2015.05.24. 18:10

Amerikai hippi házaspár és kanadai újságírónő egyidőben

FlagUSA.jpegSzáztizenegyedik és száztizenkettedik vendégeim, az amerikai Julie, (50) és Rick (55) nem a CS közösség átlagéletkorába tartoznak. San Francisco mellett laknak. 3 éjszakára mondtam nekik igent, ebből összesen egy ebédidőt töltöttünk együtt. Julie egy szemészeti klinikán dolgozik asszisztensként, Rick rendezvényszervező volt, most már nyugdíjas. 10 éve házasok. Julie-nak 10 referenciája volt, vegyesen vendégektől és hosztoktól. Ricknek 35. 

Ittlétük alatt jöttek-mentek szabadon. Ritkán találkozom nálam is többet beszélő emberekkel, de Julie-n van egy láthatatlan gomb, amit meg se kell nyomni. Elkezd beszélni, és akkor hagyja abba, ha lelövöd. De ez monológ, nem vár reakciót, visszajelzést. Rick sokkal csendesebb. 

Ami mindkettejükre jellemző volt, hogy nem figyelnek arra, amit mondanak nekik. Ittlétük alatt végig nálam lakott egy barátnőm Londonból, ő fogadta őket, amikor megérkeztek hozzám. Megmutatta nekik a lakást, és a vendégszobát, fürdőszobát. Rick utána az én fürdőmbe akart bemenni, Kata háromszor szólt neki, hogy oda ne menjen. Mindig azt válaszolta, hogy oké, majd bement. Arra jött ki, hogy Kata kissé már erélyesebben rászólt, hogy menjen onnan ki, és menjen be a vendégfürdőbe. És még volt pár ilyen ismételgetés mindannyiunk részéről. Megérkezésük estéjén külön megkértem, hogy az ágyról vegyék le a fehér díszpárnákat, mikor mennek aludni, és tegyék a sarokba, és hagyják ott, és semmiképp ne aludjanak azokkal. Mondták, hogy rendben van. Másnap bementem a szobájukba, és én magam szedtem le a díszpárnákat, amikkel együtt aludtak. 

 

canadaflag.jpegAz amerikaiak második estéjén megérkezett a száztizenegyedik vendégem, a kanadai Sandrine (38). Londonban él 12 éve, egy tudományos újságnál, a NewScientist-nél újságíró, videókat készít és cikkeket ír. Legutolsó cikke arról szólt, hogy az óceánjáró hajók által okozott zajszennyezés milyen hatással van a tengeri élővilágra. Fizika szakot végzett BCa diplomaként, master szakon valami szociológiához közelit. Education and something. Én voltam a kb. ötödik szörfölési élménye, és ő maga is hosztolt pár vendéget Londonban. A saját lakásában lakik a II. zónában. A válság után vette, amikor leestek az árak. 

Budapestre a barátait jött meglátogatni, és a Vivicittan futott 10 km-ert vasárnap. 1 óra 5 perc alatt sikerült, ez csak kicsit rosszabb idő, mint amit én szotam futni 10K-n.  

Rögtön elmentünk a Gozsdu-udvarba ciderezni. Sandrine csendes, visszafogott lány. Beszélgettünk a londoni magányosság érzéséről, amit nekem is volt alkalmam megtapasztalni, ő pedig konstans érzi. Elmesélte, hogy az angol férfiakhoz nem tudott soha közel kerülni, minden kapcsolata hamar megszakadt, egyszerűen csak felszívódtak, nem akartak soha semmi komolyat. Kanadában sokkal nyíltabbak és őszintébbek az emberek, mint Angliában. Az angolok kedvesek, és minden lovely, de sohasem sikerült még egy igaz beszélgetést elérnie. Elmeséltem neki, hogy legutóbb a metróban megismerkedtem a BBC egy producerével, akivel sikerült igaziból beszélgetnem abban a 15 percben, amíg együtt utaztunk. És a mi témánk is a londoni magány volt. 

Másnap elsétáltunk a Madal Kávézóba és onnan a Szent István tér vonzáskörzetében kolbászoltunk. 

Sandrine nem rég találkozott egy negyvenes pasival Marokkóban, akinél workaway önkéntes munkát végzett. Azóta egyszer már visszament hozzá és májusban is megy újra. Sandrine odáig jutott, hogy szabadúszó újságíróként fog dolgozni, és elköltözik Londonból. 

13.00-kor elbúcsúztam Sandrine-től, aki kiment a reptérre, én meg elsétáltam a Napfényes vegán étterembe, ahová az amerikai házaspár az utolsó napjukon elhívott ebédelni. Megtudtam, hogy Julie 12 évig tűzoltó volt. Mentett sok életet, én meg hülledeztem, hogy nők is mehetnek tűzoltónak. Mondta, hogy ő volt California állam első női tűzoltója annak idején. Volt egy olyan vizsgafeladat, hogy 90 kg-os férfit fel kellett a vállán vinnie a lépcsőn a második emeletre. Megcsinálta. Julie kb. 50 kg és nagyon keskeny válla van. Van öt gyereke, ebből kettő örökbefogadott. Az első házasságából a férjének már volt egy gyereke, akiket örökbefogadott, valamint a férje nővérének a gyerekét is örökbefogadta, az anyuka drogtúladagolásban hamar meghalt. Három közös gyerekük lett. 

Minden évben utaznak 2-3 hónapot, mindig máshol. Mindig couchsurfinget használnak, és még soha nem kellett szállodába menniük. Ehhez a mennyiséghez képest viszont igen kevés refijük van. Ők maguk kb. 30 vendéget hosztoltak eddig. 

Mindketten vegánok, Rick például sosem adott gyerekkorában a most 25 éves fiának húst, és még mindig él. Ha nekem lenne gyerekem, én se adnék. Egy buddhizmushoz közeli spirituális vallást gyakorolnak, ennek részleteiről nem igazán meséltek a kérdéseim ellenére sem. Amerikaiaknál 3 kerülendő téma van: pénz, vallás, és a politika. Nálunk is ugyanez, Dél-Amerikában a harmadik a foci. 

Ebéd után elbúcsúztunk, ők egy brit klasszikus zenei koncertre mentek este a Mátyás templomba, én haza. Másnap reggel utaztak tovább Horvátországba. 

Kövess Facebookon és Instagramon!

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr1008670640

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.