2018.01.30. 15:19

Mi lenne, ha holnaptól mindenki vegán lenne a Földön?

Hat évig voltam vegetáriánus, és másfél éve ismét eszem húst, ráadásul minden nap. A keresztlányom meg újévi fogadalomból vegán lett, állatvédelmi okokból. Nagyon támogatom a lépését, bár én épp most fejeztem be a vajban sütött baconos omlettemet rukkolával, avokádóval, edami sajttal és mascarpone sajttal, hozzáadva némi zakuszkával elfogyasztását. Ez kb 1000 kalória, nagyon keto, de ebből csak a rukkola, az avokádó, na meg a zakuszka vegán.

Az emberiségnek és a Föld nevű bolygónak az lenne a legjobb, ha mindenki vegán lenne, mondjuk holnaptól. A légtérben fellelhető metán egyik legfontosabb forrásának a WHO a szarvasmarha-állományt jelölte meg. A szarvasmarhák (és más kérődző állatok) beleiben a rostok megemészthetetlensége miatt nagy mennyiségben termelődik metán. A mezőgazdasági tevékenység révén óriási mennyiségben kerülnek a légtérbe üvegházhatású gázok. Állítólag nagyobb mennyiségben szennyezik a levegőt, mint a Földön az összes autó teszi azt. 

Most nem kezdem el kifejteni mennyire káros és kizsigereli a bolygónknak a Föld minden pontján folytatot állattenyésztés. Jóléti államokban ellenőrzött körülmények között, máshol meg elképzelhetetlen kizsákmányoló, mérgező és állatkínzó módon teszik ugyanezt. 

tehen.jpg

Szóval ma eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi, közel 8 milliárd ember, mától mindannyian vegánok lennénk? Könnyítés annyi lenne, hogy állattenyésztést folytatni ezentúl kizárólag csak bio gazdálkodásban, kis területen és "mennyiségben" lehetne. Azaz Marika néni továbbra is tarthatna a hátsó kertjében tyúkokat, amik szabadon rohangásznak és kapirgálnak, begyűjtheti a tojásait, és le is vághatja a csirkéit, sőt, el is adhatja a feleslegét az épp falun áthaladó budapesti lakosnak, mondjuk nekem. De bezárnák hatóságilag a világ összes állattelepét, tejtermék gyárát. Szóval nem vehetnénk többet a Tescóban csirkét, disznót és semmilyen tejterméket. A piacon lehetne kizárólag bio termelői igazolvánnyal rendelkező Marika néniktől beszerezni a jóságokat. Vélhetően aranyárban. 

Az élelmiszerboltokban mindenhol a világon csak zöldségeket, gyümölcsöket és magvakat, örleményeket, liszteket  és mindenféle vegán termékeket lehetne kapni. Nyilván egyik napról a másikra ezt nem lehetne meglépni, de mi lenne, ha lenne egy közös ENSZ döntés az ipari állattenyésztés megszüntetéséről és mondjuk 10 év alatt fokozatosan bezárnák ezeket a gyárakat? Mindenhol, mind a 200 országban? 

Húst utána már kizárólag ökogazdálkodó magánfarmoktól lehetne beszerezni, vagy akkor ha magad kimész az erdőbe, és lősz magadnak vadat. Ha van rá vadászengedélyed. 

Mindez azért lenne, hogy a gyerekeidnek és unokáidnak biztosíts 50 év múlva is elég ivóvizet, és igen, minőségi élelmet. Kicsiben kezdhetjük azzal, hogy saját döntésből egyenként vegánokká válunk. Én mától nem, de később lehetséges. Addig is hajlandó vagyok átállni a csak biogazdálkodásból szerzett hús és tejtermékekre. Tudom az meg kurvadrága, de emiatt legalább majd jelentősen visszafogom a hús és tejtermék fogyasztást. 

Kövess Facebookon isBiztos hallottál már arról, hogy jelentős változások jönnek a Facebookon. Néhány kattintással biztosíthatod, hogy továbbra se maradj le a Couchsurfing blog posztjairól. Az első lépés, hogy a jobb felső sarokban lévő legördülő menüben ki kell választani a Hírfolyam-beállításokat, illetve ha angolul használod a Facebookot, akkor a News Feed Preferences-t. A következő lépés "Az elsőként megjelenők beállítása" menüpont kiválasztása. A kattintás után meg fog jelenni nemcsak az összes ismerősöd, de az általad kedvelt minden oldal is. Ezek közül keresd ki a Couchsurfing blogot, majd kattints rá, ahogy a lap alján lévő Kész (Done) gombra is. Ezzel el tudod érni, hogy posztjaim minden alkalommal megjelenjenek a hírfolyamodban. Természetesen nem csak egy oldalt, ismerőst lehet kiválasztani, összesen 30-at lehet bejelölni.

 

 

2018.01.04. 20:09

UNICEF - Mikor egy ezres adományozása után királynőként bánnak veled

December végén szembejött velem az UNICEF egyik cikke az Indexen, amiben fantasztikus év képei fotóválogatást közöltek. A cikkben közölt utolsó mondat linkjét lekattintottam: Támogassák az UNICEF munkáját itt. A honlapjukon részletesen kifejtik, hogy mire költik a támogatást. A rendszeres adományozás oldalukon ezt írják:

Havi rendszeres adományozóink teszik lehetővé azt, hogy olyan tartalékokat képezzünk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 48 órán belül meg tudjuk kezdeni a segélyezési munkákat pl egy természeti katasztrófa esetén. Az Ő segítségüknek köszönhetően merhetünk hosszú távú programokat elindítani, mint például egy iskola felállítása és annak finanszírozása. Rendszeres  támogatóink nélkül nem tudnánk prevenciós programokat indítani, hiszen ezek hatása nem egy-két napon belül érződik, hanem sokszor évek hosszú munkája kell ahhoz, hogy a változás észlelhető legyen. Ilyen például az AIDS felvilágosító  vagy a gyerekházasság elleni programunk.

A rendszer megkérdezte, hogy mire szánom a támogatásomat, amiben felsoroltak kb. 8 egyenként nagyon fontos célt, de mivel nem tudtam dönteni, bejelöltem az utolsó opciót, miszerint az UNICEF-re bízom a támogatási összeg felhasználást. Más összeg megadása rublikába beírtam az 1000 Forintot, amit a kártyámról vonnak havonta. Gondoltam ez egy Starbucks kávé ára, ennyi belefér. Január másodikán meg is terhelték a számlámat vele. Nem is foglalkoztam vele utána. 

ke_pernyo_foto_2018-01-04_19_48_39.png

Ma indultam otthonról egy megbeszélésre, amikor csörgött a telefonom. Felvettem és egy nagyon kedves fiatal női hang hallózott be a telefonomba, és engem keresett. Bemutatkozott, hogy az UNICEF Magyarországtól telefonál és megkérdezte van e időm egy picit beszélni vele. Mondtam, hogy persze, de közben picit összeugrott a gyomrom, hogy jajj, túl keveset adományoztam? Az ajánlott havi összegű rublikák 2000 Ft-nál kezdődnek, én meg sunyi módon a külön összegű rublikába csak egy ezrest írtam. Szóval az futott át a fejemen, hogy biztos azért hív, hogy többet kérjen. 

De nem ez történt. A lány valami végtelen kedvességgel és őszinte örömmel megköszönte a támogatást, és elmondta, hogy azért hív, hogy elmondja mire fordítják. Én közbevágtam, hogy ugyan már, ez csak egy ezres, amire az volt a válasza, hogy ebből havonta 10 alkalommal tiszta ivóvizet tudnak adni egy gyerekeknek. És ez az összeg nagyon is sokat számít nekik. Beszámolt nekem az összes akciójukról, és azt is elmondta, ha valami miatt a kártyám lejárna, vagy másikat használnék a jövőben, akkor a honlapjukon módosíthatom a kártyám adatait. 

Elmesélte, hogy a Wesselényi utcában van az irodájuk és nagyon sok magyarországi akcióban is részt vesznek a nemzetközi segélyezésen kívül. Megkérdezte azt is, hogy nekem van e kérdésem a szervezetükkel kapcsolatban, vagy bármi más, ami érdekel. Mondtam, hogy nincs, semmi :-)

Elképedtem a lány lelkesedésén, és ezen a formán, hogy képesek voltak személyesen felhívni azért, mert adok nekik havonta egy ezrest. Éreztették velem, hogy fontos vagyok, és személyesen akarták a tudomásomra juttatni hálájukat. 

Azt mondom nektek, ha van havonta akár egy ezresetek, vagy akár csak 500 forintotok erre, akkor klikkeljetek ide, és áldozzátok azt az összeget a segítségükre, amit nem sajnáltok magatoktól. De ha csak egyszer akartok adományozni, azt is megtehetitek. Ha utaltok/kártyával fizettek 500 forintot, akkor 5 gyerek jut belőle tiszta ivóvízhez, ott ahol nincs. 

 

2017.12.29. 09:52

Áldom a szerencsémet, hogy Európában és fehérnek születtem

A közel hat év alatt kétszer hosztoltam afrikai vendégeket. 2015-ben a nigériai Onaré és Mimi volt a vendégem és idén májusban a kenyai Norah. Afrikából nem jönnek couchsurferek Európába, mert nincs pénzük utazni. Mondjuk én sem voltam még Afrikában, mert az összes szervezett út hétszámjegyű összegbe kerül, és ennyi pénzem meg nincs egy utazásra. 

2000px-flag_of_kenya_svg.pngAz idei, százhatvanötödik kenyai vendégem szupermodell alkatú lány, magas, 21 éves, aki mellesleg az MIT-n kezdte meg szeptemberben a master képzését, szóval mit ne mondjak, okos lány. Az MIT a világ legjobb műszaki egyeteme. Elemző beszélgetésünk volt a rasszizmus mibenlétéről, hogyan képeződik le a mindennapjaiban Amerikában, és Rómában, ahol épp vendégtanul. Mit jelent számára a rasszizmus, a tolerancia. Milyen az élet Kenyában, női körülmetélés, nemi egyenlőség, társadalmi különbségek. 

img-20171229-wa0000.jpg

A rasszizmusról elmesélt egy mindennapi történetet. Rómában a fehér barátnőjével bementek egy trafikba vásárolni. Odavitték az árut a kasszáshoz, és Norah fizetett. A pénztáros beütögetett mindent, de közben nagyon mogorva és barátságtalan volt a lányokkal. Kimentek az üzletből, és a barátnő feldúltan szidta a boltost, hogy mekkora egy rasszista gyökér. Norah egy könnyed sóhaj kíséretében a védelmébe vette a kasszást. Szerinte nem biztos, hogy attól rasszista, hogy bunkó volt velük, lehet, hogy csak szimplán rossz kedve volt. Norah visszakérdezett - Nem találkoztál még barátságtalan eladóval? - Dehogynem - felelte a lány. - Na látod, csak a te esetedben a rasszizmus eszedbe sem jut, ilyenkor arra gondolsz, hogy bal lábbal kelt fel a boltos. Ha meg "velünk" bunkózik valaki, akkor meg azonnal rájuk lehet sütni, hogy rasszisták, pedig lehet, hogy nem is a bőrszinemmel volt a baja, hanem az élettel.

Norah élete Kenyában is már az átlagtól eltérő volt. A családja középosztálybeli, van több testvére, az édesapja jövedelme jóval magasabb, mint az átlagjövedelem. Norah elmesélte, hogy az ő római és amerikai élete komoly anyagi erőforrásokat von el a szüleitől, de így is megfinanszírozták neki, hogy tanulhasson. Egy nagy házban élnek otthon Nairobiban, a család minden tagja kiveszi magának a napi munkát a ház körül. 

2017.12.17. 10:51

Olyan vagyok, mint a heroninista, aki minden egyes szúrás után a legelső lövés tökéletes élményére vár

Nagymamám hozott haza a karácsonyi pásztorjáték előadásról, és a folyosón elhaladtunk a gyerekszobánk mellett. Benéztem, és megláttam a feldíszített, és különböző szinekben világító és ragyogó karácsonyfánkat. Emlékszem a teljesen elborító izgatottságra, ami akkor elöntött. Berontottam az ajtónkon, beszaladtam a szobánkba, és ott állt a fa az ajándékokkal, és senki nem volt benn. Berongyoltam a szüleim hálószobájába, és mindenki ott ült. Izgatottam sikongattam nekik, hogy hát itt volt a Jézuska, hát ott a fa és az ajándékok, hogyhogy ők meg itt ülnek? Emlékszem a szüleim "meglepettségére", eljátszották nekem, hogy fogalmuk sincs semmiről. Megragadtam apám kezét, és átvonszoltam a gyerekszobánkba, hogy megmutassam neki mi van ott. Még óvodás lehettem, 5-6 éves, mert mire iskolába kerültem, megmondták otthon mi a helyzet a Jézuskával és a karácsonyi ajándékokkal. 

Az ajándékokra nem emlékszem, de a lelki állapotomra, a szüleim arckifejezéseire és a mindent elöntő örömre kristálytisztán és stabilan bevésődött a memóriámba. Az történt, hogy valami rettenthetetlen győzelmet arattam, mert Én. Egyedül. Vettem. Észre. Az. Ajándékokat. És senki más nem előttem. Apuék hümmögtek, hogy ők nem is értik, hogyan történhetett ez, hogy semmi nem tűnt fel nekik, hogy Jézuska odarámolta azt a sokmindent. Megdicsértek mindketten, hogy mindezt én vettem észre legelőször a családban. Arra az örömre emlékszem abból a nyolcvanas évek eleji Szentestéből, hogy a szüleim megdicsértek. Úgy igaziból ahogy kell, én meg ragyogtam, ujjongtam, és szétrobbantam a büszkeségtől a családom előtt. Akkor még nem tudtam, hogy ez soha büdös életben többet nem fog újra előfordulni. 

Azután félig felnőttem, szerveztem 17 évesen középiskolásoknak fotópályázatot. Úgy értsétek, hogy egy az egyben mindent: koncepció felépítése, szponzorkeresés, zsűrikeresés, meghirdetés, médiahirdetés, sajtójelenlét a megnyitón, zsűrizés, díjkiosztás, sajtómegjelenés mindenről. És a végén kerestem 30 000 Ft-ot, amit ahhoz viszonyítsatok, hogy akkor havi 500 Ft volt a zsebpénzem. Nem dicsértek meg. Most így utólag, felnőtten azt gondolom, hogy marha nagy dolog, ha egy 17 éves kislány tök egyedül összeránt egy ilyet tapasztalat és segítség nélkül. Én valószínű, nem csak megdícsérném a családunkban lévő bármelyik gyereket, hanem meg is ünnepelném.

Azután 18 évesen fotópályázatokat nyertem, ilyenkor anyámék eljöttek a megnyitókra, azaz nem szartak bele, de nem dicsértek meg. Fotóriporter lettem, mutogattam a szüleimnek az újságokban a nevemmel megjelent képeket, de nem volt rá semmilyen reakció. 6 évig voltam fotóriporter, 2003-ban hagytam abba, amikor elvesztettem az érdeklődésem a szakma iránt, mert azt éreztem, hogy nem tudok jobb lenni, fejlődni. És mindenki más jobb nálam. És közben ötször elmentem a Cannes-i Filmfesztivákra, amiből háromszor én voltam az egyetlen magyar akkreditált fotós. A harmadik évben már meghívásos helyem volt a cannes-i szervezőktől, jelentkeznem se kellett. Minden évben, mikor hazajöttem, csináltam egy fotókiállítást a képeimből és végigturnéztam az összes tévécsatorna reggeli beszélgetős műsorait, arról csevegve milyen érzés világsztárokat fotózni. Anyámék becsülettel végignézték ezeket az interjúkat. 

21 évesen alapítottam céget, rendeztem konferenciákat, ami az elmúlt 20 évben mind azért volt valamennyire érdekes, mert a munkám lefordítva azt jelenti, hogyha létrehozok valamit, az benne van az újságban. Pár év múlva filmproducer lettem, nyertem pénzt pályázatokon, Jancsó Miklós film társproducere voltam, ami szerintem menő, de arra se volt reakció. 

2017.11.26. 22:17

Hogyan kereskedhetsz utazással szexért cserébe

A misstravel.com oldalt olyan platformként reklámozzák, ahol az utazók társakra lelhetnek, de az oldal kimondatlanul arra specializálta magát, hogy a piaca legyen az utazási költségek megtérítésére szexért cserébe. A misstravel azon a módon funkcionál, mint az összes többi társkereső oldal: a tagok kitöltenek magukról egy profiloldalt, és a posztolt uticélok alapján találják meg egymást.

miss-travel-1.jpg

Miután bejelentkeztél, három lehetőség alapján azonosíthatod magad. "Take me along" (vigyél magaddal) csoportba tartozók felajánlják a társaságukat az utazási költségek megtérítéséért cserébe. "I Have My Own Ticket" (van saját jegyem) egy opció azoknak, akik a költségek megosztását preferálják egymás között. “I Have an Extra Ticket” (van egy plusz jegyem) csoportba azok tartoznak, akik olyan társaságot keresnek maguknak, akiknek költségeit szivesen kifizetik. 

A nők átlagéletkora a misstravel oldalon 27 év, a férfiak átlagéletkora, akik a tagok jelentősen nagyobb százalékát alkotják, pedig 35 év. A férfiak 82%-a a "van egy extra jegyem" csoportba lépett be, és csak a 4%-a próbál előnyt kovácsolni a "vigyél magaddal" csoportban tartózkodással, azaz akik finanszírozó partnert keresnek maguknak. 

miss_travel.jpg

A misstravel oldalon sokkal könnyebb ezeken a módokon utazást megszervezni, mint bármilyen más randioldalon kapcsolatot találni. Itt a szerepek tiszták, és üzletre alapszik a "match". Az oldalon lévő férfiak azt nyilatkozzák, hogy a plusz költség a repülőjegy, és az együtt elköltött költőpénz. Szerintük nincsen a szex a "szerződésben", de ez mégis valahogy az oldal sajátossága. Nem kötelezik a "take me along" csoportba tartozó tagokat, hogy szexeljenek is az utazást finanszírozóval, de vélhetően akkor jön létre az üzlet utazás, ha tetszenek is egymásnak. Azaz például egy Tinder randinak is dugás lesz a vége, ha bejönnek egymásnak, csak az a lakóhelyükön történik meg és nem a Bahamákon. 

2017.10.22. 12:07

Skócia utolsó 34 órája, azaz hogyan szívjunk meg mindent, amit csak lehet. II. rész.

Reggel nem találtam meg a return reptéri buszjegyemet, amit még a glasgow-i érkezésemkor vettem. 05.00-kor indultam el a hosztomtól a Buchanan buszmegállóba, ahonnan a reptéri busz indul. 30 perc séta. A buszmegállóban két busz állt, a hozzám közelebbin láttam a nagy repülő matricát, mellette kiírva, hogy Airport. Felpattantam rá és kértem egy jegyet a reptérre. A sofőr 12 fontot kért, amire én elkezdtem értetlenkedni, hogy miért kerül 12 fontba, ha a return jegy 10 font volt? Mire ő rávágta, hogy ez kizárt. Mondom, dede ennyi, de aztán annyiba hagytam a dolgot és csak annyit kérdeztem, hogy mikor indulunk? 13 perc múlva. Mondom remek. 08.20-kor volt kapuzárás, azaz 07.00-kor elég kiérnem, és kb 20 perc az út az emlékeim szerint, azaz legkésőbb 06.00-kor kinn leszek. Leültem előre és bámultam ki a mellettünk várakozó buszra, amire annyi volt kiírva, hogy Edinburgh. 

A busz kisvártatva elindult, és elhagytuk a várost, rákanyarodtunk az autópályára, és mentünk.. mentünk, közben eltelt 30 perc, majd 40 és még mindig mentünk. Kezdtem ideges lenni, hogy what.the.fuck. Előrehajoltam és megkérdeztem az előttem ülő hölgytől, hogy a reptérre megyünk, ugye? Mondja igen. Hátradőltem, de csak kicsit nyugodtam meg. Ismét eltelt 10 perc, bámultam az autópálya forgalmát. Majd a kinéző tekintetem rátévedt az ablaküvegre, amire rá volt írva, hogy Airport... Edinburgh. Ohh basszus, magasságos ég. Na most nem írom le az összes káromkodást, ami akkor feltolakodott az agyamban. A körülöttem lévő utasoknak szóltam, akik mind reptéri dolgozók voltak, hogy rossz buszra szálltam, mert én a glasgowi repülőtérre akarok menni. 

Mindenki közösen elkezdett az ügyemről beszélni és hogyan lehetne ezt a problémát megoldani, a sofőr is csatlakozott. Aztán arra jutottak, hogy sehogy, erre rácsesztem. Hiába hívok taxit az edinburghi reptéren, a taxim a dugóban fog ragadni. Várjam meg ezt a buszt, ami 5 perccel később fordul vissza Glasgowba, saját buszsávban közlekedik, de sajnos már így se fogok kiérni a reptérre időben. Kérdezem, és ha a buchanani buszmegállóból taxiba ülök? Akkor sem. Ugyanis a busz 07.45-kor fog a buszmegállóba érni, és nekem akkor már bőven a reptéren kéne lennem, hogy átessek a biztonsági ellenőrzésen és a kapunál legyek a 08.20-as zárás előtt. És ne próbálkozzak taxival sem, mert csak a pénzemet vesztegetem. 

Elengedtem ezt a járatot fejben és koncenráltam a problémamegoldásra. Nézzük az opciókat: mennyibe kerül egy új egy irányú repülőjegy mára Budapestre? A mobilom sajnos 12 %-on állt, ugyanis rossz volt a töltőm, éjszaka semmit nem töltött a telefonon. Találtam két járatot délután Glasgowból 380 és 430 fontért, valamint Edinburgból 165 fontért. Wizz járat meg szombaton, két nap múlva indulna nagyjából 30 ezer forintért. Megnéztem a banki egyenlegem, amin 42 000 Ft-volt. Tehát mai repülőjegyre nincs pénzem, bookolhatok egy szombati repjegyet, visszamehetek a hosztomhoz, és majd hazamegyek 2 nap múlva. A maradék pénzem elég lesz buszjegyekre és kajára. A gond az volt, hogy nem akartam még két napig Glasgowban maradni, mert haza kellett mennem dolgozni, és tiszta ruhám se volt már. Tehát marad a mai jegyopció, amire nincs pénzem. 

A busz robogott közben az edinburhi reptér felé, 07.30 volt Pesten, Skóciában 06.30. Felhívtam Lacit, igaz kidobott 2 napja, de csak nem hagy szarban. Nem vette fel a telefont. Írtam neki egy bajban vagyok sms-t és megkértem, hogy vegyen nekem egy repjegyet Glasgowból vagy Edinburgból vissza Pestre. Vártam a válaszra, és közben tovább dolgoztam a probléma megoldásán. Ráírtam egy másik barátomra is, hogy vegyen nekem repülőjegyet, aki visszaírta, hogy 15 000 Ft van a kártyáján, azaz ez nem fog menni. Már ott tartottam, hogy akkor felhívom a nővérem, de tudtam, hogy ez egy anyázós fejmosással fog járni. Ebben a pillanatban beesett egy sms Bélától, hogy lemondja a mai délutáni találkozónkat. Haha, hát nyilván nekem is nehezen jönne össze.. Visszaírtam neki, hogy bajban vagyok.. stb.. vegyen nekem repjegyet. Ő azonnal visszaírt, hogy küldjek egy bankszámlaszámot, utal pénzt. Huhh. Problem solved. 

2017.10.21. 13:09

Skócia utolsó 34 órája, azaz hogyan szívjunk meg mindent, amit csak lehet. I. rész.

A harminckilencedik és a skóciai utolsó hosztom a mexikói Oscar (30) volt, aki épp a PhD-ján dolgozik a glasgow-i egyetemen. Arról írja a doktoriját, hogy a ruha vásárlási szokásaink hogyan befolyásolják a környezetszennyezést. Szerda délután érkeztem hozzá a Scottish Equity Partners tárgyalásom után. Ohh, apropó, az entrém katasztrófálisan sikeredett. Odamentem időre a megadott címre, és a ház egy lakóház volt, és nagyon nem volt ott SEP iroda. Az utca egy extrém meredekségű út alján volt. Ekkor rákerestem az iroda címükre, és kiderült, hogy a kontaktom rossz címet adott meg, nem a 17. számnál vannak, hanem a 27-ben. Ohh fuck. Gyorsan írtam nekik levelet, hogy késem, majd a gurulós bőrönddel és a hátizsákommal sietve, rohanva felmásztam az utca tetejére. Mikor a házhoz értem, beengedtek a kapun, az iroda a harmadik emeleten volt, a lift pedig.... nem működött. Oh fuck2.

Elindultam felfelé, de a bőröndömet már nem volt erőm cipelni, ezért lenn hagytam. Beléptem az irodába, szakadt rólam a víz, letettem a hátizsákom, majd közölték, hogy a lift jó, csak gyakran benn ragadnak az emberek, küldjem fel a bőröndöm. Leszaladtam, felküldtem, majd megkértem a recepcióst, hogy tegye félre a táskáim és mutassa meg a mosdót, ahol rendbetehetem magam. A korábban egy Starbucksban feltett sminkem egy része lefolyt az izzadságtól, és kellett néhány papírtörülköző, amíg viszonylag normális kinézetűvé varázsoltam magam. Miközben bámultam magamat a tükörben, eszembe jutott egy menő kockázati befektető barátom, aki nem szereti ha bárhol névvel emlegetem, szóval nevezzük Bélának. Ő is ugyanazt csinálja, mint a SEP, csak egy nullával kisebb tételben. Szóval eszembe jutott, hogy mit szólna hozzá, ha most felhívnám és elmesélném neki, hogy hogyan kerültem az irodába, és most itt bujkálok a mosdójukban, amíg nem változom emberré. Valszeg most néhány káromkodás közben elmagyarázná, hogy a táskákat egy csomagmegőrzőben kellett volna hagynom, és 15 perccel hamarabb taxival kellett volna érkezni a helyszinre, ami éppenséggel Skócia legnagyobb kockázatitőke társasága, szóval jó lenne komolyan venni és nem leégetni magamat és a rendezvényemet, mindezt azért, mert spórolni akartam 10 fontot. Az van, hogy hozzájuk mindenki autóval érkezik, valszeg bőröndök nélkül. De kimentettem magammal a recepciósoknál, hogy bocs, én épp utazom az országban, ez most más. Bélának is elmagyaráznám, hogy ez rendben volt, ő meg nagyon nem értene egyet. 

Szóval délután ücsörögtem Oscar kanapéján, aki nagyjából elmesélte az egyetemi életét, és azt is közölte, hogy ő most nagyon dolgozik, de megbeszéltük, hogy a koncert után találkozunk otthon, és majd dumálunk még. Adott nekem kulcsot, majd elrohant a könyvtárba. Én ott maradtam a nappaliban, és dolgoztam, majd későn vettem észre, hogy már régesrég el kellett volna indulnom a Nick Cave koncertre. Gyorsan összekaptam magam, benyúltam a zsebembe, megtaláltam a budapesti kulcsomat, amit rádobtam a bőröndömre, hogy ez nekem most nem kell. Feltúrtam az összes cuccomat, de.... nem találtam meg a lakáskulcsokat. Fuck3. Megnéztem a bejárati ajtót, és örömmel konstratáltam, hogy kívül nincsen kilincs, így csak elég lesz behúzni az ajtót, amikor távozom. Ezt tettem és közben írtam egy sms-t a hosztomnak, hogy nem találtam meg a kulcsukat, leléptem a koncertre, de majd találkozunk, ha hazaértem itthon. Sorry, az ajtót behúztam, szóval minden rendben van. 

Az utcán zuhogott az eső, gyorsan rájöttem, hogy a google maps nem fog segíteni, hogy megtaláljam a Hydrot, mentem előre az utcán, a Helly Hansen vitorláskabátom megmentett a szarrá ázástól, de arra nem adott lehetőséget, hogy közben a telefonomon csekkolhassam az utirányt. A mobilom nem vízálló. Kisvártatva jött egy taxi, leintettem, és időben érkeztem a koncertre. 6 fontot fizettem egy olyan hosszú útért, ami itthon is pont ugyanannyiba kerülne forintban. 

A koncertjegyet az utazásom előtti napokban vettem 5 perccel azután, hogy értesültem róla, hogy Nick Cave ugyanaznap lesz Glasgowban, mint én. Már csak a kakasüllőre volt jegy, ahova én elvileg soha nem vennék jegyet, de itt nem volt más választásom. 45 fontért láthatom a hősömet 3 centiméterben. NC koncert tökönszúrós zenéje aznap este különösen illett a hangulatomhoz, ugyanis előtte 2 nappal dobott ki a barátom sms-ben. A szektorellenőrök azután visszaküldtek a földszintre, hogy a szektorom zárva van, máshova lesz a jegyem, de az új jegyemet a reseated pultnál fogják ideadni. Kérdeztem, hogy nem lehetne, hogy csak leülök valahová? Mindjárt kezdődik a koncert! Nem. Jól jártam a végén, mert az új jegyem jobb helyre szólt, mint az eredetileg megvásárolt. Nick Cave 4 cm lett legalább! Aztán a következő 2 órában életem legcsodálatosabb koncertélménye volt. Volt olyan pillanat is, amikor potyogtak a könnyeim. Ez akkor volt, amikor Cave elénekelte a I need you című számát. Ezt úgy tette meg, hogy a színpadon leült egy bárszékre, és a szokásos Caves hullámzó felsőtestmozgásokkal előadta a számot, majd felállt, és az utolsó sorokat mikrofont leengedve némán üvöltötte felénk. "Just breathe, just breathe. I need you"

2017.09.27. 02:44

Elhagyott Isten és szakítás, ez volt Aberdeen

A harmincnyolcadik vendéglátóm, Skóciában a negyedik hosztom, Vahid (40) egy iráni pasi volt, aki a publikus requestemre írt még a legelején, hogy szivesen hosztol Aberdeenben. Mivel volt 60 referenciája, és már 23 vendéget fogadott, egyből elfogadtam az invitálását. Vahid már hetekkel megelőzően tervezgette mit fogunk csinálni, kérdezte többször mihez lenne kedvem, koncerteket és szinházat javasolt. Azt éreztem, hogy nagyon várja, hogy megérkezzem hozzá. Az érkezésem előtti napon moziba hívott, amit elfogadtam, de aznap mégis le kellett mondanom, mert délután már láttam, hogy nem érek Aberdeenbe 18.00 órára, amikor a film kezdésére. Érezhetően csalódott volt a reakció, de elfogadó.

A vonatnak 19.00-re kellett volna megérkezni, de 20.10-re érkezett, mert egy másik vonat előttünk lerobbant és várakoztattak minket a semmi közepén úton két megálló között. Megérkezésem után beültem egy közeli kocsmába, ahova hamarosan megérkezett Vahid. Úgy kellett korábban rábeszélni, hogy miattam ne mondja le a mozis programját, menjen szépen el, én meg majd megvárom a pubban. 

A kocsmából hazasétáltunk és éjfélig beszélgettünk. A fő támánk a vallás volt. Vahid korábban hithű muzulmán volt, de ma már ateista, iszik alkoholt, és eszik disznóhúst. 27 évesen ivott először alkoholt az életében és 32 évesen evett disznóhúst. Mesélte, hogy nagyon nehéz volt ezekre átállnia. Kérdeztem tőle hogyan lehet a mély vallásosságból az atista létig eljutni? Azt mondta, hogy sokat gondolkozott és sokat olvasott, és rájött, hogy minden az életben szimplán materiális, és nincs helye sehol Istennek. Hosszú út volt, ami elvezetett idáig. 

Mondtam neki, hogy én nem vagyok mélyen vallásos, nem gyakorlom a vallásomat, mégis hiszek Istenben. Erre az mondta, hogy igazán hinni Istenben csak úgy lehet, ha gyakorlod a vallásod, hiszen ha nem gyakorlod, akkor nincs benne az életedben, szinte még a felszinen sem, és úgy könnyű mondani, hogy Isten létezik, ha közben igazából nem is törődsz a kérdéssel. Igen, ez valójában olyan, hogy azt mondom, hogy kapcsolatban vagyok valakivel, de a valóságban csak annyi van, hogy hébe hóba találkozhatok valakivel, akivel időnként szexelek is. Ez ugye ettől még nem kapcsolat, azaz nem létezik, mégis könnyű rávágni, hogy van valakim. Kényelmes. És kényelmesebb azt mondani, hogy Isten van, hiszen így neveltek, hogy van, és túl végleges és felelősség azt mondani, hogy nincs. Egyszerűbb abban "hinni", hogy Isten tőlem még elfér, ahol "van". Én nem vagyok még készen "abban hinni", hogy Isten nincs. 

Vahid egy végtelenül okos, és intelligens férfi. Az Aberdeeni Egyetem kutatólaboratóriumában dolgozik mérnökként, és mozgásokkal kísérletezik, hogy miből lehet energiát nyerni. A doktori képzésén már túl van rágóta. Házas volt és vallásos, de szétmentek. Még 23 évesen nősült meg egy 21 éves lánnyal Iránban. 30 évesen költözött a nejével Nagy Britanniába, és 33 évesen váltak el.  Alapvetően abban hisz, hogy jobb egyedül lenni, mint kapcsolatban élni. 

Másnap délelőtt mentem be a városba, Vahid még kora reggel bement a laborba dolgozni. Elsétáltam a közeli parkba, megnéztem egy katedrálist, majd onnan besétéltam a városba, egy bevásárlóközpontban vettem magamnak egy parfümöt, és ebédeltem. Három éve nem vettem parfümöt. És amikor megvettem, arra gondoltam, hogy ugyan tetszeni fog-e Lacinak? Akkor még nem tudtam, hogy ez már nem fog kiderülni. Egy olasz étkezőbe ültem be, és evés közben hányinger jött rám, de gyorsan elmúlt. A kávéjuk finom volt. Onnan elindultam a tengerpartra, de útközben elmentem egy multiplex mozi mellett, ami azzal hirdette magát, hogy náluk 4.99 font egy mozijegy. Bementem, és éppen kezdődött Victoria and Abdul című film, amire vettem jegyet. A mozi végén beültem egy kávézóba és odajött Vahid értem.

2017.09.17. 14:09

A világ egyik legjobb luxusszállodájától a földön alvásig, ez volt Párizs első 3 napja

Pontosan 10 éve nem voltam Párizsban. És szinte giccsesen romantikus már, mikor a pasid meghív Párizsba, hogy töltsetek el együtt két napot, ami igazából csak 19 óra volt. Mikor mondta, hogy másnap hazajövünk, annyit reagáltam, hogy nincs az az Isten, hogy én Párizsból hazajöjjek másnap. Az én jegyemet 5 naposra vettük. Apropó, még soha nem vett nekem senki repülőjegyet korábban, én viszont már nagyon sokmindenkinek vettem. Tegyük hozzá, hogy a konferenciáim külföldi előadóinak, de olyan jó lehet rajta keseregni, hogy én majdnem minden évben veszek valakinek repjegyet, nekem meg senki sem vesz :-) Hmm, most jut eszembe, hogy még 2012-ben a Szimplában megismerkedtem egy gambiai-skót pasival, Gambiában és Skóciában él, arab szülők nem tudom honnan, és reggelig beszélgettünk, aki pár nappal később küldött nekem egy repjegyet Londonba, hogy találkozzunk újra. Wizzair repjegyet küldött, amit pontokra vett, és nem vett hozzá csomagot, azt nekem kellett :-) Szóval ez nem számít. Kimentem és aznap összejöttem Dinnel, a londoni brit CS hosztommal, akivel közel két évig maradtam együtt. 

Délután érkeztem Párizsba egyedül, és bevittem a szállodába a csomagomat. Délután kávézgatás és városnézés volt, majd 20.00-körül beültem a bárba. Ez egyébként ParkHyatt Paris Vendome Hotel volt, ami Párizs top 5 szállodái közé tartozik. Egy 2000 forintos póló és egy retro térdnadrág volt rajtam, a bár felszolgálói meg úgy néztek ki, ha rajtam órákig dolgoznának sminkesek, stylistok, fodrászok stb, akkor sem tudnék olyan jól kinézni, mint ők úgy mindannyian. 

dsc_0409.JPG

Elkezdtem egyedül borozni és olvastam közben, este 21.00-re vártam, hogy majd megérkezik, becsekkol és csatlakozik hozzám. Miközben ittam a 40 Eur/dl borokat, arra gondoltam, hogyha mondjuk ráesik egy féltégla idefelé menet, és ezt nekem kell kifizetni, akkor el is költöttem az első 2-3 napos büdzsémet a bárban :-). A pincérek ugyanolyan kedvesen, barátságosan és udvariasan viselkedtek velem, mint a bár többi vendégeivel, akik mind tökéletesen voltak felöltözve, értsd, nem olcsó ruhában voltak.

Egyébként valahol a vendéglátás professzionalizmusa itt jelenik meg, hogy a sznobizmust nem szabad éreztetni a vendégekkel. Másrészt rengeteg szupergazdag művész, énekes (Rihanna kedvenc párizsi szállodája, mondjuk spec ő mindig extravagánsan néz ki) foglal ebben a szállodában is szobát, akik szintén szakadtan néznek ki (igaz az a szakadt póló mondjuk 80 000 Ft volt), azaz megtanultak nem itélkezni. Kiszúrom a leplezett lenézést, én az idióta és ostoba emberekre szoktam így nézni, azaz felismerem milyen az, de nekik tényleg a szemük se rebbent a kinézetemtől. A lakosztályunk egyébként 1000 euróba került egy éjszakára, szóval nyilván kedvesek lesznek velem, még akkor is ha szegénynek nézek ki. 

Külföldön sosem aludtam még luxus szállodában. Pesten már aludtam a Merriottban, a Sofitelben, Kempinskyben és az Iberostarban, de ezen szálllodák szinvonala nem összemérhető a ParkHyatt Paris Vendome Hotellel. Sajnos a Spa részt nem próbáltuk ki, bár minden review agyondicsérte. Két fürdőszoba és két öltözőszoba járt a nappalihoz és a hálóhoz, egyébként kényelmes is volt. Az ágy kb 3 méter széles volt. Pont úgy, mint a filmekben. 

2017.09.09. 11:56

Kurvára nem szabad itt sírni, különben zsákmányállat leszek

Pénteken kora este találkoztam a második párizsi hosztommal, és CS sorban a harmincnegyedik vendéglátómmal, Azariaval. Ő is úgy lett, hogy küldött nekem egy felajánlást a hosztolásomra a publikust request után. Nem nagyon szántam rá időt, hogy saját magamnak találjak vendéglátót, és kényelmesen beesett 40 felajánlás is, én meg kiválasztottam két srácot közülük. Azaria francia rapper, elég érdekesnek tünt ahhoz, hogy két napot vele töltsek. 

Volt velem egy görgős táskám, egy hátizsákom és addigra lett egy oldaltáskám is. Ültem a lépcsőn az irodája előtt, majd feltünt egy nagyon édes fiatal srác a zenésztársával együtt. Közölték, hogy egy házibuliba mennek, azaz inkább egy amolyan beszélgetős estére, és van-e kedvem velük menni. Nyilván ilyenkor a jó vendég alkalmazkodik a hosztja programjához, azonnal rábólintottam, hogy persze menjünk. Elsétáltunk egy lakáshoz, ahol már három fiatal lány ücsörgött a kanapén. Két francia, és egy ukrán lány, közösen bérlik a lakást. 

A lakásban valami undorítóan nagy kosz és rendetlenség uralkodott, és enyhe kesernyés szag lengte körül a légteret. Járófolyosók alakultak ki a sok földredobott cucctól, a konyha és a fürdőszoba.. nos, a legmocskosabb elményeim közé sorolom, ahol valaha volt szerencsém járni. Soha nem értettem az ilyet, hogy lehet így élni, de viszonylag több ismerősömnél is volt szerencsém ezt látni, még huszonéves koromban, már nem lepődök meg az ilyesmin. A nappaliban ültünk le, én egy sarokba egy kényelmes fotelbe helyezkedtem be (előtte lepakoltam róla a cuccokat), és a hosztom, a három lány, az időközben megérkező szintén francia pár.... végig franciául beszélgettek. Miután néhány perc alatt felmértem, hogy ez nem is fog változni, elkértem a wifi jelszót, és elfoglaltam magam a mobilommal. Nem, nem mondtam nekik, hogy beszéljenek angolul, mert ha erről maguktól nem jönnek rá, akkor annak egy oka van: nem akarnak angolul csevegni. Egyébként nem nyelvi akadályai voltak, a megérkezésemkor mindegyikükkel váltottam pár szót, és hibátlan volt az angoljuk. De ez amolyan francia dolog, franciák egymás között nem beszélnek angolul, akkor se, ha külföldi van a társaságukban. 

Az egyik ott lakó lány akkor készült el egy új dalával, amit megmutatott a társaságnak. Francia cuki dalocska volt, egyébként arról szólt, hogy minden férfi rohadjon meg. Ezt úgy tudtam meg, hogy elkértem a csajtól a dalszöveget, és beraktam a google translate francia-angol fordításba (a magyart használni haszontalan próbálkozás). Megnéztük még Azaria legújabb videóklipjét is. 

Éjfél előtt valamivel mindenki felállt, és a hosztom jelezte, hogy ideje.. hazamennem. Hoppá! Akkor tudtam rá, hogy Azaria nem jön velem haza, hanem a barátnőjével marad. Fuck, ha erről előre értesít, akkor már este 19.00-kor kimentem volna a házához kényelmesen. Mondjuk előre ki mondja ezt meg, hogy helló, vagy hazamész hozzám most egyedül, vagy eljössz velem egy házibuliba, ahol senki nem fog veled beszélgetni. Válassz! Vagy annak is örültem volna, ha nem az utolsó pillanatban figyelmeztetnek a hazaindulásra, amikor már igencsak szoros elkapni az utolsó vonatot. 

2017.07.22. 12:30

Extrém embertípusok a couchsurfingben

Mindenféle ember van a couchsurfingen, a hosztoknak saját szabályaik vannak, ki hogyan érzi jól magát a vendégeivel. Az én szabályaim annyi, hogy le kell venniük a cipőjüket a bejáratnál. Csak olyan vendég írjon, aki hosztolt és szörfölt is. Ha csak vendégeket fogadott eddig, az nem baj, de nem fogadok olyat, aki maga nem teszi vissza ugyanezt a közösségbe, csak használja a rendszert ingyen szállásra. 

Szeretem azokat a vendégeket, akik nagyon önállóak, és nincs szükségük rám 24 órában. Az elmúlt egy évben megváltozott az életem, ezért már nem járok el a vendégeimmel bulizni. Lehet hozzám csatlakozni délután a jóga óráimhoz, spinning vagy úszás edzéseimhez, este a futásaimhoz, vagy moziba jönni velem. Szivesen elmegyek velük sétálni, vagy időnként vehetünk egy üveg bort és megihatjuk otthon. Szeretek még velük közösen főzni. Szeretem azokat a vendégeket, akik gondolnak rám, és hoznak nekem valamit. Ki van írva az adatlapomra, hogy a szűz oliva olajnak és a mandulalisztnek örülök, mást ne hozzanak. Vagy a semmi is oké. Azt is ajándéknak veszem, ha a vendégem segít valamiben. A legutolsó svéd couchsurferemtől, aki 2 napja ment el nem kaptam semmit, viszont 5 dobozt odébb pakolt nekem a lakásban, amit én nem tudtam megemelni. A következő amerikai vendégem meg a kipakolásban fog segíteni az új lakásban. 

Íme néhány vendéglátótipus, akik az átlagos couchsurferektől merőben eltérnek, viszont mégis nagyon sok van belőlük. Ezen tipusok nem elszeparált ritka esetek. A többség persze normális couchsurferek, akik nem szabják meg a nemet, vallást, fajt, kort, öltözködést. 

A Naturisták - Meztelenül vannak otthon. Mindig. Télen is. Részletesen kifejtik az adatlapukon, hogy ők így élnek, és akkor küldj nekik requestet, ha ezt elfogadod. Azt is elmagyarázzák, hogy a szexhez ehhez semmi köze. Sokan közülük azonban elvárják, hogy te is meztelenül légy. Amikor a lakásában vagy, akkor le kell mindent venned magadról, akkor is ha fázol. Azt nem tudom, hogy menstruáló nők magukon tarthatják-e a bugyijukat, vagy alla natura vérezzenek össze mindent? 

A Meleg Naturisták - Kizárólag férfiakat, és főleg fiatal fiúkat fogadnak. Kiírják az adatlapjukra, hogy diákokat hosztolnak csak, ők maguk negyvenes-ötvenes férfiak általában. A szállás maga az ő nagy ágyuk, amiben aludni kell, csak opcióként vetik fel, hogy van vendégszoba is. Az egyik adatlap még azt is kiköti, hogy izmos legyen a vendég: "Shared bed available for intercontinental athletic naturist couples or students only." Meg szokták említeni azt is, hogy a ház "straight-friendly" (elfogadnak úgy is, ha te heteró vagy), de hát egy ágyban fogtok aludni meztelenül, és ez ne zavarjon. :-)

Engem nem zavarna, hogy egy naturistánál szörföljek, ha az nem kötelez engem semmire. Ha olyan kedvem van, akkor levetkőzöm, csak ne mondja meg senki, hogy ezt mikor tegyem. Bár nem hiszem, hogy meztelenre vetkőznék, mert itthon is van rajtam legalább egy bugyi és pántos felső, ha döglesztő 35 fok van, akkor is, ha egyedül vagyok. Az alapvető probléma nálam az, hogy a vendéglátóm megmondja mi legyen rajtam (azaz ne legyen), én meg csak annyit kérek a saját vendégeimtől, hogy vegyék le a cipőjüket. A naturista hosztok mindig férfiak. 

A Sprituálisak - A lelki összekapcsolódás a test harmónizációjával nagyon fontos. Azaz elvárják tőled, hogy naponta egyszer meditálj vele közösen, amiben közben a testetek is összekapcsolódik, és lelkeitek között átjár a szeretet és a béke. Nem, nem kell dugnotok (de persze okés, ha te is benne vagy), de összetekert-átölelt pózban kell valami nagyon mély lelki dolgot csinálnod a vendéglátóddal. És nekem itt megint a kellel van a bajom.

A Náci Vegánok - Hosszasan kifejtik a vegán életmód pozitív hatásait, és amíg nála vagy, be se vihetsz hús vagy tejterméket a lakásba. TILOS. Nem tudom, egyszer majd rádobok egy ilyenre egy levelet, hogy bocs, de kidobnád a csokimat a táskámból motozás után? Nekem ez praktikusan kivitelezhetetlen, minden nap főzök és húst is eszem. 

A Mélyen Vallásosak - Menni kell velük tempomba, és közös imádság minden nap. Leírják, hogy ők milyen vallásúak és neked is annak kell lenned, különben nem fogadnak. 

A Hosztolás Függők - Igent mondanak mindenkinek. Általában nincs saját életük a couchsurfingen kívül. Havonta átagosan 50-100 vendéget hosztolnak. Belefutottam egy ilyen lányba Görögországban, bár neki speciel nagyon is volt egy elfoglalt saját élete, szóval ezt azóta se értem. Vagyis értem, de mégsem. 

Az Irgalmas Szamaritániusok - Nem akar veled időt tölteni. Semmit se. Annyi időt találkozik veled, amíg beenged a lakásába, odaadja a kulcsot és megmutatja hol a fürdőszoba, konyha és vendégszoba, aztán eltünik és nem látod többet. Pont mint az ingyenes airbnb. 

Velem is előfordult már, hogy igent mondtam valakinek/valakiknek hetekkel az érkezésük előtt, és mikor megérkeztek, kiderült, hogy borzasztóan elfoglalt vagyok, és én is ingyen airbnb üzemmódban hosztoltam őket. Csak a legelején elmondtam, hogy ez van, nincs időm semmire, de itt a kulcs és Enjoy Budapest. Ez akkor szar, ha ő tényleg miattam jött, és szeretett volna velem lógni, és ilyenkor persze csalódottak. Az igazán easy going személyiség, meg ha tényleg normális couchsurfer szándékkal érezett, azaz örömmel lett volna velem, de látja, hogy a dolgok változtak, akkor ehhez is azonnal alkalmazkodik, és elfogadja, hogy maximum reggelente váltunk pár szót a konyhában, és így is hálás. 

2017.07.17. 00:47

Nem az számít, hogy van-e kedved hozzá, hanem, hogy mi a célod vele

11 évvel ezelőtt volt egy kapcsolatom, ahol extrém nagy volt közöttünk a korkülönbség, 32 év. Viszonylag hamar feltünt, hogy a pasim állandóan valami orvosi vizsgálatra járt, és rákérdeztem, hogy neked mi bajod van, hogy mindig dokihoz mész? Amire fanyarul mosolyogva válaszolt, hogy tudod így 60 év felett már teljesen normális, hogy orvosi rendelőket látogatsz rendszeresen. Ahhoz túl intelligens volt, hogy hozzátegye, hogy majd megtudod te is. De akkor elkönyveltem annak, hogy oké, én még 30 se vagyok, ez a dolog nekem még kurva messze van. Akkor még nem gondoltam, hogy a lószart van messze..

Nem volt soha semmi bajom, miért is lenne még csak közeledve a 40 felé? Gondoltam pár évvel ezelőtt is még... A derekam fájogatott már vagy 6 éve, de mivel senki nem volt gerincbeteg a közelemben, meg se fordult a fejemben, hogy ez gerinc probléma. Elkönyveltem magamban, hogy biztos meghúztam edzés közben az izmokat a derekamnál, pihenni kell pár napot és kész. És valóban ez el is mulasztott minden fájdalmat. A gerincsérvet oka egy csomag, komoly nyírómunka kell hozzá, hogy beüssön a krach. Két éve nyáron nekem túlcsordult a pohár, lebénultam 2015. júliusában. Aztán talpraálltam, kezelgettem magamnak a porckorongsérvemet, de a derékfájdalom nem múlt el. 2016. márciusában megműtöttek. Erről írtam már sokat a blogon. 

2016. decemberben elkezdett fájogatni a nyakam, de akkor még azt hittem, hogy elaludtam. Aztán februárban begyulladt a kisizületek a műtött területen a derkamnál. Akkor megijedtem, és Bene Máté segítségével megtaláltam Laurát, aki a Bene féle terápiát csinálja, és aki kihozott a gyulladásból egy hónap alatt.

Visszamentem a sebészemhez. Apropó, azóta elvittem hozzá a bátyámat, a sógornőmet, és az anyukámat is, mindenki gerincbeteg lett. Dr. Bánk András gyakorlatilag a családorvosunk lett az Országos Gerincgyógyászati Központban. Múlt héten csináltatott a nyakamról egy MR-t, és pár napja megtudtam az orvosomtól, hogy szegmentális instabilitás van a nyaki ötös csigolyánál, azaz a két csigolya lötyög egymás felett, degenerált, zsírosodott és... kurva rég óta ilyen. Az egyik volt pasim kérdezte tőlem a héten, hogy neked már saját sebészed van? Miért hívod "a sebészednek"? Mire pikírt iróniával reagáltam, hogyha egy orvossal másfél éve gyakorlatilag rendszeresen beszélsz, látogatod a különböző itt fáj és ott fáj a gerinced panaszaiddal, behordod hozzá a családodat, és évente kontrollra is kell járni hozzá a jövőben is, de mondjuk te speciel pár hónaponta mész, mert mindig van valahol bajod, akkor igen, a saját sebészed lesz, a "tied" lesz, és életed végéig fixáló orvos-beteg kapcsolatként bebetonozod magadhoz.

2017.07.05. 21:22

Összehoztam a norvég hosztjaimat egymással

Bergenben a helyiek jól öltöznek, jól néznek ki, nyilvánvaló a külsejükről, hogy jóléti társadalomban élnek, és van pénzük. Szerintem itt található az egyik legmagasabb egy főre eső Tesla gépkocsik aránya. Ha otthon bárhol sétálok Budapesten, ott a szembejövő tömeg nagy része olcsó ruhákat visel, az látszik az embereken, hogy nem költenek magukra. Itt mindenki frizurája, arca ápolt, ruhájuk igényes. Mindenki vízhatlan kabátban rohangál, ez alapfelszerelés, ha a város ahol élsz, kétóránként esőt zúdít a fejedre. 

20170617_141633.jpg

Miával előző este éjfélig beszélgettünk, elmesélte, hogy egy általános iskolai tanár adók levonása után havi 20 000 koronát keres, ami nagyjából 680 000 Ft. Ez a pénz elég arra, hogy normálisan megéljen az ottani árszinvonalon is, és ha a belvárosban akar lenni, akkor mondjuk mással együtt bérel lakást, vagy kijjebb költözik. Itthon egy általános iskolai tanárnak magántanítványokat is kell vállalnia ugyanezért. Mia zenei producer, egy helyi klasszikus zenét játszó zenekarnak szervezi a koncertjeit. Emelett egy kis négyfős kórusban énekel. Nincs barátja, és ettől kissé magányosnak érzi magát. Szeretné, ha lenne párja és az új lakásában összeköltözhetne valakivel. 

Mia nagyon szép lány, magas, kb. 180 cm és mindig magassarkú cipőt hord, még otthon is. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy ő egy magas nő, és ez teljes valójában meg kell, hogy nyilvánuljon. Ezt ő fogalmazta meg így. Határozott elképzelései vannak mindenről. A harmadik napomat úgy kezdtük, hogy készítettem megint kettőnknek reggelit, majd átsétáltunk a lakásába, és segítettem neki IKEA bútorokat összerakni kb. két órán keresztül, aztán otthagytam a szüleivel és bementem sétálni a városba. Kapott tőlem ajándékba Pick szalámikat és Szamos marcipánt is. Azt hiszem ezzel a három dologgal együtt kimaxoltam a jó vendég fogalmát :-)

Visszamentem Mia albérletébe, és átöltöztem futócuccba. Az volt a terv, hogy felfutok a közelben lévő hegyre. Ebből az lett, hogy futottam 700 métert felfelé, majd onnan túrázásba váltottam, amíg fel nem értem a tetejére.

20170618_140552.jpg

Még sohasem kirándultam egyedül. Fantasztikusan felszabadító érzés volt, amellett, hogy harapni lehetett a levegőt, és mivel én sosem túrázok, rendesen kimerítő is volt a kaptatás. Fenn vettem bögrét, hűtőmágnest és fejkendőt. Lefelé menet futottam 2 km-ert, majd gyaloglásba váltottam. A városba érve próbáltam city pólót is venni, de nem találtam olyat, ami tetszett volna. Majd összepakoltam a cuccom Mia lakásában és átköltöztem az új hosztomhoz. 

2017.07.04. 12:32

Hogyan sértsünk meg egy szaúdit és egy norvégot 12 órán belül?

Bergen Norvégia második legnagyobb városa és szerintem a világon a legesősebb is. Minden nap esik az eső, áztat néhány óránként, délután meg úgy rendesen esik. A helyiek minden nap vízálló kabátot és nadrágot hordanak, a Helly Hansen alapruhatáruk, mint nálunk a HM és a kínai, csak az előbbi norvég is ráadásul, és sokkal drágább.

Mia, a hosztom mesélte hogy van arra egy jelzőjük, amikor az eső éppenhogy érinti az arcot, mondtam nekünk is van: szemerkél. Erre folytatta, hogy ugyanez a jelző egy érzelmi, szerelmi állapotot is kifejez, majd visszakérdezett, hogy a szemerkél jelent-e még mást? Mondtam neki - Hát mi unalmasan csak az esőre használjuk. Egy pillanatra elgondolkodtam a kérdésen, hogy használjuk-e még másra a szemerkélt, de gyorsan döntöttem, hogy nem.

Leszálláskor az első benyomás a hirtelen megcsapott jó levegő és persze hűvösség volt. Otthon 30 fok volt, amikor eljöttem, és 14 fokba érkeztem június közepén. A ligh trainnel próbálkoztam először, ami ott a helyi villamos, viszont kizárólag automatából lehetett jegyet venni és csak az aprót fogadta el, nekem meg 1000 koronásaim voltak. Visszamentem a buszokhoz, és vettem egy jegyet a belvárosba 120 koronáért. A villamos 35 lett volna. 

Mia (30), a harmincegyedik norvég hosztom egy hegy lábánál lakott, nagyon szép helyen, könnyen megtaláltam. Pont előző nap, június 15-én törölték el a roaming díjakat az EU területén, én meg 16-án érkeztem. A google maps útitervezés funkciója nagyon szépen működik, követve a kis kék pontocskát, és csak rajta kell maradni a kék útvonalon. 

20170616_223747-effects.jpg

Este 22.00-kor érkeztem, és még teljesen világos volt, ezt a három nap alatt nem sikerült megszoknom. Éjfél után volt ott sötét és hajnal 03.00-kor világosodott. A hosztom egy másik vendéget is fogadott az első este, amikor ott voltam. A lány orvostanhallgató Krakkóban, tanult Budapesten is három hónapot, és Szaúd-Arábiából származik. Ezt módfelett érdekesnek találtam, hiszen még sosem találkoztam gyári szaúdival, csak olyan amerikaiakkal, akik ott élnek, de az más. 

Volt egy csomó kérdésem az országáról, amire válaszolgatott, de egy idő után észrevettem, hogy nem szivesen teszi. Nem jutott eszembe, hogy vélhetően lépten nyomon mindenki ugyanazokkal a témákkal jön: nem vezethetnek autót, női egyenjogúság, burka viselet stb. (nem kötelező a burka, helyette egy egyenruha szerűséget viselnek a nők, a mélyen vallásosak hordanak burkát.) Nyilván nem kérdeztem rá autóvezetésre, túl evidens lett volna, csak megemlítettem én is, de megkérdeztem, hogy van e jogosítványa :-) Van.

Szóbahoztam a szíriai menekültek helyzetét, hogy mennyire ambivalens, hogy az összes közeli országok (majdnem szomszédok) mind gazdag olaj muszlim ország (Kuwait, Szaúd-Arábia, Egyesült-Arab Királyság, Bahrain), akik könnyen tudnának rajtuk segíteni, és mégis ők zárták le először a határaikat, így a menekültek képtelenek tovább menni Európa felé. Erre reagálva mesélte el, hogy a szaúdi állam kiadott egy közleményt, hogy a szaúdi orvosoknak és orvostanhallgatóknak tilos a szaúdi határhoz utazniuk, és orvosi segítséget nyújtani a szíriai menekülteknek. Akik megteszik, azokat megfosztják állampolgárságuktól. 

2017.07.01. 17:29

Megkérdeztem Rómában egy papot, hogy szokott-e maszturbálni

Van az a babona, miszerint ha Rómában vagy, és bedobsz egy pénzérmét a Trevi kútba, akkor vissza fogsz térni az Örök Városba. Első alkalommal 2005. áprilisában jártam ott, még decemberben foglaltam egy MALÉV jegyet. Egyik filmkritikus ismerősöm nyert egy ösztöndíjat, és a Magyar Házban, a Via Gulia-n kapott egy szobát fürdőszobával. A házban néhány szint kollégiumként üzemel művészek, irodalmárok számára. Egy szoba két személyre van kialakítva. A filmkritikus egyedül kapta meg a szobát teljes ott tartózkodására, ezért többek között engem is meghívott. 

Egy keddi napon érkeztem, és II. János Pál pápa előtte szombaton halt meg. Összehívták a konklávét, és lezárták a Sixtusi kápolnát. Valamint elképesztően kényelmetlen tömeg volt a városban, amit a világ minden pontjáról özönlő hívek okoztak. Én is elmentem a temetésre, ami azt jelentette, hogy álltam valamelyik téren, és kivetítőről néztem a temetési szertartását, és persze kellően meg voltam hatódva, hogy "részt vehetek" egy pápai temetési szertartáson. 

10 napra szólt a jegyem, és megihletett az egész római katolikus kereszténység vallási szelleme. A kollégium felső szintjei a Magyar Katolikus Egyház tulajdonában volt/van. Ott laknak magyar papok, akik a Vatikánban dolgoznak, és persze a konklávé miatt idehívott magyar bíborosok és kollégáik. Egyik nap kitaláltam, hogy gyónni szeretnék, és életgyónásra van szükségem, mivel akkor több, mint 10 éve nem gyóntam. Az életgyónás azt jelenti, hogy külön időpontot kapsz egy paphoz, és hosszasan beszélgettek, nem tudják le annyival, hogy felsorolsz kapkodva 4-5 bűnt, majd penitenciaként megkapod a miatyánkot és üdvözlégyet, és szevasz, bűntelen vagy. Ennél mélyebb, összetettebb és sokkal fontosabb az életgyónás.  

Egyik nap lenn lógtunk a ház udvarában a többi ösztöndíjas festővel, és megláttam Erdő Péter bíborost, ahogy épp szállna be a szolgálati Audiba. Akkor jött az isteni szikra, hogy végül is ő is meggyóntathatna, ha már itt van, és ő és én is ugyanakkor egy házban lakunk. Odaszaladtam hozzá és előadtam neki, hogy egy életgyónást szeretnék. Erdő atya rámmeredt, majd riadtan megkérdezte, - Úgy érted most? (Már nem tudom, hogy tegezett-e vagy magázott, de itt tegezést irok, és vélhetően tegezett, mert a katolikus hívek így szoktak beszélni egymással és a papokkal is). Mondom - Igen. Ráér? (én szerintem nem mertem visszategezni) - Hát, épp konklávé van, pápát választunk, szóval nem igazán. De...  - és egyszer csak elkapta egy fekete reverendás férfi könyökét, aki épp akkor arra járt, és sietett valahova, azaz szeretett volna. Majd folytatta - Majd ő meggyóntat téged.  - és ezzel, mint aki jól végezte dolgát, beszállt a kocsiba, és az autó elporzott. 

A fiatal pap velem egyidős volt, és nagyon meglepődött, de gyorsan reagált. Megbeszéltünk egy időpontot, és az adott alkalommal felmentem a szobájába. Igen, a saját szobájába hívott. Mindketten leültünk egy fotelbe egymással szemben, nem kellett a földön térdelnem. Bevezettük a gyónásom a szokásos szertartás szerint, majd jöttek a bűneim. Elmondtam neki, hogy vannak bűnök, amiket annak tartok, és meg szeretném gyónni, és vannak olyan bűnök, amiket én nem tartok bűnnek, de az Egyház annak, amit ezek miatt most elmondok, de egyáltalán nem bántam meg. 

2017.06.23. 00:31

Öngyilkos gyerekek, akik nem akarnak meghalni

13 évesen problémás kiskamasz voltam. Nem adtak "elég" zsebpénzt otthon, így elkezdtem a szüleim pénztárcáját megcsapolni. Kezdetben csak aprót vettem el, aztán rákaptam a papírpénzekre. Időnként észrevették, időnként nem. Aztán a tesóimtól is loptam, nem volt bennem szégyenérzet, na jó, egy kicsi talán volt. Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok, de a költekezési vágy hajtott. Egyszer emlékszem, vettem vagy 15 kg banánt, ami a szekrényemben rohadt meg. Na meg gördeszkát, amit bújtattam otthon. Aztán egy alkalommal komolyabb összeget, X ezer forintot vettem el a szüleimtől, már nem emlékszem pontosan, ez ugye 27 éve volt, kb. olyan, mintha ma a kölyköd vagy 100 ezer forinttal rövidítene meg. A szüleim nézték a híradót, és szóltak, ha vége van, beszélni akarnak velem. Én ettől jó beszartam, hogy nagyon ki fogok kapni. Bementem a konyhába, leszedtem a polcról a gyógyszeres dobozt, és válogatás nélkül bekapkodtam, amit találtam, kb 30-40 pirulát. Aztán leültem a szobámba, és vártam az elkerülhetetlent.

A szüleim bejöttek a szobámba, leülek velem szembe, én meg mielőtt bármit mondhattak volna, közöltem, hogy gyógyszereket vettem be. Ők csak bámultak rám, rémülten, hangtalanul. Aztán összeszedték magukat, és kérték, hogy mutassam meg, miket vettem be. Megmutattam. Apám beültetett a kocsiba, anyu előre ült, közben apám hátraszólt, hogy drogozom e? Emlékszem nem értettem a kérdést. Milyen drog? Mi van? Nem, nem drogozom.

Bevittek a kórházba, volt egy pár perces diagnózis felvétel, anyám odaadta nekik a teljes gyógyszeresdobozunkat. Leültettek egy székre, a nővérek hátrakötözték a kezeim, elém egy vödröt tettek szűrővel, és lenyelettek velem egy hosszú csövet. Azért kötöztek meg, hogy önkéntelenül is ne húzzam ki a csövet a torkomból. Addig hánytattak, amig a szűrőn gyógyszerdarabok akadtak fel. Egy idő után már csak savó majd epe jött, majd a legvégén egy tölcséren keresztűl szenet öntöttek a gyomromba, majd azt is ki kellett hányni. Felmarta a torkomat a cső, így a végén már véreset köhögtem. Közben egy nővér, minden egyes gégeingerléskor a fülembe üvöltötte, hogy na leszel-e még öngyilkos? Próbáltam beszélni, de nem tudtam a torkomban lévő cső miatt. A cső lenyeletése ugyanolyan borzasztó volt, mint amikor kihúzták. A mai napig minden egyes centiméter mozdulatra emlékszem. Aztán bevittek egy kórterembe, lefektettek egy ágyba, és infúziót kötöttek rám, amiben vízhajtó volt. 10 percenként szólnom kellett a nővérnek, hogy adjon egy kacsát. Minden alkalommal lehordtak, hogy milyen szar vagyok, aki csak úgy eldobná az életét magától. Én minden alkalommal válaszoltam, hogy nem, én nem akartam meghalni. Helló!

Másnap bejött egy gyerekpszichológus, és megkérdezte, hogy miért akartam meghalni. Mondtam, hogy nem akartam meghalni. Erre visszakérdezett, hogy akkor miért gyógyszereztem be magam. Én meg bámultam rá, és nem akartam egy idegen doktorbácsinak elmondani, hogy lenyúltam a szüleim pénzét, és el akartam kerülni a számonkérést. Szégyelltem volna ezt elmondani. Aztán megkérdezte, hogy fiú van e a dologban? Nem, nincsen semmi fiú. 13 éves vagyok. Megkérdezte, hogy iszom-e és drogozom-e, szexeltem-e már. Nem, egyiket sem. Hazudsz? Nem hazudok. Akkor miért akartál meghalni? Nem akartam meghalni!! Most így visszagondolva, a gyerekpszichológusok gyöngyével hozott össze a sors!

Igen, azért tettem, mert tudtam, hogy azonnal bevisznek a kórházba, és akkor nem lesz semmi baj, nem kapok ki. Eszembe se jutott, hogy meghalhatok. Aztán bejött egy gyerekorvos, és elmondta, hogy szívritmusszabályozó is volt a gyógyszerek között, és ha a szüleim nem vittek volna be, akkor egyszerűen felrobbant volna a szivem. Majd kiment azonnal. Egy hetet voltam benn a kórházban, és senki nem hitte el, hogy én nem akartam megölni magam, ez egy gyerek hülye reakciója volt, menekülési kísérlete volt a problémák elől.

Apám meg se látogatott a kórházban, és anyám is úgy jött be az egy hét alatt, hogy kizárólag az orvosokkal beszélt, hozzám a kórterembe nem jött be. Aztán anyám értem jött a kórházba, nem szólt hozzám hazafelé menet. A zárójelentésemre ráírták, hogy gyerekpszichológus terápia javasolt. Persze nem mentünk el, de ez az én döntésem volt. Mert nem akartam meghalni, hagyjanak már békén!! És otthon persze elővették a lopási ügyet. Megspékelve a gyógyszerezéssel. Szóval nem úsztam meg. De többet nem loptam. 

Másfél évvel később gimnazista lettem, ahol összebarátnőztem egy 15 éves évfolyamtársammal a suliban. Terhes lett a pasijától még elsőben (most már kilencediknek hívják), a pasija szintén gimnazista volt, aki azonnal dobta a csajt a hírre. I abortuszt akart, de ahhoz szülői engedély kellett volna, mivel még kiskorú volt, viszont nem merte elmondani otthon, hogy terhes, mivel rettegett a következményektől, hogy mit fognak otthon szólni az ultrakonzervatív katolikus szülei. Megijedt és gyógyszereket vett be, de haldoklás közben hányni kezdett, és a hányása a tüdejébe került. A fulladásba halt meg, nem a gyógyszerektől. A nővére találta meg a földön a fürdőszobában. A boncoláskor derült ki, hogy terhes volt, azaz így tudta meg a családja. Nekem ugye elmondta, amíg élt, és beszéltünk is róla, hogy hamisítsunk szülői aláírást neki, és persze fogalmunk se volt róla, hogyan zajlik egy abortusz. Nem vettem észre, hogy ennyire elkeseredett. Nem mondta, nem jelezte.  

2017.05.30. 14:39

10 tény, amit minden nőnek tudnia kell

Nemrég szembejött velem egy angol nyelvű lista, amibe instant beleszerettem, gondoltam megosztom veletek is.

18425461_1685035621803585_5141526244810711283_n.jpg

10 tény, amit minden nőnek tudnia kell:

  • Mindenkinek vannak "görbületei", amikor előre hajol. Mi ezt hurkáknak hívjuk köznapiabban :-)
  • Amikor valaki azt mondja neked, hogy gyönyörű vagy, higgy neki. Nem hazudik. 
  • Néha mindannyian olyan lehelettel ébredünk, ami megölne egy kecskét is. 
  • Minden nő boldogtalan a terhességi csíkjai miatt a hasán, néhány nő meg azt kívánja, bárcsak neki is lennének...
  • Jobb lenne, ha több önbizalmad lenne. Ha úgy látnád magadat, ahogy mások látnak téged, akkor lenne is. 
  • Ne nézz úgy egy férfira, mint a megmentődre. Légy képes rá megmenteni önmagad. 
  • Rendben van, ha nem szereted minden egyes porcikád a testeden. Pedig kellene. 
  • Mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki úgy tűnik teljesen rendben van. A nő, akinek látszólag tökéletes az élete. Nos, talán éppen te vagy az a nő valaki szemében. 
  • Te kell, hogy legyél az első (a másiknak, akihez tartozol). Nem pedig: lehetőség, végső megoldás vagy B terv. 
  • Te egy nő vagy. És ez már önmagában is rendkívül figyelemreméltóvá tesz téged. 

 

Itt találtam

 

Kövess Facebookon is. 

 

2017.05.08. 17:31

Glutén és cukormentes mandulás kókuszos muffin

Ha olyan vendégem van, akit kedvelek, akkor rendszerint sütök friss muffint, az előkészítés kb. 15 perc, sütési idő 23 perc. Rendszerint mindig van itthon egy zacskóval, naponta egyet szoktam megenni belőle a déli kávémhoz. Igen, papírzacskóban kell tartani őket. A harmadik naptól viszont már a lattémmal együtt tudom megenni, mert kiszárad és túl kemény lesz.  De ezt viszem magammal is, ha olyan helyen vagyok, ahol nem én főzök, mint legutóbb a palkonyai futásomon. Másik verzió, hogy beteszed a mikroba kb. 15 másodpercre, amivel a benne lévő olajat felpuhítod és maga a sütemény is puha lesz tőle. 12 db forma van a muffinos sütőlapon, és hetente egyszer készítem el, a felét én eszem meg, a másik felét aki nálam van. Egészséges és bűntudat nélkül lehet enni, és szuper egyszerű elkészíteni.

8 (bio) tojást kettéválasztasz, a nagyobb tálba teszed a fehérjét és robotgéppel keményre vered, közben hozzáadsz 6g sütőport és egy vastag csipetnyi sót, majd abbahagyod, ha úgy érzed, szuper kemény lett a fehérje (rakd rá az ujjad a tetejére). A robotgép fejét átteszed a sárgája tálba, és szintén rákeversz. Ehhez hozzáadsz egy tasak vaníliás cukrot, vagy egy adagos folyékony vanília aromát vagy Update vanilla Sweet-et vagy őrölt vanília bio port, ha a hagyományos Dr. Oetker vaníliás cukrot adod hozzá, ez lesz az egyetlen cukor benne. 20g cukor, nem vészes. Keversz.

Aztán beleöntesz 40g kókuszreszeléket, nézd meg a boltban melyiknek van a legalacsonyabb a szénhidrátja. Keversz. Majd adj hozzá 60g fehérjeport. Nálam itthon most maraquja izesítésú és citromos sajttorta ízesítésű volt, vegyesen adtam hozzá. Fitness boltokban tudsz ilyet venni (azt vedd meg, amelyiknek a legalacsonyabb a szénhidrát tartalma: 100 grammban max 2g). Keversz. Adj hozzá 20g fahéjjat. Vagy ha kakaós ízre vágysz, akkor használj ugyanennyi gram Duel eper ízű holland kakaóport. A legolcsóbb holland kakaópor, amit találtam a boltokban, csak 11 g szénhidrátot tartalmaz, steviaval ízesítették, és intenzív eper ízt is ad mellé. Keversz. Na itt már jó sűrű a cucc a kisebb táladban. Adj hozzá 60g paradiót és natúr mandulát, amit előtte nyilván apróra vágtál. Keversz. Adj hozzá kb. 110g eritritolt. Ne Stiviat, mert ekkora mennyiségtől keserű mellékíze lesz a sütinek. Eritritol, és csakis ez. Keversz. Na most van egy viszonylag sűrű masszád.

A robotgép keverőjéről leszeded a cuccot az ujjaddal és rátolod a felvert fehérjére, meg kikanalazod a tálat és ráteszed a fehérjére. A tálat nyugodtan kinyalhatod utána, mert isteni finom. Aztán fakanállal óvatos mozdulatokkal elkezded keverni alulról felfelé, de úgy, hogy ne törd össze a habot, és ne essen össze a tésztája. Nem lesz könnyű, mert a sűrű cucc, amit rátoltál a fehérjére, nagyon erős massza. Mindegy, ne csüggedj, 2 perc és mégis szépen habosan és könnyen összekeveredtek. Megmelegitesz 114g szűz kókuszolajat a mikroban és ráöntöd a tésztára. Fakanállal egybekevered. Azt ajánlom utólag add így hozzá a kókszolajat, mert a tojássárgához adod, akkor nagyon összeáll, és még nehezebb a fehérjével elkeverni szépen törésmentesen és eleve leszedni a habverőről. Na a legvégén pedig rádobsz a masszádra 110 g mandulalisztet. Keversz.

muffin.jpg

2017.05.01. 15:09

Offline palkonyai couchsurfing

Még soha nem futottam terepen. Ennek praktikus oka van: messze van. Az Oktogontól egyszerűbb kigyalogolni a Margitszigetre és a rakortánon futni, mint a legközelebbi lehetőséggel élve, kivillamosozni a Mechvart ligetig, majd onnan 11-essel fel a végállomásig, és ott az erdő. Vagy a Moszkva tértől busszal/villamossal a Budagyöngye, és lehet is szaporázni a Normafa irányába. A Margitszigeten van ivókút, mosdó és ki van világítva. Ez egyik sincs az erdőben, gondoltam én, és már 3 éve legyintek a terepfutásra. 

Gerincműtöttként azonban a legjobb választás az egyenetlen talaj, azaz a terepfutás lenne, de hát.. lásd fenntebb. Egyébként is az egyik kedvenc helyem Budapesten a Margitsziget. Januárban mégis az történt, hogy magamat meglepve beneveztem egy júliusi 8 km-es terepfutó versenyre Budaörsre. Még kérdeztem is az Almodóváros lányokat, hogy kell e nekem terepfutó cipő, jött a válasz, hogy egy versenyre jó lesz az asztfaltos futócipő is. Most már tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. 

Múlt hét kedden egy volt kolleganőm - akivel még az Internettóban dolgoztunk 19 évvel ezelőtt - invitált a Palkonyai Dülőfutásra. Azaz ez olyan irányított offline meghívásos couchsurfingelés lenne, és ha még jobban erőltetem a dolgot, akkor meg kell említenem, hogy Gabi egyszer couchsurfingelt is Olaszországban. Gabi a közelmúltban blogot indított az utazásairól, amit a családjával abszorvál. Palkonyán Pandóráéknak (így hívtuk az InterNettóban, én nem is tudom már másképp hívni) van egy vendégházuk, és erre a hétvégére meghívta az Almodóvár futó csapat tagjait és hozzátartozóit, hogy fussunk és töltsük együtt pár napot. A kocsiban lefelé menet elmesélt nekem két csoportos utazás élményeit, amiből az egyik nagyon jó volt, a másik kellemetlen, de a jó és a rossz élményei is megerősített benne, hogy a csoportos utazás nem nekem való.

Késő este érkeztünk meg, lefekvés előtt még megismertem Gabiék kutya-beszerző (menhelyes kutyákat-macskákat fogadnak be sorozatban, és vannak gyárilag eredeti (értsd: fajtatiszta) kutyáik is) valamint a Palkonyai és budapesti otthonuk építésének történeteit. Szórakoztató történetmesélők ők ketten, azaz úgy adták elő ezeket a sztorikat, hogy nem aludtunk be rajta. Kaptam egy külön szobát fürdőszobával. Tényleg, írni kéne egy referenciát Gabiról a CS oldalon, el ne felejtsem! 

Palkonya egy nagyon szép falu a Villányi Borvidéken. Egyedül bandukoltam le a szombat reggel a versenyközpontba még reggeli előtt. Ébredés után csak felöltöztem, felhúztam a cipőmet és azonnal indultam. Mindig be vagyok sózva, ha a futónevezésemet veszem fel. Kissé fáztam, és nézegettem a tájat és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy most itt lehetek. 

2017.04.15. 22:11

Egy magyar orvoscsoport önkéntesen és térítésmentesen gyógyít rászorulókat. Hallottál már róluk?

Reggel 05.45-kor volt a találkozó az Oktogonon, ahol Dr. Szalai László, a Hajnalfény Egyesület vezetője felvett egy bőrgyógyász társaságában. Abaújszántóra, egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei városba (valójában egy falu) utaztunk Tokaj-Hegyaljára, ahol az orvoscsoport szűrővizsgálatokat végzett a helyi lakosságon.

Az orvoscsoport 12 éve dolgozik együtt, az első 11 évben a Máltai Szeretetszolgálat égisze alatt működtek, ami az ellátmányt és a finanszírozást biztosította a számukra. Magyarországi mélyszegénységben élő falvak lakosságának szűrése az egyik kiemelt célpontjuk, valamint külföldi és magyar katasztrófasújtotta területek megsegítése. Az orvoscsoport egy évvel ezelőtt egy saját egyesületet hozott létre Hajnalfény néven, hogy gyorsabban reagálhassanak és függetleníthessék magukat. Korábban gyakran előfordult, hogy a világ különböző pontjait ért katasztrófákra nem tudtak időben reagálni, mert amíg a kérvényezett repülőjegy engedélyeztetése tartott, addig más orvoscsoport elutazott oda, és úgymond lekésték a lehetőséget. Részben emiatt is találták ki, hogy saját Egyesületet alapítanak saját finanszírozási rendszerben, hogy kiküszöbölhessék a fenti nagy szervezeten belüli lomhán lassú logisztikai problémákat. A másik ok pedig a függetlenség volt. 

Az orvoscsoport tiszteletdíjat nem vett és nem vesz fel a munkájukért, de az adományok és a saját maguk által befizetett tagdíjak mostanában fogytak el, amit a benzinköltségre, és a szűréshez szükséges alapanyagok megvásárlására fordítottak. Jelenleg részt vesznek önkormányzatok által összefogott szűrővizsgálati programban, ahol maguk a települések pályáznak és az orvosi szűrőprogramot majd a Hajnalfény látja el. Ezen lehetőségek a jövőben már biztosíthatnak a költségek finanszírozásán felül tiszteletdíjak kifizetését is. Természetesen 'nem erre utaznak', hogy pénzért dolgozzanak, bár nem mintha ördögtől való dolog lenne pénzt kérni az orvosi munkáért.  

20170407_122735.jpg

Ha csak a saját szakmámat nézem, örömmel ingyen is segítek más rendezvények szervezésében, de már nem tenném havi rendszerességgel éveken keresztül. Ők még is megteszik, mert nekik hivatásuk van, nekem meg csak szakmám. Az esetenkénti fizetett munka viszont nagyobb kedvet csinál az év többi részében elvégzett önkéntes és térítésmentes munkához.

2017.04.13. 15:16

Krónikus térdfájás "rossz" futócipőtől

Pont három éve kezdtem el futni, egy régebben vásárolt Pegasus 28-as Nike cipőben. 2015-ben a Night Run futóverseny előtt nyáron elmentem egy pici budapesti futóboltba új cipőt venni. Gondoltam, ott értenek hozzá, megbízhatok az eladóban. Az eladó hozta sorozatban a különböző márkákat, de kizárólag a Nike termékei jöttek rám, a többi mind kisebb-nagyobb mértékben nyomta a lábfejemet. Az a baj, hogy Frodo széles lábfejem van, harántboltozat-süllyedéssel megtoldva, csak nem szőrös. Akkor rákérdeztem, hogy pronáló/neutral/szupináló lábam van-e, de a srác rávágta, hogy sima neutrál cipő kell nekem. Mondtam neki, hogy én ebben nem vagyok biztos az utcai cipők sarokkopásait megnézve, de ő ragaszkodott hozzá, hogy neutrális a lábam. Végül is ő a profi, megvettem tehát egy Nike Pegazus 32-es cipőt. 

Ebben a cipőben futottam 2016 év végéig, amikor vettem egy másik cipőt, hogy legyen mit cserélgetni. Minden szakcikk azt írja, hogy a futócipőket váltogatni kell. Októberben a Westend Nike boltjában vettem egy Nike Flyknit Max cipőt, ami 70 000 Ft-ról volt 42 ezerre leárazva. Azért mentem a Nike Westendbe, mert ha csak a Nike jó rám, akkor felesleges futószaküzletekben kísérletezgetni újra más brandekkel. 

Pár héttel később elkezdett fájni a térdem futás közben, de mindig csak 6-8 km után, majd novemberben futottam egy félmaratont, ami úgy zajlott, hogy az első 10 km gondtalan volt, majd a másik 11 km-ert szó szerint bőgve futottam/gyalogoltam le, annyira sajgott akkor már mindkét térdem, főleg a bal. Utána két napig nem álltam a lábamra. Olvasgattam mindenféle okos cikkeket, mitől fájhat a térd, na ennek van ezer indoklása. A futós szakértős ismerősem azzal jöttek, hogy jó cipő kell. Basszus az van, csak jó cipőim vannak, nem ez az ok!

Idén januárban csináltattam egy térd MR-t, amiből kiderült, hogy gyulladás és ciszta van a bal térdemben, maga a porc jól van. A novemberi félmaraton óta mostanáig nagyon keveset futottam, összesen 140 km-ert, ez anno a két havi adagom volt. Fagyokban nem volt kedvem futkorászni. Nemrég elmentem a MaratonMan Depoba a Pacsirtamező utcába úszószemüveget venni. Odatévedtem a futócipő falhoz, és két kedves eladó is odajött hozzám segíteni. Kiderült, hogy a lábam PRONÁL. Megmutatták hogyan kéne állni a sípcsontomnak, és ehhez képest hogyan dől ki nyugalmi helyzetben mindkét bokám. 

Ma visszamentem lábállásvizsgálatra, ami beigazolta a pronáló lábam diagnosztizálását. 5 percig futottam mezitláb egy futópadon, mait felvettek videóra. Visszanézve lépésenként kikockázva tisztán lehetett látni a felvételeken, hogy talajérkezéskor a bokám befelé dől. 16%-os volt az eltérés, és kb. 8%-ig való eltérés a láb még neutrális. 

2017.03.29. 17:31

Mivel foglalkozol? Rákos vagyok

FlagUSA.jpegSzázhatvanegyedik vendégem az amerikai Marilyn (46) volt Orange városából, Californiából. Referenciája szerint egy vendéget hosztolt, de ő maga azt mesélte, hogy kb. 20-30 CS vendég volt eddig nála. Azt nem tudom azok miért nem írtak róla referenciát. Magán zeneórákat ad diákoknak, valamint terveiben van, hogy a jövőben magán beszéldterápia órákat adjon agyvérzést kapott betegeknek. Valamint angol kiejtést is tanít külföldieknek. A beszédterápia órákat 6 évvel ezelőtt egy munkahelyen végezte, de mostantól önállósítani szeretné magát. Három estét láttam vendégül. 

Marylin 6 évvel ezelőtt, 40 évesen petefészek és gyomorrákot kapott. Elmesélte, hogy tünetek úgy kezdődtek, hogy az emésztésével voltak gondok, vagy ment a hasa, vagy az ellenkezője, viszont nem tudta ételekhez kötni, mivel abban az időben nyers vegán táplálkozási módot folytatott. Ugyanakkor az állandó hasfájás mellett az emésztési problémái hónapokig nem múltak el. Ekkor ment el az orvoshoz, ahol minden tesztje negatívan tért vissza. Súlya se változott, mindig is vékony és izmos volt, a betegsége elején és most is ugyanúgy megtartotta a testalkatát. Később egy másik orvos abból megmondta, hogy rákos, hogy a kezét az alhasára tette, és abból érezte a masszív csomót. A következő héten megműtötték, a vágása a mell alatt kezdődik, egészen le a szeméremdomb aljáig. Láttam a friss műtéti vágásról egy fényképet, hát mint mondjak erre.... látványos volt. (én szeretek filmeket/videókat nézni műtétekről is, szóval ez nekem inkább izgalmas, és egyáltalán nem undorító)

Ha belegondolunk, félelmetes, hogy valakinek néhány hónapig megy a hasa és/vagy szorulása van, de nem fáj semmilye, és három hónappal később az orvosok közlik vele, hogy mindenhol szétterjedve ott van a daganat. Egy ilyen vizit után hogyan hagyja el az ember az orvosi rendelőt, és megy haza? Ilyenkor összezuhannak és a földön fetrengve zokognak, vagy zombiként homályos ködben és néma csendben hazavonszolják magukat a frissen rossz hírt kapott rákos betegek? HELO. Valószínűleg. Meg. Fogsz. Halni. 

Kivették a két petefészkét, a méhét, a nyirokcsomóit, és a fél gyomrát, ahol rákos sejteket találtak. Utána két és fél évig tartott a kemoterápiája, de kezdett rá rosszul reagálni, és saját döntésére abbahagyta. Két és fél éve már nincs kemón, és a rendszeres tesztek szerint a rák sem tért vissza. Az orvosok 20% túlélést jósoltak a betegségéből, ő ezek szerint ebbe a 20%-ba tartozott. 

Marilyn nővére is rákban halt meg pontosan akkor, amikor a vendégemnél kiderült a betegsége. A műtét után nem tudott visszamenni dolgozni, és beköltözött a nővére lakásába. Ezzel gyakorlatlag a legnagyobb havi költségét spórolta meg. Az Egyesült Államoktól kap havonta támogatást, ami súlyos betegeknek jár, nálunk ez a leszázalékolt rokkantnyugdíj lehet. Emellett pedig zeneórákat ad skype-on keresztül. A betegsége előtt vált el a férjétől, gyerekük nem volt. Sohasem akart gyerekeket. Most egy 34 éves olasz férfival él távkapcsolatban, de hamarosan összeköltöznek. 

Most két és fél hónapig utazik, és az eddig hosztolt vendégeinél lakik, és azok barátainál. Az egész utazásra sikerült ingyenszállást találni, előre két és fél hónapra megtervezve. Én voltam az egyetlen hoszt, akit "klasszikusan" a couchsurfingen keresztül talált meg. 

Marilyn fő témája a rák, és nem is tud ebből kiesni. Én egy évvel vagyok a gerincműtétem után, és mivel naponta kell tornáznom, nekem is minden a gerincemről szól. Neki meg a rákjáról, csak a különbség az, hogy az ő betegségébe bele lehet halni, az enyém legrosszabb esetben "csak" derékfájással jár, vagy új műtétek sorozatával. Mondjuk ok, akár le is bénulhatok. De nem hiszem. 

Marilyn elképesztően okos, és jó hallgatni a történeteit, beszámolóit. Izgalmasan és érdekesen beszél, ezért nagyon szivesen beszéltettem. Ez volt jellemző minden napunkra. Pár kérdése neki is volt felém, de miután válaszoltam neki, pl. a mi történt anyukád vizsgálatán, én meg részletes elbeszélésbe kezdtem, de közben feltünt, hogy nem érdekli igazán a történet, csak udvariasan megkérdezte. Gyorsan abba is hagytam a történet közepén (nem vette észre) és visszakérdeztem valamit róla.

2017.03.26. 15:02

Instant kávét vittem Rómába

Huszonkilencedik hosztom Rómában Adriano (47) volt. Ő is messze lakott a belvárostól, Róma üzleti negyedében kellett kiszállnom a metróból, ahova a vendéglátóm mindig értem jött és hazavitt kocsial. Adriano a reptérre is kijött értem, 15 percre lakik onnan. Mondtam neki, hogy várjon egy táblával a nevemmel, hogy megismerjem, de ő ismert rám. Mindig is vágytam rá, hogy láthassam a nevemet egy táblán egy limuzin sofőr kezében a reptéren, de ezt még nem sikerült abszorválnom. A gyerekszobában aludtam és volt külön fürdőszobám. Adriano családja decemberben költözött el tőle, azóta hosztol vendégeket újra. Csak néhány referenciája van. Adrianonál három napot maradtam.  

Adriano 10 éve ismerkedett meg a francia barátnőjével és két gyerekük született. A család maradt Rómában, és a hétvégeket a gyerekek nála töltik. Adrianonak van egy főzős honlapja, olyan, mint nálunk a nosalty. A hirdetési bevételekből él, valamint más cégeknek is készít honlapot, mint web designer. Adriano minden nap az édesanyjánál ebédel, és a szive összetört, amikor elköltöztek tőle a gyerekei, mert a lányához intenzíven erős kötődés fűzi. A barátnőjével a kapcsolata már 5 éve tönkrement, külön szobában aludtak, de a gyerekek miatt együttmaradtak. 

Péntek délben érkeztem a reptérre, miután lepakoltam a cuccaimat, Adriano eldobott a metrómegállóhoz, gyorsan be akartam menni a városba, hogy ne veszítsem el az első napomat. Elmetróztam a Spanyol lépcsőhöz, fényképezgettem, felmentem a lépcsőkön, majd elsétáltam a Borghese parkba.

img_20170217_084137_105.jpg

Néhány órát mászkáltam a parkban, majd visszasétáltam egy másik útvonalon keresztül. Vettem közben helyi SIM kártyát 20 Euróért, hogy legyen 2GB mobilinternetem. 

Este a metrómegállóban várt rám Adriano, és elmentünk egy óriási szupermarketba bevásárolni. Elköltöttem 38 Eurót mindenféle hozzávalókra. Hazaérkezésünkor csináltam salátát, és jóízűen megettük. Valahogy jobbak az alapanyagok Rómában, mint itthon. Adrianonak hoztam ajándékba Pick szalámit, amitől teljesen odavolt milyen finom. Tényleg az. Éjjel 03.00-ig beszélgettünk. Adriano fantasztikus ember, gazdagabb az aktív angol szókincse, mint az enyém. Valami hihetetlen jó volt a közelében lenni, dumálni vele. Humoros, hihetetlenül empatikus, jó ráérzésű, magas érzelmi intelligenciával rendelkező, okos férfi. Tipikusan az a pasi, hogyha még néhány nappal több időt töltök vele, menthetetlenül beleszerelmesedek, annak ellenére, hogy külsőre nem az esetem. Volt már ilyen. 

20170212_170347.jpg

2017.03.15. 20:36

Forradalmi megoldás hazai állami iskoláknak a skandináv színvonalú nyelvoktatásért

Amikor gimnazista voltam, az angol tanárunk a házifeladatokat legfőkébb tesztkérdésekre, és munkafüzetben kitöltendő feladatokra koncentrálta. Házifeladat: 14. oldal, 2-es és 3-es példa. Szevasztok. Kizárólag azok az osztálytársaim középfokuztak a gimnáziumban, akik külön nyelvi órákra jártak. Többségünk az egyetemi évei alatt tanult meg angolul, én például csak 35 éves koromra. (addig nem érdekelt az angol, és nem is kellett, de ez egy másik történet)

Azóta eltelt több, mint 20 év, és a nyelvi oktatás állami iskolákban semmilyen szinten nem emelkedett. A 18 éves unokaöcsém jövőre érettségizik, általános és gimnázium osztályaiban végig tanult angolul, azaz 12 éve angolozik, de alapvető társalgásra nem képes. A 16 éves keresztlányom a középfokú írásbeli nyelvvizsgát múlt héten tette le, mindezt úgy, hogy szeptember óta magántanárhoz jár (havi 20 000 Ft költség), a törökbálinti gimnázium nyelvoktatási színvonala nem készítette fel megfelelően, még úgy sem, hogy a nulladik évfolyamon csak angolul tanult napi 4 órában. A másik 16 éves unokaöcsém angolja szintén értékelhetetlen, beszélgetni senkivel se tudna. 13 éves unokahúgom kb. mondókákat ha tud.  

És mindezt hasonlítsuk össze a skandináv országokkal: A gyerekek szintén általános iskolában kezdenek el angolul tanulni, de 12 éves korukra már képesek társalogni bármiről nyilván az ő szintükön, a saját maguk kommunikációs képességeikkel. Gimnáziumra az angoltudásuk második nyelvként értelmezhető az életükben, bármikor átváltanak angolra a svédből/dánból/finnből. Nem, nem vesznek magánórákat, és nem tanulják napi 5 órában az angolt. Ugyanannyi angolórájuk van egy héten, mint egy átlagos gimnáziumban Magyarországon. Heti 3-5 órában tanulnak angolul. 

Hogy mi a különbség? A tanárjukat motiválja, hogy megtanítsa őket angolul. Házifeladatként esszéket ad fel nekik, amiket másnapra be kell adniuk. Egy-két oldalas dolgozat arról, milyen filmet láttak legutóbb és az miről szólt. Mi történt velük a hétvégén stb stb. A tanár van annyira kreatív, hogy feldobjon mindig új témát, és esszét írasson velük róla. A gyerek képtelen tanulni, ezt nem lehet szünetben a padtársról lemásolni. A dolgozatát legközelebb visszakapja kijavítva. 

A skandináv országokban a tanár megrendelheti a legjobb tankönyveket és munkafüzeteket. Használhatják az internetet nyújtotta nyelvtanulós applikációkat, az iskolákban alapfeltétel az ipad vagy más táblagép, minden gyereknek van okostelefonja, a wifijük erős. 

A skandináv nyelvekhez az angol jobban haosnlít, azaz a gyerekek könnyebben tanulják meg, mint a magyar gyerekek. 

ebc984c1526d883304f0e3dd06b211c8_english-class-chalkboard-with-clipart-of-english-class_550-364.jpeg

Miért nem tudja ugyanezt egy Magyarországon tanító angol tanár? Mert MINDEGYIK húz haza 14.00-kor, hogy megkezdhesse a magánóráit, amit estig tol, és mindezért kap óránként adómentesen 3-4-5 ezer forintot. A teljes havi fizetése meg 200 ezer forint. (Nyilván a bére függ attól, hogy hány éve tanít, és milyen pótlékokat kap. Én itt átlagfizetést számoltam). Este 20.00 után nem fog hozzálátni 30 db 2 oldalas esszét kijavítani másnapra. A szakmai tudását a magántanítványaira fókuszálja. 

Emelett egy Magyarországon tanító nyelvtanár a legsilányabb tankönyvet rendelheti meg, mert a tankönyvi keret 15 000 Ft, amiből minden tankönyvet fedezni kell. Emiatt a tanárok úgy spórolnak, hogy nem tanítják le a tankönyv összes sorozatát az iskola végéig, azaz mesterségesen visszatartják a tananyagot. Ha a szülőktől külön kérik, hogy vegyenek tankönyveket és hozzák be az iskolába, az törvénytelen, és ezért a tanárt feljelenthetik. 

Az iskolák számítógépesparkja gyatra. A tanár ugyan fénymásolhat jobb tankönyvekből, de limitált oldalszámban, ami a töredékét sem fedezi a szükségesnek. 

A fehér táblához tartozó filcet megkapják a tanárok év elején, ami az eéső három hónapra elég, utána a tanár a saját fizetéséből veszi a filcet. 

A nyelvtanuló szoftvereket, applikációkat nem tudja az iskolai órákra bevonni, mivel a gyerekeknek nincs mobilinternetjük, a wifi pedig nem engedi be minden gyereket korlátlanul, vagy egyáltalán nincsen wifi az iskolában. 

2017.03.13. 19:54

Egy római, aki nem tudja hol van a Vatikán

Harmincadik hosztom a 40 éves Luca volt Rómában. Informatikai tanácsadó egy tanácsadó cégnél. Ő is, mint Adriano, válaszolt a nyilvános hoszt keresésemre, és meghívott az otthonába. Luca Guidonában lakott, ahova 50 perces vonatút vitt a Termini vasútállomásról. Ő volt a második hosztom, és már három napja Rómában voltam. Az első hosztomról egy következő posztban írok. 

Megérkezésem után egyenesen elautóztunk egy közeli óriási élelmiszerüzletbe bevásárolni, mivel nála is főzni szándékoztam reggel és este. Vettünk mindenféle nagyon jó olasz alapanyagokat a ketogén reggelikhez és vacsorákhoz. 40 euró volt a számla, amit a tiltakozásom ellenére Luca kifizetett a kasszánál. Nekem is sokszor főztek már a vendégeik, de mindig kizárólag ők vették meg a hozzávalókat. 

A nappaliban kaptam szállást egy kihúzható kanapén. Átöltöztünk, és elmentünk futni. Azt mondta, hogy egy nagyon jó helyre fog vinni, de egy záptojás szagú sötét helyre autóztunk, valószínűleg egy gyár lehetett a környéken, nem kérdeztem. Szervízutakon futottunk 5 km-ert. Luca fél éve nem futott, és konkrétan másfél kilométer után elkezdett nagyon szenvedni. Ugyan továbbra is tartottam a tempót, de megszántam és a tervezett 7 km helyett csak 5 km-ert kocogtunk. Nem akartam kinyírni a vendéglátómat az első nap. Végtelenül büszke voltam magamra, hogy nem csak megutaztattam a futócipőmet, hanem használtam is. 

Utána hazajöttünk, és gyakorlatilag a találkozásunk után már rögtön szembesültem a problémával, hogy Luca nem beszél angolul. Amit én mondtam neki, abból gyakorlatilag nem értett semmit, ha meg ő beszélt, akkor egymás után pakolt angol szavakat, amiknek nem sok értelme volt, de ha az egész mondandóra egyben figyeltem, akkor nagyjából lehetett követni mit akar. 

Luca a kezdő nyelvtanulók hibájában leledzik még, hogy angolul úgy beszél, hogy az anyanyelvéből indul ki és ahhoz viszonyít mindent. Nem angolul gondolkodik, az angolt nem külön nyelvként kezeli, külön logikával, nyelvtannal és szókincssel, hanem mindent az olaszhoz viszonyít és fordít. Mikor mondtam neki valamit, láttam, hogy nem érti, és definiáltam neki a szó jelentését, a reagálása mindig kivétel nélkül az volt, hogy egy olasz szóval reagált rá. Azaz megértette, és egyből mondta hogyan van az olaszul. Próbáltam neki elmondani, hogy teljesen mindegy, hogy van olaszul, mivel én nem tudok olaszul, és most épp angolul próbálunk kommunikálni, ezért a fordítgatós módszere a mi beszélgetésünkön nem segít. De rajta sem!

Áttértem egy óvodai angol szintre, mondjuk 'we go city now', kb. ezzel lehetett boldogulni. Mindezek mellett Luca egy fantasztikusan kedves személyiség. Rettentően türelmes, és hisztitűrő. Időnként kissé hevesebb és türelmetlenebb (értsd: bunkóbb) reagálásaimon sem sértődött meg. A kommunikációnk egyik alapvető problémája az volt, hogy Luca nem ismeri az angol számokat. Pl. mesélt egy helyi politikusról, aki az önkormányzati választási kampányára 100 millió eurót költött közpénzből. Mondom 100 millió? Az lehetetlen, mert az rengeteg. Erre félrenéz, számol magában, majd kijavítja magát: 1 millió. Hát mondom szerintem az teljesen reális, és nem is annyira sok (ha mondjuk saját pénzéből fizetné). Értitek, az olaszok felháborodnak a plakátozásra költött összegek miatt, úgy többségében. Nálunk a szavazóbázis kis része háborodik fel ugyanezen, ezért is lesz a Fidesznek jövőre is kétharmada. 

Egyébként vannak komikus elemei az olasz politikának is. Például az oktatási miniszternek nincs diplomája. Lucának sincsen, és ő is politikus akar lenni.