Másnap délben megérkezett hozzám egy amerikai ismerősöm, Zoé (20), aki egy éjszakát aludt nálam. Zoé egy itt élő amerikai művészbarátom barátnője. Galen július 1-én ment vissza az Egyesült Államokba, egy évig élt itt Fulbright ösztöndíjjal. Galennel tavaly nyáron a Szimpla Kertben ismerkedtem meg, akkor felajánlottam neki, hogy leszek a magyar tanára, ha ő cserébe tanít engem angolul. Kialakítottunk egy olyan szokást egymással, miszerint hetente egyszer találkoztunk, egy-másfél órát magyaroztunk tankönyv alapján, majd megnéztünk egy filmet a Művész moziban, és utána megbeszéltük milyen volt a film. Ezalatt ő korrigálta a nyelvtani hibáimat. Tavasszal Zoét és Galent én mutattam be egymásnak, mint kiderült remek randiguru válhatna belőlem.
Galennek előző este volt a búcsúbulija, előtte néhány nappal már megajándékoztuk egymást. Én egy rajzot kaptam tőle (ha híres lesz, majd eladom milliókért, haha :-), ő tőlem egy könyvet kapott. Nagyon, nagyon fog hiányozni. Még sohasem volt ideiglenes barátom. Ez azt jelenti, hogy a megismerkedéskor tudtuk, hogy csak egy évet lesz az országban. Valamint nagyon megszoktam, hogy lett egy állandó mozibajáró partnerem, ami most már nincsen.
Zoé az én szobámban aludt, mivel Josef foglalta el a vendégszobát. Zoé lelépett magyar SIM kártyát venni a telefonjába. Ő minden országban a helyi szolgáltató prepaid kártyáját használja. Én Thesszalonikiben is megrendeltem a Travel & Surf L csomagot, ami kényelmesen kitartott a 4 nap alatt, sőt maradt is keretem, mikor hazajöttem. Főleg a google maps applikációmon böngésztem, és Foursquere chech-in-ekre korlátoztam a rooming csomag használatát. A szaloniki kávézók jól el voltak látva wifivel, ezért a képek feltöltését azokra bíztam.
Délután megnéztük a közeli Szemlőhegyi barlangot hármasban, majd utána Zoéval elmentünk edzeni, Josef pedig elkerekezett megnézni az Aquincumot. Megbeszéltük, hogy 20.00 és 21.00 között otthon leszünk. Aznap este lenyomtunk egy body art órát, majd futottunk és edzettünk a kondi teremben, a legvégén szaunáztunk. Az időt nem figyeltük, emiatt csak 21.30-ra értünk haza. Hazafelé a buszon állt mellettünk három tizenéves srác, akik nagyon részegek voltak és valami elképesztően büdösek. Az egyik útközben kinyitotta az ajtót (fogalmam sincs hogy csinálta) és leugrott a mozgásban levő buszról. Gondolom túlélte. A sofőrnek előrekiabáltam, hogy nyitva van az ajtó, megállította a buszt, és kivülről a kezével csukta be az ajtót. A leugró fiúról nem szóltunk neki.
Josef a jól ismert pózban ismét a ház előtt ücsörgött, már közeledve felé elkezdtem tőle bocsánatot kérni az egy órás késésért. Kiderült, hogy az Aquincum zárva volt, mivel hétfő van. (Mondjuk ezt mondhattam volna neki, ha eszembe jut.) Úgy érezte, hogy Budapest utálja őt. A "Budapest hates me" mondatot a 3 nap alatt többször elmondta. Bementünk a lakásba, majd kisvártatva a szomszédom csöngetett, és közölte velem, hogy a vendégem felmászott a kerítésre és megpróbált a szomszédom ablakán bemenni, emiatt a szembe szomszéd kihívta a rendőrséget. Azaz úton van a police. Na basszus. Megvédtem Josefet a tények ismerete nélkül, hogy egészen biztosan az én ablakom felé hadonászott a telefonjával, és a szomszéd néni öreg, nem látott rendesen a sötétben, ezért mondta, hogy a másik lakás ablaka felé közeledett. A szomszéd persze azon is problémázott, hogy előző este a kapu előtt aludt a vendégem.
Bementem Josef szobájába és megkérdeztem miért akart bemenni a szomszéd ablakán. Josef viszonylag nyugodt hangon elmondta, hogy wifi jelet vadászott, valóban felmászott a kerítésre, de az én ablakom felé tartotta a telefonját, még véletlenül sem próbálkozott a szomszéd ablakával. Én kissé kiakadtam, és mondtam neki, hogy nekem ez már kurvára sok, hogy másodjára jön ki a rendőrség hozzám miatta. Josef is kiborult, miszerint ez nem történt volna meg, ha időben jövünk haza, azaz 20.00 és 21.00 között, ahogy ígértük magunkat. Így viszont próbált wifi jelet fogni, hogy kapcsolatba léphessen velünk. Szerintem meg késés ide vagy oda, akkor sem mászunk fel idegen házak kerítésére 21.00 után a sötétben, mivel a szomszédok nyilvánvalóan rossz szándékra fognak gyanakodni. Ő másnap elmegy, de én itt maradok, nekem kell ezekkel az emberekkel együtt élnem, és kellemetlen helyzetbe hoz vele. Itt történt egy kis törés közöttünk, ami mindkettőnket megviselt.
Vártunk egy órát, mondtam nekik, hogy ne menjünk addig bulizni a városba, amíg nem jön ki a yard. Vártunk.. vártunk... Josef próbált azon viccelődni, hogy hátha a tegnapelőtti rendőrök jönnek ki megint, és már haverként üdvözölhetjük őket. Kérte, hogy szóljak a szembe szomszédnak, hogy mondja le a rendőrséget. Mondtam neki, hogy nem tudom hova kéne becsöngetni, és már 23.00-kor nem is akarok senki kapuján kopogni emiatt. Felhívtam a 107-et és megpróbáltam lemondani a téves riasztást. A diszpécser végtelen kedves volt, mondta, hogy átnézi a feljelentéseket és visszahív. 20 perc múlva telefonált, hogy nem érkezett bejelenés a címemre. Mondtam, hogy lehet, hogy közvetlenül a II. kerületi kapitányságot hívták, ezért adja meg nekem az ő számukat. Erre szolgálatkészen felajánlotta, hogy beszél velük ő, maradjak vonalban. Majd kisvártatva visszakapcsolt, hogy mégis inkább később hívnak újra, mert a helyi kapitányság is megnézi a beérkező rekordokat. Aztán kaptam egy telefont negyed órán belül, hogy semmilyen bejelentést nem kaptak ők sem. Ez tipikus az az eset volt, mikor a szomszédok azzal riogatnak, hogy kihívTÁK a rendőrséget, miközben nem is. Én meg szó szerint vettem.
Visszamentünk a Szimpla Kertbe, Zoé ötlete volt, hogy oda menjünk, bár a Mika Tivadarba akart menni, csak nem tudta a kocsmaneveket. Rendeltünk egy kör italt, és beszélgettünk hármasban. Josef még elment még két kört rendelni nekünk, bár nagyon átmehetnékünk volt. Zoé viszonylag hamar kidőlt, ezért éjjel 02.00 körül hazamentünk. Az éjszakai buszon megdöbbenve láttam, hogy a három tinédzser mögöttünk ül, persze ők is felismertek minket. Mi ennek a matematikai valószínűsége, hogy újra találkozzunk velük??
Én tüntetően néztem előre, és bármennyire is próbálkoztak, nem álltam velük szóba. Zoé készségesen beszélgetett velük, engem rettentően irritáltak mindannyian. Megtudtuk, hogy a 11-esről leugró fiú túlélte az akciót. Mivel azt hitték, hogy mindhárman külföldiek vagyunk, ezért magyarul hangoskodtak. Engem vörös "ősi mesterséget folytató személynek" hívtak, Zoé a "kolléganőm" volt, csak koszos jelzővel megtoldva. Zoé nem tudta mit mondtak róla, ezért kedvesen kommunikált velük. Halkan odasúgtam neki, hogyan jellemeznek minket a srácok, ekkor neki is elment a kedve a beszélgetéstől. Mindhárman 17 évesek voltak, ebből az egyik beszélt angolul. Ő probálkozott velem is kommunikálni. Mivel nem reagáltam semmire, a kezét a vállamra akarta tenni, ekkor Zoé hangosan stop it kiálltással kiütötte a kezét, mielőtt hozzám ért volna.
Az angolul beszélő srác ekkor átült Josef mellé és megkérte, hogy tanítsa őt angol frázisokra. Josef kimért hangon az alábbiakra tanította (nyers magyar fordításban): hagyjál minket békén, tiszteld az idősebbet, majd itt belelendült, és megkérdezte, hogy szexelt-e már. A srác azt mondta igen, na erre megkérdezte, hogy dugott-e már férfival. Erre tiltakozva mondta, hogy nem. Josef erre tartott egy hosszú értekezést, hogy addig nem lesz férfi, amíg nem dug meg egy másik férfit, és nincs annál nyersebb erő, mikor egy.. Itt inkább nem folytatom, de nagyon naturálisan szemléltette. A buszon minden angolul tudó velünk együtt vinnyogva röhögött. Az angol frázisok tanulására vágyó srác arca halálosan komoly maradt. A következő megállóban aztán leszálltak.
Másnap Zoé átköltözött az airbnb szállására, Josef pedig délután felült egy vonatra, és lement Bajára egy kempingbe. Másnap onnan kerekezett tovább Erdély felé.
Kövess Facebookon és Instagramon is.
