2013.07.27. 14:43

Londonságok újra

Tavaly összeszedtem pár élményemet Londonról. Azóta eltelt majdnem egy év.

  • Az angoloknak van egy sajátságos öltözködési és frizura stílusok, külön lehet őket választani az utcán. Ki angol, ki a turista, ki a (friss) bevándorló...
  • 30 foktól úgy sírnak, mintha 48 fok lenne. Teljes elképedéssel veszik tudomásul, hogy én nem szenvedek tőle. Mikor megjegyzem, hogy ez egy átlag nyári hőmérséklet az én városomban, akkor tisztelettel vegyes rettenettel néznek rám.  
  • A reptérről a városba menet a National Express busz karambolozott egy fekete taxival, pont ahol én ültem. Már csak az lett volna nagyobb giccs, ha duble deckeren ülök, és úgy ütközünk egy black cab-bel. Egyébként senkinek nem lett semmi baja, a taxisnak behorpadt a sarka és az ajtaja. A buszról lejött egy kis festék. 

Photo1 (98).jpg

  • A metróban épp leültem egy üres székre, és a mellettem lévő ülésen egy injekciós tűt találtam. Ránéztem, de ugyanabban a pillanatban egy idős angol úr lehuppant az ülésre, rá a tűre. Szóltam neki, hogy álljon fel, azt hitte, hogy csak foglalom a helyet. Elővettem egy zsebkendőt, felvettem az injekciós tűt, felraktam a párkányra. Az angol úr passzív rezisztenciával végignézte, megköszönte, visszaült a helyére és beletemetkezett az újságba. Én egy ilyen esetben biztos kiborultam volna. :-) Mármint ha én ülök bele a tűbe.

  • Rengeteg a biciklis, és a fele őrült. Ha autót kéne vezetnem, rettegnék tőlük. 
  • Onnan lehet tudni, hogy ki a turista és ki a helyi, hogy a helyi úgyanúgy átmegy a piros lámpán, mintha zöld lenne. A turisták szépen kivárják a zöldet. 
  • Az angol nők csinosan öltözködnek. 
  • Az angol fiatalok igazi bulizós nemzet. Már a metróban elkezdik, simán szóbaelegyednek a kocsiban idegenekkel, velem is megtették többször is. Péntek, szombat este nevetve, egymásnak odaszólogatva rohannak fel a metrón, mindezt úgy, hogy véletlenül sem löknek fel senkit, nem durvák, nem közönségesek. Elmentünk egy klubba, viccesen táncolnak. Élmény volt nézni is, de aztán mi is táncoltunk picit. 

Photo1 (97).jpg

  • A Sainsbury-ban, Tescoban ugyanannyiba kerül az élelmiszer (sajt, kenyér, gyümölcslevek, szószok, tészta stb), mint nálunk, a különbség az, hogy mindenből nagyobb a választék és sokkal jobb minőség. Sok élelmiszer ára megegyezik a hazai boltokban található árukészlettel, de mindezt sokkal jobb minőségben kinálják. Pl. finomabb, jobb alapanyagú tésztákat vehetünk 350 Ft-ért, mint otthon. A zöldség és gyümölcs olcsóbb, mint Budapesten. Az Evian sokkal olcsóbb (300-350 Ft). A bioboltban árusított ételek csak 20 %-al drágábbak, mint a "normál" ételek. Otthon háromszor annyi. Ha arra gondolok, hogy itt havi 350 000 Ft a minimálbér...
  • Elmentünk a Leicester Squere-re megnézni a Wolverine-t 5600 Ft/fő áron (16 font). Ez London egyik fő mozija, de kisebb vászonnal, mint ami otthon a Mammutban a nagyteremben van. 20 perc után elsötétült a képernyő, majd nagy nehezen újraindították, de kiesett egy részlet a filmből. Kb 10-en kijöttünk a moziból, hogy visszakérjük a pénz árát és majd megnézzük máshol. A manager voucher-t akart adni, egy temperamentusabb nő beszélt a nevünkben. Full refund! Közben leállították a teljes vetítést, szép hosszú sor keletkezett a visszatérítési sorban. 
  • A Bikram yoga (East Road, Shoreditch) terem, ahova járok minden nap, kissé csodabogárként néznek rám. Talán én vagyok az egyetlen turista, aki eddig odatévedt? A recepciós a családi nevemet visszamondta betűzve, majd bámulta egy darabig a papírt csodálkozva. Egyébként tényleg 100 százalékban angolok járnak oda, de ennyire meglepő lenne egy nem angol név? Ettől eltekintve mindenki kedves. 
  • Van egy sarki kávézó, bulizós hely. The Old Shoreditch Station. Oda járok kávézni, na meg internetezni, de ez már csak múlt idő, mert péntek óta a lakásban is van internetünk. 6 nap után kaptam kedvezmény kártyát. Törzsvendég lettem? Olyan büszke lettem, mintha kitüntettek volna. :-) 

Photo1 (93).jpg

  • Shoreditch egy igazi hipster paradicsom. Nagyon sok a helyi különleges bolt. 90 százalékban huszonévesek, korai harmincévesek élnek itt, sok művész és trendi disegner költözött ide. Különleges, egyedi stilusban öltözködnek. Úgy érzem minden egyes darab ruha, amit magammal hoztam, nagyon unalmas. Minden este nagy tömeggel buli van a kocsmák előtt, amiből 5 méterenként van egy. 
  • Shoreditch Startup cégek gyűjtőhelye is. Van saját kocsmájuk és utcájuk, ahol az irodáik vannak
  • Shoreditch a Soho után a második meleg negyed. Sok itt a transzvesztita és meleg bár. Utcán egy kivétellel nem láttam még kézenfogva sétáló fiú párt. Viszont más a járásuk, és valahogy igényesebben öltözködnek. Meg talán közelebb sétálnak egymás mellett. Gyakran kutya is van velük. 
  • A Richmond Parkban láttam legalább 100 szarvast elvonulni a szemem előtt. Fantasztikus élmény volt. 
  •  Az angol férfiak nagyon vonzóak. Csak kapkodom a fejem. Legközelebb lefotózok egyet megmutatni. 

Photo1 (99).jpg

  • Átlag naponta kétszer állítanak le angolok, nem turisták, hogy útbaigazítást kérjenek. Pedig nincsen sem helyi fejem, sem stilusom. A nyakamban lógó fényképezőgép sem riasztja őket vissza. 
  • Az áruházakban a bolti eladók nem csak kedvesek, hanem érdeklődök. Cipővásárlás közben az eladóhölgy hajáról beszélgettünk, óranézegetés közben meg a kedvenc óramárkáinkról a pultban álló eladóval. Az én kedvenc óramárkám egyik szeretett darabja 12 000 font. Nála voltak 32-35 000 fontos órák is. Mondjuk egyikbe sem szerettem bele. Otthon nem csevegnek az eladók a vásárlókkal. Talán egy luxus óraboltban otthon is, de ez egy bevásárlóközpont volt. Na jó, Pesten egy sima bevásárlóközpontban nem árulnak 11 millió forintos órákat. 
  • Egy másik bevásárló központban láttam egy tévét 35 000 fontért. Megkérdeztem egy eladótól, hogy esetleg nincs e egyel több nulla a végén. Véletlenül. Nincs. És hogy hány darabot adtak el eddig belőle? Egyet sem, csak érdeklődők voltak. Mondtam, hogy engem is érdekel, a srác is egyetértett velem, őt is érdekli. A pasim vett nekem egy 85 fontos nyári cipőt. Csinos. A cipőnek is örültem, de a tévé jobban tetszett. 

Photo1 (95).jpg

  • Szerdán el akartam menni egy 120 fős couchsurfing buliba, de meggondoltam magam. Túl messze volt. 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kövess a Facebook oldalon is

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr995427646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.