2014.04.20. 10:50

Utolsó belgiumi éjszakám egy CS nagykövetnél

21.10-re értem Brüsszelbe, onnan elmetróztam az új belga hosztom lakásához. Kissé eltévedtem, mikor megérkeztem, ezért kijött értem a metróállomáshoz. Próbáltam útbaigazítást kérni több helyitől, de senki nem beszélt angolul. Na persze, ismét Belgiumban vagyok. Ez már nem Hollandia, ahol mindenki második anyanyelvként bírja az angolt. 

Svennek (37) elképesztő CS tapasztalata van. Több, mint 500 vendéget fogadott az elmúlt 7 évben, mióta a CShez csatlakozott. Hoszt és CS nagykövet. Odaadtam neki a Pick szalámit thank you giftként. Sven vegetáriánus, de mondta, hogy a szülei nagyon fognak neki örülni. Leültünk a nappalijába és éjfélig beszélgettünk. A CS volt a téma, elmesélte néhány élményét. Kiderült, hogy őt eddig senki nem használta ingyen szállásnak, amin nagyon meglepődtem, hiszen velem legalább 6-8 alkalommal előfordult. Sven gyorsan megadta a választ azzal, hogy az ő lakásában nincsen privát tere a vendégeinek, mivel csak a nappalijában tud szállást adni, ami semennyire sem privát. Nincs alkalmuk bezárkózni a szörfereinek. Nálam meg van külön vendégszoba. Tehát aki külön magánéletet szeretne, az nem küld neki requestet. Ez vélhetően igaz.   

Sven végtelenül törődő és kedves hoszt volt, picikét ugyan merev személyisége van, de egyből megkedveltem. A beszélgetésünk alatt egy macit szorított magához. 

sven.jpg

2014.04.18. 12:43

Miért nincsenek férfi kurvák Amszterdamban?

A Van Gogh Múzeum után találkoztam egy étteremben a cseh Ivaval, akit Mehdivel együtt hosztoltam kb. másfél éve. Iva jelenleg a booking.com internetes szálláskereső honlapnál dolgozik. Kb. 1 éve él kisebb megszakításokkal Amszterdamban. Régi barátként üdvözöltük egymást. Elmesélte mi történt velük Mehdivel, mióta nem találkoztunk. Iva is rendezvényszervező, mint én. Próbált a szakmájában elhelyezkedni Amszterdamban, de holland nyelvtudás nélkül sajnos ez lehetetlen feladatnak bizonyult. Megvallom, ez nem ért váratlanul. A rendezvényszervező alapvető munkája a kommunikáció, és kikerülhetetlen az adott ország nyelve. Mivel 19.00-re ígértem magamat "haza", ezért csak másfél órát tudtunk együtt lenni.

20140412_180421.jpg

Beléptem Lorenzo lakásába, és meglepődve láttam, hogy még másik 4 lány van a lakásban. Épp főztek. Lorenzo a dumpster diving túráján találkozott a lányokkal. Az egyik helyi negyvenes amszerdami nő épp egy kanadai lányt hosztolt, ők host-surfer CS "páros" voltak. A másik két lány szintén holland huszonéves volt. Az elején nem voltam túl barátságos velük, igazán nem is tudom miért. Meglepett, hogy a nappaliban ilyen sokan vagyunk, és nem voltam rá felkészülve. Néhányszor már én is szerveztem bulit a lakásomban, mikor vendégem volt, csak ők mindig előre tudtak róla. Kezdek öreg lenni a meglepetésekhez. Letelepedtem a kanapémra, és az ölembe raktam a számítógépemet. Némi kis "munka" után azonban bekapcsolódtam a társalgásba.

A lányok kedvesek voltak és bizonyos fokig nyitottak. Az eredeti megbeszélt program az volt Lorenzoval, hogy este elmegyünk a Red Light District-be, de közel 22.00 felé már kezdtem azt gondolni, hogy nem lesz semmi ebből. Jeleztem a hosztomnak, hogy én lelépek, mert ez az utolsó estém Amszterdamban, és nem szeretném ezt is a lakásában tölteni. Lorenzo mondta, hogyha a vacsorának vége lesz, bemegyünk sétálni egyet, hiszen megígérte. Bár azt is mondta, hogy nem sokáig, mert ő fáradt. Mivel nem szeretek feladat lenni senkinek, ezért mondtam neki, hogy miattam nem kell megerőltetnie magát, egyedül is boldogulok. Lorenzo viszont ragaszkodott hozzá, hogy ő is jön, ezért visszaültem a kanapéra, és vártam. A vacsora mindenféle főtt zöldségek voltak, és saláta és sajt. Nagyon finom volt minden.

2014.04.15. 11:19

I Amsterdam

Péntek reggel lementem a tengerpartra fényképezni még Hágában. Tettem egy hosszú sétát, az idő picit szeles, de alapvetően meleg volt. Mosolyogva sétáltam kb. 2 órát, minden szembejövő arc békés és kedves volt. Magányos tengerparton egyesül sétálni terápiás foglalatosság.

beach.jpg

Találkoztam kutyájukat sétáltató helyiekkel, a gazdájuk labdát dobott be a tengerbe, a kutya boldogan berohant, elkapta, majd visszahozta. 

kutya.jpg

2014.04.12. 20:39

Hollandia sokkal jobb hely Belgiumnál

Szerda dél körül értem Hágába. Betettem a táskámat a csomagmegőrzőbe, vettem egy napi jegyet 6 Euróért, és bebuszoztam a belvárosba. Kis séta után beültem egy kávézóba blogot irni. A tér tele volt turistával, a kávézó pincérei jófejek voltak. A hosztom Mehdi közben üzengetett, hogy menjek a lakásához, a szomszéd majd be fog engedni. Rosszul érzi magát attól, hogy 8 órán keresztűl kinn vagyok a városban, mivel ő csak este 20.00-ra ér haza. Visszaírtam, hogy nyugodjon meg, a pályaudvaron elzártam a táskámat, nincs az az isten, hogy emiatt most visszamenjek. A kávézóban töltöttem kb. 3 órát, majd tettem egy nagy sétát a központban.

haga.jpg

Ettem a törököknél egy zöldséges pitát. Valamikor 18.00 körül értem Mehdihez. A szomszéd nem nyitott ajtót, letáboroztam a lakása előtti padon. Fújt a szél, ezért elővettem a hálózsákomat és magamra tekertem. Úgy néztem ki, mint egy padon szörfölő homeless.

20140409_194733.jpg

2014.04.11. 07:55

Erőszakik, avagy "In Bruges"

Kedd reggel 09.00 körül búcsút mondtam Juliennek, és az Európai Parlament felé vettem az irányt a görgős táskámmal. A 17.-dik hosztommal, Danival oda beszéltük meg a találkozót. A munkahelye előtt átvette a táskámat, én meg elindultam ismét a központi pályaudvar felé. Mai úticél: Brugge. 

 

Az egyik kedvenc filmem vitán felül a 2008-ban készült angol In Bruges című film. Fejből tudok idézni több dialógust, és a mostani belga utazásomat is ez a film ihlette. Brugge-ba a film miatt jöttem. Tele voltam várakozással, titokban még azt is vártam, hogy belebotlok Ray-be, Kenbe, a törpébe (Jimmy), vagy a drogárus Cloé-ba.

Ken: Your girlfriend's very pretty.

Jimmy: She ain't my girlfriend. She's a prostitute I just picked up.

Ken: I wasn't aware there were any prostitutes in Bruges.

Jimmy: You just have to look in the right places... brothels are good.

Ken: Well, you've picked up a very pretty prostitute.

Jimmy: Thank you.

.................

Ken: Nagyon csinos a barátnőd. 

Jimmy: Ő nem a barátnőm. Csak egy prostituált, akit most szedtem fel.

Ken: Nem is tudtam, hogy vannak kurvák Brugge-ben.

Jimmy: Csak a megfelelő helyen kell keresgélned... például a bordélyházakban.

Ken: Nos, egy nagyon csinos prostit szedtél fel.

Jimmy: Köszönöm szépen.  

 

Az egyik helyi kávézóba a tulajsrác elmesélte, hogy az ő udvarát bérelte ki parkolóhelynek a stáb, ahol Colin kocsiját tartották. Colin szállodája az ő háza mellett volt, és egy idő után már ismerősként köszöntek egymásnak. Colin általában egyedül mászkált mindenhova, leszegett fejjel, nyakába húzott galérral. 

bruges4.jpg

2014.04.10. 09:37

Antwerpeni gyémántok

Második és harmadik éjszakára átköltöztem belga hosztjaimhoz, Julienhez (36) és Vincenthez (38). Julien a postán dolgozik, mint projekt manager, Vincent egy francia bank leánybankjánál szintén projekt manager. Szép öltönyökben járnak be dolgozni minden reggel. A két srác kedves, mosolygós és csendes. 2011 óta tagjai a CS-nek, 7 szörfertől van pozitív referenciájuk, és kb. 10 vendéget fogadtak eddig. Ők maguk is szörföltek 5 alkalommal az Egyesült Államokban. A képen Julien látható. 

julien.jpg

6 éve megvettek egy négy szintes házat és teljesen felújították, ma olyan 500 000 Eurót ér a piacon. A lenti szintem a nappali és a konyha egybe van nyitva, ott aludtam én egy szuper kényelmes kihúzhatós kanapén. Van egy édes kis belső kertjük, a végében tyúkok élnek, amit nem esznek meg, hanem a tojásukért tartják őket. Kéthetente jön egy biofarmer, és friss zöldséget hoz nekik. 19 család összefogott és megrendelte ezt a szolgáltatást. Havonta fizetnek, és mindig friss bio zöldséget és helyi gyümölcsöt kapnak. A kiszállítás ingyenes. Mondták, hogy napi szinten kell főzniük, különben rájuk rohad a sok cucc. A kenyeret is maguk sütik otthon. Mindketten örültek a Pick szaláminak, amit nem ismertek korábban, de másnap az egész rudat megették. 

2014.04.08. 17:40

Brüsszel, a túró rudi tolvajok városa

Szombat este viszonylag könnyen megtaláltam az első hosztom címét, útközben három angolul nem beszélő helyi segített ki. Tizenhatodik hosztom a lengyel Johanna (36) fordító, Brüsszelben él 6 éve. Egy éjszakára mondott igent, de az érkezésemkor jelezte, hogy maradhatok tovább is, mert mégsem utazik el. Kedves és sok fénnyel teli lakása van egy jellegtelen lakótelepi környéken, de közel van a belvároshoz. 

Odaadtam Johannának az egyik 5 db-os csomagolású Túró Rudit. Nagyon szomorúan vettem észre, hogy a reptéren kilopták a csomagomból kettő 5 db-os pakkot, ötöt vettem, már csak 3 db volt a táskám felső zsebében, ahova tettem őket. Nem hiszem, hogy a magyar csomagosok lopták ki, kinek kéne otthon túró rudi?! Vélhetően a brüsszeli reptéren található a tolvaj. Az 1000 Ft kárnál jobban zavart, hogy két vendéglátómnak majd nem tudok magyarországi ajándékot adni.

Bemetróztunk a belvárosba vacsorázni. Marokkói negyedbe mentünk egy halas étterembe. Különféle halakat válogattunk össze, majd kiültünk a teraszra várakozni, amíg megsütik nekünk. A salátákat és kenyeret hamar kihozták, a halra kb. 1 órát kellett várni. Azt hittem megőrülök a várakozásban és hideg is volt kabát nélkül. Majdnem megettünk az összes salátát is a várakozásban. 32 eurót fizettem a végén. Még a levelezésünkben megírtam Johannának, hogy szeretném meghívni vacsorázni, amin nagyon meglepődött. Írta és mondta is, hogy még soha egyik vendége se hívta meg enni, általában ő szokott fizetni... Ezen meg én lepődtem meg, mert engem meg nagyon sokan meghívtak mindenféle dologra. Persze Budapest sokkal olcsóbb..

20140405_215732_resized.jpg

2014.03.26. 10:13

Nápolyból hazavittem egy couchsurfert

Szombaton kora este elindultam tömegközlekedéssel az induló budapeti járatomhoz. A Garibaldi pályaudvaron nagy nehezen megtaláltam a buszmegállót, ami kivisz a reptérre. A buszmegállóban egy fiatal lány várakozott. Beszélgetni kezdtünk, és hamar kiderült, hogy ő is a pesti géphez megy. Mivel nem volt magyar akcentusa, gyanakodva kérdeztem meg, hogy magyar e. Német lány volt, aki Pécsre jár az orvosi egyetemre.

A buszon elmesélte, hogy ez neki már a második nekirugaszkodása Budapestre jutni, mert az eredeti jegye tegnap estére szólt, de benézte az indulást. Nizzában volt egy konferencián dolgozni. Szombat délelőtt érkezett a városba, kb. 6 órát töltött Nápoly megtekintésével. A pályaudvaron megismerkedett egy negyvenes olasz fickóval, aki felajánlotta neki, hogy hazaviszi kocsival Budapestre. A lány nem élt a lehetőséggel. 

Gyorsan kiértünk a reptérre, feladtuk a csomagjainkat, és beültünk a helyi étterembe pizzát enni. Ugyanabba az étterembe, ami előtt sokáig ültem, és vártam Matteora az ideérkezésemkor. 

flagge-belgien (1).gifA pizzériában elmesélte, hogy a reptéren fog aludni, mivel Pécsre kell lemennie, de éjfélkor már nincs vonat. Azonnal felajánlottam, hogy aludhat nálam. Julia Danzer (24) a hetvenhetedik szörferemmé avanzsálódott. Ketten rendeltünk egy margarita pizzát és egy nagy üveg ásványvizet, a végén megfeleztük a számlát. Julia az anyanyelvén kívül beszél franciul és angolul is. Angolul rendesen az elmúlt 3 évben tanult meg a pécsi egyetemen. 

Julia is couchsurfing tag, de csak néhányszor szörfölt 2 évvel ezelőtt. Nagyon jóleső hálával fogadta, hogy aludhat nálam. Gyorsan megettük a pizzát (milyen "érdekes", hogy csak az első és az utolsó napomon ettem pizzát), és a biztonsági kapuhoz siettünk. Majd kinn ücsörögtünk a padon, és utolsóként szálltunk fel a gépre.

2014.03.25. 18:43

Amikor pénzt kaptam a hosztolásért

Ukraine_svg.jpgHetvanhatodik vendégem volt két éjszakára még február végén, az ukrán Margarita Kirakosian (21) újságíró szakos egyetemi hallgató. Jelenleg Dániában jár egyetemre, szeptembertől Londonban fog tanulni kiemelkedően magas ösztöndíjjal. Szereti az orosz irodalmat. 9 alkalommal volt vendég, ő maga nem hosztolt senkit. 

Sokat beszélgettünk a Majdan téri tüntetésekről, mi okozta. Nem írom ide le, mert ugyanazt mesélte el, ami a hírekben is hallani lehetett. Rita kiemelkedően okos lány, sokra fogja vinni. Beszél az ukrán mellett oroszul és angolul. 

margarita.jpg

2014.03.24. 10:56

Emléktárgyak utazásokról

Mikor elutazom valahova, igyekszem vásárolni helyi pólót, zenét, hűtőmágnest és régi képeslapot..

20140323_121630_resized.jpg

Néha mindet egyszerre, néha csak egyvalamit ezek közül, és van úgy, hogy elfelejtem, utána meg bosszankodom. 23 országban jártam 21 éves korom óta (a gyerekkori családi nyaralások nem számítanak), tehát a kollekcióm nem reprezentatív.

20140323_123302_resized.jpg

Ti milyen szuvenírt hoztok haza? 

Kövess Facebook is!

2014.03.23. 11:00

Az első tengeri vitorlázás

Valeriaval a Piazza Dante környékén egy pici mellékutcában található bárba mentünk, ahol a hosztom szinte mindenkit puszival üdvözölt. Egy kb. 6 fős csapat kinn cigizett a bár előtt. Bemutatott mindenkinek, a lányok kiváncsian fogadtak, nagyon jól esett a passzivitásuk hiánya. Gyorsan beugrottam a pulthoz Valeriának és magamnak rendelni egy pohár bort. A társaság az én kedvemért angolra váltott, hálistennek mindenki remekül beszélte a nyelvet. Érdeklődtek hogy érzem magam a városban, és mindenki elmesélte a saját budapesti élményét. Egy idő után azonban visszaváltottak olaszra, de nem bántam. Mosolyogva figyeltem az olasz temperamentumukat. A déli olaszok nem csak dumálnak egymással változatlan testtartásban, ahogy azt mi tesszük a kocsmák előtt állva, hanem teljes testet beleadva beszélgetnek, gesztikulálnak, mozognak, előre és hátra dőlnek, mutogatnak, szenvedélyesek. Ha én beszélek, én szimplán csak elmondok valamit. Ők nem. 

Az este alatt egy milánói és nápolyi sráccal ragadtam le, a nápolyi fiú a társaság egyik tagjának vőlegénye volt, a milánói pedig az ő barátjuk. Szórakoztatóak, viccesek, figyelmesek és okosak voltak. Élveztem minden egyes velük töltött percet. 

Közben embereket váltottunk, Valeria egyik barátnője különösen kedves volt velem, meghívott másnapra a hajójukra vitorlázni. Egy vitorlázós iskolát vezet a pasijával. Szombatonként gyakorlati órát tartanak a diákjaiknak. Megbeszéltük, hogy délben találkozunk a kikötőben a törzshelyüknek számított étteremben. Leírta a címet egy papírra. Nagyon odavoltam a meghívásért, még soha nem vitorláztam tengeren, a legjobb utolsó napos nápolyi program! Ösztönösen először Valeriának köszöntem meg, amin a lányok sokáig nevettek. De hát ha Valeria nincs, akkor nem jövök el ide, és a meghívás sincs..

Kb 01.30 körül azonban nagyon elfáradtam. Tervbe volt, hogy 02.00 körül elmegyünk egy afrikai klubba táncolni, de azt egész napos gyaloglástól erre képtelennek éreztem magamat. A két olasz srác és a menyasszony indulni készült, ezért elköszöntem Valeriatól és hozzájuk csatlakoztam. Ismét beugrottam a bárba megkeresni a hostomat, a pultnál Johnny Depp ült egyedül. Egymásra néztünk, én lesokkoltam. Aztán megráztam a fejemet és kijöttem a bárból. Most őszintén, mi ennek a racionális valószínűsége, hogy tényleg ő az személyesen? Miután kiértem, egyből elmondtam a többieknek, hogy benn ül Johnny Depp. Akkor ők is megtorpantak, hogy ne bassz, majd közösen nevettünk ezen. Mint utólag kiderült, nem ő volt az. 

2014.03.21. 10:47

Ezért jó egyedül utazni

Utolsó előtti napom Nápolyban. Kora délután begyalogoltam a városközpontba, mára nem terveztem semmit egy nagyobb sétán kívül. Mászkáltam sokat, beültem kávézókba, fényképeztem az épületeket és az embereket, és gondolkoztam. Volt min..

20140314_160950_resized.jpg

Az életemben van több pont, ami rendbetételre szorul. Az egyik legnagyobb problémám, hogy vesztegetem az időmet. Képes vagyok hónapokig nem csinálni semmit egy lezárt konferencia után. Azután meg csodálkozom, hogy le vagyok égve anyagilag... Képes vagyok olyan férfiakba belezúgni, akikbe nem kéne, és már nem lehet ilyesmit tét nélkül csinálni. Úgy érzem minden egyes lélegzetvételkor meghal egy petesejtem. Érdekes mód a gyermekvállalás kérdése mégsem ébreszt bennem pánikrohamot, bár kurvára idegesítő, mikor felületes ismerősök a koromra figyelmeztetnek tiktak okoskodó megjegyzéssel, mintha arra számítanának, hogy új információval lepnek meg. Vazze, tényleg, de jó, hogy mondod, nem tudtam, hogy 37 éves vagyok! Egyszer egy fogadáson kérdezte meg tőlem egy 4 fős társaság valamelyik tagja ugyanezt, azt válaszoltam vissza, hogy meddő vagyok, ezt is meg akarod beszélni? Ja igen, tiktakolni mindig kizárólag férfiak szoktak. 

Rá kéne jönnie a jószándékú aggódóknak, hogy harmincvégi nőknél a tiktakolással kb. olyan szinten másznak bele a magánszférájukba, mintha mi arról érdeklődnénk, hogy a feleségük milyen pozícióban szeret elélvezni szex közben. Valahogy úgy vagyok ezzel, ha itt lesz az ideje, és meg lesz hozzá a megfelelő férfi, akkor majd lesz gyerekem. Ha meg nem jön össze, lehet örökbefogadni, az a gyermek se lesz kevésbé szeretve általam, mint a sajátom. A keresztlányom iránt is olyan elvakult szeretetet érzek, hogy elképzelni sem tudom, hogy lehet valakit mégis mégjobban szeretni. Ha kellene, akár meghalnék azért a kicsi lányért. Itt ajánlanék egy zseniális cikket a gyermektelenség VÁLLALÁSRÓL.   

Nápolyban tudatosult bennem, hogy az életem gyökeres átszervezést igényel. Igazán a jobb szó a megszervezés, mert jelenleg a totális káosz a legjobb szó rá. Itt fixálódott bennem, hogy mit akarok, és csak rövid távú célokra szeretném szentelni a következő fél évemet. Ha a jelenben boldog vagyok, nem számít mi lesz később. És ha a boldogságot fenn tudom tartani, akkor a jövőmért sem kell aggódnom. Az első és legfontosabb cél, hogy nincs több idővesztegetés az életemben. A semmitevés passzivitást eredményez.

Ugyanakkor nehéz fókuszt tartani. Mindenhez úgy kellene állnom, hogy csak arra koncentrálok, amit épp csinálok, és nem szétesni, vagy elveszni a részletekben. Ez olyan, mint evés közben tévét nézni. Nem tesz jót az emésztésnek, ha evés közben másra figyelsz. 

2014.03.20. 22:19

Positanoi találkozás a londoni arisztokráciával

A tengerpartról visszafordultam és bementem egy étterembe elvitelre kávét rendelni, amivel kiültem egy kőből faragott padra. Mellettem egy szőke, nagyon fehér bőrű lány ült. Természetesen rögtön beszélgetni kezdtünk. Kiderült, hogy harmadik éve él itt rövidebb megszakításokkal. Norvég lány, aki Positanoban az antropológiai PHD szakdolgozatát írja a lassú életről és a lassú ételekről. Megosztotta velem miért szeret itt élni, hogy már ismer rmindenkit, persze jól beszél olaszul is. A beszélgetésünk alatt teljesen lement a nap. Közben elhaladt mellettünk egy fiatal lány, aki nagyot bukott a lépcsőre lépve. A közelben lévő olasz pasik kinevették. Szegényke, gondoltam magamban..

IMG_6885.JPG

Az étteremben kifüggesztett buszmenetrenden megnéztük mikor megy a következő busz Sorrentoba. Úgy döntöttem elkapom a 18.40-kor indulót. Akkor épp 18.15 volt. Újdonsült ismerősöm felajánlotta, hogy megmutatja nekem merre van a legrövidebb út a buszmegállóhoz. Lassan bandukoltunk a megálló felé, ő közben minden helyinek köszönt. Mikor az elágazáshoz értünk, ugyanaz a lány, aki korábban elesett, haladt el ismét mellettünk. Azonnal megállt és megszólított minket, hogy merre van a buszmegálló. Megkönnyebbülés volt a hangjában, mikor tudtuk a választ. Mondtam, hogy mivel én is oda megyek, mehetünk együtt is. Ő volt Katie Londonból. 

IMG_6890.JPG

2014.03.15. 09:18

Positano, a legemlékezetesebb dolce vita világ kisvárosa

Szerda délután érkeztem tizenötödik hosztom lakásába, a nápolyi Valeriahoz, aki Nápoly belvárosában lakik egy kb 300 éves házban. Egy fotóügynökséget vezet a lakásában. Neki is elképesztő méretű otthona van, mint az előző hosztomnak. Leültünk beszélgetni az étkezőben, és ott ragadtunk estig. Érkezésemkor kaptam tőle kulcsot, mondta, hogy érezzem otthon magamat és szabadon közlekedjek, ahogy jól esik. Estére főzött halat valami nagyon finom zöld körettel, amit sohasem ettem hamarabb. Ez valamilyen speciális nápolyi táplálék. Sokat beszélgettünk a nápolyi életről, a nápolyi és a magyar férfiakról. Elmesélte, hogy a nápolyiak azért nem beszélnek angolul, mert a tanárok sem tudnak rendesen. Néhány éve az egyik parlamenti képviselő javasolta, hogy vegyék ki az oktatásból az angol nyelvet. A felháborodott tiltakozás eredményeképp nem jutott tovább a javaslata. Valeria szerint ez jól tükrözi a nápolyiaknak az idegennyelvhez való hozzáállását, ha már egy honatya is azt gondolja, hogy annyira nem fontos, hogy az iskolai tananyagból is ki lehet irtani. 

Valériának egy elképesztően nyitott és szabad szellemű dolce vita életfelfogása van. Élni és élni hagyni. Ötvenközepe körül lehet az életkora, a függetlensége megtartása érdekében soha nem ment férjhez, sokat dohányzik, sokat nevet, szenvedéllyel él, rengeteget dolgozik, és ha van szabad estélye, - amire hetente kétszer sort kerít - akkor bulizik a barátaival. Angolul a couchsurfing segítségével tanult meg. Alap nyelvtudása van, de a kifejezéseivel jól megérteti magát. Ő előző este bulizni volt reggelig, ezért éjfél előtt kidőlt, én az étkezőben maradtam éjjel 01.00-ig dolgozni. 

valeria.jpg

2014.03.13. 08:53

Nápolyságok

- Nápoly az ezer pasztell szín városa. 

IMG_6763.JPG

- Az egy rémhír, hogy Nápolyt elborítja a szemét. MINDENHOL szelektív kukagyűjtők, és a családok 4 külön opció szerint gyűjtik a szemetet otthon. Ezerszer komolyabban veszik a szelektív hulladékgyűjtés kérdését, mint mi otthon. Természetesen láttam koszosabb, szemetesebb helyeket, de tényleg csak elvétve. De csak 2 éve rendeződött a szemét kérdés. Előtte mindenhol a belvárosban szeméthegyek álltak. 

- Ha a nápolyiak leállnak az utcán beszélgetni, akkor azt szenvedéllyel gesztikulálva és hangosan teszik. Ha elhaladsz mellettük, olyan mintha egy színházi jelenetet látnál.

- A robogón elől a férfi ül, hátul a nő, aki az egyik kezében telefont tart a füléhez, a másik kezével vadul gesztikulál. Csak a két combjával kapaszkodik. Bukósisak nincs rajta. 

2014.03.12. 09:29

Pompeji, séta a 2100 éves romok között

Kedden viszonylag korán keltem, és készítettem magamnak reggelit. Az elmúlt két napban összevásároltam különböző boltokban olyan alapanyagokat, amivel otthon is élnék.

20140311_104039_resized.jpg

"Itthon" ragadtam 13.00-ig, elborítottak a levelek és a munka. Utána sokadik önfelszólításra összeszedtem magamat, és besétáltam a városba. Első körben a vegán éttermet akartam meglátogatni, ami zárva volt, nem azért mert rosszkor mentem, hanem mert bezárt. Nápolyban nincs erre igény. Onnan találtam egy kedves kávébárt, és beugrottam egy cappucinora, és ha már, egy sütire is. 

20140311_132448_resized.jpg

2014.03.10. 17:00

Nem leszek soha gasztroblogger!

Matteo nagyon szereti Nápolyt, sőt mondhatom, hogy Nápoly szive Matteo testében dobog. Bár furcsamód vannak dolgok, amivel nincs tisztában. Néhány helyen láttam utcára pakolt szemetet, na nem olyan mértékben, mint az interneten nagy számban megtalálható horrorisztikus képek, de azért ott van. Hálistennek nem mindenhol. Kérdeztem a hosztomtól, hogy ez miért probléma, az önkormányzat miért nem szállítatja el? Nem volt érdemi válasza. Aztán azt is kérdeztem hogyan jutok el Amalfiba, de erre sem tudott válaszolni. Annyit mondott csak, hogy bonyolult. Matteonak minden bonyolult és komplikált. Számomra semmi nem az. Oké, mondom, majd megnézem az interneten. 

Megálltunk egy pici étteremnél ami arról nevezetes, hogy nincs étlapjuk. Bemész, odajön a tulaj és elmondja mi közül választhatsz. Van 3-4 kínálat, állítólag minden kiváló. Ha nem beszélsz olaszul megszívtad. 4 asztal van az étteremben. Én kértem halat zöldséggel. Matteo mondta, hogy oké, majd ő rendel nekem is. Beszélgettek vagy 10 percet a pincérrel. 

Az első fogás kissé hideg volt, de olyan semmi különös, nem mondom, hogy rossz:

20140309_151242_resized.jpg

2014.03.10. 15:39

Vulcano Solfatara, nézelődés a pokol kapuja előtt

Vasárnap 09.30-kor ébredtem. Elkészültem és készítettem néhány fotót a teraszról elém táruló kilátásról. Szeretnék én is egy ugyanilyet Budapestre.

20140309_100348_resized_1.jpg

Ezt közvetlenül az ablakon keresztül:

IMG_6641.jpg

És így néz ki a szobám:

2014-03-10 15.26.43_resized.png

2014.03.10. 14:40

Első éjszaka Nápolyban

Megérkezéskor a reptér várakozó aulájában pizza illat fogadott. Tizennegyedik hosztomat, Matteot nem láttam, felhívtam telefonon, de nem vette fel. Nem estem kétségbe, mert még csak 21.10 volt és 21.20-at beszéltünk meg. A második hívásra már felvette, és szólt, hogy még 10 perc és érkezik. Egy kedves ötvenes pasi tünt fel előttem, kezet fogtunk, bemutatkoztunk és azonnal elindultunk az autójához. Mondtam neki, hogy hogyan lehetséges, hogy ilyen tökéletes amerikai akcentust szedett fel, mire mosolyogva válaszolt, hogy mert ő amerikai, csak 12 éve él itt. A Matteo név miatt azt hittem, hogy ő olasz, de valójában Matthew. Az olaszok Matteozzák, az amerikai kollégáinak Matthew. Később megnéztem jobban az adatlapját, és valóban rajta van, hogy Amerikában nőtt fel. Az az igazság, hogy mikor átnézek vagy 100 adatlapot és találok 10 jót, utana nem memorizálom mindegyiket. 

Útközben megtudtam, hogy Matteo az Amerikai Kormánynak dolgozik logisztikusként, hajószállítással foglalkozik. Próbáltam egyéb részleteket után érdeklődni a munkájáról, de nem volt több mondanivalója. Megérkeztünk a lakásába, ami egy fantasztikus kb. 200 négyzetméteres óriás apartman. Kiléptünk a teraszra, és egy csodálatos látkép fogadott. Hát igen, így kell lakást választani.

10015171_10203059978041386_872946176_n.jpg

A vendégszobához saját fürdőszoba tartozik. Viszont nincs wifi, kábeles internet, semmi! Ettől a hírtől lesokkoltam, hogy lehet internet nélkül élni? A mobilján van internet előfizetés, de ez számomra akkor is nonszensz. Az internet a lakásban egyenrangú szükséglet az árammal és a folyó vízzel.. Aztan gyorsan megnyugtattam magam azzal, hogy majd hétfőn veszek egy sticker valamelyik mobilszolgáltatónál a laptopomhoz.

2014.02.18. 13:26

A magyar lányok pont úgy néznek ki, mint az amerikaiak

A második nap az amerikai vendégemmel a Kino kávézóban kezdtünk. Átsétáltunk a Margit hídon, és tartottam Ryan-nek egy kis látképbemutatót. Két latte macchiatot rendeltünk, kissé túl sok mogyoró szirupot tettek a kávéba, Ryan nem itta meg. Onnan átgyalogoltunk a vegan étterembe a Garibaldi utcába. A Jászain elmentünk egy Lush bolt mellett, Ryan azt hitte, hogy ez egy helyi oklahomai termék, meglepődött, hogy Pesten is van boltjuk. Mondtam neki, hogy a Lush olyan, mint a McDonalds, csak éppen egy angol cég. A 10 000 Ft-oson pedig azt hitte, hogy Jézus van. Meséltem neki egy picit Szent Istvánról.

A Mannaturalban vegyes tálat rendelt magának, de nem izlett neki minden a tányérról. A Szabadság téren Mangalica Fesztivál volt, körülnéztünk a standok között, de már teli gyomorral, így ő sem kóstolt meg semmit. A Deák térről felmentünk a várba. Séta közben Ryan-nek mosdóba kellett mennie, és hirtelen csak elegáns éttermeket találtunk, ahova kínosnak éreztünk bekéredzkedni. A Hilton azonban jó választásnak tűnt. Határozottan bevágtattunk, mintha ott laknánk, és felmentünk a második emeletre, ahol persze nem volt mosdó. Visszalifteztünk a földszintre, és végre találtunk egyet. 

ryan.jpg

A Hiltonból a Mátyás tempolomba mentünk, eredetileg az volt a cél, hogy csak az épületet nézzük meg belülről, de pont kezdődött a mise, így benn ragadtunk. Az áldozás alatt jöttünk el. A mise nagyon jó volt, fiatalok gitárral énekeltek számomra új és szép dalokat. A pap prédikálása arról szólt, hogy egy 52 éves nő rákos lett, de könnyed eleganciával fogadta a sorsát, mert úgy volt vele, hogy Isten biztosan csak próbára akarja tenni. Tehát nem lett depressziós, elkeseredett, hanem azt figyelte, mit akar Jézus neki ezzel megmutatni. Erről írt egy levelet 82 évesen, azaz túlélte. Ha ez velem történne meg, nem jutna eszembe, hogy Jézus csak kóstolgat, hanem a kurvaéletbe. 

2014.02.12. 18:18

Ryan, Nebraska, pitbull, heroin

FlagUSA.jpegHetvenötödik vendégem az amerikai Ryan Gillespie (38) Omahaból, Nebraskaból érkezett hozzám 4 éjszakára. Építkezéseken dolgozik, fürdőszobákat készít első sorban, de mindent meg tud csinálni, a szakmáját az apjától tanulta. A gimnázium után elment főiskolára, de a második évben kilépett, mert nem látta értelmét befejezni. Nemsokára elkezdi az önálló vállalkozását, amiben elhagyott és kifosztott házakat fog megvásárolni bankoktól, felújítja/befejezi és eladja drágábban. 2010-ben csatalakozott a CShez, 6 pozitív referenciája van vendégektől.   

Az adatlapján az tetszett, hogy kicsit hasonló az enyémhez, és az én személyiségemhez: nem túl türelmes, és brutálisan őszinte, - írja magáról - amilyen én is vagyok. A requestje meg teljesen nekem szóló személyes üzenet volt, említett minden fontos részletet az adatlapomról.

Szombat este 19.00 körül érkezett, javasoltam neki, hogy aznap ne menjünk sehova, ő is fáradt volt kimozdulni. Beültünk a vendégszobába egy doboz sörrel és két üveg ciderrel beszélgetni.

Omahaból Isztambulba repült, és ott töltött 5 napot. Nem szerette a várost, mert mindenhol írtózatos tömeg áramlott az utcákon a nap 24 órájában. Az első 4 napban szállodában lakott, az utolsó 2 napban talált CS hosztot. Egy pár hfogadta, és abban az időben a lány tag húga is ott lakott náluk. Négyesben jártak bulizni két napon keresztül. Főleg sokat vodkáztak, kevesebbet beszélgettek. Ez volt az első surferkedési élménye.

Ryan Chicagoban élt néhány évet, ott ismerkedett meg a CSel, néhány tagot hosztolt, és minden héten elment CS meetingre. Chicagoban volt egy nagy háza, és sok helye a vendégeknek, most ismét Omahaban él, a bátyja nemrég hozzáköltözött, nincs több szabad vendégszobája. A pitbullja pedig szeret a náluk alvó vendégen aludni, jelenleg úgy érzi nem túl alkalmas a körülményei a hosztolásra. Na meg Omahaba úgyse akar menni senki.

2014.02.01. 12:17

Baku, ahol a teaház a romkocsma

azlarge.gifHetvennegyedik vendégem Abdulla Abdullayev (29) Bakuból, Azerbajdzsánból érkezett hozzám két éjszakára szerda este. 2008-ban csatlakozott a CShez, 9 vendégtől és 3 vendéglátótól van pozitív referenciája. Abdullah születése szerint muszlim, de nem tartja magát vallásosnak. 

20.00 óra körül találkoztunk a kapumnál, ő már reggel megérkezett, és aznap megnézte a várat és környékét. Vett egy Budapest Card-ot és a tömegközlekedés mellett megnézte a kártya által kínált összes ingyen múzeumot. Adott nekem ajándékba egy doboz bonbont. Január 1 óta próbálok nem csokit enni, de ő volt idén az ötödik vendég/barát, aki csokoládét adott nekem. Borzasztó! Megérkezése után lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába sörözni. A vendégem fizetett nekem egy korsó cidert. Ő maga alkoholmentes sört ivott.    

Abdulla Luganoban tanul turizmus szakon egy egyetemen részben ösztöndíjas master képzésen, de ő maga is fizet 33 ezer EUR tandíjat évente. Többedmagával bérel lakást a városban. Az egyetem előtt dolgozott 9 évig és a félretett pénzéből finanszírozza a svájci életét, mivel dolgozni nem tud az egyetem mellett. Otthon történelemből szerzett alap és master diplomát. Édesapja tudós, édesanyja orvos volt. Az azeri mellett magas szinten beszél még törökül és oroszul, angolul jól beszél.  

abdullah.jpg

Baku egy rettentően gazdag város elsősorban az olajnak köszönhetően. A hivatalos minimálbér Bakuban 100 EUR/hó (Kb 31 000 Ft/hó), viszont az árak kétszer/háromszor magasabbak a Budapestinél. Csodálkozva kérdeztem hogyan képesek túlélni a helyiek? Nálunk magasabb a minimálbér és az átlagbér is, és alacsonyabbak az árak, mint Bakuban, mégis aki minimálbér körüli összeget keres Pesten, az nagyon szolíd körülmények között él meg a fizetéséből hónapról hónapra. Abdullah elmesélte, hogy Bakuban óriási méretű a korrupció. Mindenki csal és megvesztegethető, különben lehetetlen teljesítmény a túlélés. A tisztességes emberek csak vergődve tudnak megélni. Minden bakui a fizetése mellett megvesztegetéssel és csalással keres pénzt. A tanár például úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy a diákok szüleitől pénzt kér el a jobb jegyekért cserébe  A korrupció beépült az emberek mentalitásába és tudatába. Az olaj gazdagságot hozott az országnak és egy modern város épült fel belőle, a lakosság nagy része mégis nyomorog. 

2014.01.31. 13:50

Isten veled, Miki bácsi!

Ez a poszt nem a couchsurfingről fog szólni. Jancsó Mikló meghatározó szerepet töltött be az életemben, ez az írás megemlékezés egy régi barátomról.

2000-ben a Magyar Filmszemlén a Kongresszusi Központban odamentem hozzá, és remegő hangon közöltem vele, hogy a kedvenc filmem az Oldás és kötés. Hahotázó nevetésben tört ki. Miután kitörölte a könnyeket a szeméből, megkérdeztem, hogy készíthetek e róla fényképeket. Megadta a telefonszámát válaszul. Felmentem hozzájuk és fényképeztem órákig, aztán ottragadtam, beszéltem, beszélgettünk. Néhány hét múlva visszamentem, hogy levetíthessem nekik a készített diákat. Ezt a képet az akkor 79 éves Jancsóról készítettem. 

535495_10200484861665086_1018814227_n.jpg

· 1 trackback

2014.01.04. 11:48

Nem várt vendég az éjszaka közepén

6a00d8341c562c53ef0115701f6c3b970c-800wi.gifHetvenharmadik vendégem, az iráni Sassan (39) Dubajból érkezett hozzám. Egy éjszakára érkezett a request kérés, január 4-re írta az érkezés és január 5-re a távozás napját. Leírta azt is, hogy a gépe éjjel 00.30-kor érkezik Budapestre és egy napot lesz a városban, azután utazik tovább. Elküldtem neki a reptéri busz honlapját, és jeleztem, hogy éjjel már csak éjszakai buszok vannak, ami nagyon hosszú időben és körülményesen működik. Visszaírt, hogy már foglalt is helyet online a shuttle buszra. Szabaddá tettem a szombat estémet és a vasárnapomat.  

Sassan Teheránban nőtt fel, most marketingesként dolgozik az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. Dubaj belvárosában lakik egy studió lakásban, ami korábban a Le Meridien Hotel része volt, és a hotelszobából lett lakássá átalakítva az otthona. Nagyon sok fura és giccses fotó van az adatlapján, nehéz belőle kihámozni a lényeget. 28 szörfertől és 9 hosztól van pozitív referenciája. 2011 július óta tag. 

Péntek kora este feljött a 15 éves unokaöcsém hozzám, hogy gyakoroljunk a közelgő iskolai angol vizsgájára. Tanultunk, majd filmeket néztünk, valamikor éjjel 00.30-kor kapcsoltam le a Farkas c. film közepén a tévét. Nagyon nehezen aludtam el. Arra ébredtem kisvártatva, hogy csöngetnek. Visszazuhantam az alvásba, biztos csak álmodtam. Újra csöngettek. Aztán újra. Megnéztem mennyi az idő, 02.30. valaki szórakozik a kapucsengővel, nem nyitok ajtót. Aztán újra csöngettek és egyszer csak bevillant, jesszus ez a couchsurfer lesz!

Felhúztam magamra egy nadrágot és kinéztem a kapura, igen, valóban, ott állt a couchsurfernek kinéző mozgó tárgy egy nagy sporttáskával. Lementem hozzá, teljesen kábán. Erre elkezdett sűrűn elnézést kérni. Mondom, holnapra vártalak. Lett egy kis kavarodásos vitatkozás a kapuban, közel voltam ahhoz, hogy elküldjem, de mégsem teszünk valakit az éjjel közepén az utcára. (Igaz még be se került). Szóval jeleztem menjünk be. Elmondtam neki, hogy a requestjét 4.-ére írta, és ma 3.-a van. Mire a válasz, nem, már 4.-e van, hiszen 02.30 van, azaz 4.-e. Mondom jesszusom, ha éjszaka érkezel, akkor mindig annak az éjszakának a napját jelölöd be a requestben, amikor érkezel, az teljesen mindegy, hogy éjfél után vagy előtt érkezel. Azaz ma 3.-a éjszaka van.

Screen Shot 2014-01-04 at 11.58.08.png

Fáradt voltam vitatkozni, megmutattam a szobát, elpakoltam a kanapéról a tanulós cuccainkat. - Van hálózsákod? - kérdezem. - Nincs - jött a válasz. Remek. Ráraktam a már hálistennek kihúzott kanapéra egy lepedőt. Közben jelezte, hogy nem kell. Nem akartam visszavágni, hogy bocs, de a higénia miatt kell. Takaróm nem volt, mert azt az unokaöcsém használta, mindkettőt, mert fázós. Megjegyeztem, hogy nálam alszanak a gyerekek. Kids, ráadásul többes számban mondtam, és nem azt mondtam, hogy my nephew. A my kids az drámaibb, és már kicsúszott, nem volt kedvem korrigálni. És az is igaz, hogy a "gyerek" 15 és 1/3 éves és 182 cm magas. Később eszembe jutott, hogy van egy pokróc a vendégszoba sarkában. Visszamentem a szobába. A srác ruhástól még a kabátjában feküdt a kanapén. Csak a cipőjét vette le. Ráterítettem a pokrócot, közben ezerszer bocsánatot kért. Visszamentem aludni, de rohadt nehezen aludtam el, legutoljára, mikor csekkoltam az időt, akkor 03.30 volt. 

2013.12.28. 08:57

A kedvenc vendégeim 2013-ban

Sok sok pozitív és semleges hatással voltak rám az idei vendégeim (is), és néhány negatív élmény is ért. Voltak olyan szörferek is, akik belopták magukat a szívembe, vagy valamilyen szempontból fontossá váltak nekem, és volt akivel rövidebb-hosszabb ideig barátok is lettünk. Szinte mindegyikkel tartom azóta is a kapcsolatot. Csak a számomra 6+1 legfontosabbak vendégről írok itt egy kis listát. (Rajtuk kivül volt még számtalan nagyon jó couchsurfing hosztolásom, csak azok az élmények mikro-barátság élmények maradtak, addig voltunk kapcsolatban, amíg nálam laktak, vagy távozásuk után már nem voltak rám hatással.) Lássuk kik is voltak a legfontosabbak időrendben.  

Januárban Ariel látogatott meg Izraelből. Vallásos zsidó srác volt, az első napokban még megilletődtem a reggeli szertartásos imádkozásától. Nem jelezte hány napra jönne, de egy hét után meg kellett kérnem, hogy menjen el. Nem azért mert rossz társaság volt, hanem egyszerűen csak elfáradtam a hosztolásába. Ebből lett egy kis félreértés és sértődés is. Ő volt a második vendég, akivel vidékre utaztam, pontosabban a szülővárosomba Egerbe, két napra. Megnevettetett, megnyíltunk egymásnak és igazán felszabadultan éreztem magam a társaságában. Vele távozása után még jó darabig tartottuk a kapcsolatot, de ma már nem igazán. 

735191_10200253183993289_1033110590_n.jpg

Júniusban találkoztam a perzsa Sean-val, az Iránban felcseperedett, de már 20 éve Torontóban élő professzorral. Néhány napot lakott nálam, igazán intellektuális értékű volt a vele eltöltött idő. Kiemelkedően okos pasi, tanultam tőle néhány fontos dolgot. Igen aktív napokat töltöttünk el együtt. A FB-n barátok vagyunk, de ma már nem tartjuk a kapcsolatot.