2017.10.21. 13:09

Skócia utolsó 34 órája, azaz hogyan szívjunk meg mindent, amit csak lehet. I. rész.

A harminckilencedik és a skóciai utolsó hosztom a mexikói Oscar (30) volt, aki épp a PhD-ján dolgozik a glasgow-i egyetemen. Arról írja a doktoriját, hogy a ruha vásárlási szokásaink hogyan befolyásolják a környezetszennyezést. Szerda délután érkeztem hozzá a Scottish Equity Partners tárgyalásom után. Ohh, apropó, az entrém katasztrófálisan sikeredett. Odamentem időre a megadott címre, és a ház egy lakóház volt, és nagyon nem volt ott SEP iroda. Az utca egy extrém meredekségű út alján volt. Ekkor rákerestem az iroda címükre, és kiderült, hogy a kontaktom rossz címet adott meg, nem a 17. számnál vannak, hanem a 27-ben. Ohh fuck. Gyorsan írtam nekik levelet, hogy késem, majd a gurulós bőrönddel és a hátizsákommal sietve, rohanva felmásztam az utca tetejére. Mikor a házhoz értem, beengedtek a kapun, az iroda a harmadik emeleten volt, a lift pedig.... nem működött. Oh fuck2.

Elindultam felfelé, de a bőröndömet már nem volt erőm cipelni, ezért lenn hagytam. Beléptem az irodába, szakadt rólam a víz, letettem a hátizsákom, majd közölték, hogy a lift jó, csak gyakran benn ragadnak az emberek, küldjem fel a bőröndöm. Leszaladtam, felküldtem, majd megkértem a recepcióst, hogy tegye félre a táskáim és mutassa meg a mosdót, ahol rendbetehetem magam. A korábban egy Starbucksban feltett sminkem egy része lefolyt az izzadságtól, és kellett néhány papírtörülköző, amíg viszonylag normális kinézetűvé varázsoltam magam. Miközben bámultam magamat a tükörben, eszembe jutott egy menő kockázati befektető barátom, aki nem szereti ha bárhol névvel emlegetem, szóval nevezzük Bélának. Ő is ugyanazt csinálja, mint a SEP, csak egy nullával kisebb tételben. Szóval eszembe jutott, hogy mit szólna hozzá, ha most felhívnám és elmesélném neki, hogy hogyan kerültem az irodába, és most itt bujkálok a mosdójukban, amíg nem változom emberré. Valszeg most néhány káromkodás közben elmagyarázná, hogy a táskákat egy csomagmegőrzőben kellett volna hagynom, és 15 perccel hamarabb taxival kellett volna érkezni a helyszinre, ami éppenséggel Skócia legnagyobb kockázatitőke társasága, szóval jó lenne komolyan venni és nem leégetni magamat és a rendezvényemet, mindezt azért, mert spórolni akartam 10 fontot. Az van, hogy hozzájuk mindenki autóval érkezik, valszeg bőröndök nélkül. De kimentettem magammal a recepciósoknál, hogy bocs, én épp utazom az országban, ez most más. Bélának is elmagyaráznám, hogy ez rendben volt, ő meg nagyon nem értene egyet. 

Szóval délután ücsörögtem Oscar kanapéján, aki nagyjából elmesélte az egyetemi életét, és azt is közölte, hogy ő most nagyon dolgozik, de megbeszéltük, hogy a koncert után találkozunk otthon, és majd dumálunk még. Adott nekem kulcsot, majd elrohant a könyvtárba. Én ott maradtam a nappaliban, és dolgoztam, majd későn vettem észre, hogy már régesrég el kellett volna indulnom a Nick Cave koncertre. Gyorsan összekaptam magam, benyúltam a zsebembe, megtaláltam a budapesti kulcsomat, amit rádobtam a bőröndömre, hogy ez nekem most nem kell. Feltúrtam az összes cuccomat, de.... nem találtam meg a lakáskulcsokat. Fuck3. Megnéztem a bejárati ajtót, és örömmel konstratáltam, hogy kívül nincsen kilincs, így csak elég lesz behúzni az ajtót, amikor távozom. Ezt tettem és közben írtam egy sms-t a hosztomnak, hogy nem találtam meg a kulcsukat, leléptem a koncertre, de majd találkozunk, ha hazaértem itthon. Sorry, az ajtót behúztam, szóval minden rendben van. 

Az utcán zuhogott az eső, gyorsan rájöttem, hogy a google maps nem fog segíteni, hogy megtaláljam a Hydrot, mentem előre az utcán, a Helly Hansen vitorláskabátom megmentett a szarrá ázástól, de arra nem adott lehetőséget, hogy közben a telefonomon csekkolhassam az utirányt. A mobilom nem vízálló. Kisvártatva jött egy taxi, leintettem, és időben érkeztem a koncertre. 6 fontot fizettem egy olyan hosszú útért, ami itthon is pont ugyanannyiba kerülne forintban. 

A koncertjegyet az utazásom előtti napokban vettem 5 perccel azután, hogy értesültem róla, hogy Nick Cave ugyanaznap lesz Glasgowban, mint én. Már csak a kakasüllőre volt jegy, ahova én elvileg soha nem vennék jegyet, de itt nem volt más választásom. 45 fontért láthatom a hősömet 3 centiméterben. NC koncert tökönszúrós zenéje aznap este különösen illett a hangulatomhoz, ugyanis előtte 2 nappal dobott ki a barátom sms-ben. A szektorellenőrök azután visszaküldtek a földszintre, hogy a szektorom zárva van, máshova lesz a jegyem, de az új jegyemet a reseated pultnál fogják ideadni. Kérdeztem, hogy nem lehetne, hogy csak leülök valahová? Mindjárt kezdődik a koncert! Nem. Jól jártam a végén, mert az új jegyem jobb helyre szólt, mint az eredetileg megvásárolt. Nick Cave 4 cm lett legalább! Aztán a következő 2 órában életem legcsodálatosabb koncertélménye volt. Volt olyan pillanat is, amikor potyogtak a könnyeim. Ez akkor volt, amikor Cave elénekelte a I need you című számát. Ezt úgy tette meg, hogy a színpadon leült egy bárszékre, és a szokásos Caves hullámzó felsőtestmozgásokkal előadta a számot, majd felállt, és az utolsó sorokat mikrofont leengedve némán üvöltötte felénk. "Just breathe, just breathe. I need you"

És hogy miért volt ez olyan fájdalmasan megható, amiért itattam az egereket? Mert Cave 15 éves fia LSD hallucináció következtében 2015-ben lezuhant egy szikláról Angliában, ahol laktak korábban. Cave azóta nem koncertezett sehol, és ez az első turnéja. Majd kiadott egy lemezt, aminek több dala a fia halálának feldolgozásáról szól. Ez a dal minden sora a halálának eseményéről szól. Ez nem olvastam sehol, de eléggé egyértelmű. Ahogy ezt a dalt elénekelte, minden sorában, arckifejezésében és mozdulatában benne volt a gyászoló és önhibáztató apa elképesztő mértékű szenvedése. 

Nagyon szeretnék elmenni a bécsi koncertjére is, de már csak szintén a kakasüllőre van hely. Viszont úgy lenne jó elmenni, ha az első sorban vagy a dühöngő bal oldalán elkerített négyzete mellé lehetne álló jegyem, mert NC behajol a tömegbe és megfogja a rajongók kezét, a rajongók meg mindenét. És a koncert utolsó 20 percében meg többször átmegy a tömegen keresztül az elkerített négyzetbe. Szóval egy ilyen fogdosós élményt vele semmiképp nem hagynék ki. De nem lesz ilyen, mert se Prágában, se Bécsben nincs már állójegy. 

A koncert végén elindultam haza, és belefutottam egy parkba. Még mindig esett az eső, megnéztem a térképen hogyan lehetne a parkot elkerülni, ennek megfelelően újraterveztem az utat, és 70 perc gyalogra hosszabb lett. Na ezt nem. Bementem a parkba, ahol.. nem volt közvilágítás. Fuck4. Mentem előre, és nagyon beszartam. Visszamentem a bejárathoz, toporogtam a kapunál, vívódtam, hogy most gyalogoljak 70 perccel többet vagy legyek bátor csaj. Taxi persze sehol. A környék teljesen üres volt. Úgy döntöttem, hogy visszamegyek a parkba. Nehogymár pont most raboljanak ki/verjenek meg stb. Bemerészkedtem a parkba, a hold fénye világított, amire még rásegítettem a mobilommal, és időnként néztem a google mapset, hogy ne kacskaríngózzak feleslegesen a parkban és tényleg találjam meg a legrövidebb átvágási útvonalat. Egy kibaszott lélek nem volt a parkban, csak a fák neszezését lehetett hallani. Futni lett volna kedvem, de mivel alig láttam az utat magam előtt, nem mertem bevállalni egy esetleges balesetet. Aztán végre kiértem a parkból, onnan még 15 perc gyaloglásra hazaértem. Csöngettem.. csöngettem.. nem voltak otthon. Éjjel 12.30 van Fuck5. 

Felhívtam a hosztomat, ki volt kapcsolva. Küldtem sms-t, hogy jöjjön haza, mert késő van, aludnom kell, és egyébként is. Benéztem az ablakokon, teljesen sötét volt, az ágyak üresek. Földszinten laktak az utcára néző ablakokkal. Leguggoltam a bejárati kapuhoz, támasztottam a hátamat, és elkezdtem istentelenül röhögni, hogy nem lehetek ilyen szerencsétlen. Fáradt voltam és elegem volt. Rágugliztam a környező hotelekre. Találtam egy hostelt 70 fontért, de 20 perc gyaloglásra volt. Nem volt hozzá kedvem, és közben villództak be az agyamba azon kérdések, hogy az egy dolog, hogy alszom valahol máshol dárágán 3 órát, és visszajövők 04.00-kor, de mi van, ha akkor sem lesznek a fiúk még itthon? Minden cuccom és útlevelem benn van a lakásban. Fel le mászkáltam a ház előtt, áldottam magamat, hogy szuper a kabátom és a cipőm, nem ázik át. Majd.. odaléptem az ablakukhoz és benyomtam.. és kinyílt! Nem lehet ilyen mákom baszkiiii... de igen! Bemásztam az ablakon, és közben azon imádkoztam, hogy valamelyik inszomniás szomszéd ne hívja ki a rendőröket, amiért épp most törnek be valakihez. Benn voltam a lakásban. Dobtam egy sms-t Oscarnak, hogy minden oké, bemásztam az ablakon és becsuktam magam után. A szobámban felvettem a bőröndre dobott pesti kulcsomat, ami... nem a pesti kulcs volt, hanem az itteni. Csak ennek és az én kulcsomnak is pont ugyanolyan a bilétája. Majd levettem a ruháimat, beállítottam az ébresztőt 04.05-re és biztosítékként megkértem az egyik barátomat, hogy hívjon fel 04.00-kor, és beszédültem az ágyba. Azonnal elaludtam. 

Folytatom

Kövess Facebookon is. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr6913047216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedélyes Paraszt 2017.10.22. 15:25:48

ej, bogaram, a sok fakkot mind magadnak koszonheted. kulcs nekul kilepni egy lakasbol? luzerevagy? jaaaaaaaaj. sms-t kuldeni valakinek, hogy jojjon haza, mert neked aludni kell? luzerevagy? beleszarneke?

ejmiako 2017.10.22. 16:31:08

Nagyon érdekes volt.
süti beállítások módosítása