Hatvanhatodik és hatvanhetedik vendégeim ausztráliai nászutas pár Adelaide városból. Tim és Gabz pont egy éve utaznak a világ körül, tavasszal készülnek hazatérni. Otthon Gabz (24) egy egyetemen dolgozott adminisztrátorként, a férje (30) építkezési vállalkozó. Miután hazatérnek, búvároktatóként szeretnének dolgozni.  

Az utazásuk kezdetén Thaiföldön, Kambodzsában és Vietnámban töltöttek néhány hónapot. Onnan Japánba utaztak, ami az egyik kedvenc helyükké is vált. Onnan az Egyesült Államokba mentek. Las Vegasban 2 hónapot maradtak, ez volt a legtöbbet egy helyben töltött idejük az 1 év alatt. Új barátokat ismertek meg a városban, vigyáztak valaki házára (house sitting), így volt esélyük viszonylag alacsony költségen a városban maradni. Onnan Mexikóba, majd Európába utaztak, ahol egy hosszú hajótúrán vettek részt. Érintették Dániát, Finnországot, Észtországot és Oroszországot. Párizsban autót béreltek, innen jöttek hozzám, közben megálltak Hollandiában, Németországban és Lengyelországban. Auswitzból jöttek hozzám péntek este. Utazásukról blogot írnak. Én voltam a kilencedik hosztjuk, nem sok couchsurfing éjszakát használtak az egy év alatt. (Max 15 százalékban)

Valamikor éjjel 01.00 után érkeztek meg, így már csak megmutattam hol a szobájuk és jó éjt kívántunk egymásnak. Érkezéskor adtak nekem egy üveg lengyel vodkát. Én nem iszom vodkát, de az egyik barátom örülni fog neki. Másnap délután találkoztam velük a Deák téren. Ettünk a Mannaturálban, kávéztunk a Szent István téri CCC-ben, fagyasztott joghurtot ettünk a Hajós utcában, onnan elbúcsúztam tőlük a kezdődő jóga órám miatt. (Jesszusom, mindenkit ugyanoda viszek??) Megbeszéltük, hogy este 21.30-kor találkozunk a Deák téren ismét és elmegyünk valahova szórakozni.

A jóga óráról kijövet pont felhívtak, hogy lelakatolták az autójukat tilosban parkolás miatt, amit nem értenek, mert egy csomó autó állt ott még ugyanott, 15 000 Ft-ba került a feloldás, ezzel azonban elszállt a büdzséjük, azaz ma este nem mennének sehova. Hol vagyok, felvesznek útközben. Nekem semmi kedvem nem volt hazamenni, és mondtam is nekik, hogy egy sör 400 Ft-ba kerül, nem hiszem, hogy ezzel bedölne a költségvetésük. A vége az lett, hogy mondtam nekik, hogy felőlem azt csinálnak amit akarnak, én már megbeszéltem a korábbi CS vendégemmel, az amerikai Tillmannal, hogy csatlakozom hozzájuk, de elküldöm nekik a címet, hogy hol leszek. A telefonbeszélgetés közben valami nagyon riasztó dolgot vettem észre magam körül.

Letettem a telefont és leálltam 5-6, kb. 16 éves jól öltözött fiúval és lánnyal kiabálni hangosan a Széna téri villamosmegállóban. Csak azt ismételgettem, hogy leírhatatlan seggfejek vagytok mindannyian, és mélységesen szégyelljétek magatokat. Az ország szégyene vagytok, meg hasonlóakat mondtam nekik. Egyébként hatott, abbahagyták, amit csináltak. És hogy mi volt az? Egy idős, szellemi fogyatékos hölgyet követtek, körbefogták őt és röhögve videózták. A néni kb 70 éves lehetett és teljes erőből üvöltött artikulálatlan hangon, egyrészt a rémülettől, másrészt mert beteg volt. Ez volt a "műsor". Két fiú videózott, a lányok görnyedve röhögtek. Mert mekkora poén ez! Majd a hölgy a sínek között a Moszkva tér felé gyalogolt. (egy darabig tanácstalanul néztem utána, hogy utánamenjek e, de a végén nem tettem.) A fiatalok jól öltözöttek voltak, vélhetően valamelyik budapesti gimnáium tanulói. Eszméletlen szomorú történet. (Es ha kiteszi a Facebook falára a videót, akkor remelem rajta hagyja a hangom a felvetelen, amiben a seggfej különböző fokozó mellékneveit használom rá.)

Két negyvenes nő csatlakozott hozzám, és ők is mondták a magukát. Ami még szomorúbb a történetben, hogy a közben elhaladó férfiak egyike sem avatkozott közbe. Egyik sem állította le a kölköket, adott egy kurva nagy pofont nekik, vagy vette el a kamerájukat. Sajnálom, hogy én nem tettem meg. 

Megérkeztem a nyolcadik kerületi kocsmába, ahol Tillman egy Las Vegasi dokumentumfilmessel, a spanyol hosztjával és egy magyar lánnyal iszogatott. Az asztalukhoz érve kitörő lelkesedéssel fogadott, ami megmelengette a szivem. Fél órán belül megérkeztek Timék is. Tim hozott az asztalunkhoz 8 üveg sört (mégsem olyan nagy az anyagi baj). Én ugyan nem iszom sört, de legalább a többiek örültek neki. 

Éjjel 01.00 körül hazamentünk. A szobájukban a térképen végigmutogatták merre jártak az egy év alatt. Másnap megkértem Timet, hogy az összegyűlt 3 zsáknyi palackot, és egyéb üvegeket vigyük el a szelektív hulladékgyüjtőbe. Végigautóztunk 5 környékbeli hulladéklerakót, de az összes helyen eltüntek a konténerek, amit nem tudtam hova tenni. A végén beugrottunk a Sparba, vettünk némi élelmiszert és nekem 4 palack 5 literes ásványvizet. Úgy éreztem ez a fuvar volt a leghasznosabb thank you gift tőlük :-)

Nyitott, vidám házaspár. Szeretnek magukról beszélni, hozzám nem volt kérdésük, de annyira ez nem is zavart. Én szivesen kérdeztem őket. Elmesélték, hogy kb. 200 barátuk jött el az eljegyzési bulijukba és 120-an voltak az esküvőjükön. 12 hónapja minden órát együtt töltöttek, de ez sohasem volt fárasztó, sosem volt olyan pillanat, amikor szivesen lettek volna külön-külön. 

Vasárnap reggel búcsúzóul készítettek a térkép előtt egy közös hármas fotót. Összepakoltak és együtt elindultunk. Mivel Bécsbe vezetett a következő utuk, ezért elvittek a nővéremhez Törökbálintra. Megálltunk takolni, mondtam nekik, hogy vegyenek autópálya matricát. Tim meglepődött, hogy fizetős az autópálya Magyarországon. Ettől én lepődtem meg, hogyy ő meg van lepődve. Mindenhol fizetős az autópálya Európában! Tim megkérdezte dühödten, hogy miért nem az állam finanszírozza az utakat. Ausztráliában ingyen van. Hát mondom ezt nem tőlem kéne számon kérni. Attól még jobban bepánikolt, hogy valószínű hamarosan kap büntető levelet az bérelt autó vállalatuk. Eldöntötték, hogy alternatív úton mennek Bécsbe, nem költenek matricára. Na itt búcsúztunk el. Jó utat kívántam nekik. 

Ha tetszett a poszt kövess minket a Facebookon is!