2015.06.03. 19:12

Szórakozni Madridban

Hazamentünk a cuccomért, összepakoltam és átmetróztam huszonhatodik hosztomhoz, Pedrohoz (38). Kb 60 vendéget fogadott eddig, és fele ennyi referenciája van. Pedro született madridi, van egy studiója, ahol tanfolyamokat tart a szeretetről/szerelemről. Nincs felsőoktatási végzettsége. A workshopra érkeznek olyan emberek, akiknek gondjuk van a párkapcsolatukkal, önmagukkal, Pedro pedig különböző szituációs gyakorlatokkal, beszélgetésekkel segít nekik.

Pedro nem a szokványos életformát választotta. Nem hisz a párkapcsolatokban, a poliamoriaban hisz, a jövőben szeretne vidékre költözni és kommunában élni. Nem hisz a barátnő-barát kapcsolatban, mert szerinte szeretni bárkit lehet, gyereket, öreget, fiatalt, nőt, férfit. Nem akarja cimkézni a szeretetet. Az én válaszom erre az volt, hogy másképp szeretünk egy családtagot, egy barátot, és a szerelmünket. Szerinte nincs különbség, és én cimkézek, szerethetünk mindenkit. Visszakérdeztem, hogy gyerekekkel is szexel e, mondta, hogy nem. Jó tudni.

Megkérdeztem, hogy hogyan tarthat workshopokat párkapcsolati tanácsadás témában pároknak és egyedülállóknak, ha ő maga nem hisz magában a párkapcsolatban. Azt válaszolta, hogy ő a szeretetben hisz, és ezt oktatja. De nem is sikeres, és nem él meg belőle, ezért kell kiadni más vállalkozóknak még a helyet, hogy tudja fizetni az egyéb költségeit. Mondta, hogy az emberek többsége elítéli a gondolkodásmódját, és meg akarják változtatni a véleményét, nagyon ritka reakció ez neki, hogy én ráhagyom. Mondtam, hogy nem vagyok az anyja, se a barátja, felőlem úgy éli az életét, ahogy akar, nincs rám hatással. Továbbá nagyon sokféle emberrel találkoztam már, nem lepődök meg semmin.

Pedro elmesélte, hogy vasárnap választások lesznek, megkérdeztem megy e szavazni, de azt mondta nem megy, mert a politikában sem hisz, mert az korrupt. Mondtam neki, hogy ezért kell elmennie szavaznia, mert ez a civil kötelessége, és ha mindenki otthon marad, akkor soha nem is fog megváltozni a rendszer. Ez volt az egyetlen olyan dolog, ahol kinyílvánitottam a véleményem afelöl, hogy (szerintem) valamit rosszul csinál.

 

Kérdeztem Pedrotol, hogy mi a terve ma estére, de nem volt kedve elmenni sehova, mert fáradt volt. Általában nem jár el éjszakánként, ami nagyon ritka egy madridi spanyol férfitól. Mivel eddigi minden estémet egy lakásban töltöttem, az utolsót már végképp nem akartam, ezért mondtam a hosztomnak, hogy én viszont elmennék valahova, és akkor másnapot töltsük együtt.

Miután megette a vacsoráját, amit főzött (húsos kaja, így én nem csatlakoztam), elmentünk egy mexikó étterembe, és én is ettem valamit. Az étteremben ücsörögve megkérdeztem volt e Magyarországon, és elmesélte, hogy igen volt, méghozzá Szombathelyen. Nevetve visszakérdeztem, hogy mit keresett ott, és miért pont Szombathelyre ment? Elmesélte, hogy 1991-ben Ausztriában nyaralt egy haverjával, aki ajánlotta, hogy ugorjanak át Magyarországra, mert hallotta, hogy Szombathelyen van egy olcsó bordélyház. Elautóztak oda, de a város és a hely is olyan volt, mintha még mindig kommunizmus lenne Magyarországon. Kiábrándító volt minden.

Az új hosztom kitalálta, hogy elkísér egy helyre, ahol nyugodtan maradhatok, a madridiak nagyon barátságosak és ismerkedőek, perceken belül lesz társaságom. A hely felé sétálva megkérdezte tőlem, hogy van e internet Magyarországon. Miutan túljutottam a sokkon, azt válaszoltam, hogy sajnos nincs, és a couchsurfinget is úgy használom, hogy valaki kinyomtatja és elküldi nekem postán. És egyébként is mi az, hogy internet?

Maloka nevű brazil szórakozóhelyre mentünk, és mégis úgy döntött, hogy velem marad. A helyet csak brazilok és spanyolok látogatják, turisták nem ismerik, most is én voltam az egyetlen turista. A kb. 20 négyzetméter bárt egy negyvenes brazil nő üzemelteti. Ő a tulajdonos, felszolgáló, koncertszervező, árubeszerző és takarítónő egyben. Rendeltem egy teát Pedronak, aki sosem iszik alkoholt, és magamnak Pedro ajánlására, egy brazil koktélt, a caipirinha-t. 

Leültünk a szinpadhoz közel, ahol egy gitáros és dobosból álló zenekar muzsikálni kezdett. A gitáros énekelt is. Kisvártatva Pedro kitalálta, hogy táncoljunk. Csak mi táncoltunk, de percekkel később csatlakoztak hozzánk. Mindenki mosolygott rám, férfiak és nők. Beszélgetni is próbáltak velem, de az sajnos nem ment, egy brazil lányt kivéve, aki tudott angolul is.

Odaverekedtem magam a pulthoz, és kértem még egy brazil koktélt. Mire visszaértem már nem volt hely a tánctérnél, ezért felálltam egy asztalra és onnan táncoltam tovább. Hangos éljenzés követte a lépésemet férfiaktól és nőktől egyaránt. Aztán még egy csaj és pasi csatlakozott hozzám. Boldog voltam és szabad, idegenek között voltam teljesen egyedül, mégis a tökéletes zene, a körülöttem lévő emberek pozitív energiája, (és a remek brazíl koktél haha :-) töltött fel. Pedro közben a bárhoz ment, és onnan figyelt kissé fáradtan. Éjjel 02.00 volt már, és mivel lemerült a mobilom, és nem találtam volna meg a címét magamtól, így hazamentem vele nagy sajnálatomra. 

Kövess Facebookon és Instagramon

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr158670632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.