2014.03.21. 10:47

Ezért jó egyedül utazni

Utolsó előtti napom Nápolyban. Kora délután begyalogoltam a városközpontba, mára nem terveztem semmit egy nagyobb sétán kívül. Mászkáltam sokat, beültem kávézókba, fényképeztem az épületeket és az embereket, és gondolkoztam. Volt min..

20140314_160950_resized.jpg

Az életemben van több pont, ami rendbetételre szorul. Az egyik legnagyobb problémám, hogy vesztegetem az időmet. Képes vagyok hónapokig nem csinálni semmit egy lezárt konferencia után. Azután meg csodálkozom, hogy le vagyok égve anyagilag... Képes vagyok olyan férfiakba belezúgni, akikbe nem kéne, és már nem lehet ilyesmit tét nélkül csinálni. Úgy érzem minden egyes lélegzetvételkor meghal egy petesejtem. Érdekes mód a gyermekvállalás kérdése mégsem ébreszt bennem pánikrohamot, bár kurvára idegesítő, mikor felületes ismerősök a koromra figyelmeztetnek tiktak okoskodó megjegyzéssel, mintha arra számítanának, hogy új információval lepnek meg. Vazze, tényleg, de jó, hogy mondod, nem tudtam, hogy 37 éves vagyok! Egyszer egy fogadáson kérdezte meg tőlem egy 4 fős társaság valamelyik tagja ugyanezt, azt válaszoltam vissza, hogy meddő vagyok, ezt is meg akarod beszélni? Ja igen, tiktakolni mindig kizárólag férfiak szoktak. 

Rá kéne jönnie a jószándékú aggódóknak, hogy harmincvégi nőknél a tiktakolással kb. olyan szinten másznak bele a magánszférájukba, mintha mi arról érdeklődnénk, hogy a feleségük milyen pozícióban szeret elélvezni szex közben. Valahogy úgy vagyok ezzel, ha itt lesz az ideje, és meg lesz hozzá a megfelelő férfi, akkor majd lesz gyerekem. Ha meg nem jön össze, lehet örökbefogadni, az a gyermek se lesz kevésbé szeretve általam, mint a sajátom. A keresztlányom iránt is olyan elvakult szeretetet érzek, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet valakit mégis mégjobban szeretni. Ha kellene, akár meghalnék azért a kicsi lányért. Itt ajánlanék egy zseniális cikket a gyermektelenség VÁLLALÁSRÓL.   

Nápolyban tudatosult bennem, hogy az életem gyökeres átszervezést igényel. Igazán a jobb szó a megszervezés, mert jelenleg a totális káosz a legjobb szó rá. Itt fixálódott bennem, hogy mit akarok, és csak rövid távú célokra szeretném szentelni a következő fél évemet. Ha a jelenben boldog vagyok, nem számít mi lesz később. És ha a boldogságot fenn tudom tartani, akkor a jövőmért sem kell aggódnom. Az első és legfontosabb cél, hogy nincs több idővesztegetés az életemben. A semmitevés passzivitást eredményez.

Ugyanakkor nehéz fókuszt tartani. Mindenhez úgy kellene állnom, hogy csak arra koncentrálok, amit épp csinálok, és nem szétesni, vagy elveszni a részletekben. Ez olyan, mint evés közben tévét nézni. Nem tesz jót az emésztésnek, ha evés közben másra figyelsz. 

Ha vége lesz a szerdai konferenciának, nem fogok hónapokat lazsálni. Általában ezt csinálom. Valaki nemrég megkérdezte tőlem, hogy kielégít-e a munkám? Akkor azt válaszoltam, hogy igazából nem... És a kérdés kicsit sokkolt is, mivel ezt még soha nem kérdezte tőlem senki. A mostani utamon jöttem rá, hogy a munkám tökéletesen kielégít szakmailag és mindenhogy, ha megállás nélkül dolgozom. Tehát a konferencia másnapján új projektbe fogok belekezdeni. Már ki is találtam mi lesz a következő konferenciám témája, és csütörtökön el is indítom, júniusban pedig megrendezem. A következő pedig szeptemberben lesz, az azt követő pedig decemberben. Valamint a mostani mintájára mindig két konferenciát fogok szervezni egy napra és helyszínre. Csak előnye van, hosszabb és rövid távúak egyaránt. 

A munka mellett pedig a fogyókúra lesz a második célom a következő 3 hónapra. Szeretnék lefogyni kb. 15 kg-ot. Tehát diéta, heti 6 edzés és testkezelés, sok vízivás, étrendkiegészítők szedése. Ez így együtt lesz eredményes. Ha sokat dolgozom, sikeres és anyagilag stabil vagyok és jól nézek ki, na akkor a kisugárzásom is visszatér. És akkor jönnek maguktól a pasik is :-).  

A harmadik célom abbahagyni a dohányzást. No comment.. Itt az első 4 napban nem gyújtottam rá, azután 2 estét cigiztem, majd megint nem az utolsó napokban. 

A negyedik célom az aktív couchsurfing hosztolás és szörfölés egyaránt. Azaz ha itthon vagyok, igyekszem minél több vendéget fogadni, valamint a lehetőségeimhez mérten kéthavonta elutazni valahová rövidebb-hosszabb időre. Dolgozni hálistennek mindenhol tudok, ha van internetkapcsolatom. 

20140314_164434_resized.jpg

Ötödik célom nővé válni, azaz csinosan öltözködni. Alapvetően a kényelmes farmerokat és felsőket szeretem kényelmes bakanccsal hordani. Nyáron tornacipő vagy szandál... Egy szponzorom megjegyezte, hogy vállalhatatlanul öltözködöm. Oké, van egy csomó csinos ruhám a 10 kg-al kevesebb Ritára... Az első napokban vettem itt Nápolyban 5 business woman felsőt és nadrágot és övet. Olyan darabokat választottam, amiben akkor is csinos leszek, ha lefogyok. Valszeg a vállalhatatlan jelzőben benne volt az is, hogy sporthátizsákkal mentem az első tárgyalasra. Igen, egy éve nincs egy rendes táskám amivel megjelenhetek. Tehát a mai pénteki nap másik feladata, hogy nézzek egy szép táskát Nápolyban. Lehetőleg olyat, ami a következő 10 évben is táska lesz. Hívjuk ezt befektetésnek. 

A fenn felsorolt dolgok nem voltak igazán újdonságok az életemben, azaz nem itt ébredtem rá, hogy mi a helyes út. Nápoly arra volt jó, hogy feltöltsön, energiát adjon, és tisztán lássam mi a jó és mi a rossz választás. Ha valaki elkisért volna ide, akkor nem lett volna lehetőségem gondolkodni, magamba mélyedni. Ezért jó egyedül utazni. 

A séta elején felhívtam a következő hostomat és lemondtam az érkezésemet. Felajánlottam neki, hogy csatlakozzon ma este hozzánk, mivel az előző hosztommal bulizni megyünk este. A srác azzal reagált, hogy ő nagyon fáradt, és hajnalban síelni utazik, megy ki a reptérre, azaz otthon marad. Na még jó, hogy lemondtam, nem szeretném reggeltől az útitáskámat cipelve járni a várost. A gépem csak késő este megy vissza Pestre. 

A sétám közben megnéztem Nápoly egyik tengerparti kastélyát, vettem belépőjegyet is. Kár volt befizetni a 6 Eurót, halál unalmas volt belülről. 

20140314_151701_resized.jpg

A délután folyamán legalább 40 táskaboltba tértem be. Ezekkel a problémákkal szembesültem: a szép igényes női táskák kurvadrágák. 150 Eurótól kezdődnek, a határ a csillagos ég. A Pradaba nem ugrottam be, elég volt a kirakatba tett 2200 Eurós táskát megbámulni. Ehhez kell még néhány konferenciát szervezni, mert sajnos nem veszi meg nekem senki. A megfizethető táskák rondák, látszik rajtuk, hogy olcsó volt. Positanoban láttam egy csodát 270 Euróért, de otthagytam.

Itt is beugrottam egy táskaboltba, ahol csak kézzel készült saját termékeket árulnak. Elmondtam az eladóknak az igényeim: bele kell férnie a laptopomnak, és legyen cipzáros, ne csak patentos, mert az nem biztonságos tömegközlekedésen. Erre ajánlottak egy fantasztikusan szép csodát. 420 Euróról volt leárazva 260 Euróra, mert tavalyi modell. Forgattam a kezemben, közben nőtt a bennem ébredő szerelem a táska iránt, de sóhajtva visszaadtam és megkérdeztem, hogy van e valami 150 Euró körül. Erre felháborodva elkezdtek beszélni, hogy ebben a boltban SEMMI nincs ennyi pénzért, és gyorsan lezárták a témát egy ciao-val, majd elfordultak tőlem, miközben még ott álltam a bolt közepén feléjük fordulva. Megsemmisülve kisonfordáltam az üzletből. Gondolkoztam rajta, hogy helyreteszem őket, hogy nem kellene ilyen lenézően viselkedni olyanokkal szemben akiről nem tudnak semmit.. És szerintem lehetett volna ezt a kérdést másképp is kezelni. Mondjuk ajánlanak egy másik boltot, vagy még agresszívebb sales startégiát váltanak. Stb. Hosszas tipródás után eldöntöttem, hogy másnap visszamegyek az Armani boltba egy ott látott Armani jeans táskáért, ami nagyon tetszett és "csak" 150 Euró volt. Az idő közben túl későre fordult. Ideje volt hazamenni készülődni az esti buliba Valeriával. 

Kövess Facebookon is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr655871770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

micsoda? 2014.03.22. 19:08:56

Tetszik a poszt, mert őszintén bátor. Az elérendő célok egy némelyike ugyancsak nehéz. A súlyfelesleg leadása nem könnyű, tartani még nehezebb. Szerintem nőiesen, csinosan öltözni azzal is lehet. Nem kínoznám magam az biztos. Nekem a táska a mániám, de én mindig a turkálókban szerzem be, találtam már márkásat is. Ma például 2 darabot is vettem, mert tetszett. Előbb utóbb a legdrágább táska is valahol a turkálóba köt ki, mert kopottá, megunttá válik:)Sok sikert a célokhoz!

Balogh Zsolt · http://vonattal-termeszetesen.blog.hu/ 2014.03.22. 22:16:30

Nem igazán értem a posztíró gondolatmenetét... Számomra olyan, mintha magyarázkodna. Próbálja kifelé mutatni, hogy minden rendben van, ő akarta így, elégedett az életével. De nekem az írásból mégis inkább a keserűség jön át. Hogy Nápolyban azon gondolkozik, miért is van ott egyedül?

Az óra meg sajnos tényleg ketyeg, harminc felett egyre hangosabban. Tudom, mert én is hallgatom minden nap...

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.22. 22:56:21

@Balogh Zsolt: szerintem olvasd el újra a posztot :-)

2014.03.23. 15:17:42

Szerintem vedd fel a fogadalmaid közé azt is, hogy javítasz a helyesírásodon. Ugyanis a blogod indulása óta kb. ugyanazok a hibáid, és mivel egy rendkívül önérzetes nőnek látszol, nem értem, ez miért nem zavar.

"egy nápolyi márkájú kézzel készült táska boltba" — ez pl. felér egy hasbarúgással.

Jellemző hibák még, hogy vonatkozó mellékmondatok elé nem teszel vesszőt, ill. nem is érdekelnek az egybe- és különírás szabályai.

Amúgy érdekes ez a poszt a többihez képest, ugyanis az eddigiek egy leltárszerű felsorolásban kimerültek arról, hogy hány cidert ittál és kit vittél el a szimplába hány órakor. Ez meg egy egész egotrip, nem is értem, hogy mi volt a célod a kiposztolásával — túl azon, hogy hirtelen rád jött a keserűség, mert egyedül voltál külföldön, és elmúlt a fiatalságod.

Nem akarok pesszimista lenne, de lefogyni sem fogsz jelentősen, tehát vékony például soha nem leszel, és gyereked sem lesz már. Ezzel nincs semmi baj. Sokkal nagyobb szívességet teszel magadnak, ha elkezded elfogadni és szeretni magad — lehet, hogy másoknak is megjön a kedve hozzá.

Ez az egész couch surfing meg egy zsákutca, csak az idődet vesztegeted vele.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.23. 15:21:23

@retrovírus: mindig öröm, ha egy törzsolvasó kommentel, örülök, hogy a kezdetektől fogva követed a blogot. Olvasd továbbra is.

2014.03.23. 15:28:27

@nikita: Köszönöm, az elején tényleg bent volt rss-ben, de már több, mint egy éve nincs, mert ellaposodott. Csak akkor olvasom, ha címlapos.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.23. 15:29:47

@retrovírus: köszönöm az újabb információt. Nagyon fontos, hogy nehogy félreértések legyenek itten kérem!

sara 2014.03.23. 16:58:34

Nekem tetszik, így tovább!!!!!

Az evolúció megfordítója... vissza a fára! (törölt 2014.03.24. 07:20:09

Bizony a megöregedés kemény dolog és erre akkor jön rá leginkább az ember, amikor kiszakad a megszokott környezetéből. Új emberekben, ismerősökben látja tükröződni a saját életét.
Neked ott van a keresztlányod, aki iránt elvakult szeretetet érzel. Én ezt számtalan alkalommal láttam a környezetemben, olyan nők, akik más gyerekeit imádják, tutujgatják, babusgatják, majdhogynem pótanyaként viselkednek, képtelenek megfoganni, képtelenek magukra leendő anyaként tekinteni. Imádják a gyerekeket (de nem 24 órában), csak nem a sajátjukat. A más gyerekének mértéktelen elfogadása kiöli belőlük az anyai ösztönöket illetve kielégíti őket érzelmileg. Ilyen az is, amikor valaki imádja az állatokat, játszik mások kutyájával, de sose lesz neki. Pár óra kutyázás hetente kielégíti. Persze a kutyatartás nem szükségszerű része az életnek, a gyereknemzés meg eléggé kőkemény biológiai igény, csak sokan ezt kitolják, kiirtják.
Ahogy a madár fészkéből ellopva a tojást, a kakukk is beletojik egy hasonlót, akkor az anyamadár azt is örömmel kelti ki, neveli. Közben az csak a kakukkfióka. A társadalom a nőktől amúgy is sokáig elvárta, hogy mások gyerekeit is örömmel neveljék, mosolyogjanak rájuk. Közben mindenkinek csak a sajátjával kellene foglalkozni.
Láttam ilyen gyermektelenül megöregedő nőket, pedagógusokat, gyermekápolónőket, rokongyerekekre vigyázókat, akik belezúgtak mások gyerekeinek nevelésébe és vagy sose lett gyerekük, vagy nem valami sikeres családi életet éltek.
Persze azok a pedagógusok, gyermekekkel foglalkozók, akik csak munkának tekintik a hivatásukat és pénzkeresésnek, tudnak sikeresen családot alapítani.

Egy olyan férfival, aki nem akar már gyereket, esetleg van már neki egy-kettő, még egy ilyen öregecskedő nő is lehet boldog. Főleg, ha azonos az érdeklődési körük: filmek, filmezés, fotózás, utazás stb.

"Valahogy úgy vagyok ezzel, ha itt lesz az ideje, és meg lesz hozzá a megfelelő férfi, akkor majd lesz gyerekem." - Ilyen sose lesz és sose volt. Ha mindenki akkor vállalna gyereket, amikor már minden megvan, mindent elért, minden tuti, akkor sose születnének gyerekek. Nem a felelőtlenséget reklámozom, csak azt mondom, hogy sosincs olyan, hogy minden megvan már hozzá. Sosincs olyan, hogy biztos, pláne manapság, de régen se. Nincs befejezettség semmiben: tanulás, karrier, párkapcsolat, világlátás, ma ezek már mind életünk végéig görgethetők. És így kifogás mindig lesz a gyereknemzés ellen.
Emberek születtek a háborúk alatt, háborúk után éhínség idején, diktatúrában, elnyomásban, mert a szülők bíztak a jövőben. Érdekes, hogy ma pont a legnagyobb jólét idején nem bíznak a jövőben az emberek.

A gyermektelenség vállalásával nincs semmi baj, nem kell mindenkinek utódot nemzenie, a világ folyása szempontjából, demográfiai alapon tök mindegy, hogy valakinek van-e gyereke. Ez egy személyes igény és szükséglet elsősorban. Van akinek így teljes az élete, másnak meg enélkül is.
A baj azokkal van, akik úgy csúsznak ki az időből, hogy vágynak a gyerekre lelkük mélyén és utólag megideologizálják ezt a "választásukat".
Vagy nem vágynak gyerekre, de eljátsszák, hogy ők mennyire akarnak.

A gyermektelen nők egy része azért lesz gyermektelen, mert félti az addigi életét, a jólétét, nem tud és nem akar lemondani valamiről egy másik dologért. Hajszolnak valami mást, karriert, utazást, egyik pasi ágyából a másikébe járást, barátokat. Bizony a barátok a legnagyobb tévút manapság. Régen a nagycsalád volt a barátság helyett, ahol vérségi alapon tényleg segítették egymást az emberek. Ezt ma lecserélték sokan facebook barátokra, aki sose tesznek semmit egymásért, nincsenek jó hatással egymásra, legfeljebb egy like-ot nyomnak a bulizós képeikre. A barátoknak megfelelés nem hajt a gyerekvállalás felé. Még ciki is. A nagycsalád szerepe elveszett. Aki atomizált, vagy csonka családban nő fel, annak nem sok kedve lesz saját gyereket vállalni. Nincs pozitív minta előtte.
A média is zengi a szingli lét dicséretét, nincsenek is menőbb nők ma a világot bejáró, Nepálban vagy Kongóban önkénteskedő, fesztiválra járó, bölcsész szakot végzett, háremnadrágos, barátság karkötőt hordó harmincasoknál.
Gyereket vállalni nem kötelező, de erre büszkének lenni sem kellene, ez nem teljesítmény, ahogy a másság sem az, nem érdemel tiszteletet (megvetést sem). Az önbecsapást viszont kerülni kell.

krdori 2014.03.24. 10:35:54

Én is szeretem olvasni a blogod Rita, csak így tovább!:) Ne engedd,hogy a negatív kommentek lehúzzanak!

sellőlány 2014.03.24. 10:47:11

Ez mindig is olyan téma lesz, ami megosztja az embereket. És egy gyerekes valószínűleg sosem fogja igazán megérteni a gyermektelen érveit, ahogy a gyermektelen sem a gyermekesét. Egyszer egy(vegyes házasságból származó) 5 gyerekes ismert újságírónő osztott ki egy harmincas nőt egy női lap hasábján, amolyan értelek én téged, csak megérteni nem tudlak stílusban erről a kérdésről. Úgy, hogy ő az újságírás mellett simán felnevelt annyi gyereket és még világjárásra is jutott ideje, ereje. Ekkor gondolkodtam el igazán azon, hogy lehet-e szembeállítani érveket, érzéseket pro és kontra alapon? Nem. Valakinek rabság az anyaság, valakinek szárnyakat ad. De mindenekelőtt önmagunkkal kell szembenézni először, nekünk mi jelenti az életet? Egy gyermekesnek persze a mi listánk feladatainak nagy része úri passziónak, unaloműzésből elkövetett idővesztegetésnek tűnhet. Személy szserint boldog vagyok, hogy a mai korban élhetek és úgy, ahogy leginkább érzem. Férjesként, 39 évesen, sok utazással és szenvedéllyel, a munka számomra szükséglet. Ha ezért valaki elítél, az az ő baja, nem az enyém. Rita, kellenek ezek a magányos utak... rengeteg belső kérdésre választ kap önmagától az ember. És a legfontosabb, mindig úgy csináld, ahogyan TE érzed! Én már egy jó ideje nem zakatolok a gyerektémán, azt hiszem, szépen lassan pont ez a hozzáállás engedi meg azt, hogy közelebb kerüljek hozzá. De akár meg fog történni, akár nem, mindkét döntést teljes szívvel vállalom.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.24. 11:03:22

@krdori: köszi szépen! nem különösképp foglalkoztat a negatív komment :-)

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.24. 11:10:42

@sellőlány: nagyon köszönöm a soraid. Olvasd el kérlek a gyermekvállalásos részbe belinkelt posztot. Nagyon tanulságos. Igen, nagyon szeretek egyedül utazni, ez a poszt pont erről szól, és örülök, h te legalább megértetted miről szól, ellentétben néhány egyéb más kommentelővel. Két hét múlva megint elmegyek egyedül egy 6 városos tripre: Belgium-Hollandia. Egyik helyen se jártam még.

sellőlány 2014.03.24. 11:32:12

@nikita: Elolvastam persze, de ezeken a gondolatokon már rég túl vagyok. Pár éve még én is sokat érveltem, ha kérdeztek, egy addigi jó barátnőmmel (az ő meg nem értése miatt) meg is szakadt a kapcsolatom. Hiszem, hogy minden ember megtalálhatja a saját útját, és külön szerencsés, ha ebben a társa méltó párja. De ezek a találkozások sem véletlenek igazán. Nem igazán kedvelem Julia Robertset, sem a nagy élet értelmét megmondós filmeket, de az "Eat, pray, love" pontosan valami ilyesmire hívja fel a figyelmet. Mindenkinek meg van a saját életútja, ahogy a saját tévedései és hibái. A legtöbb, amit magadért tehetsz, hogy szembenézel velük, változtatsz, amin tudsz, és elfogadod, amin nem. Jó utat! (Én éppen haza Vietnámból, és hamarosan Izrael felé). :-)

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.24. 12:21:30

@sellőlány: jó utat neked minden szempontból! Az eat pray love könyv jött be nekem igazán, nem a film...

sellőlány 2014.03.24. 12:30:49

@nikita: Nagyon tartottam a könyvtől, aztán szembe jött a film... úgyhogy végül így alakult. :-) (az indiai részben az amerikai pasi önvallomása/ színészi játéka lenyűgöző volt)

weneedsomelove 2014.03.27. 14:31:58

Nikita, a blog indulása óta olvaslak, és részben a cikkeid miatt kaptam kedvet a couchsurfinghez. Most azt kell mondjam ez az eddigi legőszintébb írásod.
Jó ez az irány, szerintem maradj ezen az úton, mert így sokkal tartalmasabbak lehetnének az írásaid.

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.03.27. 15:05:33

@weneedsomelove: koszi, de nem hiszem hogy gyakran lesznek meg ilyen kitarulkozos kirohanasaim. A posztok a vendegeimrol es az en szorfolesi elmenyeimrol szolnak, a maganeletemet probalom tavol tartani a blogtol.
Ez a poszt azert szuletett meg, mert Napoly kihozta belolem. Es azt ereztem meg kell irnom, hatha mas is hasonlo problemakkal kuszkodik

weneedsomelove 2014.03.28. 08:58:40

Pedig ez így sokkal érdekesebb, emberibb. Persze megértem ha nem akarsz kitárulkozni.

borzimorzi 2014.05.15. 15:22:36

@Az evolúció megfordítója... vissza a fára!: Ebben konkrétan tévedsz. Nem mindenütt egy idióta Harrach Péter és a hozzá hasonló 70-en felüli vén f...szok és szatyrok döntik el, hogy milyen legyen az asszisztált gyermekvállalás törvényi háttere, mint minálunk. Csehországban és Lengyelországban is rájöttek már régen, hogy szükség van petesejt-donációra, és ezért ez ott legális, pénzért is. Konkrétan petesejt-bank is van. (Brno, Katowice.) Ukrajnában a béranyaság is legális. Normális országokban nem csinálják ezt a hipokrita szemforgatást, mint itthon.

A 70-es években született nők hatalmas tömegei kezdenek 40 körül és afelett rádöbbenni, hogy mégiscsak kellene gyerek. És ha a lombikbébi program nem jön be, esetleg a végképp kimerült petefészket más stimulálni sem érdemes, akkor bizony neki fognak látni, és adományozott petesejttel oldják meg a dolgot. (És/vagy béranyával.) Nem a világ pénze, 1-2 millió forintból megoldható, az esetleges kezdeti buktákat is beleértve. Ha nagyon rosszul megy, és nagyon sok a sikertelenség, vagy muszáj béranya segítségét kérni, akkor is megvan egy autó árából. Mire a posztíró 40 fölé kerül, addigra talán itthon is egy normálisabb kormány lesz, mint a mai, és európai módon szabályozzák le ezt a kérdést.
Kérdés, hogy el tudja-e viselni valaki, hogy nem az ő genetikai utódja a gyerek, bár ő szülte. Az biztos, hogy az örökbefogadásnál mindenképpen jobb. Ott semmit nem lehet tudni a biológiai szülőkről, lehet az anya egy IQ-nuku tinilány is, akit az apja csinált fel, és bánatában végigdrogozta a terhességét. Vagy egy olyan örökbefogadott gyerek is akadhat, akinek 10 éves korában felbukkan 2 bátyja, akik 18-20 éves korukra már kész bűnözők, és elkezdik zaklatni, zsarolni az örökbefogadó szülőket. Megtörtént esetek vannak, sajnos.

Persze, a posztírónak még nem biztos, hogy az asszisztált reprodukció az egyetlen lehetősége. Még 3-assal kezdődik az életkora.

Ami a táskakérdést illeti, a szerző sajnos rosszul fogott hozzá. Olaszországban turistás helyen reménytelen normális áron táskához jutni. Horrorisztikus árrésekkel dolgoznak ugyanis. Megtehetik, mert az orosz, a japán és az amerikai turisták mindent megvesznek, akármekkora áron. Meg kell keresni a gyártót. Ezt tudom ajánlani: www.shoes-pratesi.it/index.php/negozi. Brutálisan jó dolgaik vannak, többször is jártam már náluk. Amikor itthon egy jobb csizma 50ezer volt ősszel és kemény bőrből, ott ennyiért lett összesen 2 pár pihepuha, bélelt csizmám (egy pár magassarkú, egy pár lapos), az Uramnak egy szandija és egy pénztárcája. De oda kell menni érte Ambra faluba, a Dante Alighieri utca 83-ba, ahol a dolgaikat gyártják. Legutóbb 2 éve voltam ott, vettem egy álomszép bordó utazótáskát 89 euróért, és kicsit sokalltam. Belefér a laptop (+kábel, adapter), a hajszárító-papucs-piperetáska szentháromság, plusz vagy nyári ruha 1 hétre, vagy téli ruha 3-4 napra. Vásárlás után 2 nappal Firenzében, egy butikban találkoztam ugyanazzal a táskával, csak már 465 eurós áron.

Úgyhogy kalandra fel, lányok, autóval érdemes barangolni! Figline Valdarno pl. alig látszik a térképen, de életünk legjobb fagyiját ettük ott, ami olasz összehasonlítási alapról nézve igencsak nem semmi...

Üdv:
b

borzimorzi 2014.05.15. 15:38:29

@borzimorzi: Fogalmam sincs, hogy a honlapjukon miért csak az üzletfotókon vannak táskák, nem jeleskednek a fotók feltöltésében. Viszont a facebook-jukon vannak tátyók is bőven. De az üzletet tudom ajánlani, mégpedig az Ambrait. Monteriggioniban is van még boltjuk, és pár más helyen is, de ott már van árrés.
www.facebook.com/calzaturificio.pratesi

Üdv:
b

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.05.15. 16:15:25

@borzimorzi: koszi a tippeket, de Napolyban megvettem a taskat :). A tengeri vitorlazas cimu posztban van rola foto is, mobilrol nem tudok linkelni.

borzimorzi 2014.05.15. 16:24:50

@nikita: Szuper, remélem, sok örömöd lesz benne! Sajnos, férfiak közül még eggyel sem tudtam megértetni, micsoda jó érzés egy megszokott táska, amelyikhez hozzáérve töksötétben is azonnal tudja a kezem, mi hol van benne. És még finom tapintású és bőrillatú, és csini és MMM. Enyimtáska, na! :-)

Üdv:
b, a javíthatatlan táskamán

nikita · http://couchsurfing.blog.hu 2014.05.15. 16:55:37

@borzimorzi: en mindig keresgelek benne, mi hol van..

borzimorzi 2014.05.16. 20:27:21

@nikita: Oóóó. Akkor nem jó a belső elosztása neki. Pedig kívülről milyen szép!

Üdv:
b