Hetvennegyedik vendégem Abdulla Abdullayev (29) Bakuból, Azerbajdzsánból érkezett hozzám két éjszakára szerda este. 2008-ban csatlakozott a CShez, 9 vendégtől és 3 vendéglátótól van pozitív referenciája. Abdullah születése szerint muszlim, de nem tartja magát vallásosnak.
20.00 óra körül találkoztunk a kapumnál, ő már reggel megérkezett, és aznap megnézte a várat és környékét. Vett egy Budapest Card-ot és a tömegközlekedés mellett megnézte a kártya által kínált összes ingyen múzeumot. Adott nekem ajándékba egy doboz bonbont. Január 1 óta próbálok nem csokit enni, de ő volt idén az ötödik vendég/barát, aki csokoládét adott nekem. Borzasztó! Megérkezése után lementünk egy Mechwart ligeti kocsmába sörözni. A vendégem fizetett nekem egy korsó cidert. Ő maga alkoholmentes sört ivott.
Abdulla Luganoban tanul turizmus szakon egy egyetemen részben ösztöndíjas master képzésen, de ő maga is fizet 33 ezer EUR tandíjat évente. Többedmagával bérel lakást a városban. Az egyetem előtt dolgozott 9 évig és a félretett pénzéből finanszírozza a svájci életét, mivel dolgozni nem tud az egyetem mellett. Otthon történelemből szerzett alap és master diplomát. Édesapja tudós, édesanyja orvos volt. Az azeri mellett magas szinten beszél még törökül és oroszul, angolul jól beszél.
Baku egy rettentően gazdag város elsősorban az olajnak köszönhetően. A hivatalos minimálbér Bakuban 100 EUR/hó (Kb 31 000 Ft/hó), viszont az árak kétszer/háromszor magasabbak a Budapestinél. Csodálkozva kérdeztem hogyan képesek túlélni a helyiek? Nálunk magasabb a minimálbér és az átlagbér is, és alacsonyabbak az árak, mint Bakuban, mégis aki minimálbér körüli összeget keres Pesten, az nagyon szolíd körülmények között él meg a fizetéséből hónapról hónapra. Abdullah elmesélte, hogy Bakuban óriási méretű a korrupció. Mindenki csal és megvesztegethető, különben lehetetlen teljesítmény a túlélés. A tisztességes emberek csak vergődve tudnak megélni. Minden bakui a fizetése mellett megvesztegetéssel és csalással keres pénzt. A tanár például úgy egészíti ki a jövedelmét, hogy a diákok szüleitől pénzt kér el a jobb jegyekért cserébe A korrupció beépült az emberek mentalitásába és tudatába. Az olaj gazdagságot hozott az országnak és egy modern város épült fel belőle, a lakosság nagy része mégis nyomorog.
Kérdeztem, hogy a bakui fiatalok hova mennek szórakozni, a válasz szerint teaházakba járnak, mert az megfizethető. A bárok a gazdagoknak és a turistáknak vannak fenntartva. Egy sör 4-5 Euróba kerül.
Melinda, a tapolcai hosztom tavaly nyáron Bakuba látogatott és így mesélt nekem a városról:
Nagyon szép Baku óvárosa, de azért nekem bizonyos fokig csalódás is volt. Törökökre számítottam, de mentalitásban nem olyanok. Mindenki nagyon bizalmatlan, és szó szerint, mindenhol megpróbáltak lehúzni, a hotelben is. Hónapokig próbálkoztam, a CS sajnos kizárt. Eleve nincsenek sokan, másrész volt egy srác, aki igent mondott, egy hónapig dumáltunk, és az indulás napján visszamondta, szóval elég gáz volt. A belváros pompás, csodálatos, de kicsit kirakat, mert a luxuslakások üresek, az emberek kedvetlenek. A fiatalok, akiknek van pénze, oroszul beszélnek egymés közt a kávézókban, amíg el nem fáradnak, akkor azerire váltanak. A vidék persze más, ott nagyon kedvesek az emberek. Egy tanár házaspárnál laktam, egy ismerősöm családjánál. Igazi értelmiségi emberek. Azt mondták, hogy sokan azért beszélnek oroszul, mert azt hiszik, hogy az az elit lét jelzője. A másik érdekes dolog, hogy az emberek félnek politikáról beszélni. Ha kimész a belvárosból, már nem olyan nagy a pompa, vidékről nem is beszélve. Alapvetően az emberek inkább a perzsákhoz hasonlítanak, külsőleg és belsőleg is, semmint a törökökhöz. Ez persze nem olyan nagy meglepetést, a történelmi azerbajdzsán a mai észak Iránban van. Vízumot sem könnyű szerezni. Kell meghívólevél egy azeri állampolgártól. Én ezt CSen értem el, és akkor is kell, ha nem ismersz senkit. Neveséges. Aztán elmész a nagykövetségre, sorbanállás, papírok (honlapon fent van, hogy mik kellenek), kifizeted, és jó esetben 4 hét alatt meg is van, de jobb még korábban intézni. Egyébként nagyon drága ország, főleg Baku. Egy euró = egy mana. Itteni árak két-két és félszerese, de mindeképp élmény volt, totál más világ.
Irán északi része mintha még ma is Azerbajdzsánhoz tartozna, mindenki azeriül beszél. Tabriz lakossága 100 százalékban azeri. Egyszer hosztoltam egy tabrizi azeri srácot, aki mesélte, hogy a szüleitől tanult azeriül, de iskolában az oktatás 100 %-ban farsziul zajlott. Az azeri nyelv használata az iskolákban bűncselekmény. Abdullah elmondta, hogy kocsival átment már néhányszor Iránba és bejárta az északi részt, és hangulatban nem érzett különbséget Azerbajdzsán és észak-Irán között. Úgy érezte, hogy otthon van. Kivéve az utcákon látható felíratokat, azok természetesen minden perzsául voltak. Irán teljes lakosságának több, mint 50 %-a azeri és nem perzsa. Ez a statisztikai adat eléggé meglepett, sajnos a wikipédián nem írnak erről.
Másnap 18.00-kor találkoztam Andullah-val a Deák téren. Ő aznap a Lukács Fürdőbe ment kihasználni a Budapest kártyáját. A fürdőtől el volt ragadtatva. Elmentünk a Várba, mert azt mondta, ott még nem járt. Mire odaértünk, közölte, hogy volt már itt. Sétáltunk egy kicsit, aztán visszamentünk a városba. Először egy Jókai úti vegetáriánus éttermet látogattunk meg ezen cikk alapján, de a Jókai út 17 alatt nem volt étterem. A lista alapján átnéztünk a Rózsa utcai Napfényes vegán étterembe, ami remek volt. Normális árú és nagyon finom, az étterem hangulata is kedves és a kiszolgálás is nagyon családias. A napi ajánlat 1300 Ft-ba kerül, az étlapról 1800-2000 Ft kürül választhatóak a főételek. Én padlizsános muszakát ettem és toroknyugtató teát ittam hozzá. Abdullah fizette a kettőnk vacsoráját. Kitaláltam, hogy a következő vendégeimmel egyenként végiglátogassam a listán lévő vegetáriánus éttermeket.
A vacsora után hazamentünk és még otthon beszélgettünk a magyar nyelvről és a zenéről. Másnap este 22.00-re kellett kiérni a repülőtérre. Kora este találkoztunk, ettünk egy főzeléket a Pozsonyi úton, majd vettünk neki szendvicset az útra a Briósban, és megittunk egy kávét a Kino moziban, amire már én hívtam meg.
Abdullah az egyetem után nem tudja hol fog élni. Bakuba nem szeretne visszaköltözni. Egy online szolgáltatást szeretne nyitni, ami a turizmussal kapcsolatos, de még nem körvonalozódott ki neki teljesen, hogy mi lesz a startup vállalkozása. Luganot remek élettapasztalatnak tartja, lehetőség, hogy Európában élhet és angolul tanulhat. Szívesen élne Budapesten is egy-két évet. Elmesélte, hogy anno a CEU-ba is felvételizett ösztöndíjas képzésre, de az utolsó körben végül is nem nyert felvételt.
Abdullah lenyűgözte a budapesti tömegközlekedés pontossága és működése. Nem értette, hogy miért van ennyi autó az utakon, ha ilyen jól működik a tömegközlekedés. Mondtam neki, hogy én is szeretem a BKV-t, de attól vannak olyan szituációk, amire jobb az autó. Ráadásul az emberek kényelmesek, ha van pénzük, inkább a saját autójukat használják. És persze számtalan nagyvárosban (London, New York, Párizs stb) remek a tömegközlekedés, mégis dugó van az utakon.
A vendégemnek nagyon tetszett az is, hogy mindenki beszél angolul Budapesten. Akárkit szólított le útbaigazításért, mindenki barátságos volt vele, és remekül tudott angolul.
A magyar lányok gyönyörűek, nem izlett neki a Túró Rudi, és a magyar nyelv hangzásra olyan, mintha földönkívüli nyelv lenne.
Kövess a Facebookon is!
