2018.06.08. 20:07

Az ember, aki túl sokat hosztolt

Az első hosztom Portóban egy 70 éves bácsi volt. 3500 vendéget hosztolt 10 év alatt. Azaz átlag évi 350 vendéget hosztol. Büszkén mondogatta párszor, hogy csak azért mondott nekem igent, mert én is 200 vendéget fogadtam. Nem kérdeztem meg, hogy a másik évi 349-nek ugyan mi alapján mond igent? 

Ferna tipikus couchsurfing addict, aki annyira rákattant a közösségre, mindig szüksége van valakire, aki nála lehet pár napig. Én két napra maradtam, többször jelezte, hogy maradjak még egy estét, mert alig láttam valamit Portoból. Kaptam vendégszobát, tiszta ágyneműt, törölközőt. Évi 350 vendégnél ez komoly teljesítmény. 

Kapott tőlem pick szalámit és minden alkalomal fizettem a kávéit, reggelijét, ami szintén fillérekbe került. Fél euró/kávé és 3 eur/reggeli. Számomra nagyon érdekesen reagált, ismételgette, hogy nem kell kifizetnem, én meg válaszolgattam, hogy tudom, hogy nem kell, de én akarom. Nem is értem, a többi 3500 vendégben nem merült fel ugyanez?

Egy vendégkönyvbe kellett írnom, és adott egy couchsurfinges névjegyet, amire ráírta, hogy hanyadik vendég vagyok. Szervezett az első estére, egy couchsurfing meetinget egy helyi étterembe, ahoba eljöttek kb. hatan. Rettentő unom a CS meetingeket, kizárólag az első évben mentem el párra, amíg még érdekes volt. Felületes beszélgetéseket folytatsz utazókkal és mindig mindig ugyanazokra a kérdésekre válaszolsz. Fernando az összes szereplőnek kiosztotta a névjegyét, és azokra is ráírt egy számot, ugyanis azt is nyilvántartja, hogy hány couchsurfingessel találkozott... Ez szakmai ártalom nála, statisztikus volt 40 évig. 

Megérkezésem után azonnal leoltott, hogy milyen sokáig tartott eljutnom hozzá, miközben a gépem már landolt 70 perce, és az út ennél sokkal rövidebb. Erre kérdőn felhúztam a szemöldököm és végtelen nyugalommal annyit mondtam, hogy a metróra konkrétan vagy 20 percet vártam, és semmilyen üzenetben nem jelezte, hogy sietnem kell a lakására. Azaz elvoltam még a reptéren, és a metrómegállóból is kényelmes tempóban sétáltam ide. Erre azt válaszolta, ha pont 20 percenkét jár a metró, azaz pont lekéshettem. 

A kis nappalijában beszélgettünk kb. másfél órát, mielőtt átmentünk a CS találkozóra. Ferna KIZÁRÓLAG a couchsurfingről volt hajlandó beszélni. Amikor bármilyen személyes kérdést tettem fel, azonnal bezárult, akár a munkájáról, akár a családjáról kérdeztem. Annyit tudtam meg, hogy van 3 gyereke két volt feleségtől, aki mind másik városban él, és nem tartja velük a kapcsolatot. Azlért ez sokat elárul róla...

2018.05.19. 09:41

Egy unatkozó múzeumélvező tapasztalatai

Pont ebben a hónapban van 20 éve, hogy utazom. Gyerekkoromban csak a szomszéd országokba mentünk a szüleimmel, és csak halvány emlékképek ugranak be ezen utazásokról. Legelőször 1998 májusában, azaz 21 évesen ültem repülőre, és Londonba utaztam az akkori magyar barátomhoz, aki kinn élt. A saját keresetemből vettem a repülőjegyet és költöttem kinn mindenre. 

Az elmúlt kerek 20 évben jártam Ausztriában (kétszer Bécsben, 2008 és 2017), Belgium (2014), Bosznia és Herzegovina (megálltunk útban Horvátország felé 2004-ben), Kanada (2011), Horvátország (2004, 2009), Csehország (egy konferencia Prágában 2009-ben), Dánia (2007), Anglia (1998 kétszer, 2012 és 2013 kb. hatszor), Franciaország (2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2007, 2017), Németország (csak Berlinben 2004-ben kétszer és 2007), Görögország (2009, 2014), Izrael (2018), Olaszország (2004 kétszer, 2005, 2014, 2017, 2018), Monakó (2004), Hollandia (2014), Norvégia (2017 és idén is megyünk), Palesztínia (2018), Románia (1999, 2000, 2001, 2017), Skócia (2017), Szlovákia (2007), Szlovénia (2004), Spanyolország (2010, 2013, 2015), Svédország (2007, 2016), Svájc (2011 kétszer), Vatikán (2005 és 2017) és Portugália (kb 8 nap múlva indulok)

Ezen utazások során elmentem a legfontosabb múzeumokba. Huszon és harmincas éveimben simán eltöltöttem a képtárakban 3-5 órákat. Egyrészt fiatalon jóval nagyobb dózisban voltam képes befogadni bármit is, mint ma. Valamint maga a galéria látogatás, mint műfaj is új volt, éppen hogy csak elkezdtem utazni. Az elmúlt 2 évben meg maximum másfél órát maradok egy képtárban. Rájöttem ma, hogy nem szeretem azokat a múzeumokat, amikben fejeket lehet nézni végelláthatatlan termeken keresztül. Ilyen volt pár napja itt Firenzében az Uffizi Galéria is. A hosztom azt mondta 4 órás program lesz, én "megnéztem" 70 perc alatt. A fejekkel az a bajom, hogy tök egyformák. Gazdag arisztokraták mellkasképei vagy teljes alakos képei. Ennyike. Annak idején ezek a képek megrendelésre készültek, miért is érdekelne ez engem? Most lefotózzuk magunkat, akkor meg portréképet rendelt magáról az arisztokrácia. Ráadásul, mivel nem tanultam művészettörténetet, az alkotók 95%-a számomra ismeretlen. A Louvre-ban tavaly 1 óra volt a biztonsági ellenőrzésen való bejutás, másik 1 óra bejutni a női mosdóba, majd magában a tárlatban összesen másfél órát töltöttem. Elég volt. Ennyi idő kellett, hogy megtaláljam a Mona Lisát és a Miloi Vénuszt. Ugyanaz a cucc volt a Vatikánban is vagy a madridi Pradoban. Fejek  és mellkasszobrok mindenhol. 

Szóval eldöntöttem, hogy bárhol is járok még életem során, nem megyek el a "must see" galériákba. Viszont a modern művészetet szeretem. Ugyanis vagy a 'what the fuck' is that reakciót váltja ki belőlem, vagy 'ahh ez érdekes 'reagálást, vagy a 'full én ezt nem értem' szemöldökfelhúzást, vagy a 'wooow, ez zseniális!' felkiálltást. De legalább valami újat mutatnak. (Palazzo Strozzi)

2018.05.03. 19:40

Hat óra buszozás egy kilátóért Izraelben

Mikor hosztokat kerestem az izraeli utamra, kaptam egy meghívást a Golan-fennsíkra. Ez Szíria közvetlen határában van, konkrétan 10 km távolságra. A Golan-fennsík eredetileg Szíriához tartozott, de Izrael az 1960-es években megszállta a területet. A hosztom egyetemi tanár, és írt egy nagyon kedves levelet, amiben kecsegtető programokat ígért. Számomra a legvonzóbb ebből a fennsíkon való túrázás volt. A Golan-hegység mindentől nagyon messze esett, tehát tényleg nagyon akartam azt a kirándulást. 

Haifából két busszal 3 óra alatt értem el egy kis városkát, ahova a hosztom eljött értem kocsival. Assaf (39) vallástörténeti egyetemi tanár. Tanított valamelyik amerikai ivy league egyetemen is, már nem emlékszem melyiken. Korábban ortodox zsidó volt, 4 gyermekes családja van, és néhány éve vált el a feleségétől. Jeruzsalemben éltek korábban, de Assaf elhagyta a hitét, és a felesége meg nem tudott tovább így élni vele. 5 évig maradtak még együtt, Assaf a házasság alatt kifelé megőrizte a ortodox vallásos képet, és megtartotta a zsidó hagyományokat, de ateista lett. A felesége elvállalt egy tanári állást a Golan-fennsíkon, így Assafnak is költöznie kellett, mivel nem tud távol élni a gyerekeitől. Azóta elég depressziós az elszigeteltségtől és a magánytól. 

Bérel egy hét hálószobás házat egy kb. 100 lélekszámú faluban. Úgy jutottam oda, hogy a második busz Haifából letett egy kistelepülésen, ahova Assaf kocsival értem jött és még kb 15 percig autóztunk a semmi felé. Koradélután érkeztem, Assaf közölte, hogy neki dolga van. Elsétáltam egy kilátóhoz, de alapjáratban meg voltam lőve kocsi nélkül. Tessék, ezt itt bámultam 10 percig a lélekveszejtően erős szélben. Nem rossz, de nem ért meg két napot elvesztegetni. 

img_1996.JPG

Nem lehetett a falucskából menni sehova. Estére kb. kiderült a számomra, hogy a hosztom szimplán társaságra vágyott és esze ágában sincs túrázni menni. Beszélgetett velem rengeteget, de a nappalijában. Este lementünk kocsival a tóhoz, és kifeküdünk a fűre. Értekeztünk egy mély intellektuálisat a judaizmus vallásról, kereszténységről, a zsidó családok dinamikájáról, a hitelhagyásról. Meg megtárgyaltuk Jézus miért nem lehetett a messiás, próbáltam érvelni, hogy dede, és ti meg kinyirtátok, de végül is alul maradtam, mert lényegesebben gyengébbek az ismereteim vallástörténelemből, mint neki.  Még végigmentünk a magyar holokauszt történelmen is, ebben a kérdésben amit újat tudtam mondani neki, az csak Radnóti Miklós személye és története volt. 

2018.04.29. 20:28

Mi történik az agyaddal, mikor szerelmes vagy?

Létezik-e olyan, hogy alkalmi szex? Mit gondolunk rosszul a férfi és női szexualitásról? Ma belefutottam ebbe a cikkbe, és gondoltam megosztom veletek is. 

Helen Fisher biológus-antropológus a match.com, a világ egyik legnagyobb randioldalának a tudományos tanácsadója írt hat könyvet az emberi szexualitásról, a női és férfi agy különbségéről, valamint arról, hogy a kultúrális trendek hogyan befolyásolják a szerelmet, a szexet és a kötődést. A könyvei közül talán a legismertebb, A Romantikus szerelem kémiája és természete címmel jelent meg. 

Helen a kutatása során 100 embert vizsgált MRI-n keresztül, akik mostanában estek szerelembe, és azt figyelték meg, hogy mi történik a páciensek agyával. Azt vették észre, hogy majdnem az összes vizsgált alanynál az agy egy nagyon pici része aktiválódott, amit ventral tegmental area-nak (vagy VTA) hívnak. Az a kis folt középen a képen. A Ventrális tegmentális area: Az agytörzs egyik részének, a hídnak a negyedik agykamrához közel eső területe, amely dopamintartalmú idegsejtcsoportokat tartalmaz. Ezek a sejtek az agy távoli részeibe is eljuttatják üzeneteiket igen hosszú nyúlványrendszerük, a dopaminerg pályák révén. 

dopamine_pathways.png

Ez az agyi rész dopamint termel, ami egy természetes stimuláns, és a stimulációt az agy más területeire is képes elküldeni. Ez ad fókuszt, energiát, vágyakozást és a motivációt is, hogy megnyerjük magunknak azt a személyt, akivel szexelni akarunk. A szexuális vágyat nagyrészt a tesztoszteron váltja ki mind a férfiaknál, mind a nőknél, viszont a romantikus szerelem meglétekor a dopamin központunk aktivizálódik. 

A szexuális vágy motivál arra, hogy a potenciális partnerek egész halmazát vegyük figyelembe, azaz több személy esik a fókuszunkba, de a romantikus szerelem során kizárólag egy személyre kerül az érdeklődésünk központjába. Azaz szerelmesnek lenni azt jelenti, hogy folytonos dopamin fröccsöt kap az agyunk, és minden alkalommal elszállunk, amikor az érintett személy közelében vagyunk, vagy amikor ő nincs is velünk, csupán csak rá gondolunk. Ez olyasmi, mint amikor valaki konstans be van lőve.  

A szerelem gyakorlatilag egy intenzív rögeszme, de valójában csak egy szimpla függőségi reakció. Folyamatosan a másikra gondolsz, pillangók röpdösnek a gyomrodban, az utcán sétálva rózsaszín felhőkön bandukolsz, képes vagy az üzeneteit és leveleit újra és újra elolvasni. 

2018.03.24. 18:31

A kóricáló

Ma a Teréz körúti Sparban vásároltam. Hosszú volt a sor, kevés pénztárossal. Bejött egy középkorú idősebb nő. Az, aki ránézésre látszik, hogy szegény. Tiszta ruha, de széttaposott cipő, kezeletlen rövid haj, fakó kabát. Az is látszik, hogy nem hajléktalan, csak nyomorog. Látszik, hogy éhes. Megállt a bejárat előtt, és tett némi bizonytalan lépést a pénztárak felé. Senkit nem állított meg, nem koldult, nem volt idegesítő. Az egyik pénztáros rárivallt, hogy "Itt ne kóricáljon". Kóricáljon, ízlelgettem a kifejezést. A koldulás szinonimájaként érthette, már a szó azt jelenti, hogy kószál. Ez viszont így még rosszabb. Ne sétálgasson. Menjen el. Nem való ide. A biztonsági őr nem volt sehol, hogy elzavarja. Ezért mert bejönni. 

A nő riadtan összerezzent, kisunnyogodt megalázottan, de visszajött, hiszen éhes. Megállt. A másik pénztár mellett, és nézte az épp fizető angol vásárlókat. A lány megszánta, és a kezébe nyomott valami árut. A kóricáló azonnal a zsebébe dugta, majd picit odébb lépett. 

Néztem az arcát, rémült volt és megalázott. Ez az a szintű mélyszegénység, amikor már a kolduláshoz való sales képesség is hiányzik. Nincs rutin a kéregetésben. Nem rámenős, nem jár a szája közben, nem tart kartonlapot maga előtt. Csak megáll és szerencsétlen és szegény. Két papírzacskót tartott a kezében, szerintem van hova hazamennie, de nincs miből bevásárolnia a hétvégére. 

A pénztáros ütötte fel az áruimat, és a baconon nem talált vonalkódot. Bántam, mert azt akartam neki adni. A kóricáló hölgynek, nem a pénztárosnak. Gondoltam megkérdezem, hogy ugye van konyha hozzá megsütni, de közben vívódtam, hogy megkérdezhetem? Nem túl személyes vagy megalázó kérdés ennyire belemászni egy idegen életébe? Belenéztem a pénztárcámba, de nem volt nálam készpénz, csak a bankkártyám. Kifizettem a kosaram tartalmát és beletúrtam mit adhatnék neki. Találtam egy darab mozzarella sajtot. Ezt konyha nélkül is meg lehet enni. 342 Ft volt. Elmentem mellette és felé nyújtottam szótlanul. Ránézett a sajtra, elvette, köszönöm, de nem nézett a szemembe. Van az a szégyen, amit nem lehet felvállalni sem. 

Bandukoltam hazafelé és nem voltam boldogabb. Amikor jótékonykodunk, mindig jó érzéssel tölt el minket. Egy picit magunkat is megajándékozzuk vele: tessék, adtunk, mert jó szívünk van. Bizonyítékunk van rá. De most nem éreztem, hogy jó szívem van. Egy nyomorult sajtdarabot kapott, adhattam volna többet is. 

2018.03.17. 21:57

Új randizási fogalmak, amikkel vélhetően már mind találkoztál

Ma randizni valakivel egy kész rémálom, a trend megváltozott, főleg online randiapplikációk segítségével ismerkedünk. A felgyorsult digitális világunkban nem árt, ha tisztában vagy néhány fogalommal, amik mostanába kerültek be a randizási terminológiába. 

Breadcrumbing - A megismerkedésetek után szórványos üzeneteket kapsz tőle. Üzenget időnként neked, hogy fenntartsa az érdeklődését, de a tartalmuk jelentéktelen és csak a minimum energiát teszi bele, hogy a kapcsolatot ápolja veled. Időnként belájkolgatja a postjaidat és a fotóidat a Facebookon, hogy ezzel is lebegtesse az érdeklődését feléd. De igazán csak benchingel téged (lásd lejjebb). A flörtölős üzenetek azonban sohasem realizálódnak igazi randevúban. Azok akik buja üzeneteket küldenek neked valódi elkötelezettség nélkül, az inkább csak dugni akar veled, kizárólag 'fuck-buddy' kapcsolatot akar realizálni. Forrás itt. 

Zombieing - Megismerkedsz valakivel, minden csodálatos, gyakran találkoztok, még nem vagytok kapcsolatban, csak randizgattok. Majd egyszer csak, a másik... eltűnik a picsába. Hetekig semmi kommunikáció. Esetleg kórházba került? Vagy meghalt? Vagy minden elektronikus szerkentyűjét egyszerre ellopták/romlott el, amivel kapcsolatba léphetne veled? Muhaha! Szóval egy idő után tudomásul veszed, hogy mégsem az igazival találkoztál. De sajnos az érzéseid még megmaradtak irányában. Majd egyszer csak hónapokkal később rádüzen (Submarining, lásd lejjebb). És nincs bocsánatkérés, magyarázat adás. Azt tanácsolom neked, hogy bármilyen gyönyörű volt is az illető, küldd el a picsába. Meg fogja veled tenni újra. Forrás itt. 

ke_pernyo_foto_2018-03-17_21_06_17.png

Ghosting - Kapcsolatban voltál valakivel és úgy fejezed be vele, hogy totálisan megszakítasz vele minden kapcsolatot és kommunikációt, de tényleges szakítás nélkül. Azaz eltűnsz a ködben, szellemmé válsz. Azok az emberek, akik a ghosting metódust használják szakításra, komoly kommunikációs és érzelmi intelligencia képességek hiányában vannak. Sok ghostingoló sajnos azt hiszi, hogy ezzel a megoldással jót tesznek a másikkal, mert nem akarják egyenesen megmondani, hogy véget akarnak vetni a kapcsolatnak vagy a barátságnak, azt gondolják, hogy ezzel bántanak meg téged. Ez viszont soha nem működik, a másik fél sokkal jobban a padlóra kerül, mivel úgy érzi, hogy annyira sem tisztelték, hogy elé álljanak és előjöjjenek a farbával. Forrás itt. 

2018.02.28. 16:50

Haifaban találkoztam egy magyar holokauszt túlélővel

Mindenki azt mondta elég lesz egy nap is, Haifaban "nincs semmi". A város egy istentelen meredek hegyre épült. Azaz akárhova akarsz menni, tuti felfelé kell mened, sohasem lefelé. Nyugodt, jó hely, izgalmas. Az építészete egy nagy semmi, de Tel Aviv is ugyanez. De ha már erről beszélünk, meg kell említenem, hogy az új házak, a felhőkarcolók, amit most húztak fel Tel Avivban és itt Haifaban is a hegy tetején, na azok, viszont izgalmasak. Gondolom az építészek elmentek valahova nagyon máshova, az országon kívülre tanulni. Vagy a felhőkarcoló építészek jöttek külföldről. Tessék ilyen a haifai építészet. És korrekt voltam, a belvárosban készítettem, ilyen a lakóházak 90 %-a mindenhol. A parton némi felhőkarcoló meg a hegy tetején. (nyilván pesten is lehetne ronda házakat fotózni kinn csepelen és még sok külvárosi kerületben, de ez itt kérem a belváros)

img_1974.JPG

A hosztom közelében kerestem egy kávézót és leraktam náluk a görgős táskám. Csak a kávézó sarkába tudták letenni, a nyílt vendégtérbe, jelezték, hogy felelősséget nem tudnak érte vállalni. Emiatt minden értékemet átmentettem a hátizsákomba, amit magammal vittem. A Bahai kertbe mentem először, némi elbarangolós-eltévedős, utcán megkérdezős technikával találtam meg a német kolóniával szemben található brutál sok lépcsőt, ami egyenesen a bejárathoz vitt. Volt google maps-em, de mindegy, hagyjuk. 

img_1910_1.jpg

Szerintem ez a leggyönyörűbb kert, amiben valaha jártam, pedig voltam Alhambraban is, Granadaban, Spanyolországban, meg sztem kurva sok más kertben. Ingyenes volt a belépő. A bahai-ok nem is fogadnak el másiktól támogatást, csak a bahai vallásúaktól. Sajnos csak a kert egy nagyon pici részét tudtam bejárni, mert délután érkeztem. Délig volt nyitva maga a szentély és a kert egy másik része. Nem baj, másnap visszamentem megnézni a többi nyilvános részt. 

Utána a Művészeti Múzeumban megnéztem a Dangerous Art kiállítást, ami szintén egy zseniális tárlat a feminizmusról, LMBT kultúráról, migrációról. Egyedül voltam vendég a múzeumban és 45 shékel volt a belépő. 15.00-re érkeztem, 16.00-kor zártak, és pont egy óra alatt lehetett megnézni az egészet. Hozzáteszem tavaly májusban a Louvre múzeumot másfél óra alatt néztem meg. Az egészet, de az untam is az első perctől. 

2018.01.30. 15:19

Mi lenne, ha holnaptól mindenki vegán lenne a Földön?

Hat évig voltam vegetáriánus, és másfél éve ismét eszem húst, ráadásul minden nap. A keresztlányom meg újévi fogadalomból vegán lett, állatvédelmi okokból. Nagyon támogatom a lépését, bár én épp most fejeztem be a vajban sütött baconos omlettemet rukkolával, avokádóval, edami sajttal és mascarpone sajttal, hozzáadva némi zakuszkával elfogyasztását. Ez kb 1000 kalória, nagyon keto, de ebből csak a rukkola, az avokádó, na meg a zakuszka vegán.

Az emberiségnek és a Föld nevű bolygónak az lenne a legjobb, ha mindenki vegán lenne, mondjuk holnaptól. A légtérben fellelhető metán egyik legfontosabb forrásának a WHO a szarvasmarha-állományt jelölte meg. A szarvasmarhák (és más kérődző állatok) beleiben a rostok megemészthetetlensége miatt nagy mennyiségben termelődik metán. A mezőgazdasági tevékenység révén óriási mennyiségben kerülnek a légtérbe üvegházhatású gázok. Állítólag nagyobb mennyiségben szennyezik a levegőt, mint a Földön az összes autó teszi azt. 

Most nem kezdem el kifejteni mennyire káros és kizsigereli a bolygónknak a Föld minden pontján folytatot állattenyésztés. Jóléti államokban ellenőrzött körülmények között, máshol meg elképzelhetetlen kizsákmányoló, mérgező és állatkínzó módon teszik ugyanezt. 

tehen.jpg

Szóval ma eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha mi, közel 8 milliárd ember, mától mindannyian vegánok lennénk? Könnyítés annyi lenne, hogy állattenyésztést folytatni ezentúl kizárólag csak bio gazdálkodásban, kis területen és "mennyiségben" lehetne. Azaz Marika néni továbbra is tarthatna a hátsó kertjében tyúkokat, amik szabadon rohangásznak és kapirgálnak, begyűjtheti a tojásait, és le is vághatja a csirkéit, sőt, el is adhatja a feleslegét az épp falun áthaladó budapesti lakosnak, mondjuk nekem. De bezárnák hatóságilag a világ összes állattelepét, tejtermék gyárát. Szóval nem vehetnénk többet a Tescóban csirkét, disznót és semmilyen tejterméket. A piacon lehetne kizárólag bio termelői igazolvánnyal rendelkező Marika néniktől beszerezni a jóságokat. Vélhetően aranyárban. 

Az élelmiszerboltokban mindenhol a világon csak zöldségeket, gyümölcsöket és magvakat, örleményeket, liszteket  és mindenféle vegán termékeket lehetne kapni. Nyilván egyik napról a másikra ezt nem lehetne meglépni, de mi lenne, ha lenne egy közös ENSZ döntés az ipari állattenyésztés megszüntetéséről és mondjuk 10 év alatt fokozatosan bezárnák ezeket a gyárakat? Mindenhol, mind a 200 országban? 

Húst utána már kizárólag ökogazdálkodó magánfarmoktól lehetne beszerezni, vagy akkor ha magad kimész az erdőbe, és lősz magadnak vadat. Ha van rá vadászengedélyed. 

Mindez azért lenne, hogy a gyerekeidnek és unokáidnak biztosíts 50 év múlva is elég ivóvizet, és igen, minőségi élelmet. Kicsiben kezdhetjük azzal, hogy saját döntésből egyenként vegánokká válunk. Én mától nem, de később lehetséges. Addig is hajlandó vagyok átállni a csak biogazdálkodásból szerzett hús és tejtermékekre. Tudom az meg kurvadrága, de emiatt legalább majd jelentősen visszafogom a hús és tejtermék fogyasztást. 

Kövess Facebookon isBiztos hallottál már arról, hogy jelentős változások jönnek a Facebookon. Néhány kattintással biztosíthatod, hogy továbbra se maradj le a Couchsurfing blog posztjairól. Az első lépés, hogy a jobb felső sarokban lévő legördülő menüben ki kell választani a Hírfolyam-beállításokat, illetve ha angolul használod a Facebookot, akkor a News Feed Preferences-t. A következő lépés "Az elsőként megjelenők beállítása" menüpont kiválasztása. A kattintás után meg fog jelenni nemcsak az összes ismerősöd, de az általad kedvelt minden oldal is. Ezek közül keresd ki a Couchsurfing blogot, majd kattints rá, ahogy a lap alján lévő Kész (Done) gombra is. Ezzel el tudod érni, hogy posztjaim minden alkalommal megjelenjenek a hírfolyamodban. Természetesen nem csak egy oldalt, ismerőst lehet kiválasztani, összesen 30-at lehet bejelölni.

 

 

2018.01.04. 20:09

UNICEF - Mikor egy ezres adományozása után királynőként bánnak veled

December végén szembejött velem az UNICEF egyik cikke az Indexen, amiben fantasztikus év képei fotóválogatást közöltek. A cikkben közölt utolsó mondat linkjét lekattintottam: Támogassák az UNICEF munkáját itt. A honlapjukon részletesen kifejtik, hogy mire költik a támogatást. A rendszeres adományozás oldalukon ezt írják:

Havi rendszeres adományozóink teszik lehetővé azt, hogy olyan tartalékokat képezzünk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 48 órán belül meg tudjuk kezdeni a segélyezési munkákat pl egy természeti katasztrófa esetén. Az Ő segítségüknek köszönhetően merhetünk hosszú távú programokat elindítani, mint például egy iskola felállítása és annak finanszírozása. Rendszeres  támogatóink nélkül nem tudnánk prevenciós programokat indítani, hiszen ezek hatása nem egy-két napon belül érződik, hanem sokszor évek hosszú munkája kell ahhoz, hogy a változás észlelhető legyen. Ilyen például az AIDS felvilágosító  vagy a gyerekházasság elleni programunk.

A rendszer megkérdezte, hogy mire szánom a támogatásomat, amiben felsoroltak kb. 8 egyenként nagyon fontos célt, de mivel nem tudtam dönteni, bejelöltem az utolsó opciót, miszerint az UNICEF-re bízom a támogatási összeg felhasználást. Más összeg megadása rublikába beírtam az 1000 Forintot, amit a kártyámról vonnak havonta. Gondoltam ez egy Starbucks kávé ára, ennyi belefér. Január másodikán meg is terhelték a számlámat vele. Nem is foglalkoztam vele utána. 

ke_pernyo_foto_2018-01-04_19_48_39.png

Ma indultam otthonról egy megbeszélésre, amikor csörgött a telefonom. Felvettem és egy nagyon kedves fiatal női hang hallózott be a telefonomba, és engem keresett. Bemutatkozott, hogy az UNICEF Magyarországtól telefonál és megkérdezte van e időm egy picit beszélni vele. Mondtam, hogy persze, de közben picit összeugrott a gyomrom, hogy jajj, túl keveset adományoztam? Az ajánlott havi összegű rublikák 2000 Ft-nál kezdődnek, én meg sunyi módon a külön összegű rublikába csak egy ezrest írtam. Szóval az futott át a fejemen, hogy biztos azért hív, hogy többet kérjen. 

De nem ez történt. A lány valami végtelen kedvességgel és őszinte örömmel megköszönte a támogatást, és elmondta, hogy azért hív, hogy elmondja mire fordítják. Én közbevágtam, hogy ugyan már, ez csak egy ezres, amire az volt a válasza, hogy ebből havonta 10 alkalommal tiszta ivóvizet tudnak adni egy gyerekeknek. És ez az összeg nagyon is sokat számít nekik. Beszámolt nekem az összes akciójukról, és azt is elmondta, ha valami miatt a kártyám lejárna, vagy másikat használnék a jövőben, akkor a honlapjukon módosíthatom a kártyám adatait. 

Elmesélte, hogy a Wesselényi utcában van az irodájuk és nagyon sok magyarországi akcióban is részt vesznek a nemzetközi segélyezésen kívül. Megkérdezte azt is, hogy nekem van e kérdésem a szervezetükkel kapcsolatban, vagy bármi más, ami érdekel. Mondtam, hogy nincs, semmi :-)

Elképedtem a lány lelkesedésén, és ezen a formán, hogy képesek voltak személyesen felhívni azért, mert adok nekik havonta egy ezrest. Éreztették velem, hogy fontos vagyok, és személyesen akarták a tudomásomra juttatni hálájukat. 

Azt mondom nektek, ha van havonta akár egy ezresetek, vagy akár csak 500 forintotok erre, akkor klikkeljetek ide, és áldozzátok azt az összeget a segítségükre, amit nem sajnáltok magatoktól. De ha csak egyszer akartok adományozni, azt is megtehetitek. Ha utaltok/kártyával fizettek 500 forintot, akkor 5 gyerek jut belőle tiszta ivóvízhez, ott ahol nincs. 

 

2017.12.29. 09:52

Áldom a szerencsémet, hogy Európában és fehérnek születtem

A közel hat év alatt kétszer hosztoltam afrikai vendégeket. 2015-ben a nigériai Onaré és Mimi volt a vendégem és idén májusban a kenyai Norah. Afrikából nem jönnek couchsurferek Európába, mert nincs pénzük utazni. Mondjuk én sem voltam még Afrikában, mert az összes szervezett út hétszámjegyű összegbe kerül, és ennyi pénzem meg nincs egy utazásra. 

2000px-flag_of_kenya_svg.pngAz idei, százhatvanötödik kenyai vendégem szupermodell alkatú lány, magas, 21 éves, aki mellesleg az MIT-n kezdte meg szeptemberben a master képzését, szóval mit ne mondjak, okos lány. Az MIT a világ legjobb műszaki egyeteme. Elemző beszélgetésünk volt a rasszizmus mibenlétéről, hogyan képeződik le a mindennapjaiban Amerikában, és Rómában, ahol épp vendégtanul. Mit jelent számára a rasszizmus, a tolerancia. Milyen az élet Kenyában, női körülmetélés, nemi egyenlőség, társadalmi különbségek. 

img-20171229-wa0000.jpg

A rasszizmusról elmesélt egy mindennapi történetet. Rómában a fehér barátnőjével bementek egy trafikba vásárolni. Odavitték az árut a kasszáshoz, és Norah fizetett. A pénztáros beütögetett mindent, de közben nagyon mogorva és barátságtalan volt a lányokkal. Kimentek az üzletből, és a barátnő feldúltan szidta a boltost, hogy mekkora egy rasszista gyökér. Norah egy könnyed sóhaj kíséretében a védelmébe vette a kasszást. Szerinte nem biztos, hogy attól rasszista, hogy bunkó volt velük, lehet, hogy csak szimplán rossz kedve volt. Norah visszakérdezett - Nem találkoztál még barátságtalan eladóval? - Dehogynem - felelte a lány. - Na látod, csak a te esetedben a rasszizmus eszedbe sem jut, ilyenkor arra gondolsz, hogy bal lábbal kelt fel a boltos. Ha meg "velünk" bunkózik valaki, akkor meg azonnal rájuk lehet sütni, hogy rasszisták, pedig lehet, hogy nem is a bőrszinemmel volt a baja, hanem az élettel.

Norah élete Kenyában is már az átlagtól eltérő volt. A családja középosztálybeli, van több testvére, az édesapja jövedelme jóval magasabb, mint az átlagjövedelem. Norah elmesélte, hogy az ő római és amerikai élete komoly anyagi erőforrásokat von el a szüleitől, de így is megfinanszírozták neki, hogy tanulhasson. Egy nagy házban élnek otthon Nairobiban, a család minden tagja kiveszi magának a napi munkát a ház körül. 

2017.12.17. 10:51

Olyan vagyok, mint a heroninista, aki minden egyes szúrás után a legelső lövés tökéletes élményére vár

Nagymamám hozott haza a karácsonyi pásztorjáték előadásról, és a folyosón elhaladtunk a gyerekszobánk mellett. Benéztem, és megláttam a feldíszített, és különböző szinekben világító és ragyogó karácsonyfánkat. Emlékszem a teljesen elborító izgatottságra, ami akkor elöntött. Berontottam az ajtónkon, beszaladtam a szobánkba, és ott állt a fa az ajándékokkal, és senki nem volt benn. Berongyoltam a szüleim hálószobájába, és mindenki ott ült. Izgatottam sikongattam nekik, hogy hát itt volt a Jézuska, hát ott a fa és az ajándékok, hogyhogy ők meg itt ülnek? Emlékszem a szüleim "meglepettségére", eljátszották nekem, hogy fogalmuk sincs semmiről. Megragadtam apám kezét, és átvonszoltam a gyerekszobánkba, hogy megmutassam neki mi van ott. Még óvodás lehettem, 5-6 éves, mert mire iskolába kerültem, megmondták otthon mi a helyzet a Jézuskával és a karácsonyi ajándékokkal. 

Az ajándékokra nem emlékszem, de a lelki állapotomra, a szüleim arckifejezéseire és a mindent elöntő örömre kristálytisztán és stabilan bevésődött a memóriámba. Az történt, hogy valami rettenthetetlen győzelmet arattam, mert Én. Egyedül. Vettem. Észre. Az. Ajándékokat. És senki más nem előttem. Apuék hümmögtek, hogy ők nem is értik, hogyan történhetett ez, hogy semmi nem tűnt fel nekik, hogy Jézuska odarámolta azt a sokmindent. Megdicsértek mindketten, hogy mindezt én vettem észre legelőször a családban. Arra az örömre emlékszem abból a nyolcvanas évek eleji Szentestéből, hogy a szüleim megdicsértek. Úgy igaziból ahogy kell, én meg ragyogtam, ujjongtam, és szétrobbantam a büszkeségtől a családom előtt. Akkor még nem tudtam, hogy ez soha büdös életben többet nem fog újra előfordulni. 

Azután félig felnőttem, szerveztem 17 évesen középiskolásoknak fotópályázatot. Úgy értsétek, hogy egy az egyben mindent: koncepció felépítése, szponzorkeresés, zsűrikeresés, meghirdetés, médiahirdetés, sajtójelenlét a megnyitón, zsűrizés, díjkiosztás, sajtómegjelenés mindenről. És a végén kerestem 30 000 Ft-ot, amit ahhoz viszonyítsatok, hogy akkor havi 500 Ft volt a zsebpénzem. Nem dicsértek meg. Most így utólag, felnőtten azt gondolom, hogy marha nagy dolog, ha egy 17 éves kislány tök egyedül összeránt egy ilyet tapasztalat és segítség nélkül. Én valószínű, nem csak megdícsérném a családunkban lévő bármelyik gyereket, hanem meg is ünnepelném.

Azután 18 évesen fotópályázatokat nyertem, ilyenkor anyámék eljöttek a megnyitókra, azaz nem szartak bele, de nem dicsértek meg. Fotóriporter lettem, mutogattam a szüleimnek az újságokban a nevemmel megjelent képeket, de nem volt rá semmilyen reakció. 6 évig voltam fotóriporter, 2003-ban hagytam abba, amikor elvesztettem az érdeklődésem a szakma iránt, mert azt éreztem, hogy nem tudok jobb lenni, fejlődni. És mindenki más jobb nálam. És közben ötször elmentem a Cannes-i Filmfesztivákra, amiből háromszor én voltam az egyetlen magyar akkreditált fotós. A harmadik évben már meghívásos helyem volt a cannes-i szervezőktől, jelentkeznem se kellett. Minden évben, mikor hazajöttem, csináltam egy fotókiállítást a képeimből és végigturnéztam az összes tévécsatorna reggeli beszélgetős műsorait, arról csevegve milyen érzés világsztárokat fotózni. Anyámék becsülettel végignézték ezeket az interjúkat. 

21 évesen alapítottam céget, rendeztem konferenciákat, ami az elmúlt 20 évben mind azért volt valamennyire érdekes, mert a munkám lefordítva azt jelenti, hogyha létrehozok valamit, az benne van az újságban. Pár év múlva filmproducer lettem, nyertem pénzt pályázatokon, Jancsó Miklós film társproducere voltam, ami szerintem menő, de arra se volt reakció. 

2017.11.26. 22:17

Hogyan kereskedhetsz utazással szexért cserébe

A misstravel.com oldalt olyan platformként reklámozzák, ahol az utazók társakra lelhetnek, de az oldal kimondatlanul arra specializálta magát, hogy a piaca legyen az utazási költségek megtérítésére szexért cserébe. A misstravel azon a módon funkcionál, mint az összes többi társkereső oldal: a tagok kitöltenek magukról egy profiloldalt, és a posztolt uticélok alapján találják meg egymást.

miss-travel-1.jpg

Miután bejelentkeztél, három lehetőség alapján azonosíthatod magad. "Take me along" (vigyél magaddal) csoportba tartozók felajánlják a társaságukat az utazási költségek megtérítéséért cserébe. "I Have My Own Ticket" (van saját jegyem) egy opció azoknak, akik a költségek megosztását preferálják egymás között. “I Have an Extra Ticket” (van egy plusz jegyem) csoportba azok tartoznak, akik olyan társaságot keresnek maguknak, akiknek költségeit szivesen kifizetik. 

A nők átlagéletkora a misstravel oldalon 27 év, a férfiak átlagéletkora, akik a tagok jelentősen nagyobb százalékát alkotják, pedig 35 év. A férfiak 82%-a a "van egy extra jegyem" csoportba lépett be, és csak a 4%-a próbál előnyt kovácsolni a "vigyél magaddal" csoportban tartózkodással, azaz akik finanszírozó partnert keresnek maguknak. 

miss_travel.jpg

A misstravel oldalon sokkal könnyebb ezeken a módokon utazást megszervezni, mint bármilyen más randioldalon kapcsolatot találni. Itt a szerepek tiszták, és üzletre alapszik a "match". Az oldalon lévő férfiak azt nyilatkozzák, hogy a plusz költség a repülőjegy, és az együtt elköltött költőpénz. Szerintük nincsen a szex a "szerződésben", de ez mégis valahogy az oldal sajátossága. Nem kötelezik a "take me along" csoportba tartozó tagokat, hogy szexeljenek is az utazást finanszírozóval, de vélhetően akkor jön létre az üzlet utazás, ha tetszenek is egymásnak. Azaz például egy Tinder randinak is dugás lesz a vége, ha bejönnek egymásnak, csak az a lakóhelyükön történik meg és nem a Bahamákon. 

2017.10.22. 12:07

Skócia utolsó 34 órája, azaz hogyan szívjunk meg mindent, amit csak lehet. II. rész.

Reggel nem találtam meg a return reptéri buszjegyemet, amit még a glasgow-i érkezésemkor vettem. 05.00-kor indultam el a hosztomtól a Buchanan buszmegállóba, ahonnan a reptéri busz indul. 30 perc séta. A buszmegállóban két busz állt, a hozzám közelebbin láttam a nagy repülő matricát, mellette kiírva, hogy Airport. Felpattantam rá és kértem egy jegyet a reptérre. A sofőr 12 fontot kért, amire én elkezdtem értetlenkedni, hogy miért kerül 12 fontba, ha a return jegy 10 font volt? Mire ő rávágta, hogy ez kizárt. Mondom, dede ennyi, de aztán annyiba hagytam a dolgot és csak annyit kérdeztem, hogy mikor indulunk? 13 perc múlva. Mondom remek. 08.20-kor volt kapuzárás, azaz 07.00-kor elég kiérnem, és kb 20 perc az út az emlékeim szerint, azaz legkésőbb 06.00-kor kinn leszek. Leültem előre és bámultam ki a mellettünk várakozó buszra, amire annyi volt kiírva, hogy Edinburgh. 

A busz kisvártatva elindult, és elhagytuk a várost, rákanyarodtunk az autópályára, és mentünk.. mentünk, közben eltelt 30 perc, majd 40 és még mindig mentünk. Kezdtem ideges lenni, hogy what.the.fuck. Előrehajoltam és megkérdeztem az előttem ülő hölgytől, hogy a reptérre megyünk, ugye? Mondja igen. Hátradőltem, de csak kicsit nyugodtam meg. Ismét eltelt 10 perc, bámultam az autópálya forgalmát. Majd a kinéző tekintetem rátévedt az ablaküvegre, amire rá volt írva, hogy Airport... Edinburgh. Ohh basszus, magasságos ég. Na most nem írom le az összes káromkodást, ami akkor feltolakodott az agyamban. A körülöttem lévő utasoknak szóltam, akik mind reptéri dolgozók voltak, hogy rossz buszra szálltam, mert én a glasgowi repülőtérre akarok menni. 

Mindenki közösen elkezdett az ügyemről beszélni és hogyan lehetne ezt a problémát megoldani, a sofőr is csatlakozott. Aztán arra jutottak, hogy sehogy, erre rácsesztem. Hiába hívok taxit az edinburghi reptéren, a taxim a dugóban fog ragadni. Várjam meg ezt a buszt, ami 5 perccel később fordul vissza Glasgowba, saját buszsávban közlekedik, de sajnos már így se fogok kiérni a reptérre időben. Kérdezem, és ha a buchanani buszmegállóból taxiba ülök? Akkor sem. Ugyanis a busz 07.45-kor fog a buszmegállóba érni, és nekem akkor már bőven a reptéren kéne lennem, hogy átessek a biztonsági ellenőrzésen és a kapunál legyek a 08.20-as zárás előtt. És ne próbálkozzak taxival sem, mert csak a pénzemet vesztegetem. 

Elengedtem ezt a járatot fejben és koncenráltam a problémamegoldásra. Nézzük az opciókat: mennyibe kerül egy új egy irányú repülőjegy mára Budapestre? A mobilom sajnos 12 %-on állt, ugyanis rossz volt a töltőm, éjszaka semmit nem töltött a telefonon. Találtam két járatot délután Glasgowból 380 és 430 fontért, valamint Edinburgból 165 fontért. Wizz járat meg szombaton, két nap múlva indulna nagyjából 30 ezer forintért. Megnéztem a banki egyenlegem, amin 42 000 Ft-volt. Tehát mai repülőjegyre nincs pénzem, bookolhatok egy szombati repjegyet, visszamehetek a hosztomhoz, és majd hazamegyek 2 nap múlva. A maradék pénzem elég lesz buszjegyekre és kajára. A gond az volt, hogy nem akartam még két napig Glasgowban maradni, mert haza kellett mennem dolgozni, és tiszta ruhám se volt már. Tehát marad a mai jegyopció, amire nincs pénzem. 

A busz robogott közben az edinburhi reptér felé, 07.30 volt Pesten, Skóciában 06.30. Felhívtam Lacit, igaz kidobott 2 napja, de csak nem hagy szarban. Nem vette fel a telefont. Írtam neki egy bajban vagyok sms-t és megkértem, hogy vegyen nekem egy repjegyet Glasgowból vagy Edinburgból vissza Pestre. Vártam a válaszra, és közben tovább dolgoztam a probléma megoldásán. Ráírtam egy másik barátomra is, hogy vegyen nekem repülőjegyet, aki visszaírta, hogy 15 000 Ft van a kártyáján, azaz ez nem fog menni. Már ott tartottam, hogy akkor felhívom a nővérem, de tudtam, hogy ez egy anyázós fejmosással fog járni. Ebben a pillanatban beesett egy sms Bélától, hogy lemondja a mai délutáni találkozónkat. Haha, hát nyilván nekem is nehezen jönne össze.. Visszaírtam neki, hogy bajban vagyok.. stb.. vegyen nekem repjegyet. Ő azonnal visszaírt, hogy küldjek egy bankszámlaszámot, utal pénzt. Huhh. Problem solved. 

2017.10.21. 13:09

Skócia utolsó 34 órája, azaz hogyan szívjunk meg mindent, amit csak lehet. I. rész.

A harminckilencedik és a skóciai utolsó hosztom a mexikói Oscar (30) volt, aki épp a PhD-ján dolgozik a glasgow-i egyetemen. Arról írja a doktoriját, hogy a ruha vásárlási szokásaink hogyan befolyásolják a környezetszennyezést. Szerda délután érkeztem hozzá a Scottish Equity Partners tárgyalásom után. Ohh, apropó, az entrém katasztrófálisan sikeredett. Odamentem időre a megadott címre, és a ház egy lakóház volt, és nagyon nem volt ott SEP iroda. Az utca egy extrém meredekségű út alján volt. Ekkor rákerestem az iroda címükre, és kiderült, hogy a kontaktom rossz címet adott meg, nem a 17. számnál vannak, hanem a 27-ben. Ohh fuck. Gyorsan írtam nekik levelet, hogy késem, majd a gurulós bőrönddel és a hátizsákommal sietve, rohanva felmásztam az utca tetejére. Mikor a házhoz értem, beengedtek a kapun, az iroda a harmadik emeleten volt, a lift pedig.... nem működött. Oh fuck2.

Elindultam felfelé, de a bőröndömet már nem volt erőm cipelni, ezért lenn hagytam. Beléptem az irodába, szakadt rólam a víz, letettem a hátizsákom, majd közölték, hogy a lift jó, csak gyakran benn ragadnak az emberek, küldjem fel a bőröndöm. Leszaladtam, felküldtem, majd megkértem a recepcióst, hogy tegye félre a táskáim és mutassa meg a mosdót, ahol rendbetehetem magam. A korábban egy Starbucksban feltett sminkem egy része lefolyt az izzadságtól, és kellett néhány papírtörülköző, amíg viszonylag normális kinézetűvé varázsoltam magam. Miközben bámultam magamat a tükörben, eszembe jutott egy menő kockázati befektető barátom, aki nem szereti ha bárhol névvel emlegetem, szóval nevezzük Bélának. Ő is ugyanazt csinálja, mint a SEP, csak egy nullával kisebb tételben. Szóval eszembe jutott, hogy mit szólna hozzá, ha most felhívnám és elmesélném neki, hogy hogyan kerültem az irodába, és most itt bujkálok a mosdójukban, amíg nem változom emberré. Valszeg most néhány káromkodás közben elmagyarázná, hogy a táskákat egy csomagmegőrzőben kellett volna hagynom, és 15 perccel hamarabb taxival kellett volna érkezni a helyszinre, ami éppenséggel Skócia legnagyobb kockázatitőke társasága, szóval jó lenne komolyan venni és nem leégetni magamat és a rendezvényemet, mindezt azért, mert spórolni akartam 10 fontot. Az van, hogy hozzájuk mindenki autóval érkezik, valszeg bőröndök nélkül. De kimentettem magammal a recepciósoknál, hogy bocs, én épp utazom az országban, ez most más. Bélának is elmagyaráznám, hogy ez rendben volt, ő meg nagyon nem értene egyet. 

Szóval délután ücsörögtem Oscar kanapéján, aki nagyjából elmesélte az egyetemi életét, és azt is közölte, hogy ő most nagyon dolgozik, de megbeszéltük, hogy a koncert után találkozunk otthon, és majd dumálunk még. Adott nekem kulcsot, majd elrohant a könyvtárba. Én ott maradtam a nappaliban, és dolgoztam, majd későn vettem észre, hogy már régesrég el kellett volna indulnom a Nick Cave koncertre. Gyorsan összekaptam magam, benyúltam a zsebembe, megtaláltam a budapesti kulcsomat, amit rádobtam a bőröndömre, hogy ez nekem most nem kell. Feltúrtam az összes cuccomat, de.... nem találtam meg a lakáskulcsokat. Fuck3. Megnéztem a bejárati ajtót, és örömmel konstratáltam, hogy kívül nincsen kilincs, így csak elég lesz behúzni az ajtót, amikor távozom. Ezt tettem és közben írtam egy sms-t a hosztomnak, hogy nem találtam meg a kulcsukat, leléptem a koncertre, de majd találkozunk, ha hazaértem itthon. Sorry, az ajtót behúztam, szóval minden rendben van. 

Az utcán zuhogott az eső, gyorsan rájöttem, hogy a google maps nem fog segíteni, hogy megtaláljam a Hydrot, mentem előre az utcán, a Helly Hansen vitorláskabátom megmentett a szarrá ázástól, de arra nem adott lehetőséget, hogy közben a telefonomon csekkolhassam az utirányt. A mobilom nem vízálló. Kisvártatva jött egy taxi, leintettem, és időben érkeztem a koncertre. 6 fontot fizettem egy olyan hosszú útért, ami itthon is pont ugyanannyiba kerülne forintban. 

A koncertjegyet az utazásom előtti napokban vettem 5 perccel azután, hogy értesültem róla, hogy Nick Cave ugyanaznap lesz Glasgowban, mint én. Már csak a kakasüllőre volt jegy, ahova én elvileg soha nem vennék jegyet, de itt nem volt más választásom. 45 fontért láthatom a hősömet 3 centiméterben. NC koncert tökönszúrós zenéje aznap este különösen illett a hangulatomhoz, ugyanis előtte 2 nappal dobott ki a barátom sms-ben. A szektorellenőrök azután visszaküldtek a földszintre, hogy a szektorom zárva van, máshova lesz a jegyem, de az új jegyemet a reseated pultnál fogják ideadni. Kérdeztem, hogy nem lehetne, hogy csak leülök valahová? Mindjárt kezdődik a koncert! Nem. Jól jártam a végén, mert az új jegyem jobb helyre szólt, mint az eredetileg megvásárolt. Nick Cave 4 cm lett legalább! Aztán a következő 2 órában életem legcsodálatosabb koncertélménye volt. Volt olyan pillanat is, amikor potyogtak a könnyeim. Ez akkor volt, amikor Cave elénekelte a I need you című számát. Ezt úgy tette meg, hogy a színpadon leült egy bárszékre, és a szokásos Caves hullámzó felsőtestmozgásokkal előadta a számot, majd felállt, és az utolsó sorokat mikrofont leengedve némán üvöltötte felénk. "Just breathe, just breathe. I need you"

2017.09.27. 02:44

Elhagyott Isten és szakítás, ez volt Aberdeen

A harmincnyolcadik vendéglátóm, Skóciában a negyedik hosztom, Vahid (40) egy iráni pasi volt, aki a publikus requestemre írt még a legelején, hogy szivesen hosztol Aberdeenben. Mivel volt 60 referenciája, és már 23 vendéget fogadott, egyből elfogadtam az invitálását. Vahid már hetekkel megelőzően tervezgette mit fogunk csinálni, kérdezte többször mihez lenne kedvem, koncerteket és szinházat javasolt. Azt éreztem, hogy nagyon várja, hogy megérkezzem hozzá. Az érkezésem előtti napon moziba hívott, amit elfogadtam, de aznap mégis le kellett mondanom, mert délután már láttam, hogy nem érek Aberdeenbe 18.00 órára, amikor a film kezdésére. Érezhetően csalódott volt a reakció, de elfogadó.

A vonatnak 19.00-re kellett volna megérkezni, de 20.10-re érkezett, mert egy másik vonat előttünk lerobbant és várakoztattak minket a semmi közepén úton két megálló között. Megérkezésem után beültem egy közeli kocsmába, ahova hamarosan megérkezett Vahid. Úgy kellett korábban rábeszélni, hogy miattam ne mondja le a mozis programját, menjen szépen el, én meg majd megvárom a pubban. 

A kocsmából hazasétáltunk és éjfélig beszélgettünk. A fő támánk a vallás volt. Vahid korábban hithű muzulmán volt, de ma már ateista, iszik alkoholt, és eszik disznóhúst. 27 évesen ivott először alkoholt az életében és 32 évesen evett disznóhúst. Mesélte, hogy nagyon nehéz volt ezekre átállnia. Kérdeztem tőle hogyan lehet a mély vallásosságból az atista létig eljutni? Azt mondta, hogy sokat gondolkozott és sokat olvasott, és rájött, hogy minden az életben szimplán materiális, és nincs helye sehol Istennek. Hosszú út volt, ami elvezetett idáig. 

Mondtam neki, hogy én nem vagyok mélyen vallásos, nem gyakorlom a vallásomat, mégis hiszek Istenben. Erre az mondta, hogy igazán hinni Istenben csak úgy lehet, ha gyakorlod a vallásod, hiszen ha nem gyakorlod, akkor nincs benne az életedben, szinte még a felszinen sem, és úgy könnyű mondani, hogy Isten létezik, ha közben igazából nem is törődsz a kérdéssel. Igen, ez valójában olyan, hogy azt mondom, hogy kapcsolatban vagyok valakivel, de a valóságban csak annyi van, hogy hébe hóba találkozhatok valakivel, akivel időnként szexelek is. Ez ugye ettől még nem kapcsolat, azaz nem létezik, mégis könnyű rávágni, hogy van valakim. Kényelmes. És kényelmesebb azt mondani, hogy Isten van, hiszen így neveltek, hogy van, és túl végleges és felelősség azt mondani, hogy nincs. Egyszerűbb abban "hinni", hogy Isten tőlem még elfér, ahol "van". Én nem vagyok még készen "abban hinni", hogy Isten nincs. 

Vahid egy végtelenül okos, és intelligens férfi. Az Aberdeeni Egyetem kutatólaboratóriumában dolgozik mérnökként, és mozgásokkal kísérletezik, hogy miből lehet energiát nyerni. A doktori képzésén már túl van rágóta. Házas volt és vallásos, de szétmentek. Még 23 évesen nősült meg egy 21 éves lánnyal Iránban. 30 évesen költözött a nejével Nagy Britanniába, és 33 évesen váltak el.  Alapvetően abban hisz, hogy jobb egyedül lenni, mint kapcsolatban élni. 

Másnap délelőtt mentem be a városba, Vahid még kora reggel bement a laborba dolgozni. Elsétáltam a közeli parkba, megnéztem egy katedrálist, majd onnan besétéltam a városba, egy bevásárlóközpontban vettem magamnak egy parfümöt, és ebédeltem. Három éve nem vettem parfümöt. És amikor megvettem, arra gondoltam, hogy ugyan tetszeni fog-e Lacinak? Akkor még nem tudtam, hogy ez már nem fog kiderülni. Egy olasz étkezőbe ültem be, és evés közben hányinger jött rám, de gyorsan elmúlt. A kávéjuk finom volt. Onnan elindultam a tengerpartra, de útközben elmentem egy multiplex mozi mellett, ami azzal hirdette magát, hogy náluk 4.99 font egy mozijegy. Bementem, és éppen kezdődött Victoria and Abdul című film, amire vettem jegyet. A mozi végén beültem egy kávézóba és odajött Vahid értem.

2017.09.09. 11:56

Kurvára nem szabad itt sírni, különben zsákmányállat leszek

Pénteken kora este találkoztam a második párizsi hosztommal, és CS sorban a harmincnegyedik vendéglátómmal, Azariaval. Ő is úgy lett, hogy küldött nekem egy felajánlást a hosztolásomra a publikust request után. Nem nagyon szántam rá időt, hogy saját magamnak találjak vendéglátót, és kényelmesen beesett 40 felajánlás is, én meg kiválasztottam két srácot közülük. Azaria francia rapper, elég érdekesnek tünt ahhoz, hogy két napot vele töltsek. 

Volt velem egy görgős táskám, egy hátizsákom és addigra lett egy oldaltáskám is. Ültem a lépcsőn az irodája előtt, majd feltünt egy nagyon édes fiatal srác a zenésztársával együtt. Közölték, hogy egy házibuliba mennek, azaz inkább egy amolyan beszélgetős estére, és van-e kedvem velük menni. Nyilván ilyenkor a jó vendég alkalmazkodik a hosztja programjához, azonnal rábólintottam, hogy persze menjünk. Elsétáltunk egy lakáshoz, ahol már három fiatal lány ücsörgött a kanapén. Két francia, és egy ukrán lány, közösen bérlik a lakást. 

A lakásban valami undorítóan nagy kosz és rendetlenség uralkodott, és enyhe kesernyés szag lengte körül a légteret. Járófolyosók alakultak ki a sok földredobott cucctól, a konyha és a fürdőszoba.. nos, a legmocskosabb elményeim közé sorolom, ahol valaha volt szerencsém járni. Soha nem értettem az ilyet, hogy lehet így élni, de viszonylag több ismerősömnél is volt szerencsém ezt látni, még huszonéves koromban, már nem lepődök meg az ilyesmin. A nappaliban ültünk le, én egy sarokba egy kényelmes fotelbe helyezkedtem be (előtte lepakoltam róla a cuccokat), és a hosztom, a három lány, az időközben megérkező szintén francia pár.... végig franciául beszélgettek. Miután néhány perc alatt felmértem, hogy ez nem is fog változni, elkértem a wifi jelszót, és elfoglaltam magam a mobilommal. Nem, nem mondtam nekik, hogy beszéljenek angolul, mert ha erről maguktól nem jönnek rá, akkor annak egy oka van: nem akarnak angolul csevegni. Egyébként nem nyelvi akadályai voltak, a megérkezésemkor mindegyikükkel váltottam pár szót, és hibátlan volt az angoljuk. De ez amolyan francia dolog, franciák egymás között nem beszélnek angolul, akkor se, ha külföldi van a társaságukban. 

Az egyik ott lakó lány akkor készült el egy új dalával, amit megmutatott a társaságnak. Francia cuki dalocska volt, egyébként arról szólt, hogy minden férfi rohadjon meg. Ezt úgy tudtam meg, hogy elkértem a csajtól a dalszöveget, és beraktam a google translate francia-angol fordításba (a magyart használni haszontalan próbálkozás). Megnéztük még Azaria legújabb videóklipjét is. 

Éjfél előtt valamivel mindenki felállt, és a hosztom jelezte, hogy ideje.. hazamennem. Hoppá! Akkor tudtam rá, hogy Azaria nem jön velem haza, hanem a barátnőjével marad. Fuck, ha erről előre értesít, akkor már este 19.00-kor kimentem volna a házához kényelmesen. Mondjuk előre ki mondja ezt meg, hogy helló, vagy hazamész hozzám most egyedül, vagy eljössz velem egy házibuliba, ahol senki nem fog veled beszélgetni. Válassz! Vagy annak is örültem volna, ha nem az utolsó pillanatban figyelmeztetnek a hazaindulásra, amikor már igencsak szoros elkapni az utolsó vonatot. 

2017.07.22. 12:30

Extrém embertípusok a couchsurfingben

Mindenféle ember van a couchsurfingen, a hosztoknak saját szabályaik vannak, ki hogyan érzi jól magát a vendégeivel. Az én szabályaim annyi, hogy le kell venniük a cipőjüket a bejáratnál. Csak olyan vendég írjon, aki hosztolt és szörfölt is. Ha csak vendégeket fogadott eddig, az nem baj, de nem fogadok olyat, aki maga nem teszi vissza ugyanezt a közösségbe, csak használja a rendszert ingyen szállásra. 

Szeretem azokat a vendégeket, akik nagyon önállóak, és nincs szükségük rám 24 órában. Az elmúlt egy évben megváltozott az életem, ezért már nem járok el a vendégeimmel bulizni. Lehet hozzám csatlakozni délután a jóga óráimhoz, spinning vagy úszás edzéseimhez, este a futásaimhoz, vagy moziba jönni velem. Szivesen elmegyek velük sétálni, vagy időnként vehetünk egy üveg bort és megihatjuk otthon. Szeretek még velük közösen főzni. Szeretem azokat a vendégeket, akik gondolnak rám, és hoznak nekem valamit. Ki van írva az adatlapomra, hogy a szűz oliva olajnak és a mandulalisztnek örülök, mást ne hozzanak. Vagy a semmi is oké. Azt is ajándéknak veszem, ha a vendégem segít valamiben. A legutolsó svéd couchsurferemtől, aki 2 napja ment el nem kaptam semmit, viszont 5 dobozt odébb pakolt nekem a lakásban, amit én nem tudtam megemelni. A következő amerikai vendégem meg a kipakolásban fog segíteni az új lakásban. 

Íme néhány vendéglátótipus, akik az átlagos couchsurferektől merőben eltérnek, viszont mégis nagyon sok van belőlük. Ezen tipusok nem elszeparált ritka esetek. A többség persze normális couchsurferek, akik nem szabják meg a nemet, vallást, fajt, kort, öltözködést. 

A Naturisták - Meztelenül vannak otthon. Mindig. Télen is. Részletesen kifejtik az adatlapukon, hogy ők így élnek, és akkor küldj nekik requestet, ha ezt elfogadod. Azt is elmagyarázzák, hogy a szexhez ehhez semmi köze. Sokan közülük azonban elvárják, hogy te is meztelenül légy. Amikor a lakásában vagy, akkor le kell mindent venned magadról, akkor is ha fázol. Azt nem tudom, hogy menstruáló nők magukon tarthatják-e a bugyijukat, vagy alla natura vérezzenek össze mindent? 

A Meleg Naturisták - Kizárólag férfiakat, és főleg fiatal fiúkat fogadnak. Kiírják az adatlapjukra, hogy diákokat hosztolnak csak, ők maguk negyvenes-ötvenes férfiak általában. A szállás maga az ő nagy ágyuk, amiben aludni kell, csak opcióként vetik fel, hogy van vendégszoba is. Az egyik adatlap még azt is kiköti, hogy izmos legyen a vendég: "Shared bed available for intercontinental athletic naturist couples or students only." Meg szokták említeni azt is, hogy a ház "straight-friendly" (elfogadnak úgy is, ha te heteró vagy), de hát egy ágyban fogtok aludni meztelenül, és ez ne zavarjon. :-)

Engem nem zavarna, hogy egy naturistánál szörföljek, ha az nem kötelez engem semmire. Ha olyan kedvem van, akkor levetkőzöm, csak ne mondja meg senki, hogy ezt mikor tegyem. Bár nem hiszem, hogy meztelenre vetkőznék, mert itthon is van rajtam legalább egy bugyi és pántos felső, ha döglesztő 35 fok van, akkor is, ha egyedül vagyok. Az alapvető probléma nálam az, hogy a vendéglátóm megmondja mi legyen rajtam (azaz ne legyen), én meg csak annyit kérek a saját vendégeimtől, hogy vegyék le a cipőjüket. A naturista hosztok mindig férfiak. 

A Sprituálisak - A lelki összekapcsolódás a test harmónizációjával nagyon fontos. Azaz elvárják tőled, hogy naponta egyszer meditálj vele közösen, amiben közben a testetek is összekapcsolódik, és lelkeitek között átjár a szeretet és a béke. Nem, nem kell dugnotok (de persze okés, ha te is benne vagy), de összetekert-átölelt pózban kell valami nagyon mély lelki dolgot csinálnod a vendéglátóddal. És nekem itt megint a kellel van a bajom.

A Náci Vegánok - Hosszasan kifejtik a vegán életmód pozitív hatásait, és amíg nála vagy, be se vihetsz hús vagy tejterméket a lakásba. TILOS. Nem tudom, egyszer majd rádobok egy ilyenre egy levelet, hogy bocs, de kidobnád a csokimat a táskámból motozás után? Nekem ez praktikusan kivitelezhetetlen, minden nap főzök és húst is eszem. 

A Mélyen Vallásosak - Menni kell velük tempomba, és közös imádság minden nap. Leírják, hogy ők milyen vallásúak és neked is annak kell lenned, különben nem fogadnak. 

A Hosztolás Függők - Igent mondanak mindenkinek. Általában nincs saját életük a couchsurfingen kívül. Havonta átagosan 50-100 vendéget hosztolnak. Belefutottam egy ilyen lányba Görögországban, bár neki speciel nagyon is volt egy elfoglalt saját élete, szóval ezt azóta se értem. Vagyis értem, de mégsem. 

Az Irgalmas Szamaritániusok - Nem akar veled időt tölteni. Semmit se. Annyi időt találkozik veled, amíg beenged a lakásába, odaadja a kulcsot és megmutatja hol a fürdőszoba, konyha és vendégszoba, aztán eltünik és nem látod többet. Pont mint az ingyenes airbnb. 

Velem is előfordult már, hogy igent mondtam valakinek/valakiknek hetekkel az érkezésük előtt, és mikor megérkeztek, kiderült, hogy borzasztóan elfoglalt vagyok, és én is ingyen airbnb üzemmódban hosztoltam őket. Csak a legelején elmondtam, hogy ez van, nincs időm semmire, de itt a kulcs és Enjoy Budapest. Ez akkor szar, ha ő tényleg miattam jött, és szeretett volna velem lógni, és ilyenkor persze csalódottak. Az igazán easy going személyiség, meg ha tényleg normális couchsurfer szándékkal érezett, azaz örömmel lett volna velem, de látja, hogy a dolgok változtak, akkor ehhez is azonnal alkalmazkodik, és elfogadja, hogy maximum reggelente váltunk pár szót a konyhában, és így is hálás. 

2017.07.17. 00:47

Nem az számít, hogy van-e kedved hozzá, hanem, hogy mi a célod vele

11 évvel ezelőtt volt egy kapcsolatom, ahol extrém nagy volt közöttünk a korkülönbség, 32 év. Viszonylag hamar feltünt, hogy a pasim állandóan valami orvosi vizsgálatra járt, és rákérdeztem, hogy neked mi bajod van, hogy mindig dokihoz mész? Amire fanyarul mosolyogva válaszolt, hogy tudod így 60 év felett már teljesen normális, hogy orvosi rendelőket látogatsz rendszeresen. Ahhoz túl intelligens volt, hogy hozzátegye, hogy majd megtudod te is. De akkor elkönyveltem annak, hogy oké, én még 30 se vagyok, ez a dolog nekem még kurva messze van. Akkor még nem gondoltam, hogy a lószart van messze..

Nem volt soha semmi bajom, miért is lenne még csak közeledve a 40 felé? Gondoltam pár évvel ezelőtt is még... A derekam fájogatott már vagy 6 éve, de mivel senki nem volt gerincbeteg a közelemben, meg se fordult a fejemben, hogy ez gerinc probléma. Elkönyveltem magamban, hogy biztos meghúztam edzés közben az izmokat a derekamnál, pihenni kell pár napot és kész. És valóban ez el is mulasztott minden fájdalmat. A gerincsérvet oka egy csomag, komoly nyírómunka kell hozzá, hogy beüssön a krach. Két éve nyáron nekem túlcsordult a pohár, lebénultam 2015. júliusában. Aztán talpraálltam, kezelgettem magamnak a porckorongsérvemet, de a derékfájdalom nem múlt el. 2016. márciusában megműtöttek. Erről írtam már sokat a blogon. 

2016. decemberben elkezdett fájogatni a nyakam, de akkor még azt hittem, hogy elaludtam. Aztán februárban begyulladt a kisizületek a műtött területen a derkamnál. Akkor megijedtem, és Bene Máté segítségével megtaláltam Laurát, aki a Bene féle terápiát csinálja, és aki kihozott a gyulladásból egy hónap alatt.

Visszamentem a sebészemhez. Apropó, azóta elvittem hozzá a bátyámat, a sógornőmet, és az anyukámat is, mindenki gerincbeteg lett. Dr. Bánk András gyakorlatilag a családorvosunk lett az Országos Gerincgyógyászati Központban. Múlt héten csináltatott a nyakamról egy MR-t, és pár napja megtudtam az orvosomtól, hogy szegmentális instabilitás van a nyaki ötös csigolyánál, azaz a két csigolya lötyög egymás felett, degenerált, zsírosodott és... kurva rég óta ilyen. Az egyik volt pasim kérdezte tőlem a héten, hogy neked már saját sebészed van? Miért hívod "a sebészednek"? Mire pikírt iróniával reagáltam, hogyha egy orvossal másfél éve gyakorlatilag rendszeresen beszélsz, látogatod a különböző itt fáj és ott fáj a gerinced panaszaiddal, behordod hozzá a családodat, és évente kontrollra is kell járni hozzá a jövőben is, de mondjuk te speciel pár hónaponta mész, mert mindig van valahol bajod, akkor igen, a saját sebészed lesz, a "tied" lesz, és életed végéig fixáló orvos-beteg kapcsolatként bebetonozod magadhoz.

2017.07.05. 21:22

Összehoztam a norvég hosztjaimat egymással

Bergenben a helyiek jól öltöznek, jól néznek ki, nyilvánvaló a külsejükről, hogy jóléti társadalomban élnek, és van pénzük. Szerintem itt található az egyik legmagasabb egy főre eső Tesla gépkocsik aránya. Ha otthon bárhol sétálok Budapesten, ott a szembejövő tömeg nagy része olcsó ruhákat visel, az látszik az embereken, hogy nem költenek magukra. Itt mindenki frizurája, arca ápolt, ruhájuk igényes. Mindenki vízhatlan kabátban rohangál, ez alapfelszerelés, ha a város ahol élsz, kétóránként esőt zúdít a fejedre. 

20170617_141633.jpg

Miával előző este éjfélig beszélgettünk, elmesélte, hogy egy általános iskolai tanár adók levonása után havi 20 000 koronát keres, ami nagyjából 680 000 Ft. Ez a pénz elég arra, hogy normálisan megéljen az ottani árszinvonalon is, és ha a belvárosban akar lenni, akkor mondjuk mással együtt bérel lakást, vagy kijjebb költözik. Itthon egy általános iskolai tanárnak magántanítványokat is kell vállalnia ugyanezért. Mia zenei producer, egy helyi klasszikus zenét játszó zenekarnak szervezi a koncertjeit. Emelett egy kis négyfős kórusban énekel. Nincs barátja, és ettől kissé magányosnak érzi magát. Szeretné, ha lenne párja és az új lakásában összeköltözhetne valakivel. 

Mia nagyon szép lány, magas, kb. 180 cm és mindig magassarkú cipőt hord, még otthon is. Ezzel azt akarja kifejezni, hogy ő egy magas nő, és ez teljes valójában meg kell, hogy nyilvánuljon. Ezt ő fogalmazta meg így. Határozott elképzelései vannak mindenről. A harmadik napomat úgy kezdtük, hogy készítettem megint kettőnknek reggelit, majd átsétáltunk a lakásába, és segítettem neki IKEA bútorokat összerakni kb. két órán keresztül, aztán otthagytam a szüleivel és bementem sétálni a városba. Kapott tőlem ajándékba Pick szalámikat és Szamos marcipánt is. Azt hiszem ezzel a három dologgal együtt kimaxoltam a jó vendég fogalmát :-)

Visszamentem Mia albérletébe, és átöltöztem futócuccba. Az volt a terv, hogy felfutok a közelben lévő hegyre. Ebből az lett, hogy futottam 700 métert felfelé, majd onnan túrázásba váltottam, amíg fel nem értem a tetejére.

20170618_140552.jpg

Még sohasem kirándultam egyedül. Fantasztikusan felszabadító érzés volt, amellett, hogy harapni lehetett a levegőt, és mivel én sosem túrázok, rendesen kimerítő is volt a kaptatás. Fenn vettem bögrét, hűtőmágnest és fejkendőt. Lefelé menet futottam 2 km-ert, majd gyaloglásba váltottam. A városba érve próbáltam city pólót is venni, de nem találtam olyat, ami tetszett volna. Majd összepakoltam a cuccom Mia lakásában és átköltöztem az új hosztomhoz. 

2017.07.04. 12:32

Hogyan sértsünk meg egy szaúdit és egy norvégot 12 órán belül?

Bergen Norvégia második legnagyobb városa és szerintem a világon a legesősebb is. Minden nap esik az eső, áztat néhány óránként, délután meg úgy rendesen esik. A helyiek minden nap vízálló kabátot és nadrágot hordanak, a Helly Hansen alapruhatáruk, mint nálunk a HM és a kínai, csak az előbbi norvég is ráadásul, és sokkal drágább.

Mia, a hosztom mesélte hogy van arra egy jelzőjük, amikor az eső éppenhogy érinti az arcot, mondtam nekünk is van: szemerkél. Erre folytatta, hogy ugyanez a jelző egy érzelmi, szerelmi állapotot is kifejez, majd visszakérdezett, hogy a szemerkél jelent-e még mást? Mondtam neki - Hát mi unalmasan csak az esőre használjuk. Egy pillanatra elgondolkodtam a kérdésen, hogy használjuk-e még másra a szemerkélt, de gyorsan döntöttem, hogy nem.

Leszálláskor az első benyomás a hirtelen megcsapott jó levegő és persze hűvösség volt. Otthon 30 fok volt, amikor eljöttem, és 14 fokba érkeztem június közepén. A ligh trainnel próbálkoztam először, ami ott a helyi villamos, viszont kizárólag automatából lehetett jegyet venni és csak az aprót fogadta el, nekem meg 1000 koronásaim voltak. Visszamentem a buszokhoz, és vettem egy jegyet a belvárosba 120 koronáért. A villamos 35 lett volna. 

Mia (30), a harmincegyedik norvég hosztom egy hegy lábánál lakott, nagyon szép helyen, könnyen megtaláltam. Pont előző nap, június 15-én törölték el a roaming díjakat az EU területén, én meg 16-án érkeztem. A google maps útitervezés funkciója nagyon szépen működik, követve a kis kék pontocskát, és csak rajta kell maradni a kék útvonalon. 

20170616_223747-effects.jpg

Este 22.00-kor érkeztem, és még teljesen világos volt, ezt a három nap alatt nem sikerült megszoknom. Éjfél után volt ott sötét és hajnal 03.00-kor világosodott. A hosztom egy másik vendéget is fogadott az első este, amikor ott voltam. A lány orvostanhallgató Krakkóban, tanult Budapesten is három hónapot, és Szaúd-Arábiából származik. Ezt módfelett érdekesnek találtam, hiszen még sosem találkoztam gyári szaúdival, csak olyan amerikaiakkal, akik ott élnek, de az más. 

Volt egy csomó kérdésem az országáról, amire válaszolgatott, de egy idő után észrevettem, hogy nem szivesen teszi. Nem jutott eszembe, hogy vélhetően lépten nyomon mindenki ugyanazokkal a témákkal jön: nem vezethetnek autót, női egyenjogúság, burka viselet stb. (nem kötelező a burka, helyette egy egyenruha szerűséget viselnek a nők, a mélyen vallásosak hordanak burkát.) Nyilván nem kérdeztem rá autóvezetésre, túl evidens lett volna, csak megemlítettem én is, de megkérdeztem, hogy van e jogosítványa :-) Van.

Szóbahoztam a szíriai menekültek helyzetét, hogy mennyire ambivalens, hogy az összes közeli országok (majdnem szomszédok) mind gazdag olaj muszlim ország (Kuwait, Szaúd-Arábia, Egyesült-Arab Királyság, Bahrain), akik könnyen tudnának rajtuk segíteni, és mégis ők zárták le először a határaikat, így a menekültek képtelenek tovább menni Európa felé. Erre reagálva mesélte el, hogy a szaúdi állam kiadott egy közleményt, hogy a szaúdi orvosoknak és orvostanhallgatóknak tilos a szaúdi határhoz utazniuk, és orvosi segítséget nyújtani a szíriai menekülteknek. Akik megteszik, azokat megfosztják állampolgárságuktól. 

2017.07.01. 17:29

Megkérdeztem Rómában egy papot, hogy szokott-e maszturbálni

Van az a babona, miszerint ha Rómában vagy, és bedobsz egy pénzérmét a Trevi kútba, akkor vissza fogsz térni az Örök Városba. Első alkalommal 2005. áprilisában jártam ott, még decemberben foglaltam egy MALÉV jegyet. Egyik filmkritikus ismerősöm nyert egy ösztöndíjat, és a Magyar Házban, a Via Gulia-n kapott egy szobát fürdőszobával. A házban néhány szint kollégiumként üzemel művészek, irodalmárok számára. Egy szoba két személyre van kialakítva. A filmkritikus egyedül kapta meg a szobát teljes ott tartózkodására, ezért többek között engem is meghívott. 

Egy keddi napon érkeztem, és II. János Pál pápa előtte szombaton halt meg. Összehívták a konklávét, és lezárták a Sixtusi kápolnát. Valamint elképesztően kényelmetlen tömeg volt a városban, amit a világ minden pontjáról özönlő hívek okoztak. Én is elmentem a temetésre, ami azt jelentette, hogy álltam valamelyik téren, és kivetítőről néztem a temetési szertartását, és persze kellően meg voltam hatódva, hogy "részt vehetek" egy pápai temetési szertartáson. 

10 napra szólt a jegyem, és megihletett az egész római katolikus kereszténység vallási szelleme. A kollégium felső szintjei a Magyar Katolikus Egyház tulajdonában volt/van. Ott laknak magyar papok, akik a Vatikánban dolgoznak, és persze a konklávé miatt idehívott magyar bíborosok és kollégáik. Egyik nap kitaláltam, hogy gyónni szeretnék, és életgyónásra van szükségem, mivel akkor több, mint 10 éve nem gyóntam. Az életgyónás azt jelenti, hogy külön időpontot kapsz egy paphoz, és hosszasan beszélgettek, nem tudják le annyival, hogy felsorolsz kapkodva 4-5 bűnt, majd penitenciaként megkapod a miatyánkot és üdvözlégyet, és szevasz, bűntelen vagy. Ennél mélyebb, összetettebb és sokkal fontosabb az életgyónás.  

Egyik nap lenn lógtunk a ház udvarában a többi ösztöndíjas festővel, és megláttam Erdő Péter bíborost, ahogy épp szállna be a szolgálati Audiba. Akkor jött az isteni szikra, hogy végül is ő is meggyóntathatna, ha már itt van, és ő és én is ugyanakkor egy házban lakunk. Odaszaladtam hozzá és előadtam neki, hogy egy életgyónást szeretnék. Erdő atya rámmeredt, majd riadtan megkérdezte, - Úgy érted most? (Már nem tudom, hogy tegezett-e vagy magázott, de itt tegezést irok, és vélhetően tegezett, mert a katolikus hívek így szoktak beszélni egymással és a papokkal is). Mondom - Igen. Ráér? (én szerintem nem mertem visszategezni) - Hát, épp konklávé van, pápát választunk, szóval nem igazán. De...  - és egyszer csak elkapta egy fekete reverendás férfi könyökét, aki épp akkor arra járt, és sietett valahova, azaz szeretett volna. Majd folytatta - Majd ő meggyóntat téged.  - és ezzel, mint aki jól végezte dolgát, beszállt a kocsiba, és az autó elporzott. 

A fiatal pap velem egyidős volt, és nagyon meglepődött, de gyorsan reagált. Megbeszéltünk egy időpontot, és az adott alkalommal felmentem a szobájába. Igen, a saját szobájába hívott. Mindketten leültünk egy fotelbe egymással szemben, nem kellett a földön térdelnem. Bevezettük a gyónásom a szokásos szertartás szerint, majd jöttek a bűneim. Elmondtam neki, hogy vannak bűnök, amiket annak tartok, és meg szeretném gyónni, és vannak olyan bűnök, amiket én nem tartok bűnnek, de az Egyház annak, amit ezek miatt most elmondok, de egyáltalán nem bántam meg. 

2017.06.23. 00:31

Öngyilkos gyerekek, akik nem akarnak meghalni

13 évesen problémás kiskamasz voltam. Nem adtak "elég" zsebpénzt otthon, így elkezdtem a szüleim pénztárcáját megcsapolni. Kezdetben csak aprót vettem el, aztán rákaptam a papírpénzekre. Időnként észrevették, időnként nem. Aztán a tesóimtól is loptam, nem volt bennem szégyenérzet, na jó, egy kicsi talán volt. Tudtam, hogy nem helyes, amit csinálok, de a költekezési vágy hajtott. Egyszer emlékszem, vettem vagy 15 kg banánt, ami a szekrényemben rohadt meg. Na meg gördeszkát, amit bújtattam otthon. Aztán egy alkalommal komolyabb összeget, X ezer forintot vettem el a szüleimtől, már nem emlékszem pontosan, ez ugye 27 éve volt, kb. olyan, mintha ma a kölyköd vagy 100 ezer forinttal rövidítene meg. A szüleim nézték a híradót, és szóltak, ha vége van, beszélni akarnak velem. Én ettől jó beszartam, hogy nagyon ki fogok kapni. Bementem a konyhába, leszedtem a polcról a gyógyszeres dobozt, és válogatás nélkül bekapkodtam, amit találtam, kb 30-40 pirulát. Aztán leültem a szobámba, és vártam az elkerülhetetlent.

A szüleim bejöttek a szobámba, leülek velem szembe, én meg mielőtt bármit mondhattak volna, közöltem, hogy gyógyszereket vettem be. Ők csak bámultak rám, rémülten, hangtalanul. Aztán összeszedték magukat, és kérték, hogy mutassam meg, miket vettem be. Megmutattam. Apám beültetett a kocsiba, anyu előre ült, közben apám hátraszólt, hogy drogozom e? Emlékszem nem értettem a kérdést. Milyen drog? Mi van? Nem, nem drogozom.

Bevittek a kórházba, volt egy pár perces diagnózis felvétel, anyám odaadta nekik a teljes gyógyszeresdobozunkat. Leültettek egy székre, a nővérek hátrakötözték a kezeim, elém egy vödröt tettek szűrővel, és lenyelettek velem egy hosszú csövet. Azért kötöztek meg, hogy önkéntelenül is ne húzzam ki a csövet a torkomból. Addig hánytattak, amig a szűrőn gyógyszerdarabok akadtak fel. Egy idő után már csak savó majd epe jött, majd a legvégén egy tölcséren keresztűl szenet öntöttek a gyomromba, majd azt is ki kellett hányni. Felmarta a torkomat a cső, így a végén már véreset köhögtem. Közben egy nővér, minden egyes gégeingerléskor a fülembe üvöltötte, hogy na leszel-e még öngyilkos? Próbáltam beszélni, de nem tudtam a torkomban lévő cső miatt. A cső lenyeletése ugyanolyan borzasztó volt, mint amikor kihúzták. A mai napig minden egyes centiméter mozdulatra emlékszem. Aztán bevittek egy kórterembe, lefektettek egy ágyba, és infúziót kötöttek rám, amiben vízhajtó volt. 10 percenként szólnom kellett a nővérnek, hogy adjon egy kacsát. Minden alkalommal lehordtak, hogy milyen szar vagyok, aki csak úgy eldobná az életét magától. Én minden alkalommal válaszoltam, hogy nem, én nem akartam meghalni. Helló!

Másnap bejött egy gyerekpszichológus, és megkérdezte, hogy miért akartam meghalni. Mondtam, hogy nem akartam meghalni. Erre visszakérdezett, hogy akkor miért gyógyszereztem be magam. Én meg bámultam rá, és nem akartam egy idegen doktorbácsinak elmondani, hogy lenyúltam a szüleim pénzét, és el akartam kerülni a számonkérést. Szégyelltem volna ezt elmondani. Aztán megkérdezte, hogy fiú van e a dologban? Nem, nincsen semmi fiú. 13 éves vagyok. Megkérdezte, hogy iszom-e és drogozom-e, szexeltem-e már. Nem, egyiket sem. Hazudsz? Nem hazudok. Akkor miért akartál meghalni? Nem akartam meghalni!! Most így visszagondolva, a gyerekpszichológusok gyöngyével hozott össze a sors!

Igen, azért tettem, mert tudtam, hogy azonnal bevisznek a kórházba, és akkor nem lesz semmi baj, nem kapok ki. Eszembe se jutott, hogy meghalhatok. Aztán bejött egy gyerekorvos, és elmondta, hogy szívritmusszabályozó is volt a gyógyszerek között, és ha a szüleim nem vittek volna be, akkor egyszerűen felrobbant volna a szivem. Majd kiment azonnal. Egy hetet voltam benn a kórházban, és senki nem hitte el, hogy én nem akartam megölni magam, ez egy gyerek hülye reakciója volt, menekülési kísérlete volt a problémák elől.

Apám meg se látogatott a kórházban, és anyám is úgy jött be az egy hét alatt, hogy kizárólag az orvosokkal beszélt, hozzám a kórterembe nem jött be. Aztán anyám értem jött a kórházba, nem szólt hozzám hazafelé menet. A zárójelentésemre ráírták, hogy gyerekpszichológus terápia javasolt. Persze nem mentünk el, de ez az én döntésem volt. Mert nem akartam meghalni, hagyjanak már békén!! És otthon persze elővették a lopási ügyet. Megspékelve a gyógyszerezéssel. Szóval nem úsztam meg. De többet nem loptam. 

Másfél évvel később gimnazista lettem, ahol összebarátnőztem egy 15 éves évfolyamtársammal a suliban. Terhes lett a pasijától még elsőben (most már kilencediknek hívják), a pasija szintén gimnazista volt, aki azonnal dobta a csajt a hírre. I abortuszt akart, de ahhoz szülői engedély kellett volna, mivel még kiskorú volt, viszont nem merte elmondani otthon, hogy terhes, mivel rettegett a következményektől, hogy mit fognak otthon szólni az ultrakonzervatív katolikus szülei. Megijedt és gyógyszereket vett be, de haldoklás közben hányni kezdett, és a hányása a tüdejébe került. A fulladásba halt meg, nem a gyógyszerektől. A nővére találta meg a földön a fürdőszobában. A boncoláskor derült ki, hogy terhes volt, azaz így tudta meg a családja. Nekem ugye elmondta, amíg élt, és beszéltünk is róla, hogy hamisítsunk szülői aláírást neki, és persze fogalmunk se volt róla, hogyan zajlik egy abortusz. Nem vettem észre, hogy ennyire elkeseredett. Nem mondta, nem jelezte.  

2017.05.30. 14:39

10 tény, amit minden nőnek tudnia kell

Nemrég szembejött velem egy angol nyelvű lista, amibe instant beleszerettem, gondoltam megosztom veletek is.

18425461_1685035621803585_5141526244810711283_n.jpg

10 tény, amit minden nőnek tudnia kell:

  • Mindenkinek vannak "görbületei", amikor előre hajol. Mi ezt hurkáknak hívjuk köznapiabban :-)
  • Amikor valaki azt mondja neked, hogy gyönyörű vagy, higgy neki. Nem hazudik. 
  • Néha mindannyian olyan lehelettel ébredünk, ami megölne egy kecskét is. 
  • Minden nő boldogtalan a terhességi csíkjai miatt a hasán, néhány nő meg azt kívánja, bárcsak neki is lennének...
  • Jobb lenne, ha több önbizalmad lenne. Ha úgy látnád magadat, ahogy mások látnak téged, akkor lenne is. 
  • Ne nézz úgy egy férfira, mint a megmentődre. Légy képes rá megmenteni önmagad. 
  • Rendben van, ha nem szereted minden egyes porcikád a testeden. Pedig kellene. 
  • Mindannyiunknak van olyan ismerőse, aki úgy tűnik teljesen rendben van. A nő, akinek látszólag tökéletes az élete. Nos, talán éppen te vagy az a nő valaki szemében. 
  • Te kell, hogy legyél az első (a másiknak, akihez tartozol). Nem pedig: lehetőség, végső megoldás vagy B terv. 
  • Te egy nő vagy. És ez már önmagában is rendkívül figyelemreméltóvá tesz téged. 

 

Itt találtam

 

Kövess Facebookon is. 

 

2017.05.08. 17:31

Glutén és cukormentes mandulás kókuszos muffin

Ha olyan vendégem van, akit kedvelek, akkor rendszerint sütök friss muffint, az előkészítés kb. 15 perc, sütési idő 23 perc. Rendszerint mindig van itthon egy zacskóval, naponta egyet szoktam megenni belőle a déli kávémhoz. Igen, papírzacskóban kell tartani őket. A harmadik naptól viszont már a lattémmal együtt tudom megenni, mert kiszárad és túl kemény lesz.  De ezt viszem magammal is, ha olyan helyen vagyok, ahol nem én főzök, mint legutóbb a palkonyai futásomon. Másik verzió, hogy beteszed a mikroba kb. 15 másodpercre, amivel a benne lévő olajat felpuhítod és maga a sütemény is puha lesz tőle. 12 db forma van a muffinos sütőlapon, és hetente egyszer készítem el, a felét én eszem meg, a másik felét aki nálam van. Egészséges és bűntudat nélkül lehet enni, és szuper egyszerű elkészíteni.

8 (bio) tojást kettéválasztasz, a nagyobb tálba teszed a fehérjét és robotgéppel keményre vered, közben hozzáadsz 6g sütőport és egy vastag csipetnyi sót, majd abbahagyod, ha úgy érzed, szuper kemény lett a fehérje (rakd rá az ujjad a tetejére). A robotgép fejét átteszed a sárgája tálba, és szintén rákeversz. Ehhez hozzáadsz egy tasak vaníliás cukrot, vagy egy adagos folyékony vanília aromát vagy Update vanilla Sweet-et vagy őrölt vanília bio port, ha a hagyományos Dr. Oetker vaníliás cukrot adod hozzá, ez lesz az egyetlen cukor benne. 20g cukor, nem vészes. Keversz.

Aztán beleöntesz 40g kókuszreszeléket, nézd meg a boltban melyiknek van a legalacsonyabb a szénhidrátja. Keversz. Majd adj hozzá 60g fehérjeport. Nálam itthon most maraquja izesítésú és citromos sajttorta ízesítésű volt, vegyesen adtam hozzá. Fitness boltokban tudsz ilyet venni (azt vedd meg, amelyiknek a legalacsonyabb a szénhidrát tartalma: 100 grammban max 2g). Keversz. Adj hozzá 20g fahéjjat. Vagy ha kakaós ízre vágysz, akkor használj ugyanennyi gram Duel eper ízű holland kakaóport. A legolcsóbb holland kakaópor, amit találtam a boltokban, csak 11 g szénhidrátot tartalmaz, steviaval ízesítették, és intenzív eper ízt is ad mellé. Keversz. Na itt már jó sűrű a cucc a kisebb táladban. Adj hozzá 60g paradiót és natúr mandulát, amit előtte nyilván apróra vágtál. Keversz. Adj hozzá kb. 110g eritritolt. Ne Stiviat, mert ekkora mennyiségtől keserű mellékíze lesz a sütinek. Eritritol, és csakis ez. Keversz. Na most van egy viszonylag sűrű masszád.

A robotgép keverőjéről leszeded a cuccot az ujjaddal és rátolod a felvert fehérjére, meg kikanalazod a tálat és ráteszed a fehérjére. A tálat nyugodtan kinyalhatod utána, mert isteni finom. Aztán fakanállal óvatos mozdulatokkal elkezded keverni alulról felfelé, de úgy, hogy ne törd össze a habot, és ne essen össze a tésztája. Nem lesz könnyű, mert a sűrű cucc, amit rátoltál a fehérjére, nagyon erős massza. Mindegy, ne csüggedj, 2 perc és mégis szépen habosan és könnyen összekeveredtek. Megmelegitesz 114g szűz kókuszolajat a mikroban és ráöntöd a tésztára. Fakanállal egybekevered. Azt ajánlom utólag add így hozzá a kókszolajat, mert a tojássárgához adod, akkor nagyon összeáll, és még nehezebb a fehérjével elkeverni szépen törésmentesen és eleve leszedni a habverőről. Na a legvégén pedig rádobsz a masszádra 110 g mandulalisztet. Keversz.

muffin.jpg

2017.05.01. 15:09

Offline palkonyai couchsurfing

Még soha nem futottam terepen. Ennek praktikus oka van: messze van. Az Oktogontól egyszerűbb kigyalogolni a Margitszigetre és a rakortánon futni, mint a legközelebbi lehetőséggel élve, kivillamosozni a Mechvart ligetig, majd onnan 11-essel fel a végállomásig, és ott az erdő. Vagy a Moszkva tértől busszal/villamossal a Budagyöngye, és lehet is szaporázni a Normafa irányába. A Margitszigeten van ivókút, mosdó és ki van világítva. Ez egyik sincs az erdőben, gondoltam én, és már 3 éve legyintek a terepfutásra. 

Gerincműtöttként azonban a legjobb választás az egyenetlen talaj, azaz a terepfutás lenne, de hát.. lásd fenntebb. Egyébként is az egyik kedvenc helyem Budapesten a Margitsziget. Januárban mégis az történt, hogy magamat meglepve beneveztem egy júliusi 8 km-es terepfutó versenyre Budaörsre. Még kérdeztem is az Almodóváros lányokat, hogy kell e nekem terepfutó cipő, jött a válasz, hogy egy versenyre jó lesz az asztfaltos futócipő is. Most már tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. 

Múlt hét kedden egy volt kolleganőm - akivel még az Internettóban dolgoztunk 19 évvel ezelőtt - invitált a Palkonyai Dülőfutásra. Azaz ez olyan irányított offline meghívásos couchsurfingelés lenne, és ha még jobban erőltetem a dolgot, akkor meg kell említenem, hogy Gabi egyszer couchsurfingelt is Olaszországban. Gabi a közelmúltban blogot indított az utazásairól, amit a családjával abszorvál. Palkonyán Pandóráéknak (így hívtuk az InterNettóban, én nem is tudom már másképp hívni) van egy vendégházuk, és erre a hétvégére meghívta az Almodóvár futó csapat tagjait és hozzátartozóit, hogy fussunk és töltsük együtt pár napot. A kocsiban lefelé menet elmesélt nekem két csoportos utazás élményeit, amiből az egyik nagyon jó volt, a másik kellemetlen, de a jó és a rossz élményei is megerősített benne, hogy a csoportos utazás nem nekem való.

Késő este érkeztünk meg, lefekvés előtt még megismertem Gabiék kutya-beszerző (menhelyes kutyákat-macskákat fogadnak be sorozatban, és vannak gyárilag eredeti (értsd: fajtatiszta) kutyáik is) valamint a Palkonyai és budapesti otthonuk építésének történeteit. Szórakoztató történetmesélők ők ketten, azaz úgy adták elő ezeket a sztorikat, hogy nem aludtunk be rajta. Kaptam egy külön szobát fürdőszobával. Tényleg, írni kéne egy referenciát Gabiról a CS oldalon, el ne felejtsem! 

Palkonya egy nagyon szép falu a Villányi Borvidéken. Egyedül bandukoltam le a szombat reggel a versenyközpontba még reggeli előtt. Ébredés után csak felöltöztem, felhúztam a cipőmet és azonnal indultam. Mindig be vagyok sózva, ha a futónevezésemet veszem fel. Kissé fáztam, és nézegettem a tájat és arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy most itt lehetek. 

süti beállítások módosítása