2013.01.29. 18:07

Én, a blog és a couchsurfing

Soha nem írtam blogot, leszámítva két rendezvényem PR blogját, de az nem számít. És valljuk be, valójában (még)  írni sem tudok. Ezt a blogot azért kezdtem el, hogy megmaradjanak a couchsurfinges élményeim, hogy visszanézhessem milyen vendégeket fogadtam, mi történt velünk és mindezt egyszerűbb lesz megosztani a barátaimmal. Nem kell mesélni, csak küldök egy linket mi történt. Emellett persze minden blogger népszerű akar lenni, a bloggernek fontos, hogy sokan olvassák a blogját. Ez, idővel, nekem is fontos lett. 

530265_271519379641232_886000185_n.jpgKét héttel az indulás előtt a plastik média írt egy posztot. Ennek is van egy kicsi személyes háttere. Angelday és én egy munkahelyen dolgoztunk 1998-ban az INteRNeTTóban, de se ott, se azóta különösebb kapcsolatot nem ápoltunk egymással. Közös barátunk, Gg, a plastikos poszt után elmesélte nekem, hogy Józsi felhívta őt telefonon és többek között megemlítette, hogy talált egy érdekes blogot. GG mondta el neki, hogy ez mrita blogja. Ez volt a nevem az INteRNeTTóban. A következő hónapoktól kezdve a mai napig jöttek/jönnek az interjú felkérések tévétől, újságoktól, rádióktól stb. Jól esett valami olyasmit csinálni, ami nem vállalati siker, a hír nem azért van, mert valaki (én) pénzt keres vele. 

Nyártól az index.hu is kezdte címlapra kipakolgatni a posztjaimat. A legtöbb olvasót (27 ezer egyedi látogató) a francia csajok hozták, de volt olyan címlapos megjelenés, ami szűk másfél órát volt kinn és 600 egyedi látogatóval gazdagította az analitikámat. Vendégbloggerek is jelentkeztek szép számmal. A legtöbbjüknek nemet mondtam, de hárman írtak egy-több posztot. A legnagyobb sikert Gaucsogyik blogger és újságíró posztja hozta. Több, mint 20 ezren olvasták el a bejegyzését.  

Az utóbbi hónapokban feltüntek a barter megkeresési ajánlatok is. Három induló vállalkozás írt, hogy mutassam be őket a blogomban. Egyiket se mutattam be, mert nagyon erőltetett kapcsolódást éreztem a szolgáltatásuk és a kanapészörf között. 

A népszerűség is jelentkezett néha vicces formában. Az egyik couchsurfing meetingen egy srác odajött hozzám, bemutatkozott és elmondta, hogy azért van itt, hogy velem találkozzon, olvassa a blogot rendszeresen és nagyon szereti. A keresztlányom a blog elején mindig izgatottan jegyezte meg, ha nálam aludt, hogy akkor most ő is egy kanapészörfps és lesz róla írás a blogomon? Egy állami vállalattal folytatott üzleti tárgyalásom alatt elmeséltem egy történetet, ami az egyik vendégemmel történt és az ő szolgáltatásukat használták. Megemlítettem nekik, hogy couchsurfing vendég volt. Mire az igazgató reakciója: Igen, tudom, hogy mi az a couchsurfing, van egy magyar blog is róla, nagyon érdekes, ha gondolod elküldöm neked a linkjét. És ma például az egyik barátnőm rámcsetelt, hogy tegnap látta az izraeli vendégemet kijönni a Dohány utcai zsinagógából, és felismerte a blog facebook oldalán posztolt fényképek alapján. Az jutott eszébe, hogy na, tudom hol fogsz aludni ma este :-)

images.jpegA legijesztőbb email egy sráctól érkezett, aki felajánlott egy remek üzleti lehetőséget. Az ötlete az volt, hogy egy éjszakát hostoljam őt is. Írjam le a közös CS élményünket, amiben megemlítem és bemutatom a cégét is, cserébe ad nekem 150 000 Ft-ot. Erre a levélre, egy kösz, de nem választ küldtem. 

Egyébként örülnék szponzoroknak, hirdetőknek. Repülőgép társaságok, szórakozóhelyek, nyelviskolák, cider forgalmazók :-) érdemben is kötődhetnének a blogom tartalmához, de senki nem jelentkezett még. Tessék csak tessék! :-)

Én és a couchsurfing. Nos, ez a legnehezebb. Nem minden vendég hozott fantasztikus CS élményt. Voltak közülük olyanok, akik fárasztóak voltak, vagy egyszerűen csak olyanok, akikkel semmilyen közös nevező nem volt meg, és akiknél örültem, mikor távoztak. Ezek a vendégek később elolvasták google translate-tal a blogomposztot magukról, és semleges referenciát adtak nekem, éreztetve a megsértődésüket a blogom miatt. Vagy semmilyen referenciát nem adtak. Ha nincs blog, akkor pozitív referenciát kapok, mert semmilyen "baj" nem volt közöttünk. Csak később megtudták a valódi "érzéseimet" irányukban. A jövőben másképp fogom kezelni ezt a kérdést. A nem pozitív élményt leíró posztomban meg fogom változtatni a surfer nevét, nem megy link az oldalára és nem lesz front fotó róluk. Nem célom megalázni a vendégeimet, egy kellemetlen élmény leírását, amiben a nevük szerepel viszont negatív megalázó érzésként élhetik/élik meg. Ezt nem akarom.  

Blog-Writer.png

A couchsurfingen érkező requesteknél is gyakran érzem magamon, hogy az alapján mondok igent-vagy nemet, hogy az adatlapja és a levele alapján mennyire érdekes alapanyag lesz a blogra, vagy sem.. E nem túl sportszerű.. Ha a vendégem és köztem nincs meg az összhang, akkor elkezdem a szerencsétlent az országáról meséltetni, hogy valamit írhassak a blogra, ha azt érzem nem történt semmi, amit leírhatnék. Ha nem lenne a blog, simán mondhatám neki, hogy akkor ma nem érek rá, holnap meg úgyis elmész.

A pasim rosszul van a blogom miatt, szükséges rosszként fogja fel, a velem járó negatív hozadéknak. Ha együtt szörfölünk valahol, nekem másnap el kell vonulnom egy kávézóba két órára blogot írni. Ő meg nem kifejezetten egy kávézóba járó tipus. Ilyenkor unatkozik.  

Vagyis néha teher is tud lenni a blog, nem lehet hosszabb időre magára hagyni. Ha nincs vendég, olyenkor CS cikkek fordításával vagy érdekes CS tagokkal készített  interjúk készítésével és publikálásával töltöm ki a helyet. Viszont nagyon érdekel hova fejlődik ez az egész. 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr715051438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DeadBodiesEverywhere 2013.01.30. 18:40:59

Nyomjad! Én azt mondom!

A blogod címét mindig mindenkinek megadom aki kérdezi hogy mi is Az a CS, egyszerűbb ;)