2016.04.11. 09:22

Úristen járok!

Márciusban 10 napot töltöttem a Országos Gerincgyógyászati Központ IV. emeletén egy porckorongsérv fúzióval műtét miatt. Ez a sorozat a műtét utáni időszakot mutatja be a lehető legrészletesebben. Betekintést adhat azoknak, akik hasonló műtét előtt állnak. Minden eset viszont más, és mindenki másképp reagál. Az enyém csak egy példa rá, hogy ilyen is lehet. Mások sokkal gyorsabb, vagy akár lassabb fizikai és lelki talpraállással jönnek/jöttek ki belőle. Íme a sorozat befejező része.  

Előzmények: Első rész, második rész és harmadik rész. 

Szombat

Délelőtt megjelent Dr. Bánk András a szobámban egy másik orvossal. Levették a kötést, közölte, hogy gyönyörűen néz ki a sebem, nem tudtam egyetérteni vagy megcáfolni, mivel nem láttam semmit. Utána megvizsgált a szokásos gyakorlatokkal, amit eddig is minden nap végeztek rajtam a kollégái. Reflex vizsgálat, lábfej feszítés előre, hátra, stb. Utána megkértem, hogy mutassa meg a röntgent. Kérdezte, hogy van-e lesugárzó fájdalom, mondom a talpamban ott van továbbra is, főleg éjszaka, ahogy eddig a műtét előtt is. Az érzékelenség is ott van, állítólag ez hónapok, amíg visszatér majd. A lesugárzó talpfájdalomnak pár héten belül el kell múlnia.

Egyébként az a furcsa, hogy már nincs ott a sérv, ami nyomja az ideget, nem értem miért fáj még mindig. Mondta, hogy kapni fogok 5 napig egy infúziót, amiben lesz magas dózisú fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő, valamint naponta háromszor szintén szednem kell a fájdalomcsillapító gyógyszereket. És nem szabadott volna leállnom a gyógyszereimmel, majd második este megterhelni a gerincemet egy 30 perces mászkálással, ezért merevedtem le az éjszaka. Megkértem rá őt és a kollégáját is, hogy segítsen elintézni, hogy amíg itt vagyok járjon hozzám a gyógytornász.

Bementünk a szobájába, megnéztük a felvételt, nem néz ki rosszul tényleg, újra van porckorogom cementből. Meg ott virítanak a csavarok négy oldalt a csontjaimban. 

porckorongsérv énblog

Utána beszélgetett velem egy órát. Úristen :-) Teljesen meg voltam hatódva. Elmondtam neki, hogy rosszul viseltem, hogy nem foglalkozott velem (többet), beszéltünk a kezelésemről, meg dumáltunk utazásokról, munkáról, családról. Később az egyik barátom erről azt mondta, hogy a sebészek nem igazán haverkodhatnak a betegeikkel, jobb nekik, ha feladatként tekintenek rájuk, és nem "emberként". Ha minden szimpatikus betegekkel összebarátkoznának, utána nagyon nehéz lehetne elvégezni rajtuk egy esetleges újabb operációt. 

 

Bevettem a déli gyógyszereket, majd délután 15.00-kor visszakötötték a branült az infúzió miatt. Hálistennek már sokkal kisebb tűvel. Harmadik kísérletre sikerült egy palack víz megivása után egy kisebb tűvel, mint ami tervbe volt. Pukkanósak a vénáim. A nővér is elmondta, hogy amiket mostantól kapok gyógyszereket, be kell vennem, és nincs önhatalmú felülbírálás. Mindenkinek megígértem, hogy jó kislány leszek. 

Délután bejöttek a szüleim, ők persze minden nap jöttek, és hoztak rizskókot, ami a kedvencem. Anyu betette a folyosó hűtőjébe. Már ettem rendesen napok óta, mert a kórházi kaja itt FINOM. Reggelente rozsből készült zsömlét hoznak, este teljes kiörlésű kenyeret, általában sajttal és vajjal, mert én vega menüt kértem. Minden főétel gazdag, izletes, így nézett ki az aznapi menü. 

porckorongsérv énblog

Délután megjelent nálam a gyógytornászom, Ági, és megtornáztatott, utána kisvártatva befutott a gyógytornászok vezetője, Kata és megkért rá, hogy álljak fel az ágyamból és sétáljak el az ajtóig majd vissza. Roller nélkül. Ohh nem, nem fog menni, de, próbáljam meg. Katából olyan nyugalom, biztatás és pozitív karma sugárzott, hogy egyből elhittem mégis neki, hogy meg tudom csinálni. Elengedtem a rollert, és a talpaimat a földön csúsztatva eljutottam a szélső ágyig. Itt megkért rá, hogy visszafelé próbáljam meg rendes emelt léptekkel. - Félek, - Ne féljen. Megpróbáltam, sikerült, utána lerogytam az ágyra. Szegény szüleim mindezt végignézték, vélhetően nem jutott eszükbe az életem első lépései, mert az csak pozitív emlékhez kötődik. Ez meg itt most nem az. A gyógytornász Megemelte az ágyam magasságát is, és onnantól kezdve sokkal könnyebb volt kikelni belőle. 

Este megérkezett a nővérem is, beszélgettünk, majd átment a szomszéd szobába, mert ott meg a volt barátja feküdt. Közben eszembe jutott a rizskókom a hűtőben, és kimenetem érte, megfogtam, visszaültem vele az ágyamra és hirtelen bevillant, hogy aztakurva, a roller nélkül mentem ki érte, és fel se tűnt!!! Úristen, JÁROK!!! Közben elkezdtem furcsán érezni magam a tramadoltól, kimentem újra a folyosóra és összefutottam újdonsült haverjaimmal (betegtársaimmal). Sétáltunk egy folyosónyit, én szinte lebegtem a boldogságtól, aztán elkezdtem szédülni, és nem tudtam egyenes vonalba menni, ezért visszamentem a szobába. A tesóm visszajött 1 óra múlva, és neki is megmutattam kinn, hogyan tudok járni. Ez valami földöntúli öröm és megkönnyebbülés érzése volt, nem igazán az a tipikus szakmai sikerélmény, amit a munkám során már megéltem sokszor, hanem ez valami teljesen más "megcsináltam" vidámság volt. 

Vasárnaptól Szerdáig

Innentől felgyorsultak az események. Már roller nélkül jártam ki a mosdóba, és minden nap lépcsőztem is 4-5 emeletet naponta többször. Két nap alatt hozzászoktam a tramadol mellékhatásaihoz, és már nem voltam zizi tőle. A hangulatom visszatért majdnem a szokásos állapotba, nem voltam (nagyon) lehangolt többé. Szerdán benézett hozzám még a sebészem, aztán felvettük magnóra Kata gyógytornásszal egy erősebb gyógytornát és lementem a Dr. Varga Péter Pálhoz is, a kórház főigazgatójához, hogy beszélgessünk és megegyem az összes sütijét. Két órán keresztül ültem az irodájában, és közben csak egyszer keltem fel egy percre. Ez mondjuk nagy hülyeség volt, mert nem szabadott volna még ülnöm 5 percnél tovább. Lement az utolsó infúzió, majd értem jött (egy másik) Péter barátom, hogy hazavigyen. 

5 héttel a műtét után

Az első hat hét a szövetgyógyulás ideje. Ülni és állni maximum 5 percig szabad egyszerre, feküdni másfél-két órát, majd felkelni, csinálni valamit, tornázni, elmenni sétálni, addig amíg nem fájdul meg a derekam. Ezt a körforgást ismételni. Emelni, előrehajolni nem szabad. Hat hét után már egyre többet ülhetek egyhuzamban, gyakorlatilag visszatérhetek a régi életemhez. Egy hét múlva megyek egy gyógytornászhoz, aki a magángyógytornászom lesz. Ezen kívül májustól járni fogok az OGK csoportos gyógytornájára is a társadalombiztosításom terhére.

A műtét után két hónappal lehet úszni, vissza lehet menni a konditerembe. A törzsizomerősítésre kell koncentrálnom, és ha sikerült stabilizálnom a derekamat, akkor mehet a futás is. Ez nem tudom mikorra sikerül, ha majd a gyógytornászom engedélyezi, akkor újra elkezdek futni. Jelenleg kétnaponta csinálok néhány gyógytornagyakorlatot: reggelente nyújtógyakorlatokat az ágyban, alkalmanként 30 guggolást, a falnál állva 30 fekvőtámaszt (állótámasz!), falnál állva oldalsó lábemeléseket, és a negyedik hét után már elkezdtem az alap és könyöklő plankot is, egyelőre még 30 másodperceseket. Valamint minden nap kimegyek egyedül vagy társasággal a Margitszigetre sétálni másfél-két órát, 45 perc után kifekszem a nagyrétre pihenni egy fél órát. Este lefekvéskor pedig csípőemelések, és enyhe hasizomgyakorlatok az ágyban. A kórházi gyógytornász által feldiktált feladatokat nem csinálom. 

A negyedik hétig a lesugárzó fájdalmam a talpamban a zsibbadással együtt ugyanolyan volt, mint a műtét előtt volt. Utána kicsit enyhült, de este felerősödik. A derékfájdalom megszünt, köszi csavarok. Csak akkor jelentkezik a fájdalom a műtéti területnél, ha egy óránál tovább ülök. Eltünt a gerincvonalam egy része. Gyűlölöm a hátamat, kell keresnem egy plasztikai sebészt. 

Állandósult a lehangoltságom a negyedik hétig, időnként sírdogáltam és sajnáltam magamat. Nagyon korlátozott kedvem volt találkozni a barátaimmal. Féltem, hogy el fog törni a csavar, hogy soha többé nem fogok tudni futni. Féltem, hogy nem múlik el az isiász a talpamból, és fájni fog a derekam is. Azaz néha felmerült bennem a kérdés, hogy ugyan volt-e értelme ennek a műtétnek? Egyik ismerősöm azt mondta, hogy készítsek gyógyulási tervet, az megszünteti a depressziót, ha pozitív dolgokra tudok koncentrálni. Nem csináltam ilyet. 4 hét alatt fogytam 4 kg-ot, amit a depresszió okozta étvágytalanságnak köszönhettem. (még 5 kg mínusz rámférne :-) Négy és fél hét után egy csapásra elmúlt a depresszió. Nem tudom mi történt, vége lett magától. 

Ha hasonló műtét előtt állsz (vagy csak sejted) a porckorongsérveddel, akkor azt tanácsolom, hogy:

- Sportolj rendszeresen a műtétig, hogy minél erősebb vázizomzattal feküdj a műtőasztalra, gyorsabban fogsz felépülni utána. Pl: ússzál,  törzsizomerősítő gyakorlatokat végezz: Pilates, body art, jóga, saját testsúlyos gyakorlatok a földön. Youtube: core exercises. Ha van már porckorongsérved, akkor a gyógytornászoddal konzultálj, és csak olyan gyakorlatokat végezz, amiket szabad neked a te sérvedre. Ágyékszakaszi porckorongsérvnél kerüld az előrehajlásos és csavaró mozdulatokat. Itt megnézheted, hogyan emelhetsz. 

- Készítsd fel magadat rá, hogy a műtét utáni 2-4 nap nagyon szar lesz testileg és lelkileg. A lehangoltság akár hetekig is elhúzódhat, ha nem hozod ki magadat belőle. Ha már a kórházban sírós, depressziós állapotba kerülsz, akkor kérj segítséget az orvosodtól. Ő tud időpontot adni a kórház pszichológusához, 7 alkalom ingyenes, és már a benntartózkodásod alatt megkezdheted a terápiát. Én eddig nem tudtam erről, és nekem nem is ajánlották fel ezt a lehetőséget, amit utólag nagyon sajnálok. 

- Ha még nem választottál sebészt, akkor ajánlom a saját sebészemet, Dr. Bánk Andrást. Háziorvosi beutalóval is bejuthatsz hozzá az ambulancián keresztül TB alapon, de azt nem javaslom, mert hónapokat kell várni az időpontra, és ott tényleg nem lesz 5 percnél több ideje rád. A magánrendelésénél 20 perced van, és napokon belül lesz időpont hozzá. Vigyél magaddal a rendelésre MR felvételt, mert anélkül tényleg csak dumálgatni tudtok. Ha azt mondja, hogy nem kell megműteni, akkor megnyugodhatsz, mert az úgy van. Hajrá gyógytorna!  

- Készítsd fel magadat az eljárással kapcsolatban, hogy ne legyen egy csomó alapvető kérdésed, mire oda kerülsz. Kezd a gerinc anatómiájával, milyen gerincbetegségek vannak, mikor fordulj orvoshoz, tünetek, műtéti eljárások, konzervatív terápia, rehabilitáció, lelki problémák stb. Ha kiokosodtál szakmai gerincgyógyászati oldalakon, akkor elég lesz célzottan olyan kérdéseket feltenned, ami már csak a te esetedre rólad szól. Mi az, amit lehet csinálni műtét után. 

- Ha tudsz angolul, akkor ezeket olvasd még el. A Mayo Clinices cikknél klikkelgesd le a cikk alján a kék dobozokat, ott folytatja. 

Kövess Facebookon is.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr718670560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása