2015.06.05. 18:06

Barátra lelni Madridban

Másnap 11.00-kor jött haza Pedro, de nem volt kedve elhagyni a lakást, ezért én egyedül jöttem be, és örültem is neki, hogy egyedül lehetek. Mászkáltam a régi Madrid utcáin és fényképeztem. 13.00 körül rámírt Kelly, hogy menjek át hozzá ebédelni. Az ötlet remek, de csak 4 órám maradt Madridra, és nem akartam időt veszteni a metrózással és nem akartam egy lakásban sem ülni. Megbeszéltük, hogy elhozza amit főzött oda, ahol én vagyok.

14.00 körül találkoztunk, és beültünk egy étterembe sangriázni és kávézni. Ketten megittunk egy kancsó sangriat, én még egy liter vizet. Itt is borzasztóan rossz cappucinot adtak, ami nem cappuccino volt hanem tejes kávé. A fotón látható pincérünk kihívta a barisztát, akiről kiderült, hogy olasz. Már nevetve mondtam neki, hogy ha olasz, akkor ne magyarázza már el, hogy ez egy cappuccino, mert neki kell a legjobban tudnia, hogy nem az, és a kávé is rossz. A srác azt mondta, hogy a legrosszabb a tej benne. A végén már mindketten nagyon röhögtünk, dumáltunk kicsit Olaszországról, a pincér pedig kihozott ajándékba két feles patxarant. Lehajtottuk, finom volt. 

Megbeszéltük Kellyvel, hogy visszamegyek Madridba egy hónapra angolt tanulni tőle. Nála fogok lakni és tanulni, és az intermediate - upper intermedia szintről felvisz engem advancedre. Minden nap angolozni fogunk. Az én tapasztalatom is az, hogy egy ideje nem fejlődik az angolom. Kelly szerint középszintig el lehetett jutni egyedül, de tanár nélkül már nem lehet feljebb. Eddig minden angol és amerikai azt mondta az angolomról, hogy egy 10-es skálán 7.5-8, mindig tiltakoztam, mert én ettől rosszabbnak érzem.

 

Kelly szerint 6-os, csak folyékonyan beszélek (fluent), ezért érzik az anyanyelvűek is úgy, hogy sokkal magasabb a tudásom, mint a valódi. Mondtam Kellynek, hogy sokszor feltünt, hogy hatványozottan jobb levelet írnak bizonyos emberek, akik élőben sokkal gyengébben és akadozósabban beszélnek, mint én. Az én íráskészségem angolul katasztrófálisan gyenge (sokszor magyarul is haha). Ennek az az oka, hogy magasabban van a nyelvtani és szókincsi tudásuk, de a folyékony beszédkészségük gyengébb, mint az enyém, mivel nincs alkalmuk annyit angolul beszélni, mint nekem az elmúlt 3 évben.

Kelly és én az együtt töltött idő alatt semmit, azaz említésszerűen sem beszéltünk a párkapcsolati magánéletünkről. Nem tudom, hogy van e valakije, és ő se tudja ezt rólam. Kellyvel eszembe se jutott, hogy bármit is mondjak a jelenlegi/közel múltideji magánéletemről, ami egyébként elég szélsőséges (volt) és érdekes dolgokat lehetne róla mesélni, de pont azért nem tettem, mert pasiügyekről beszélni bárkivel lehet. Viszont az amerikai hosztommal töltött idő minden perce annyira értékes volt a számomra, hogy nem akartam olyan dolgokról mesélni, amit már sok más embernek elmeséltem. Nem akartam élettörténetekkel vesztegetni az időnket, sokkal fontosabbnak éreztem azt megosztani vele, hogy én ki vagyok, hogyan gondolkodom, miért mit miért csinálok. És vele kapcsolatban is pont ugyanezek érdekeltek. Vele olyan dolgokról akartam beszélgetni, amiről senkivel nem beszéltem eddig, még a legjobb barátaimmal sem, és ez sikerült is. Ezért tette a couchsurfing élményünket rendkívül értékessé. 17.00-kor elbúcsúztuk egymástól, és úgy öleltük egymást meg, ahogy csak Szávával szoktam ölelkezni, igaz szeretettel, őszintén. Viszlát Kelly, hamarosan találkozunk. 

Visszamentem Pedro lakásába gyalog, összepakoltam a cuccomat és maradt még egy fél órám, ezért beültünk kávézni egy közeli bárba. A hosztomat meghívtam egy teára. Pedro elmondta nekem, hogy úgy érezte, hogy nem figyeltem oda rá, mert a szavába vágtam. Mondtam neki, hogy mindenre emlékszem amit mondott, azaz nem igaz az, hogy nem figyeltem, hanem ez egy jellemhiba nálam, hogy a mások szavába vágok, de már dolgozom rajta, hogy a jövőben ne így legyen, és ez nem azt jelenti, hogy nem figyelek, hiszen pontosan emlékszem mindenre, amit mondott nekem. Ha nem figyeltem volna rá, nem így lenne. Elnézést kértem amiért megbántottam az érzéseit, és próbáltam magyarázatot adni a viselkedésemre. Később fel is engedett. Elkísért a buszmegállóba, ahol a reptéri transzfer indult. Pont beállt a busz, gyorsan elköszöntem tőle és felpattantam a járatra. Viszlát Madrid, jövök vissza hamarosan!

 

Kövess Facebookon és Instagramon. Összes madridi képeimet itt nézegetheted. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr528670630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.