Keiu-Nille Ollin lassan 5 éve él Magyarországon. 3 éve tagja a Couchsurfingnek, és ezalatt 18 vendéget fogadott. Mindig gondosan válogatja meg kinek a szálláskérésére mond igent. Közös CS vendégünk volt, így ismerkedtünk meg egymással. Megkértem rá, hogy meséljen nekem róla milyen egy észt lány élete Budapesten. 

Hogy kerültél Magyarországra?

Eredetileg építész akartam lenni. Végzős gimnazista voltam és a barátaimmal elmentünk egy észtországi zenei fesztiválra. Ültünk a füvön, söröztünk és hallgattuk a fellépő zenekarokat. Nagyon megtetszett az egyik együttes, megnéztem a programfüzetben és kiderült, hogy a Ghymes játszott. Másnap is felléptek, elmentem a koncertjükre és akkor annyira beleszerettem a magyar nyelvbe, hogy eldöntöttem, hogy magyar szakos leszek. Így is lett. Magyar szakra nyertem felvételt az egyetemen és még első évben ellátogattam Magyarországra.

Huzamossabb időre is jöttél, vagy csak nyaralásként?

2005-ben eljöttem ösztöndíjra egy évre a Balassi Intézetbe. Magyar nyelvet, történelmet, irodalmat és néprajzot tanultam. Utána visszaköltöztem, de minden szabadságom arra ment, hogy Magyarországra járhassak. Az évek alatt sok magyar barátom lett.

2008. áprilisában költöztem vissza Észtországba és sírtam a repülőtéren, hogy nem akarok hazamenni. 90 százalékban biztos voltam, hogy itt fogok élni, de adni akartam magamnak egy kis időt. Azon a nyáron a helyi magyar nagykövetségen dolgoztam aszisztenséként. Összel összecsomagoltam a cuccaimat és ideköltöztem. Két hónapig kerestem munkát, amit nem találtam. Az elején értékesítőként dolgoztam, de azt nem szerettem csinálni. Fél évre rá találtam meg a mostani állásomat. Jelenleg az IBM-nél dolgozom pénzügyi adminisztrátorként. A nyelvismeret alapján vettek fel. 4 és fél éve itt vagyok, és a Budapest iránti szerelmem azóta is rendíthetetlen.

Ideiglenesnek tekinted az ittléted vagy véglegesnek?

Nagyon szeretem a hazámat Észtországot, de ma már úgy érzem, hogy Budapest sokkal jobban az otthonom. 1.3 millió ember él Észtországban, ebből csak 800 ezer észt a többi orosz és egyéb más nemzet. Gazdaságilag jobban áll Észtország, mint Magyarország. Foglalkoztatási adatokat nem tudok egyik országról sem. De mindenki panaszkodik, akárhol is él.

Követed a magyar történéseket?

Nincsen tévém, internetem van, de nem olvasok újságot, se magyar híreket. Rádiót sem hallgatok. Filmeket nézek, és zenéket hallgatok otthon.

Szeretnél állampolgárságot?

Nem akarok magyar állampolgárságot. Ha megszerezném a magyart, akkor le kéne adnom az észtet, és ez nem kérdés a számomra. Akkor is észt vagyok, ha magyarul beszélek.

Mit gondolsz a magyar emberekről?

A magyar ember az általam megismert 4 évvel ezelőttihez képest sokkal nyitottabb lett. Szeretem a magyarokat, bár mostanába alig maradt magyar barátom. Mindenki nagyon komoly kapcsolatban van, és azóta valamilyen oknál fogva eltüntek. Nem egy emberrel korábban hetente többször találkoztunk, de becsajoztak és azután teljesen felszívódtak. Egyik se volt nagyon közeli kapcsolat, de érdekes, hogy egyik pillanatban még gyakran találkozunk, aztán egyszercsak sohasem látom többet őket. Én attól, hogy kapcsolatban vagyok, nem tudok bezárkózni, nekem kellenek a barátaim.

A munkatársaim 50-50 százalékban magyarok és külföldiek. Nem tudom, hogy a kollégáim tipikus magyarok e. Nemzetközi környezetben dolgozunk, a legtöbb magyar kollegám már élt külföldön is, és ettől mindenkinek sokkal szélesebb lesz a világról alkotott gondolkodása és a látóköre.

Hogyan kerülöd el a bosszantó CS vendéglátási malőröket?

Mikor vendég jön hozzám, körbevezetem őket a lakásban és elmondom a szabályokat. Így nem kell azon bosszankodni, ha bemennek e cipővel a lakásba, mivel nem mennek be. Nekem van mosogatógépem, ezért a mosogatás nem merül fel problémaként. A konyhám fontos nekem, szeretek én tenni-venni. Nagyon szeretek főzni, és nagyon szivesen főzök a vendégeimre. A legutóbbi vendégeim, Daanék végig ők főztek. Én meg hagytam.

Milyen volt hostolni őket?

Daanékkal a legelső pillanatban éreztem, hogy ez egy nagyon jó hétvége lesz. Rögtön olyan érzésünk volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Daan másnap bevásárolt és elkezdett főzögetni a konyhámban.

A legutóbbi vendégeim minden nap főztek magukra, majd bevitték az ételt a szobájukba és megették ketten. Engem nem kínáltak meg. Miután leléptek, ki kellett takarítani a szobájukat, mert a koszt azt otthagyták.

Ez szerintem alap, ha befogadok valakit az otthonomba, akkor a másik megosztja velem az elkészített vacsoráját.

Igen, ezt én is így gondolom. 18 vendéget fogadott, és mégsem tudja a szabályokat. Vagy ő is ezt látta a saját vendégeitől?

Az embertől függ, lehet, hogy az ukránoknál káosz van otthon, és nem érzi, ha nálad koszt csinál, az neked probléma.

Az interjú itt folytatódik.