A szégyenlősségről írtam már korábban, legutóbbi vendégem azonban minden szint felett kimaxolta ezt a fogalmat, legalábbis abban a mértékben, ahogyan én még sohasem találkoztam vele.
Aleksandra, a százötvennyolcadik (26) litván vendégemet Vilniusból két éjszakát hosztoltam, 2014-ben csatlakozott a CS-hez és 13 vendégtől van referenciája, ő maga néhány alkalommal szörfölt. Első nap kora este érkezett, beszédes, jó hangulatban voltam, gyakorlatilag én beszéltem egész este, ő figyelt, egy-két szóval reagált. Betartottam a dialógus alapvető kritériumait, miszerint 40 másodpercig beszélj egy huzamban maximum, majd tarts szünetet, hogy a másik is reagálhasson a mondandódra. Nos, mivel ő ezekben a szünetekben is csendben maradt, visszakérdezésre nem reagált, így folytattam, majd átváltottam történetmesélős-monológ üzemmódba. Főleg az egészséges életmódról, sportról, életmódváltozásról beszélgettünk. Na meg arról, hogy milyen kétnyelvűként felnőni, és ő inkább orosz, mint litván, hiszen a szülei is oroszok. Viszonylag korán lefeküdtünk aludni. Ágybabújáskor suhant át az agyamon, hogy opsz, egész este én beszéltem, ezt holnap orvosolni kell!
Másnap délután a Smartfit terem előtt találkoztunk a Király utcában. Előző este rábeszéltem, hogy jöjjön el velem TRX órára. Nem nagyon kellett győzködni, mondta, hogy sosem próbálta még, így legyen. Némi tapogatózó kérdés után kiderült, hogy a vendégem nem sportol és konkrétan nem sportolt semmit soha, leszámítva a gimnáziumi kötelező testnevelő órákról. Alex jelentősen túlsúlyos is volt, olyan 30 kg extra volt rajta.
Felértünk a lányöltözőbe, körülnézett, majd feltette első kérdését (és egyetlen kérdését, amit a két nap alatt feltett nekem) -Itt fogunk öltözni? mondom - Igen, ez a lányöltöző. Alex fogta a táskáját, és bement a WC-be, és ott öltözött át. Én a többi lánnyal a közös helységben a szekrények előtt.
Az órát a maga szintjén teljesítette, de én folyamatosan segítettem neki. A TRX-ben az a jó, hogy az is végig tudja csinálni, aki sosem sportolt, vagy aki elit atléta, vagy aki akár gerincbeteg. Csak a kötelek beesési szögét kell állítani, és minden gyakorlat könnyen végezhető. Például a guggolások, ha valaki túlsúlyos és nem sportol, helyes technikával max 5-10-et tud megcsinálni, viszont úgy, hogy tartja a hurkokat, és a terhelés nagy része a köteleken, azaz a karján van, sokkal könnyebb mélyre lemenni, és főleg a helyes, egyenes gerinctartást megtartani.
A talajgyakorlatoknál ő és én is a matracon maradtunk, nem hurkoltuk be a bokánkat a TRX-be, mivel nekem még nincs olyan erős a törzsizmom, hogy megtartsa a teljes testemet vízszintesen, ugyanakkor félek is megterhelni a gerincem lumbális szakaszát. Alex pedig az életfunkciói ellátására alkalmas izomzattal rendelkezik.
A TRX órákban még azt szeretem, hogy a Smartfitben két különböző edző tartja az órákat, mindegyik másik stílusban, és az órák felépítését is minden héten változtatják. Mindenkinek szívből javaslom ezt a sportot, aki állóképességet és egységes tónusos izmokat szeretne az egész testére. Emellett rendszeresen futok, ezért kell egy hetente egyszer végzett keresztedzés, ami más izmokat kapcsol be a testemben. A TRX ráadásul az egyik legjobb törzsizom erősítő program, amellett, hogy kiemelten koncentrál a lábizmokra, a váll, hát és karizmokra is. Augusztus óta járok hetente egyszer, amit sokszor kihagyok, és bikram jógázni megyek helyette az elmúlt egy hónapban, de már nagyon szépen látszódik az eredménye a karomon és a hátamon is, ami egész biztos nem a futás alakított ki.
Óra után visszamentünk az öltözőbe, Alex ruhástúl eltünt a zuhanyzóban, magára húzta a függönyöket, lezuhanyzott, és a fülkében öltözött fel. Én még ilyen fokú szégyenlősséget nem láttam női öltözőben. Mondjuk vélhetően a szégyenlős lányok, akik a Smartfitbe járnak, hazemennek a sportcuccukban, és otthon zuhanyoznak le/öltöznek át. Nálam is ezt csinálta, a fürdőszobában öltözött át minden alkalommal, előttem maximum a cipőjét vette le. Ezt betudtam annak, hogy frusztrálja, hogy kövér. Szemétség ilyet leírni?
Hazafelé menet már konkrétan őt akartam beszéltetni, ki is az a személy, akit vendégül látok? Tettem fel az általános kérdéseimet, belekeverve szokatlanokat is, hátha kizökentem. Kb. fél órát próbálkoztam, majd egyenesen megmondtam neki, „na jó, most úgy érzem magam, mintha riporter lennék, te meg valami interjú alany lennél, így nem lehet beszélgetni.” És ő erre se mondott semmit! Basszus, én legalább kimagyaráznám, vagy azt mondanám, hogy fáradt vagyok, bocs, de ő nem szólt semmit. A „beszélgetésünk” konkrétan abból állt, hogy én feltettem neki egy kérdést, amire ő 1-2 szóban válaszolt. Sosem folytatta a fonalat.
Hazaértünk, és én úgy döntöttem, hogy addig nem szólalok meg, amíg ő nem mond valamit. És konkrétan az történt, hogy hazaérkezésünk után hulla csendben voltunk. Majd kb. két órával később odalépett hozzám, hogy átadja a thank you giftjét, ami egy tábla kézműves csokoládé volt. Szabadkozott picit, mivel akkor már tudta, hogy nem eszem csokoládét, de megnyugtattam, hogy a szüleim házassági évfordulója közeledik, én konkrétan terveztem a szüleimnek csokoládét venni, amit ő most megoldott nekem, és édesanyám nagyon fog neki örülni. Azaz engem is boldoggá tett ezzel a csokival.
Aztán visszaült a mobiljához, itta a teákat folyamatosan a konyhában, és ismét csend telepedett ránk. Lefekvés előtt még elbúcsúztam tőle, és jeleztem neki, hogy nem fogok hajnali 4-kor felkelni, amikor ő lelép. Válasz - Ok. Semmi good by, thank you for hosting me, satöbbi satöbbi. Konkrétan NEM BÚCSÚZOTT EL, csak én tőle. Másnap elment. Nem hagytam róla referenciát, mert a couchsurfing megváltoztatta a referencia rendszerét: korábban lehetett a pozitív és negítív mellett semleges referenciát is írni. Én semlegest írtam volna róla, mert rossz élmény ugyan nem volt, de senkit sem akarok hosztolni, aki kussban van 2 napon keresztül.
A CS-nél be kell jelölni a referencia írásának kezdetekor: „I would host them again” vagy „I would not host them again" rublikákat. Nos, ha az utóbbit klikkelem be, akkor negatív referenciaként jelenik meg nála. Nem hosztolnám újra, de negatív refit semmiképpen nem hagynék, mert szegény nem tehet róla, hogy antiszociális. Vagy inkább tehet, de ezt most hagyjuk. Fogalmam sincs mi van a háttérben. Lehet, hogy valami óriási trauma érte mostanában. Viszont egy nagy kérdés bennem, hogy miért couchsurfingel, amikor ennyire nem neki való?
Budapestről Párizsba utazott, elmesélte (azaz válaszolt a kérdésemre), hogy egy ismerősénél fog lakni, de próbál folyamatosan CS kéréseket küldözgetni. Kérdezem: - Miért akarsz Couchsurfing-szállást, ha van már ismerősöd, akinél maradhatsz? Mire ő: - Mert sokkal jobb (more fun), ha olyannal tölthet időt, akit még nem ismer. Majdnem kibukott belőlem a következő kérdés, hogy neked ugyan mitől lenne jobb? De inkább nem tettem, nem bunkózunk a vendéggel.
Persze van ennek egy olyan olvasata is, hogy tökre lehet, hogy ő totálisan jól „szórakozik”, azaz neki élmény, ha másokat hallgathat, csak éppenséggel nem közli a véleményét, mondandóját a beszélgetőpartnerével. Azaz ő a világ legpasszívabb embere. Ebben az a borzasztó, hogy kérésre se közli a véleményét semmiről. Egyenesen elmondtam neki, hogy ez rossz nekem, hogy semmire nem regál semmit, amit mondok, és ettől rosszul érzem magam, de erre se reagált. Nem védte meg magát, nem keresett kifogásokat, egyszerűen némaság volt a válasz.
Létezik olyan, hogy valakinek SEMMIRŐL ne legyen véleménye, azért nem szólal meg? Nem hiszem. Megnéztem a lány referenciáit, de mindenki nagyon semleges, általános refit írt, kb. amit mindenkiről lehet írni. Ilyet akkor irunk, ha udvarias referenciát akarunk valakiről hagyni, de különösebb mély benyomást nem tett ránk a másik.
Vannak olyan emberek is, akiket egyszerűen általánosan nem érdekli a másik, vagy szimplán csak én nem érdeklem. Van pár ember, akivel szoktam beszélgetni, alkalmanként, és ők soha semmilyen kérdést nem tesznek fel rólam. Viszont ha én kérdezek, akkor szivesen reagálnak, kifejtik a véleményüket magukról, vagy ami a beszélgetés témája, de soha nem kérdeznek vissza, hogy veled mi van, vagy te ezt hogy gondolod. Elmondhatom persze én is, de magam kell felhoznom a témát, azaz beszélni az én véleményemről, vagy saját magamról, ha épp közléskényszerem van. Szokott egyébként velük is.
Ennek ellenére viszont szeretek velük találkozni, mert nagyon érdekes, amit mondanak, okos és szórakoztató férfiak. Szóval az is élmény nekem, ha csak őket hallgatom, és nem beszéltünk semmit rólam. Na meg van úgy, hogy beszélünk, ha én magamtól nekikezdek egy saját sztoriba, mindketten mindig meghallgatták :-) Mivel mindketten elég különlegesek, ezért nekem így is jó velük egy beszélgetés, és túlságosan is offenzivnek érezném, ha szimplán nekik szegezném a kérdést: - Hé, te valójában azért nem kérdezel rólam soha, mert szimplán nem érdekel ki vagyok és mi van velem, ugye? Haha. Ha például tetszik nekik egy nő, ahhoz biztosan vannak kérdéseik.
Az egyik pasit közel 20 éve ismerem, és évente egyszer elmegyünk kávézni, a másikat szűk egy éve. Mindketten híresek a saját szakmájukban. Mások már annak is örülnének, ha legalább egyszer dumálhatnának velük fél órát, akármiről. És valahogy így vagyok ezzel én is, örülök, hogy beszélgetnek velem, de persze jól esne, ha én is érdekelném őket. Sajnos nem. Sokszor nem is értem, hogy mindketten miért avattak be nagyon bizalmas, személyes dolgaikba. Gondolom ők csak szeretnek velem dumálni, de a személyem nem érdekli őket. Ezen a téren én viszont maximalista vagyok, azaz kicsi korom óta a mai napig nagyon érdekelnek az emberek. És akivel időt töltök, beszélgetek hosszasabban, arról szivesen kérdezek, és reagálok is a dolgaikra, mert érdekel. Szerintem jó riporter lett volna belőlem. Vagy bíró. Vagy nyomozó.
Alexnek, a vendégemnek nincsenek barátai, se párkapcsolata. Ezt ő mesélte magáról, miután rákérdeztem. Munka után hazamegy, egyedül él, egyedül van. A szégyenlősséget nem keverem össze azzal, ha valaki antiszociális. Alex szégyenlős ÉS antiszociális. Van több szégyenlős barátom és családtagom is, mind beszélnek, reagálnak, véleményeznek bármi is szóba kerül közöttünk, a különbség abban van, hogy idegenekkel nem tudják ugyanezt ilyen könnyedén, azaz sehogy. És persze ők se öltöznek át előttem, akkor se, ha egyébként rettentő csinosak. A mások előtti meztelenkedés, vagy alsóneműben szaladgáláshoz kell egy lazaság.
Engem spec nem zavar, szégyenlős és nem szégyenlős barátaim, családtagjaim, vendégeim előtt is simán meztelenkedek, sosem zavart a testem, akkor sem, amikor kövér voltam. Ha van nálam valaki, és nagyon meleg van nyáron, akkor egy bugyiban, és melltartóban is képes vagyok egész nap lenni. (nincs légkondim). Fürdőszobából/fitness terem zuhanyzóból kijövök meztelenül mások előtt is, és napozni is meztelenül szeretek, ha lehetőségem van rá, és van hozzá elzárt privát tér. A férfi couchsurferek előtt nem szoktam fehérneműben/meztelenül lengeni, mivel betartom az alapvető szociális normákat. Kivéve ha melegek, akkor mindegy. Az egyik legjobb barátom, Emiel, homoszexuális, amikor meglátogat néhány napra, reggelente mindig átmegyek hozzá, és bebújok mellé az ágyba, miközben nincs rajtam semmi (a hetero férfi barátaimmal ilyet nem csinálok, meg is lepődnének), csak egy bugyi, és egy póló, na az mondjuk vicces, de hát olyan, mintha a tesómhoz másznék be az ágyba. Kiváncsi, nem szégyenlős, ölelgetős, bújós barátság a miénk.
Alex hagyott rólam referenciát, pozitívat.
Kövess Facebookon is!
