2015.07.14. 17:14

Lehetséges a vízháború 30 éven belül?

FlagUSA.jpegSzázhuszonegy és százhuszonkettedik vendégem az amerikai Sydney (26) és Brennan (26) mindketten tudósok. Az Iowai Egyetemen PHD ösztöndíjasok, Sydney fizikus, led fényekkel foglalkozik, amit az űrkutatásban hasznosítanak, Brennan geológus vulkanológus. A találkozásunk után mondtam nekik, hogy Sydney a jövővel, Brennan pedig a múlttal foglalkozik, mire a lány vendégem felnevetett, és azt mondta, ez a leírás kapcsolatukat is tökéletesen jellemzi. 

Brennan előadott a prágai geológus konferencián, ott autót béreltek és levezettek Horvátországba. Útközben megálltak 3 napra Budapesten is. Vasárnap este érkeztek hozzám, este söröztünk egy közeli kocsmában, hétfőn várost néztek, délután találkoztunk a belvárosban, és elmentünk kávézni a Kolorba, majd onnan a Mika Tivadarba és a Szimplába ciderezni. A környezetszennyezés és a Föld jövője volt a téma. Brennan szerint a következő 30 évben az alábbi dolgok fognak történni a bolygónkkal:

- Teljesen elfogy a palackos ásványvíz, ami marad, az megfizethetetlen lesz. Csak csapvíz lesz elérhető, ami nem lesz elég tiszta és sokba fog kerülni. A megnövekedett környezetszennyezés hatására egyre drágább lesz a folyókból nyert víz átalakítása ivóvízzé. Kitörhet a vízháború, amire Brennan kevés esélyt lát, viszont arra sokat, hogy a víz luxustermék lesz. Most még ezt a problémát mindenki leszarja. Amíg a lakásunk csapjaiból tiszta és jó minőségű ivóvíz folyik fillérekért, ívóvízt húzunk le a WC-n, és a palackos ásványvízhez is 100-200 forintért hozzájutunk, addig röpke gondolatként se merül fel bennünk, hogy ennek az életnek vészesen meg vannak számlálva a napjai.  Még azzal se foglalkozunk, hogy a gyerekeink nagyon nagyon meg fogják a mai pazarlásunkat szívni. 

- Elfogy a termőföld. Jelenleg 7 milliárd embert etetünk, és a termőföld vészesen kimerülőben van a gazdaságtalan felhasználás következtében. Valaki kiszámolta, hogy 550 millió ember elég lenne ahhoz, hogy a világ minden foglalkozása működtetve legyen, Brennan szerint 2 milliárd ember lenne az ideális. Szerintem ha 4 milliárdra lecsökkenne a populáció, nyernék még 1-200 évet az emberiségnek. 

 

- Elsavasodnak a tengerek és óceánok. Ez hatással lesz a vizi élővilágra is.

És mit tehetünk a bolygónk érdekében? 

- Ne csinálj gyereket! De ha ragaszkodsz hozzá, max egy gyereked legyen vagy fogadj örökbe elhagyott gyerkőcöt. A Föld már így is vészesen túlnépesedett. Én megtettem a magamét, nekem nincs egy se. A bátyámnak viszont 4 van, szóval vegyük úgy, hogy 2 gyereket rám allokált, azaz nekem már nem lehet több. 

- Fogd vissza a fogyasztásodat! Ha valamid elromlik, javíttasd meg, ne újat vegyél. A jelenlegi kereskedelmi iparunk sajnos az új tárgyak megvásárlására ösztönöz, mivel gazdaságosabb a régit kidobni, de ezzel csak termeled a feldolgozhatatlan szemetet és többletenergia emésztésre ösztönzöd az ipart. 

- Vásárolj használt ruhát! Erre azt mondtam, hogy életemben nem vettem még second hand cuccot, mivel ha valami olcsó ruhára van szükségem, megkapom a H&M-ben 2000 Ft-ért. Brennan erre azt mondta, hogy ez a kurva nagy baj, mert nem szabadna egy pólót ennyiért adni. Ha figyelembe vesszük az anyag legyártási költségét, a megvarratási költséget, a szállítást, adókat, reklámot és minden egyéb költséget, lehetetlen, hogy ennyiből kijöjjön. Mégis megvehetjük, mert Indiában gyerekmunkások 5 centért állítják elő. Persze nem kell naivnak lennünk, a 20 ezer forintos Nike futó rövidnadrágot is 5 centért varják meg Bangladeshben. De ha mégse vagy képes használt göncöket venni, akkor fogd vissza a ruhavásárlásodat. Tényleg szükséged van arra a kis fekete ruhára, amikor már 6 másik lóg a szekrényedben? Tényleg kell az a felső? Igen, tudom, le van árazva, de nincs hasonló 30 már a fiókodban? 

-Ne használj, ne vegyél műanyagot, plasztikot. Nem lehet teljesen feldolgozni újrahasznosítás során se, a darabjai visszakerülnek az ivóvízbe, amit megiszunk. Igen, ha csapvizet iszol, kőolaj terméket iszol. Ne igyál ásványvizet se, mert termeled vele a műanyag szemetet. Vegyél vízszűrőt otthonra, és szűrt vizet igyál. Kizárólag. Én sajnos nem tudok lemondani a Jana ásványvízről, a szűrt víznek nincs olyan ize, amit én szeretek. Napi 2-3 palack ásványvizet iszok meg, bele se merek gondolni, hogy az elmúlt 20 évben hány tonna műanyagot termelt csak az én fogyasztásom. (Napi 2 palack, évente 700 palack, 20 évre 14 ezer palack, szerintem ha ezt egymás mellé és felé rakom, akkor felépíthetek belőle egy pesti bérházat)

- Vegyél bio élelmiszert vagy termeld meg magad, vagy állj össze egy bio farm közösséggel, és onnan vásárolj. 

Összefoglalva: a pokol vár ránk, még a mi életünkben. Készüljünk a legrosszabbra. És ha csak én változtatok a szokásaimon, az kevés, mindenkinek meg kell változnia. Ha már mégis gyereket hoztál a túlnépesedett Földünkre, legalább tegyél meg mindent, hogy a lehető legjobb élete legyen. A feladatunk, hogy legyünk evangélisták a saját környezetünkben. Beszélgessünk a fenti témáról a barátainkkal, a családtagjainkkal, tanítsuk meg a gyerekeinket a helyes energiatakarékoskodó életmódra.  És még egy szót sem ejtettem a vészesen fogyó esőerdőkről. Túl hosszú lenne a poszt, ha minden szarságot, amivel mérgezzük a világunkat, felsorolnék. 

Kedden elmentünk a Viegrádi-hegységbe kirándulni. Na ez valami teljesen újat jelentett nekem, mert emlékeim szerint valamikor 17 évesen túráztam utoljára Szilvásváradon. Brennannak vulkánikus kőzeteket akartam mutatni, amivel Magyarország gazdagon rendelkezik, és a Visegrádi-hegység van hozzánk a legközelebb.

Elautóztunk Dömösre, és onnan felmásztunk a Vadálló-kövekhez, majd tovább a hegy tetejére. Már az első fele is borzasztó nehéz volt nekem, igyekeztem a levegőt egyenletesen venni, és takarékosan lépegetni. Főleg az volt igazán degradáló, mikor egyszer csak huss, elsuhant egy túrafutó mellettünk, majd mire felnéztem, már nem volt sehol. De a második felétől vált igazán pokollá a túra. Négykézláb, gyökerekbe kapaszkodva haladtunk, két oldalt szakadék, több helyen csúszott a föld alattunk, állandóan azon rettegtem, hogy lezúgok a hegyoldalon.

Nem vagyok hisztis tipus, a többiek csak a hümmögésemből vették le, hogy hát, hogy is mondjam, nem vagyok egy rutinos túrázó. Brennan és Sydney kifulladás nélkül módszeresen haladt felfelé, mikor Sydney észrevette az bizonytalanságomat, és ugye rendszeresen lemaradtam mögöttünk, többször odajött mellém, és gyökerekről kövekre mutatta meg mibe kapaszkodjak. Rengeteg bátorságot adott és hitet, hogy ne adjam fel a picsába. Nem az volt az érzésem, hogy visszafordulok, mert abban a pillanatban még arra sem lettem volna képes, hanem azt éreztem, hogy itt leülök egy kőre, és itt fogok meghalni, de legalább gyönyörű helyen dobom fel a talpam. Sydney viszont nem hagyta :-)

Brennan egy pihenő alatt elmesélte, hogy Portlandban, ahol felnőtt, gyakran túrázik, de ott csak örökzöld fenyők vannak a hegyekben, külön megjegyezte, hogy a mi lombhullató fáink valami elképesztő gyönyörű látványt nyújthatnak szeptemberben. Mondtam, hogy igen (igaz, csak fényképekről ismerem). Útközben néha felkapott egy kavicsot és mesélt róla, mi van benne, hány éves, hogyan alakult ki. Érdekes volt.

Összeszedtem a maradék erőmet és felküzdöttem magam a hegy tetejére, nagyon megérte, de az elkövetkezendő 20 évben nem megyek hegyet mászni, az biztos.

 

Délután hazaértünk rettentően koszosan. Lezuhanyoztuk a földet magunkról, majd ők kisvártatva kocsiba ültek, és elindultak Horvátország felé. 

Kövess Facebookon és Instagramon is!

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://couchsurfing.blog.hu/api/trackback/id/tr328670614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.