2014.09.07. 15:03

A világ globális, az élet lokális

A közös főzés a couchsurfereimmel eléggé alap tevékenység, mostanában arra gondoltam, jó lenne újdonságokkal is feldobni. Például azzal, hogy nem a helyi Sparban szerzem be a hozzávalókat a főzéshez, hanem megveszek mindent a lokális termelőktől. Szembe jött velem a 30km mobil applikáció, amit egy magyar startup csapat fejlesztett. A lényege az, hogy regisztráció után megjelenik, hogy milyen termelő van a közelünkben. Beszerezhetünk minőségi magyar zöldségeket, gyümölcsöket, és egyéb élelmiszer termékeket a lokáció alapján. Ha valamelyik őstermelő cucca felkelti az érdeklődésünket, felhívjuk az adatlapján található telefonszámot, és megbeszélünk egy találkozót, hogy mikor mehetünk a termékért. A regisztráció mind a vásárlói, mind a termelői oldalon ingyenes. A tranzakcióból az applikáció üzemeltetője nem kap bevételt. Távoli terveik szerint hirdetésekből akarják profitábilissá tenni az alkalmazást. 

Screen Shot 2014-09-07 at 14.30.53.png

A szüleim Törökbálinton laknak, hétvégén meg szoktam őket látogatni. Szombaton a 30km applikáció segítségével Törökbálinton találtam egy kecskés asszonyt, aki Kertemben egy kecske adatlappal tejtermékeket forgalmaz: kecsketej, kecskesajt, kecsketúró. Mivel addiktívan imádom a kecskesajtot, nem volt kérdés, hogy őket keresem fel. Útközben felhívtam a megadott számot, ahol egy kedves hang jelezte, hogy mehetek akár azonnal. Leszálltam a törökbálinti buszról a Téglagyár megállóban és kb. 15 perces sétával elértem őket. A kapu mögött egy legelő ló fogadott, megtorpantam, de bátran benyitottam a kapun. A ló egyből felém fordult és a fejét a mellkasomhoz dugta, megsimogattam, bár közben kissé rettegtem, nem vagyok lovakhoz szokva. Hátulról megkerültem az állatot, és elindultam befelé az úton a ház felé. Ekkor már széles mosollyal jött felém Roberta egy kutyával kísérve. 

Bementünk a házba, ahol egyből kecsketúrós pogácsával kínált, akkor sült ki. Elmondtam nekik, hogy vásárolni jöttem, megmutatta a termékeit. Vettem 3 féle kecskesajtot: csiliset, kaprosat és natúrt. Kértem még negyed kilogram túrót és másfél liter nyers kecsketejet. Ajándékba kaptam egy paranyica sajtot is. Összesen 2400 Ft-ot költöttem a finomságokra. Minden sajtból kaptam kóstolót is. A tej felét az édesapapámnak adtam, aki kecsketejen nőtt fel, és kb. 40 éve ivott utoljára nyers kecsketejet. 

2014-09-07 14.36.00.jpg

2014.08.31. 15:48

Egy amerikai Szaúd-Arábiában és egy szerb Japánban

Időnként kapok levelet random couchsurferektől, hogy Budapestre jönnek hamarosan, szállásuk van, de szeretnének elmenni várostnézni/bulizni stb. Velem. Ha ráérek, mindig igent mondok, de a két és fél év alatt, csak pár alkalommal jött össze, hogy tényleg találkoztunk is. Legutóbb egy amerikai srác írt, Mark, hogy ő jelenleg Szaúd-Arábiában él, jön Budapestre, ha van kedvem, találkozzunk. 

A Deák téri Starbucks elé beszéltük meg a találkozót, Mark ott várt rám egy középkorú hölggyel, akiről kiderült, hogy az édesanyja. Gyorsan ittunk egy kávét, majd tettünk egy nagy sétát a városba, igyekeztem minden fontos látnivalót megmutatni nekik, felmentünk a várba is siklóval, megnéztük a Halász-bástyát. Este beültünk a Gozsdu udvarba vacsorázni, majd sörözni. Végig mindenhol ők fizettek, cserébe az idegenvezetésért. 

IMG-20140802-WA0000.jpg

Mark és az édesanyja tipikus amerikaiak voltak, értsd: mindentől lelkesednek, minden awesome és fantasztikus. Én is az voltam, ezt kb. a félóránként a tudomásomra hozták. Mark Szaúd-Arábiában egy amerikai olajtársaságnak dolgozik mérnökként, az anyja otthon methodista lelkész. Kedvesek, nyitottak voltak, bár Mark édesanyja az én izlésemhez képest már túl lelkes volt. Azért ennyire még soha senkit nem nyűgöztem le az "okosságommal", mint ahogy azt ő a kifejezésemre juttatta. Mark édesanyja korábban aggódott, hogy a fia couchsurfingezik, de miután találkozott velem, minden negatív kétségei eloszlottak. Ezt is elmondta nekem, hogy most már megnyugodott, hogyha minden CSer olyan, mint én, akkor minden rendben van. 

2014.08.15. 14:18

Kedves Naplóm..

Mindig írigyeltem azokat az embereket, akik ki tudnak alakítani egy természetes egyensúlyt az életükben. Megfelelő időt szánnak a családukra, legyen az amiben felnőttek, és a sajátjukra is, fókuszálni tudnak a karrierjükre, elég időt szánnak a testedzésre, hogy fittek maradjanak, rendszeresen találkoznak a barátaikkal, ápolják a magánéletüket, azaz tartalmas időt töltenek el a párjukkal kettesben is, és ami szintén nagyon fontos: jut idejük önmagukra is. Elmenni kozmetikushoz-fodrászhoz-pedikűröshöz, sportolni valahol valamit, hogy törődjenek a külseikkel (és belsőikkel..) is, beülni egy kávézóba egyedül és nézni az embereket, olvasni egy jó könyvet egy szép parkban, moziba menni egyedül, vagy az autóban vezetés közben gondolkozni önmagukon. Vagy csupán elmenni sétálni egyedül egy olyan helyre, ahol nem szoktak járni sohasem. Igen, néha ezt is kell, mit csinálok, hova tartok. Az ilyen élet kiegyensúlyozott, és alapjában boldog. Én mindezekre képtelen vagyok. 

Azt mondjátok, nincsen ilyen élet? Én személyesen is ismerek egy Kata nevű újságírólányt, akinek van 3 gyönyörű független, belevaló, idegenekkel pillanatok alatt kapcsolatot teremtő kislánya, a férje sikeres informatikus, rendszeresen járnak kettesben futni, kettesben is elutaznak romantikázni, időt szakítanak a barátaikra, együtt és külön-külön is. 5 éve Párizsba költöztek, de rendszeresen hazajárnak, hogy ápolják a kapcsolatot a családjukkal és az itthoni barátaikkal is. Kata megteremtette a tökéletes egyensúlyt a karrierje, a családja, a szerelmi élete és önmaga között. 

Én egyidőben csak egy feladatra vagyok képes koncentrálni, de azt maximálisan teszem, az összes lehetőséget kisajtolom belőle, és talán elmondhatom, hogy mindezek sikereses is lesznek. Bármit csináltam a múltamban, az mások által is látható volt. Nem panaszkodhatom, ha a sikerről van szó. Három éve kitaláltam, hogy meg kell tanulnom angolul. Ilyenkor egy "normális" ember esetleg beiratkozna egy intenzív nyelvtanfolyamra, vagy szánna rá napi 1 órát, hogy haladjon a nyelvtanulásában. Én konkrétan fél évig minimum napi 6, de inkább 8-10 órát angoloztam itthon. Nyelvtan teszteket töltöttem ki az interneten, vettem könyveket, amit végigtanultam, olvastam lebutított könyveket angolul, néztem minden nap a BBC-t, és filmeket kizárólag angol felirattal. Fél év után azért csatlakoztam a couchsurfinghez, hogy élőben is gyakorolhassak valakivel. Az elmúlt két évben sem hagytam abba a nyelvtanulást, de közel nem olyan intenzíven teszem azt, mint az elején. Fimeket most is angol felirattal nézek, vagy anélkül, moziban előnyben részesítem az original vetítéseket felírat nélkül, minden nap olvasok angol nyelvű irodalmat és újságcikkeket, és persze fogadom a vendégeket. De sokkkal kevesebbet, mint az első évben. Decemberben letettem a középfokú nyelvvizsgát, idén decemberben a felsőfokot fogom. Vállalhatnék külföldön munkát a szakmámban is. 

Évente két konferenciát szervezek, ilyenkor bruttó 6 hónapom a munkámra fordítom. Ebből 3 hónap napi 14 óra melóval telik. A konferenciák általában sikeresek szakmailag és anyagilag is, tele van velük a sajtó, szponzorok elégedettek és kérik az ismételt szervezést a következő évre is. Viszont képtelen vagyok ezt 12 hónapban csinálni. Olyan mértékű energiát fektetek 3 hónapban a rendezvényeimbe, hogy kell utána másik 3-4 hónap pihenő, amikor konkrétan semmit nem csinálok. Úgy értem nem dolgozom. Ilyenkor másvalami felé fordulok. 

2014.07.28. 13:26

Fogyókúrás hosztolás

france-flag.gifNyolcvanötödik vendégem a francia Emmanuel Bernard (27) Párizsból, 2 éjszakát maradt nálam. 2011 óta CS tag, 5-5 vendégtől és vendéglátótól van referenciája, de ennél sokkal több hosztolási tapasztalata van, mert a lakótársa nagy kanapészörfös, főleg ő kapta a requesteket, de együtt hosztolták a vendégeket Párizsban. Emmanuel egy hetet a Balatonnál töltött egy bérelt lakásban egyedül, majd Budapestre jött néhány napra, azt követően ismét visszament a Balatonra, akkor már a barátaival az ő nyaralójukba. 

Emmanuel graphic designer szakott végzett egy főiskolán, majd egy párizsi nagy szoftverfejlesztő cégnél dolgozott 5 évet project managerként. Ez idő alatt nagyon jól keresett, de nem kapott a munkájáról sohasem visszajelzést a főnökeitől. Ez egyrészt elkeserítette, másrészt a 14 órás munkanapok teljesen kiégették. Állandóan ideges volt és napi 2 doboz cigarettát szívott el. Elment egy hipnotizőrhöz, aki két kezeléssel leszoktatta a cigarettáról. Másfél hónapja nem gyújtott rá.

Június elején felmondott a munkahelyén, és három hónapos európai utazásra indult. Járt már Litvániában, Lettországban, Lengyelországban, Csehországban, most nálunk van. Vegyesen használt couchsurfinget, hostelt és bérelt lakást. Ezután Horvátországba megy, későbbi úti célja jelenleg még nincs. Majd meglátja, merre indul el. Szeptemberben megy haza, akkor az egyik barátjával egy IT startup vállalkozásba kezdenek. Nagyon izgatott ezzel kapcsolatban, mert még sohasem vállalkozott. A pénze elég még jó darabig, úgy van vele, ha nem sikerül, még mindig találhat állást bármikor. Apropó, mekkora klisé egy francán egy francia sapka? :-)

20140725_112610.jpg

2014.07.19. 14:51

Szoba kiadó egy dollárért New Yorkban

Talán erre a hirdetésre mindenki felkapja a fejét. Az ár mondhatni több, mint kedvező, viszont cserébe a (majdnem) ingyenes szállásért be kell tartani a host szabályait. Miao Jiaxin művész egy bizarr emberi tűrőképesség-kísérletet kezdeményezett otthonában.

10387153_1506601862889665_1955745156152459648_o.jpg

Szabályok:

- a szobád live stream-elve lesz 24 órában az ott tartózkodásod alatt.

- Reggel 9.00 és 12.00 között a celládban kell maradnod: nem olvashatsz, nem internetezhetsz, nem jogázhatsz vagy egyéb más sporttevékenységet sem végezhetsz, nem aludhatsz. Nem beszélhetsz senkivel és semmilyen elektronikai eszköz nem lehet veled (zenelejátszó, rádió stb). 

- A 3 óra leteltével a vendégek szabadon mozoghatnak a lakásban és kimehetnek a teraszra megcsodálni a csodás panorámát Brooklynban. 

- A vendégek kulcsot kapnak a cellához, be is zárhatják magukat, vagy nyitva tarthatják az ajtót, rájuk van bízva. 

2014.07.18. 12:05

Unalmas Katie Melua koncert Veszprémben

Szeretem Katie Melua zenéjét. A Piece by piece című stúdióalbum és egy koncertfelvételem van tőle. Tavasszal meghirdették a koncertjét a Veszprémi Jazz Fesztivál keretében. A 20 000 Ft-os jegyár kissé visszafogta a lelkesedésemet, de egy korábbi üzleti partnerem felajánlotta májusban, hogy vesz nekem egy jegyet, így minden akadály elhárult előttem. Vonat már nem volt vissza aznap Budapestre, így couchsurfing szállást kellett találnom.  

Két requestet küldtem ki, mindketten igent mondtak, az első elfogadó válasz után megegyeztem Szőke Zsuzsival (27), hogy hozzá megyek. Huszonnegyedik hosztom, Zsuzsi turizmus szakot végzett, majd egy utazási irodában dolgozott Budapesten, Veszprémben egy étteremben volt manager, majd egy szállodában volt alkalmazott. Jelenleg angolt tanít magántanítványoknak. Zsuzsi 2011 októberében csatlakozott a CS-hez, csak úgy, mint én, az első évben nagyon sok vendéget hosztolt Budapesten. Kitárult előtte a világ és rettentően élvezte ezt az időszakot. 36 vendégtől van pozitív refije, de ennél persze sokkal több szörfere volt. Tavaly tavasszal szerelmes lett egy villamosmérnökbe, 2013 nyarán hozzá költözött Veszprémbe. Augusztusra várják első babájukat. Még sohasem volt állapotos vendéglátóm. Veszprémbe már jóval kevesebb requestet kapnak, főleg fesztiválok idején jönnek a vendégek. 

A vonaton megismerkedtem egy anyukával és a 19 éves lányával, akikkel elvittek Zsuzsihoz a vasútállomásról. Nem találtam meg a házszámot, így a hosztom elém jött és együtt sétáltunk fel a lakáshoz. Zsuzsi már messziről szívből mosolygott rám, én meg meglepődtem a pocakján. Ugyan a profilképén is terhes kép van, csak azt hittem, hogy az egy korábbi kép. 

A barátja, Attila is nagyon kedvesen fogadott. Odaadtam a Milka csokit, amit vettem ajándékba nekik. Elkísértek a koncert helyszínre, majd ők ottmaradtak egy párhuzamosan zajló fesztiválon. A Katie Melua koncert egy nagyon kedves téren, csodálatos környezetben volt. Az első sorba volt jegyem, némileg rontott az összképen, hogy pont előttem egy hangfal volt, ami takarta a művésznőt, így oldaltartásban a mellettem ülő nézőre rálógva kellett végignéznem a koncertet. Kate első kb 8 száma lassú, öngyilkoshangulatba ringató zene volt. A másfél órás koncertidő alatt egyszer sem nézett fel a művésznő a közönségre. Becsukott szemmel önmagára koncentrált. Félidős terhes egyébként. Viselhetőbb lett volna, ha a lassú és pörgősebb számokat jobban vegyíti a repertoárjában. Három zenész kísérte, akiknek a zenei kvalitása kivánnivalókat hagyott maga után. Semmi elképesztőség nem volt a játékukban, és a hangosítás sem volt a toppon. 

2014.07.13. 10:49

Budapest utálta az angol vendégemet

Másnap délben megérkezett hozzám egy amerikai ismerősöm, Zoé (20), aki egy éjszakát aludt nálam. Zoé egy itt élő amerikai művészbarátom barátnője. Galen július 1-én ment vissza az Egyesült Államokba, egy évig élt itt Fulbright ösztöndíjjal. Galennel tavaly nyáron a Szimpla Kertben ismerkedtem meg, akkor felajánlottam neki, hogy leszek a magyar tanára, ha ő cserébe tanít engem angolul. Kialakítottunk egy olyan szokást egymással, miszerint hetente egyszer találkoztunk, egy-másfél órát magyaroztunk tankönyv alapján, majd megnéztünk egy filmet a Művész moziban, és utána megbeszéltük milyen volt a film. Ezalatt ő korrigálta a nyelvtani hibáimat. Tavasszal Zoét és Galent én mutattam be egymásnak, mint kiderült remek randiguru válhatna belőlem.

Galennek előző este volt a búcsúbulija, előtte néhány nappal már megajándékoztuk egymást. Én egy rajzot kaptam tőle (ha híres lesz, majd eladom milliókért, haha :-), ő tőlem egy könyvet kapott. Nagyon, nagyon fog hiányozni. Még sohasem volt ideiglenes barátom. Ez azt jelenti, hogy a megismerkedéskor tudtuk, hogy csak egy évet lesz az országban. Valamint nagyon megszoktam, hogy lett egy állandó mozibajáró partnerem, ami most már nincsen. 

Zoé az én szobámban aludt, mivel Josef foglalta el a vendégszobát. Zoé lelépett magyar SIM kártyát venni a telefonjába. Ő minden országban a helyi szolgáltató prepaid kártyáját használja. Én Thesszalonikiben is megrendeltem a Travel & Surf L csomagot, ami kényelmesen kitartott a 4 nap alatt, sőt maradt is keretem, mikor hazajöttem. Főleg a google maps applikációmon böngésztem, és Foursquere chech-in-ekre korlátoztam a rooming csomag használatát. A szaloniki kávézók jól el voltak látva wifivel, ezért a képek feltöltését azokra bíztam.  

Délután megnéztük a közeli Szemlőhegyi barlangot hármasban, majd utána Zoéval elmentünk edzeni, Josef pedig elkerekezett megnézni az Aquincumot. Megbeszéltük, hogy 20.00 és 21.00 között otthon leszünk. Aznap este lenyomtunk egy body art órát, majd futottunk és edzettünk a kondi teremben, a legvégén szaunáztunk. Az időt nem figyeltük, emiatt csak 21.30-ra értünk haza. Hazafelé a buszon állt mellettünk három tizenéves srác, akik nagyon részegek voltak és valami elképesztően büdösek. Az egyik útközben kinyitotta az ajtót (fogalmam sincs hogy csinálta) és leugrott a mozgásban levő buszról. Gondolom túlélte. A sofőrnek előrekiabáltam, hogy nyitva van az ajtó, megállította a buszt, és kivülről a kezével csukta be az ajtót. A leugró fiúról nem szóltunk neki. 

Josef a jól ismert pózban ismét a ház előtt ücsörgött, már közeledve felé elkezdtem tőle bocsánatot kérni az egy órás késésért. Kiderült, hogy az Aquincum zárva volt, mivel hétfő van. (Mondjuk ezt mondhattam volna neki, ha eszembe jut.) Úgy érezte, hogy Budapest utálja őt. A "Budapest hates me" mondatot a 3 nap alatt többször elmondta. Bementünk a lakásba, majd kisvártatva a szomszédom csöngetett, és közölte velem, hogy a vendégem felmászott a kerítésre és megpróbált a szomszédom ablakán bemenni, emiatt a szembe szomszéd kihívta a rendőrséget. Azaz úton van a police. Na basszus. Megvédtem Josefet a tények ismerete nélkül, hogy egészen biztosan az én ablakom felé hadonászott a telefonjával, és a szomszéd néni öreg, nem látott rendesen a sötétben, ezért mondta, hogy a másik lakás ablaka felé közeledett. A szomszéd persze azon is problémázott, hogy előző este a kapu előtt aludt a vendégem. 

2014.07.10. 12:49

Olaszország-Hollandia 1:0

italy-flag.gifNyolcvankettedik vendégem az olasz Vincenzo Fico. A korát nem kérdeztem, de harminc közepe lehet. Nápolyban nőtt fel, jelenleg a Comoi-tónál él, és Sájcba jár át dolgozni minden nap. Padlólapokat tesz le családi házak építkezéseinél. 25 pozitív referenciája van vendégektől. 

Vincenzo egy éjszakát maradt nálam. Este ettünk sushit a Wesselényi utcában, amire Vincenzo meghívott. Itt személyesen is megtapasztalhattam a dél-olaszok slow food életfilozófiáját: mindketten 6 sushit rendeltünk, mire végeztem a hat darabbal, ő még az elsőt ette. Türelmesen ücsörögtem, míg megeszi az összeset. Én valóban gyorsan eszem, és a lassú evésnek láttam már néhány elképesztő bemutatkozását, ebben a 10 éves Réka unokahugom nagymesternő, de Vincenzo lassú evése valami lehengerlő művészi szintre emelkedett. Időnként megkérdeztem, hogy becsomagoltassuk, vagy nem bírod megenni? Erre az volt a válasz, hogy ő nápolyi, tehát lassan eszik. Itt feladtam, és nem idegesítettem tovább a siettetésemmel. Egyébként neki van igaza, nekem is így kéne ennem, valamint tengernyi időnk volt.

Átmentünk a Kőlevesbe. A srác melegszívű, vidám alkat. Egy nagyon basic angolt beszél, amit a CS révén szedett fel, így a komolyabb beszélgetés kissé nehézkes volt, de megértettük egymást. Össze-vissza csevegtünk mindenféle dologról. Elmeséltem neki a márciusi utamat, amit a mesés Nápoly és környékén töltöttem. Vincenzo egyik milánói ismerőse kérdezte tőle, hogy nem veszélyes-e Nápolyba utazni, hallotta, hogy veszélyes, és nem mer odamenni. Egy olasz férfi fél a saját országában utazni, egy magyar nő nem fél egyedül Nápolyban. Ezen egy darabig mindketten jót nevetgéltünk.

Megtudtam például, hogy 14 ember dolgozik George Clooney házában, felkészülve arra, hogy a háziúr bármikor betoppanhat. Vincenzo már jópár éve ott él, de egyszer sem látta Clooney-t. A szörferei mindig meg akarják nézni a színész házát, pedig csak egy ajtó és a kert egyik pici része látható. 

como.jpg

2014.07.02. 13:21

Amikor rendőrök hozzák haza az angol vendégemet

england_flag_01.gifJosef Allen (28) Sheffieldből Szingapúrba biciklizik. Nyolcvannegyedik vendégem naponta 120-150 km-ert teker, időnként csak 60-at. Egy hónapja van úton és egy évet szán az útra. Josef történelem szakos BA diplomával angoltanár, korábban Tajvanban élt két évet. Az 1500 fontos fizetéséből 200-at költött a lakásbérlésre, 300-at a megélhetésre, és 1000 fontot félretett az utolsó fél évben. Ezt a pénzt felhasználva utazik most. Tajvanban fogadott vendégeket, 9 szörfertől és 9 vendéglátótól van referenciája. Pont 5 éve csatlakozott a CShez. Az utazásáról blogot ír. 

3 éjszakára kért tőlem szállást, remek requestet írt, és világkörüli biciklistákat mindig szivesen fogadok. Szombat kora este érkezett hozzám. Rögtön lezuhanyozott, majd elment a közeli boltba sört és cidert venni. Jó kezdés, egyből a szívembe lopta magát :-)

Pár órával később bementünk a Batthyányi térre, és onnan besétáltunk a VII. kerületbe. A Gozsdu udvarban ittunk egy italt, ott elmesélte, hogy 23 évesen úgy ismerkedett meg az apjával, hogy az felvette őt ismerősnek a Facebookon. A szülei akkor váltak el, amikor ő 6 éves volt, és utána sosem látta többet, az apja teljesen eltűnt, és nem is támogatta a családját később. Az édesanyja 45 éves, egy hajléktalanokat segítő szervezetnél dolgozik. Rendkívül jó a kapcsolatuk, mondhatni legjobb baráti.

Később átmentünk a Szimpla kertbe. Ettünk egy töki pompost, Josef leszedegette a paprikát a lecsós pomposról, igy gyakorlatilag csak a kenyér maradt. Josef megállt a dohányzó belső udvarban elszívni egy cigit, addig én rendeltem magamnak egy baracklevet. Mire visszaértem hozzá, már egy sráccal beszélgetett, mi is gyorsan bemutatkoztunk. A fiú portugál volt, elvégzett egy BA közgazdász szakot a Campbridge-ben, majd utána Szegedre költözött egy évre. Egy könyvkiadónál szerzett állást mint üzletfejlesztési manager. A barátnője angol, aki épp előző napon érkezett Budapestre a pasiját meglátogatni, ő is feltűnt néhány perc után. Négyesben folytattuk a sörözést. Az angol lánnyal az első perctől kezdve egymásra találtunk. 

A srácok szóltak nekünk, hogy elmennek cigarettát venni. Elmondtam nekik, merre találják meg a legközelebbi dohányboltot, mi ott maradtunk a Szimpla kertben. Dumáltunk a londoni életről, állásokról, miért nem költözöm én Londonba, nyelvtanulásról, expasikról stb. Kb 1 óra múlva, vagy talán csak 40 perc múlva tért vissza a portugál srác Josef nélkül. Rögtön kérdeztük hogy hol hagyta a vendégemet. Annyit mondott, hogy az utcán szimplán elsodródott mellőle, és akármerre nézte, nem találta meg. És ne aggódjak, biztos rendben van. Erre kimentem a Szimplából és körülnéztem a szomszédos utcákban, de én sem találtam meg. Visszamentem a párhoz és tovább beszélgettünk. Annyit kértem tőlük, hogy ne mozduljunk arról a pontról, ahol vagyunk, hátha Josef visszajön.

2014.06.26. 12:06

Délen túl szép ahhoz az idő, hogy dolgozzanak a helyiek. Északon ez pont fordítva van.

Az Eltűnés sorrendjében című zseniális norvég-svéd-dán filmben van egy jelenet, amiben két férfi a nagyon hidegben arról beszélget, hogy az anyagilag stabil, valamint a gyenge gazdasági helyzetben lévő országok földrajzi elhelyezkedését is érdemes figyelembe vennünk: Az erős államok, mint például Dánia, Svédország, Norvégia, Nagy-Britannia mind északon vannak, az időjárásuk szeles-esős-hideg, nincs mit csinálni a szabadban, ezért kénytelenek a lakóik egész nap dolgozni. A szorgalomnak pedig siker és vagyonosodás az eredménye. Olaszország, Spanyolország, Portugália, Görögország mind katasztrófális gazdasági helyzetben van, magas a munkanélküliség, hatalmas az adósságuk, az idő remek, csodálatos tengerpartjaik vannak, az emberek nem akarnak dolgozni, szeretnek sziesztázni és lusták. Ha éhesek, elég ha leszakítanak egy banánt a fáról. Mondják a filmben :-)

Mennyire igaza van az elméletnek. Valóban a déli emberek szeretnek pihenni, keveset dolgozni, mivel a klíma, az időjárás afelé hajtja őket, hogy pihenjenek, mint aktívak legyenek. Az életmódjuk is hatványozottabban lassabb, mint az északi embereké. Olaszországban és Spanyolországban sokkal több lézengő, semmit nem csináló helyieket láttam az utcán, mint Londonban, Koppenhágában, Malmőben. Az északi városokban, akik utcán vannak, azok tartanak valahova, délen az utcán lévő emberek egy helyben állnak és beszélgetnek.  

Észak-Amerika gazdasági helyzete is erősebb, mint Dél-Amerikáé. Ázsia tekintetében azonban már érdekesebb kérdés az észak-dél országaira nézve. Mindenesetre a földrajzi megközelítés roppant érdekes szemlélet az emberek munkakedvének vizsgálatához. Bár ez a tanulmány ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Ti mit gondoltok?

Szalonikiben Christos környékére érve beültem egy kávézóba csekkolni a leveleimet. A mobiltelefonom kártyafüggő, így ha elutazom valahova, akkor nem a helyi szolgáltatónál szoktam prepaid kártyát venni, hanem megrendelem az utazás első napján a Travel & Surf L csomagot. Ez részben sokkal kényelmesebb, mint helyi szolgáltatókat keresni, és szerződéseket aláírni stb. A magyar mobilszolgáltató roaming csomagja 6990 Ft-ba kerül, és egy hétig lehet használni. Ez pont arra elég, hogy elolvassam az emailjeimet, de a csatolmányokat már nem nézem meg, Facebook, Origo.hu, Index.hu, Foursquare check-in, Twitter, Couchsurfing app, Google, Google maps.. stb.

2014.06.23. 06:17

Amikor 35 év sem elég arra, hogy megtanuljunk angolul

Nem szeretek távol-keleti vendégeket hosztolni. Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy nem lesz nekem jó velük. A kommunikációnk alatt úgy érzem egy jó nagy, és vastag fal áll közöttünk. Általában ugyanolyan arcot vágnak mindenre, nem mutatják ki az érzelmeiket, és nem őszinték. Rendkívül udvarias népség, a csodálkozás és az öröm érzékelhető rajtuk, de úgy hiszem, azt a gondolkodást, életstílust és felfogást, amit én képviselek, az tőlük nagyon idegen. Hosztoltam vendégeket Kínából és Tajvanból. Minden alkalommal, vagy gyakorlatilag nem töltöttünk el időt egymással, vagy unatkoztam velük, vagy csak semleges tapasztalatokat szereztem. A találkozásaink első percétől elképesztő gyorsan felépült közénk a Kínai Nagy Fal, ami nyílván a gyökeres kulturális különbözőségből adódott. Egyetlen pozitív tapasztalatom csak a japán hosztjaimmal voltak Canterburyban, de arra gondolok, hogy mivel egy ideje már Angliában éltek, a viselkedésük is adaptálódott Európához. 

A fenti tapasztalatok okán minden távol-keleti ország requestjeit decline-olom, őszintén legtöbbször el sem olvasom őket. A mostani kérés nem tért el a többitől, egy sima tucat copy/paste request küldött, de amiben mindenképp rendhagyó volt, az a surfer kora. Ugyanis 70 éves volt az illető hölgy Thaiföldről. Ráadásul innen még nem volt vendégem.

Egy éjszakára kért szállást. Megírta, hogy reggel 08.30-kor érkezik, és mivel neki nem akartam azt mondani, hogy zárja el a csomagját a megőrzőben, felajánlottam, hogy jöjjön egyenesen hozzám és tegye le a bőröndkét nálam. Azt is megírtam, hogy utána bemehet várost nézni, én csak este 20.00 után tudok hozzá csatlakozni. Ezután visszaírt egy érthetetlent, miszerint ha ő reggel érkezik, akkor minek jöjjön hozzám, ha úgy is a munkahelyemen vagyok, és csak este 20.00 után tudunk találkozni. Utána aggódott még egy sort a csomagjai miatt.

Egy csodálkozó szemöldökfelhúzás volt a reakcióm, de ugyanazt megírtam, miszerint jöjjön, mikor megérkezik. Kiegészítettem, hogy otthon leszek. (úgy éreztem az első levelemből, hogy a gyere hozzám reggelből lehet érteni, hogy otthon leszek), majd utána mehet várost nézni, mert én elfoglalt leszek napközben, de este találkozunk.

thaiflag.jpegNyolcvanegyedik vendégem, Supaporn Ross (70) megérkezett valamikor 10.00 körül. Drámai hangon közölte, hogy taxival kellett jönnie, mert a 11-es buszsofőr nem tudta hol van a Tömörkényi utcai megálló. Mondtam neki, hogy ez lehetetlen, és mesélje el mi történt. Miközben felcipeltem a lakásba a csomagjait, elpanaszolta, hogy megmutatta a vezetőnek az útbaigazítós szöveget, amit írtam neki, de a sofőr lerázta azzal, hogy nem tudja. Supaporn nekem is megmutatta a papírt, amin macskakaparásos kézírással volt egy cetlire felmásolva az útirányos levelem, a Tömörkényi utca is olvashatatlanul volt írva a szövegben, nem csoda, hogy a sofőr nem szánt arra időt, hogy kibogarássza a szöveget. Mondtam neki, hogyha utazik, akkor érdemes a címet és a buszmegállók szövegét nyomtatott betűvel leírni, hogy mások is el tudják olvasni rajta kívül. Közben egyre jobban csodálkoztam, hogy ezt valóban el kell magyarázni valakinek?

2014.06.21. 14:06

A gombfóbiás izraeli vendégem

Nem igazán szeretek egy estére vendéget fogadni, mert túl kevés időt tölthetünk együtt, hogy valós képet kapjak róluk, főleg, hogy általában csak este csatlakozom hozzájuk. Íme három "egy éjszakás kaland", akik az utóbbi 3 szörfereim voltak. 1. rész. 

Flag_of_Israel.gifNyolcvanadik vendégem Oz (23) volt Izraelből, Tel Avivből. Oz a zsidó közösségnek dolgozik Bécsben. Nem vallásos, de a zsidó hagyományokat őrzi. Néhányszor fogadott vendégeket otthon, és én voltam az első szörfölési élménye. Ezt ki is emelte a requestjében. Egy éjszakára kért szállást. 

Délután megérkezett hozzám, lepakolt, majd elmentünk bevásárolni a Sparba. Oz megvette a hozzávalókat a reggelihez, amit főzni akart. Én elmentem edzeni, ő bement várost nézni. Este találkoztunk a Deák téren és elsétáltunk a Mika Tivadar kocsmába, ott ittunk egy italt. Oz azt hitte, hogy 27 éves vagyok, és nem akarta elhinni, mikor mondtam neki, hogy adjon még hozzá 10 évet. Megnézte a személyimet, csak azután hitte el. Hozzáteszem ez a pillanat volt a napom fénypontja. Általában 3-5 évvel fiatalabbnak szoktak nézni, de nem tízzel.

Oz másik "érdekessége" volt, hogy műanyaggomb-fóbiája van. A fémgombok sohasem zavarták (például farmeren). Ma már képes egy pillanatra megérinteni bármilyen gombot, mivel egy pszichológiai terápián vett részt. Megtudtam, hogy Steve Jobs is műanyaggomb-fóbiában szenvedett. Ha szállodában alszik, akkor úgy forgatja a takarót, hogy a gombok a lábánál legyenek, és otthon kizárólag cipzáras ágyneműje van. Gondoltam, hogy előveszek egy műanyaggombos inget, és riasztgatni fogom, de győzött a felnőtt jobbik énem, és inkább nem csináltam. 

2014.06.16. 15:22

Néa Kallikrátia, ahol végignéztem egy pitbull támadást

A második görög hosztom a kapuban várt. Valamikor kora este érkeztem, megmutatta a vendégszobát, adott lakáskulcsot, lepakoltam a cuccaimat és elhagytuk a lakást. A huszonharmadik vendéglátóm (37) a Szaloniki okmányirodában dolgozik, régi okmányokat, születési kivonatokat és egyéb dokumentumokat szkennelnek be, hogy a kutatóknak könnyebben kereshető legyen minden, és ne rongálódjanak a régi dokumentumok. A srác korábban a vasúttársaságnál dolgozott. Főleg hosztol (63 poz ref), CS vendég csak pár alkalommal volt. Nincs pénze utazni, ezért nem megy sehova. 

Motorra szálltunk és bejöttünk a városba. Megérkezésünkkor megkóstoltatott velem egy helyi desszertet, amit egy régi görög család készít a városban. Vanília krém édes mázos levelestésztában. Nagyon finom volt. Így néz ki a hosztom kezében:

20140522_210435.jpg

Utána elbúcsúztunk egymástól. Ő egy vacsorára volt hivatalos, én meg bementem sétálni a városba. 2 órát császkáltam mindenfelé. Elvesztem a mellékutcákban. Kiültem a kikötőbe. Ittam kávét. Beszélgettem helyiekkel.

2014.06.07. 17:48

Spontán barátkozás helybeli görögökkel

Vettem Mariatól egy szappant, arcradírt és éjszakai hidrataló krémet 20 Euróért. Utána összepakoltam és elmentem a környékre sétálni, mielőtt átköltöznék az új hosztomhoz. A környék tele van girbe-gurba kacskaringós utcácskákkal és remek kávézókkal, energiafeltöltésként ittam egy finom lattét az utca végén található kávézóban, ahol kerékpárok tartják az asztalokat.

IMG_20140526_210114.jpg

Maria tanácsára felsétáltam a hegy tetejére, hogy megnézzem a thesszaloniki kilátást. Felértem a tetejére, de mindenhol csak szeleteket láttam, egyben nem lehetett látni a tengert, mivel a hegy teteje is be van építve teljesen. Gondoltam lennie kell valahol egy jól elrejtett titkos pontnak, ahol szabad kilátás terül a városra.

2014.05.29. 15:52

A görög hosztom, akinek havonta 100 vendége van

Otthagytam a lányokat a stencilező műhelyben, és kerestem egy kávézót. Egy gyerekvigyázó hely utcára néző teraszán kávézó működött, beültem oda lattet inni. Eldöntöttem, hogy nem költözöm át ma a másik hosztomhoz, szeretnék még Mariaval maradni egy estét. Bevállalom érte a hostel feelinget. 

20140521_111509.jpg

Onnan elindultam a tengerpartra. Az odafelé út borzasztó volt. Maria írásbeli instrukcióját követve, Thesszaloniki fő utcájáról felszálltam egy buszra, ami Maria szerint az Ikeahoz visz majd. Nem oda vitt, a buszon olvastam, mikor bemondták, hogy végállomás, valahol a külvárosban találtam magamat. Mondtam a sofőrnek, hogy az Ikeahoz mennék, átküldtek egy másik buszhoz, ami hálistennek 5 percen belül indult, annak a végállomása az Ikea volt. Akkor már kb. 1 órája buszoztam. Az Ikeatól vettem több buszjegyet, és leültem várni a járatomra. Nem emlékszem a helység névre, de valami Epami volt a neve. Valószínűleg tévedek. A buszomra konkrétan 1 óra 10 percet kellett várni. Érdekes mód nem lettem ettől ideges. Elfogadom, hogy a tömegközlekedés itt ilyen. Hektikus. Egy helyi mutatta meg hol kell leszállnom. A kávézótól a tengerpartig röpke 3 órát utaznam. 

Kisétáltam a partra, és én voltam az egyetlen ott tartózkodó. Nyitva volt a strandbüfé, vettem egy cappuccinót 2.5 Euróért és egy fél liter ásványvizet 0.5 Euróért. A napágyat ingyen adták. A strand nem volt különösképpen szép, ronda se, de a célnak megfelelt. Fél óránként bementem úszni kicsit, majd visszafeküdtem napozni. Fürdőzés előtt mindig beadtam a táskámat a büfébe. Olvastam és bámultam a vízet, és tulajdonképpen azt is élveztem, hogy teljesen egyedül vagyok egy tengerparton. Ilyen élményem még sohasem volt. 

2014.05.26. 10:25

Egy görög szabadságharcos lány vendége voltam

A pontos instrukcióknak köszönhetően könnyen megtaláltam a huszonkettedik hosztom, Maria (27) házát Szalonikiben. Benn a barátjával együtt fogadtak, gyorsan megmutatták a lakást, elmondták a hasznos tudnivalókat, én odaadtam a thank you giftemet, ami egy rúd Pick szalámi volt. Maria őszintén őrült az ajándékomnak, meleg ölelést kaptam érte. Aztén kezembe nyomtak egy kulcsot és le is léptek valahova. Kipakoltam a cuccaimat, interneteztem kicsit, majd kísérletet tettem a délutáni sziesztához, de nem sikerült. Közben megérkezett két német srác, bejöttek a szobámba, bemutatkoztak (még soha nem mutatkoztam be senkinek ágyon fekve), és összeszedték a cuccaikat és átpakoltak a másik vendégszobába. Nyakamba vettem a fényképezőgépemet, és útnak indultam kb. 13.00 körül. Mariaek Szaloniki óvárosi részében laknak a hegyen. Tradícionális házak, és kóbormacskák mindehol. Nagyon sok. 

IMG_7382.JPG

Egy közeli Baba.Q nevű grill étteremben rendeltem egy zöldséges pitát, kettő darabot kaptam 3.5 Euróért. A kiszolgálás szuper kedves volt. Kiültem a teraszra, megettem életem legfinomabb zöldséges pitáját, majd tovább sétáltam. Lementem egészen a kikötőig, végigsétáltam a parton, ott beültem egy Tribeca nevű helyre. Robert De Nironak van ilyen nevű grill étterme New Yorkban, és egy filmfesztivál is erről van elnevezve. A pincérlány nehezen értette meg a rendelésemet, de másodjára sikerült kihozni a lattemat, ami csodás volt.

2014.05.25. 12:59

Thesszalonikiságok

- Lepukkant, de megvan a maga bája. Változatos, csodás, különleges. Szeretem. 

- Onnan ismered fel, hogy ki a turista és ki a helyi görög, hogy a turista rövidnadrágban és atlétában van (mint én), a helyi hosszú nadrágban, kis kabátban, pulóverben, sportcipőben, de mindenképp több réteg ruha alatt melegen tartva magukat. Szerintem tréningeznek a közelgő tartós 40 fokra. 

- Nem beszélnek angolul, a fiatalok se, max pár szót. 

- Isteni péksütemények vannak. Jobbak, mint Nápolyban... Az egyik elegáns sütis boltban vettem 4 darabot 1 Euróért. Hát nem volt drága. 

- Ahogy elnézem a kifőzdék, a grilles helyek szintén barátságos áron kínálják a dolgaikat: 2 zöldséges pita 3.5 Eur, vega óriási nagy adag saláta 4.9 Eur. 

- Az élelmiszerboltok azonban sokkal drágábbak, mint otthon. 16 Eurót fizettem azért, ami otthon 10-ből meglett volna (6 db literes ásványvíz, kis dobozos előre csomagolt gomba, 6 tojás, 2 Rio Mare babos tonhal konzerv, 2 db alma) 

IMG_7348.JPG

2014.05.14. 15:16

A kényelem a legfontosabb szálláskeresésnél (?)

Az elmúlt fél évben viszonylag sokat utaztam, természetesen Couchsurfinggel, és rájöttem arra, hogy szálláskeresésnél és vendégfogadásnál nem ugyanazok a célok motiválnak engem. Mikor vendéget fogadok, és tettem ezt már közel 80 szörferrel, az a fontos, hogy írjon nagyon jó személyes requestet, a CSer az adatlapja alapján legyen érdekes, legyen bennünk valami közös, és lehetőleg legyenek igazi referenciái mind hoszt, mint szörfer oldalon. Korábban fogadtam olyan vendégeket is, akiknek nem voltak hosztolási tapasztalatai, csak használták a szervezetet, és majdnem minden esetben megbántam. Egy-két alkalommal volt erre kivétel is, de általában vagy közömbös, vagy unalmas, vagy akár némileg kellemetlen élményben volt részem velük. Jó vendég akkor leszel, ha előtte voltál vendéglátó is. 

Mikor én keresek szállást az alábbi szempontok alapján szűrök fontossági sorrendben:

  • Experience (tapasztalat), azaz legyen minél több referenciája
  • Lakjon a belvárosban
  • Legyen vendégszobája, de minimum egy nappalija. Azaz semmiképp ne aludjunk egy szobában. 
  • 25 felett legyen a kora
  • Női hosztok előnyben, de ezt sikerült eddig a legkevesebb alkalommal abszorválnom külföldön. 
  • Beszéljen jó angolul. Expert szint előnyben. 
  • Akik a fenti szűrőn átestek, azok közül nézem meg, hogy kivel állok lelkiekben egy hullámhosszon, vagy legalábbis legyen 1-2 terület, ami közös lehet bennünk. 

CouchSurfing-5-keys-630x315.jpg

2014.05.09. 09:38

Lassú étel, lassú élet - Utazás Dél-Olaszországban

Márciusban elutaztam 8 napra Nápolyba, áprilisban egy 6 városos körutazáson vettem részt Belgiumban és Hollandiában. A nápolyi út megváltoztatta az életemet, és az út maga is sokkal lassabb volt, mint az áprilisi. Alapvetően Nápolyban maradtam, és csak egy-egy napokra utaztam el Pozitanóba, Amalfiba és Pompeibe. Nápoly és környéke a slow food, slow life életvitelét követi. A Slow Motion (lassú mozgás), egy kulturális forradalom, ami tiltakozik az ellen, hogy ami gyors, az jobb is. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Slow Mozgalom mindent csigatempóban csinálna. Arról van szó, hogy mindent a megfelelő időben és sebességgel kell megtenni. A dolgunkat olyan sebességgel kell végig csinálnunk, ahogyan azt legjobban lehet, és nem olyan gyorsan, ahogy azt lehetséges. A mozgalom a minőséget helyezi előtérbe a mennyiséggel szemben, például a munka, az étel vagy akár a szülői feladatok terén. Positanoban megismerkedtem egy norvég lánnyal, aki 3 éve a slow food, slow life életvitelt kutatja, és a tanulmánya miatt költözött a városba. 

Dél-Olaszországban sétálsz a helyeken, nézed az embereket, és érzed, hogy a hely nem változott semmit az elmúlt 500 évben. Természetesen több az üzlet, és a turistákra épülő idegenforgalmi pénzköltő helyek variációi, de az emberek, házak, illatok változatlanok. Mikor ott vagy, élvezed, hogy kevesebb pénzből jössz ki, mintha Budapesten maradtál volna. Ehhez hozzátartozott az is, hogy 8 nap alatt csak két, a belgiumi trip alatt 10 nap alatt 6 hosztom volt. 

IMG_20140327_095637.jpg

2014.05.05. 08:32

Első amerikai a kanapémon, aki szerelmes lesz Budapestbe

canadaflag.jpegFlagUSA.jpegHetvennyolc és hetvenkilencedik vendégeim Ali (27) és Christine (24) voltak. Ali Dubajban született, indiai felmenőktől, Torontóban, Kanadában nőtt fel, lakott pár évig Ausztriában, most Madridban él. Angoltanár a foglalkozása, és a végzettségét tekintve is angol- és franciatanár. 8 alkalommal fogadott vendégeket, és 12 alkalommal volt vendég. Beszél gudzsarátiul, angolul, franciául, spanyolul, olaszul és arabul. Christine San Franciscoban született, és nőtt fel, eddig egy alkalommal volt vendég, és ő is Madridban él angoltanárként. Angolul és spanyolul beszél. Mindketten másokkal együtt bérelnek lakást a spanyol fővárosban. 

Ali és Christine Madridban ismerkedtek meg, barátok, nem járnak együtt. Azt hittem sokáig, hogy ők egy pár, a hosztolás másnapján derült ki, hogy nem azok. Vagyis ők az első külön nemű baráti páros, akiket vendégül láttam. Ali és Christine hétfő este érkeztek hozzám, pont aznap, amikor hazaértem Brüsszelből. Igent mondtam a requestjükre, mert jó levelet írtak, valamint autentikusnak éreztem, hogy 10 napos vendégeskedés után rögtön visszaadjam a CS közösségnek, amit kaptam.

Ali és Christine egy rövid Bécs-Budapest-Prága egyhetes utazáson vesznek részt. Az út Christine ötlete volt, de nem akart egyedül utazni, Ali csatalakozott hozzá. Christine nagyon jó kisugárzású, mindig mosolygó és jókedvű leányzó, Ali csendesebb, és halk szavúbb, de nagyon figyel a környezetére.  

Még sohasem jártam Madridban, de jövőre tervezek menni. Nagy örömömre a Wizz-nek van járata oda is. Korábban mindig a skyscanneren foglaltam repülőjegyet, de az elmúlt másfél évben Wizz függő lettem az Erste Wizz kártyámnak köszönhetően. 2012. decemberében nyitottam számlát az Erste Bankban a Wizz kártyájuk miatt. 16 hónap alatt 106 000 Wizz pontot, azaz ennek megfelelő Forintot gyűjtöttem össze, úgy hogy minden egyes kártyaköltésem 2 %-a ment a Wizz accountom egyenlegére (azaz 100 Ft után 2 pont), amit repülőjegyekre, poggyász díjakra használtam fel. De ezen kívül elsőbbségi beszállásra, és egyéb más wizz szolgáltatásra is igénybe lehet venni. Egy pont 1 Forintnak felel meg.

2014.04.20. 10:50

Utolsó belgiumi éjszakám egy CS nagykövetnél

21.10-re értem Brüsszelbe, onnan elmetróztam az új belga hosztom lakásához. Kissé eltévedtem, mikor megérkeztem, ezért kijött értem a metróállomáshoz. Próbáltam útbaigazítást kérni több helyitől, de senki nem beszélt angolul. Na persze, ismét Belgiumban vagyok. Ez már nem Hollandia, ahol mindenki második anyanyelvként bírja az angolt. 

Huszonegyedik hosztomnak, Svennek (37) elképesztő CS tapasztalata van. Több, mint 500 vendéget fogadott az elmúlt 7 évben, mióta a CShez csatlakozott. Hoszt és CS nagykövet. Odaadtam neki a Pick szalámit thank you giftként. Sven vegetáriánus, de mondta, hogy a szülei nagyon fognak neki örülni. Leültünk a nappalijába és éjfélig beszélgettünk. A CS volt a téma, elmesélte néhány élményét. Kiderült, hogy őt eddig senki nem használta ingyen szállásnak, amin nagyon meglepődtem, hiszen velem legalább 6-8 alkalommal előfordult. Sven gyorsan megadta a választ azzal, hogy az ő lakásában nincsen privát tere a vendégeinek, mivel csak a nappalijában tud szállást adni, ami semennyire sem privát. Nincs alkalmuk bezárkózni a szörfereinek. Nálam meg van külön vendégszoba. Tehát aki külön magánéletet szeretne, az nem küld neki requestet. Ez vélhetően igaz.   

Sven végtelenül törődő és kedves hoszt volt, picikét ugyan merev személyisége van, de egyből megkedveltem. A beszélgetésünk alatt egy macit szorított magához. 

sven.jpg

2014.04.18. 12:43

Miért nincsenek férfi kurvák Amszterdamban?

A Van Gogh Múzeum után találkoztam egy étteremben a cseh Ivaval, akit Mehdivel együtt hosztoltam kb. másfél éve. Iva jelenleg a booking.com internetes szálláskereső honlapnál dolgozik. Kb. 1 éve él kisebb megszakításokkal Amszterdamban. Régi barátként üdvözöltük egymást. Elmesélte mi történt velük Mehdivel, mióta nem találkoztunk. Iva is rendezvényszervező, mint én. Próbált a szakmájában elhelyezkedni Amszterdamban, de holland nyelvtudás nélkül sajnos ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Megvallom, ez nem ért váratlanul. A rendezvényszervező alapvető munkája a kommunikáció, és kikerülhetetlen az adott ország nyelve. Mivel 19.00-re ígértem magamat "haza", ezért csak másfél órát tudtunk együtt lenni.

20140412_180421.jpg

Beléptem Lorenzo lakásába, és meglepődve láttam, hogy még másik 4 lány van a lakásban. Épp főztek. Lorenzo a dumpster diving túráján találkozott a lányokkal. Az egyik helyi negyvenes amszerdami nő épp egy kanadai lányt hosztolt, ők host-surfer CS "páros" voltak. A másik két lány szintén holland huszonéves volt. Az elején nem voltam túl barátságos velük, igazán nem is tudom miért. Meglepett, hogy a nappaliban ilyen sokan vagyunk, és nem voltam rá felkészülve. Néhányszor már én is szerveztem bulit a lakásomban, mikor vendégem volt, csak ők mindig előre tudtak róla. Kezdek öreg lenni a meglepetésekhez. Letelepedtem a kanapémra, és az ölembe raktam a számítógépemet. Némi kis "munka" után azonban bekapcsolódtam a társalgásba.

A lányok kedvesek voltak és bizonyos fokig nyitottak. Az eredeti megbeszélt program az volt Lorenzoval, hogy este elmegyünk a Red Light District-be, de közel 22.00 felé már kezdtem azt gondolni, hogy nem lesz semmi ebből. Jeleztem a hosztomnak, hogy én lelépek, mert ez az utolsó estém Amszterdamban, és nem szeretném ezt is a lakásában tölteni. Lorenzo mondta, hogyha a vacsorának vége lesz, bemegyünk sétálni egyet, hiszen megígérte. Bár azt is mondta, hogy nem sokáig, mert ő fáradt. Mivel nem szeretek feladat lenni senkinek, ezért mondtam neki, hogy miattam nem kell megerőltetnie magát, egyedül is boldogulok. Lorenzo viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő is jön, ezért visszaültem a kanapéra, és vártam. A vacsora mindenféle főtt zöldségek voltak, és saláta és sajt. Nagyon finom volt minden.

2014.04.15. 11:19

I Amsterdam

Péntek reggel lementem a tengerpartra fényképezni még Hágában. Tettem egy hosszú sétát, az idő picit szeles, de alapvetően meleg volt. Mosolyogva sétáltam kb. 2 órát, minden szembejövő arc békés és kedves volt. Magányos tengerparton egyesül sétálni terápiás foglalatosság.

beach.jpg

Találkoztam kutyájukat sétáltató helyiekkel, a gazdájuk labdát dobott be a tengerbe, a kutya boldogan berohant, elkapta, majd visszahozta. 

kutya.jpg

2014.04.12. 20:39

Hollandia sokkal jobb hely Belgiumnál

Szerda dél körül értem Hágába. Betettem a táskámat a csomagmegőrzőbe, vettem egy napi jegyet 6 Euróért, és bebuszoztam a belvárosba. Kis séta után beültem egy kávézóba blogot irni. A tér tele volt turistával, a kávézó pincérei jófejek voltak. A tizenkilencedik hosztom, Mehdi közben üzengetett, hogy menjek a lakásához, a szomszéd majd be fog engedni. Rosszul érzi magát attól, hogy 8 órán keresztűl kinn vagyok a városban, mivel ő csak este 20.00-ra ér haza. Visszaírtam, hogy nyugodjon meg, a pályaudvaron elzártam a táskámat, nincs az az isten, hogy emiatt most visszamenjek. A kávézóban töltöttem kb. 3 órát, majd tettem egy nagy sétát a központban.

haga.jpg

Ettem a törököknél egy zöldséges pitát. Valamikor 18.00 körül értem Mehdihez. A szomszéd nem nyitott ajtót, letáboroztam a lakása előtti padon. Fújt a szél, ezért elővettem a hálózsákomat és magamra tekertem. Úgy néztem ki, mint egy padon szörfölő homeless.

20140409_194733.jpg

2014.04.11. 07:55

Erőszakik, avagy "In Bruges"

Kedd reggel 09.00 körül búcsút mondtam Juliennek, és az Európai Parlament felé vettem az irányt a görgős táskámmal. A 18.-dik hosztommal, Danival oda beszéltük meg a találkozót. A munkahelye előtt átvette a táskámat, én meg elindultam ismét a központi pályaudvar felé. Mai úticél: Brugge. 

 

Az egyik kedvenc filmem vitán felül a 2008-ban készült angol In Bruges című film. Fejből tudok idézni több dialógust, és a mostani belga utazásomat is ez a film ihlette. Brugge-ba a film miatt jöttem. Tele voltam várakozással, titokban még azt is vártam, hogy belebotlok Ray-be, Kenbe, a törpébe (Jimmy), vagy a drogárus Cloé-ba.

Ken: Your girlfriend's very pretty.

Jimmy: She ain't my girlfriend. She's a prostitute I just picked up.

Ken: I wasn't aware there were any prostitutes in Bruges.

Jimmy: You just have to look in the right places... brothels are good.

Ken: Well, you've picked up a very pretty prostitute.

Jimmy: Thank you.

.................

Ken: Nagyon csinos a barátnőd. 

Jimmy: Ő nem a barátnőm. Csak egy prostituált, akit most szedtem fel.

Ken: Nem is tudtam, hogy vannak kurvák Brugge-ben.

Jimmy: Csak a megfelelő helyen kell keresgélned... például a bordélyházakban.

Ken: Nos, egy nagyon csinos prostit szedtél fel.

Jimmy: Köszönöm szépen.  

 

Az egyik helyi kávézóba a tulajsrác elmesélte, hogy az ő udvarát bérelte ki parkolóhelynek a stáb, ahol Colin kocsiját tartották. Colin szállodája az ő háza mellett volt, és egy idő után már ismerősként köszöntek egymásnak. Colin általában egyedül mászkált mindenhova, leszegett fejjel, nyakába húzott galérral. 

bruges4.jpg