonalban van. Volt. 

Aztán áprilisban egy banális hülyeségből egy kegyes hazugsággal másztam ki, akkor úgy tűnt az a kevésbé sérülékenységet okozó megoldás, de mint kiderült rosszul gondoltam. A bizalom elveszett, és utána a beszélgetéseink nagy része már inkább gyanusítgatásokkal telt. Azt vettem észre, hogy kedélyes dumálgatás helyett nagyrészt védekezem, és nem értem miért támad. A végén már a legtöbb beszélgetés után szarnak éreztem magamat, ami egyre jobban távolított a másiktól. A legutolsó csetelés konkrétan átment bántásba, ami betette a kaput. Rövidesen utána korrekten elbúcsúztam tőle, akkor nagyjából tisztáztuk is a nézőpontjainkat, de egyikőnk se érezte, hogy orvosolni kéne a kapcsolatunkat.

Utólag azt gondolom, azonnal személyesen kellett volna tisztázni a kegyes hazugság/félreértés mibenlétét, és nem csak annyiban hagyni a dolgot, hogy majd elmúlik, mert nem múlik el. Néha hiányzik K, mikor valami történik, és zsigerből ráírnék, hogy "Képzeld! ..." De egyre gyengül már ez az inger. 

A költözés is komolyan felmerült bennem egy másik kontinensre, ha be tudok itthon minden kaput zárni, akkor kipróbálom magamat a szakmámon belül, de valami teljesen más szerepben a Közel-Keleten.  

De térjünk vissza Markra. Mark blogot vezet az utazásáról. Angolt tanít Londonban egy egyetemen. Nem angol irodalmat angoloknak, hanem angol nyelvet külföldi hallgatóknak. Mark a második legszebben beszélő angol, akivel valaha találkoztam, tisztán és artikuláltan beszél, az első órákban a megismerkedésünk után többször lelkendeztem mennyire jó csak ülni és hallgatni őt. Mark festő szakon végzett egy képzőművészeti egyetemen Angliában. Van egy saját játéka a Facebookon, kitesz városképeket vagy épületképeket a Facebook oldalára, és aki először eltalálja hol készült a fotó, annak készít egy kézzel festett képeslapot és elküldi neki postán. 

Mark és én a második nap a Szimplába mentünk, ez tipikusan az a hely nekem, ha egy kicsit ki akarsz nyitni idegenek felé, akkor itt megteheted. Az italrendelés után azonnal kerestünk egy asztalt, ahol két szimpatikus srác sörözött. Az egyik szerb volt, a másik magyar. Mindketten a világ legnagyobb utasszállító hajóján dolgoznak. Vasárnap ébredés után visszajöttünk már a SzimplaPiacra, és itt reggeliztünk, valamint én feltöltöttem az otthoni éléskamrámat mindenféle földi jóval: gomba, mogyorókrém, 6 féle sajt. 

A harmadik estén, Mark utolsó éjszakáján beültünk a Teréz körúti Pointerbe. Ahogy helyet foglaltunk a teraszon, észrevettem, hogy két asztallal odébb egy elképesztően helyes pasi ül egyedül. Elkezdtünk beszélgetni Markkal, és közben többször jeleztem a vendégemnek, mennyire wooow ez a férfi, Mark visszajelelte nekem, hogy egyetért :-) 10 perc után nem bírtam tovább és leszólítottam a srácot. Megkérdeztem, hogy beszél e angolul. Az "I do" válaszból Mark azonnal felnevetett, és mondta neki, áhh, te is angol vagy. Én ennyiből még nem jöttem rá, de egy anyanyelvi persze rájön. Aztán azzal folytattam, hogy Mark a couchsurferem, és minden este megismerkedünk egy idegennel, és ma este épp rá gondoltunk, hogy lehetne az.. Visszaszólt mosolyogva, hogy legyek a ma esti idegenetek? Igen.. mondtam kissé elcsukló hangon, közben a férfi fogta az italát és átült hozzánk.

James 3 éve Budapesten él. Korábban club promoter volt Londonban, dolgozott az angol milliárdos Peter Stringfellow egyik klubbjában, valamint Vivienne Westwood divattervezővel. Az évek alatt annyi pénzt tett félre, hogy úgy döntött nem dolgozik egy ideig, viszont Londonban a cityben 2000 fontért bérelt lakást, Pesten pedig ugyanezt 500 fontért megteheti. Ezért ideköltözött és 3 évig konkrétan nem csinált semmit. Minden este bulizni ment, reggel ért haza, délutánig aludt, majd kezdte újra. Kérdeztem hogyan lehet 3 évig semmit nem csinálni? A válasz az volt, hogy nagyon hamar elrepült. James itthon meetupokat szervez itt élő külföldieknek. Pár hete ismét dolgozni kezdett, mint szoftverfejlesztő. Erre már nem kérdeztem rá hogy jött ez a szakmai kanyar. 

Igazán nem nagyon figyeltem oda mit mesél, mivel csak bámultam rá, annyira elképesztően gyönyörű volt. Megkérdeztem tőle, hogy tud e magyarul, mondta, hogy tanult egy darabig, de nem igazán ment. Erre felcsillant a szemem és gondoltam feldobom az első labdát.. Azt reagáltam, hogy egy évig tanítottam egy amerikai barátomat magyarul, és nagyon jó voltam benne. A válasz erre az volt, hogy áhh, én feladtam a magyar tanulást. Első labda pattogva leesett. Később adtam magamnak még egy lehetőséget: szükségem lenne egy anyanyelvi angol tanárra, aki időnként elmegy velem sörözni és korrigálja a fő nyelvtani hibáimat. Válasz: fogadj több angol couchsurfert. A labda nagyon messzire elgurult.. Szóval itt fel is adtam. :-)

Mark kiment a mosdóba, James elkezdte simogatni a lábfejemet, mindketten néztünk le a szandálomra, majd ránéztem és megkérdeztem, hogy - Mit csinálsz? Válasz: - Flörtölök veled.- De hát kétszer kurva magas labdát dobtam fel, és hagytad elgurulni..- Hogy mi van? - Várj, ez egy magyar fázis, valszeg a tükörfordítás nem működik. - Mondd magyarul. (mondtam) - Áhh, oké értem. Nála van a labda. The ball is in their court. Francba, nem vettem észre.. - Talán el kéne kérned a kontaktomat? - Igen, légyszives. Ideadta a mobilját és beírtam az email címem és a telefonszámom. (amit előtte kétszer ellenőriztem, hogy nehogy elrontsam!). Kisvártatva jeleztem a pincérnek, hogy fizetnénk, Mark kifizette a fogyasztásunkat, James is hívott egy taxit. A taxi megérkezett, James csak Markkal fogott kezet, majd a taxihoz sietett, én meg ott álltam, hogy és én..? James hirtelen megtorpant a taxi előtt, és visszarohant hozzám (ohhh, 1.90 magas legalább, imádom a magas pasikat), átölelt és megpuszilt, és annyit mondott, hogy hívni fog. Utána kissé bugyuta vigyorral az arcomon mentem haza Markkal. Mark megjegyezte, hogy direkt maradt a normálisnál tovább a mosdóban..  

Az utolsó nap elvittem Markot a kedvenc fotózásra való helyeimre Budapesten. Csak mászkáltunk némát, én meg tettem a guide szerepét. Megszerettem Markot, ha itt maradna, gyorsan a barátom lenne, nem csak jó társaság.. 

Kövess Facebookon és Instagramon is!

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr38670620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.